Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
CSZAK-MAGYARORSZAG 3 1983. március 27., vasárnap Mióta kiílkereskediink? Mivel kereskedelem azóta van, mióta, az emberek egymástól távoli csoportjai között létrejött a csere, azt mondhatjuk, a külkereskedelem egyidős a különálló államok létrejöttével. A magyarországi külkereskedelmet tehát durván ezeréves múltúnak vehetjük. Körülbelül ezzel egyidős a kereskedés, az áruforgalom jogi szabályozása is. Persze, a középkori állapotoknak megfelelő mértékű és összetételű kereskedésről van szó. többnyire a gazdagabbak igényeit igyekeztek kielégíteni különlegességekkel: fűszert, illatszert, festékanyagokat; sokféle keleti selymet, szőnyegeket hoztak be. Az ellenérték: nemesfém, fa, állati bőrök, prémek, élőállatok. A kereskedelem főleg a vásárokon bonyolódott le: meghatározott helyeken, pontosán kijelölt időközönként találkoztak eladók és vevők. Sok kereskedőnek szabályos menetrendje volt Kis-Ázsda és Nyugat-Európa között, előre meghatározott programmal. Közben minden állomáshelyen adtak-vettek, többnyire búsás haszonnal. Ám ezt a látszólag magas jövedelmet nem sokan irigyelték, mert azt a mostoha közlekedési viszonyok, a mindenhol leselkedő támadók jelentősen megkurtították. Ha csak a törvényes kiadásaikat nézzük: egy-egy nagyúr birtokán az áthaladásért fizetni kellett, a hidakon vámot szedtek, a városoknak árumegállító joga volt, azaz köteles volt a kereskedő a magával vitt holmit kirakni, és felkínálni, s nem mindig azt az árat kapta, amire másutt számíthatott. A Magyarországon járt külhoni kereskedők áruiról fogalmat alkothatunk egy 1264- ből fennmaradt számadás alapján. Syr Wi- lamus velencei kereskedő István ifjabb királynak egy 1485,5 márka súlyú ezüst értéket kitevő áruszállításairól és kölcsöneiről készítette: flandriai, milánói, luccai, ázsiai és tengerentúli textíliákról, ötvösművekről, szőrméről számol el benne. (A mátka itt «úlymérték: 233—234 gramm.) A magyar kivitelben már korai időkben Mr, állatk.ereskedelem vált híressé, a magyar szarvasmarha, évszázadokig fő exportcikk volt Velencébe, később Németalföld irányába hajtották a marhákat Igen, lábon hajtották, hiszen a hússzállításnak nem volt ' más módja. A 16. századbeli feljegyzésben olvasható: „...azokon a barmokon kívül, amelyeket Morvaországba, Ausztriába, Stájerországba, Szlovéniába és a Magyarországgal szomszédos tartományokba hajtanak, egyedül a Bécs felé vezető úton át nyolcvanezer marhát tereltek' a német földre .. 1316-ban Róbert Károly oltalomlevelet ad a Száva révén át közlekedő külföldi -kereskedőknek, s ebben szabad utazást és védelmet garantál az egész ország területén. Két évvel később a magyar kereskedőknek a Velencével tartott kapcsolatait szabályozza. Az 1336-os visegrádi szerződés két király megállapodása: a magyar és a cseh területek közötti utak, vámok ügyében. Nagy Lajos király a brassói kereskedőknek garantált szabad áthaladást az országon. Az ő korából maradt fenn egy nürnbergi kereskedő megbízólevele, melyben két marhakereskedőt megbíz, hogy Budán ökröket vegyenek, és hajtsák Németországba. A török hódoltság alatt a tőzsér, azaz a marhakereskedő volt a legtekintélyesebb kereskedő. Már csak azért is, mert a legnagyobb tőzsérek a leggazdagabb főurak voltak. (Foglalkozott ezzel már az Újlaki, a Garai, a Hunyadi család is, később a Frangepánok, Zrínyi grófok, a Rákóczi és a Thököly család.) A tőzsér nem tévesztendő össze a kupeccel (más neveken: kompiár, csikós, köszmér, kuszmár)! Az utóbbiakra ma egyszerűen azt mondanék: árdrágítók. Ugyanis üzérkedtek, a vásárokon kívül suttyomban megvették a megszorult emberek marháit, vagy éppen a vásáron lecsaptak az olcsó portékára, és azonnyomban haszonnal túladtak rajta. Sokat bajlódtak ezekkel a kupecekkel a vásárvárosok is, különösen Debrecen. Ez a város a marhatenyésztés egyik központja már az 1500-as években, 1550-ben állítólag egy Bíró Gáspár nevű embernek tízezer vágómarhája volt. A magyar marhát tartották Európában a legjobb, húsúnak. Nürnbergben egyes adatok szerint a hetivásáron hetvenezer marhát is felhajtottak, s ezek többsége magyarhoni. 1546-ban I. Ferdinánd olyan súlyos vámokat vetett ki a magyar marhakivitelre, hogy gazdaságosság híján az jelentősen lecsökkent. Amikor a rendek az 1722—1723-as országgyűlésen panaszkodtak, hogy Magyar- országot az összes külföldi piacaiktól elzárták, Károly király ridegen kijelentette, hogy a marhahúsra elsősorban Bécsnek van szüksége, ami Ausztriának már nem kell, azt kivihetik bárhová! Száz évvel később a Bétsi Magyar Újság mellé Toldalékul kiadott kötetben Márton János ezt írta: „Ezen hiteles előszámlálás 1824-ben készült ugyan, de ha a’mostanit tudhatnék is, a’ különbség nem sokat tenne közöttök. A’ szerén.t béhozatott és elfogyott Bétsben egy esztendő alatt: ökör 77 740 darab, tehén 16 214, Borjú 126 054, Juh 54 297. Bárány 100 848, Sertés 115 328... Hal 857 366 font. Magyar bor 18 812 akó... Az itt előszámlált elesésnek nagyobb része a’ Magyar Hazából szállíttatik ezen fővárosba. Bor ugyan sokkal több akó fogy el Austriai, mint Magyar; de bár meSly kevésnek tessék is ez ahhoz képest, mégis elég arra, hogy az Austriai bornak egy neszét keverésével jha- tóbbá tegye...” A magyarországi vizekből már ® ItíSoép- korban rengeteg halat fogtak ki és szállítottak külországokba is. Ismert egy 1328-as engedély:, a bécsi halkufárok a Zala és a Balaton halait felvásárolhatják, Ausztriába, vámmentesen bevihetik. A viza, ez a vizeinkből ma már kipusztult nagy testű fajta, mely néha egészen Győrig felúszatt, kedveltségijén a marhával is vetekedett. A 18. század közepén az ország összes SS~ vitele meghaladja a behozatalt (S$36-ban az export 4 rrntbó, a behozatal 2.9 méltió forint; 1738-ban 3,8, illetve £8 milli6$ Az ország másik nagy jelentőségű exportcikke a gabona, emellett nagy mennyiségű magyar bort vásárolnak a szomszédos országokban. Az élelmiszer, s főleg a gabona a századfordulón, a napóleoni háborúk idején válik nagyon kelendővé a hadsereg ellátására. A gabonaszállítás fő útvonala Győrön keresztül a Duna. Lóvontatta fahajókon érkezik ide, s innen kisebb dereglyéken (úgynevezett burcsellákon) viszik tovább az osztrák piacra a búzát, árpát, rozsot. 1846-ban Győrött 400 hajótulajdonos, fuvaros és szekeres él, a Duna partján 150 gabonaraktár áll. A reformkorban a külkereskedelem legnagyobb része az osztrák örökös tartományokkal, főleg Alsó-Ausztriával bonyolódott le. A behozatal legnagyobb tételei a fűszerfélék, a gyapjútermékek, pamutféléik, iparcikkek. A Török Birodalom, a másik nagy külkereskedelmi partner jelentős mennyiségű textíliát és bőripari terméket vásárolt. A nagyipari vas- és acéláru behozatalának növekedése azt mutatja, hogy az ország megindult a lassú tőkés fejlődés útján. V. Gy. Hafszázöf yenmilliós forgalom A városban és a hozzá t|; •. i lene községben e . '.é'í lagériekezleteken, maid e/t követően küldött- gyíí'ésen vitatták meg azt az eredményés kereskedelmi munkát, amelyet a Sárospatak és Vidéke Áfész az elmúlt évben kifejtett. Kocsis János elnöki beszámolója szerint a tagok-száma egy év alatt 148-cal nőtt, s jelen eg 6139. A múlt évi munka értékelése és a Ritában részt vett tagok megállapításai is azt bizonyították, hogy az áfész a nehezedő közgazdasí Ci feltételek között is ereclmim'es munkát végzett 1982-ben, és teljesítette a lakossáp ellátása terén reá háruló kötelezettségeit. Az ellátás általában kiegyensúlyozott volt, s a fontosabb élelmiszerekből, az alapellátást biztosító cikkekből mindig ki tudták elégíteni az igényeket Sárospatakon és a környező községekben. Különösen a kiskereskedelem bonyolított le 1982- ben nagy forgalmat, összesen 527,4 millió forint értékben, ami az előző évihez képest 7.1! ' százalékos növekedést jelent. Ezen belül élelmiszerekből 10.4 százalékkal forgalmaztak többet az 1981. évinél. A ruházati cikkek iránt valamelyest csökkent az érdeklődés, a vegyesiparcikkek közül a villamos és egyéb háztartási gépek, a járművek, híradástechnikai termékek voltak a kelendők, míg bútorból a tervezettnél kevesebbet adtak el. A vendéglátás terén szintén visszaesés mutatkozott, mert az előirányzott 81,5 millió helyett csak 79,4 millió forintos forgalmat sikerült elérniük. Az áfész öt növénytermesztő és állattenyésztő szakcsoportot patronál. A tőlük és a háztájiból, a kistermelőktől felvásárolt ter-í mékek értékét, a tápértékesítéssel, kölcsönzéssel, ipari tevékenységgel lebonyolított forgalom összegét hozzáadva a kiskereskedelmi és vendéglátói forgalomhoz, a Sárospatak és Vidéke Áfész 1982-ben összességében 650 millió forintos forgalmat bonyolított le. ami után 15 millió 232 ezer forint nyereséget ért el. A Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borltombinát módi lerülelén, a Bekényi dűlőben levő egyik ültetvényt „átalakítják". Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy a Lenz-Mozer-féle művelési módot alakítják át úgynevezett „egyes függönyre". A lámberendezés mellett minden tőkét, illetve törzset külön akáckaróhoz is rögzítenek. (Fojtán László felvétele) Ablak, ajtó, íefigerentía Csörgőről A Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság csurgói gyáregységében a családi házak építéséhez szükséges ablakkeretek, belső ajtók és tetőgerendák gyártását kezdte meg a közelmúltban. A kereslethez igazodva, máris úgy döntöttek, hogy a tervezett 2500 köbméternyi tetőgerendával szemben több mint 3000 köbméternyit gyártanak, s e mennyiség egyhatodát új termék, a faragott fenyőgerenda teszi ki. Hatvanötezer ablakkeretet, 12 ezer belső ajtót készít majd évente, aminek jelentős részét a Tüzépen keresztül értékesíti, Miyel a fenyő korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet által kifejlesztett Tip—RN elnevezésű, akácfa alapanyagú tetőszerkezeti rendszer gyártását is megkezdték; az új termék felhasználásával tetőtérbej építésre alkalmas tetőszerkezet építhető fel, járható padlástérrel. A tartószerkezet faanyagát tűz-, rovar- és gombakárosodás elleoi véd őszeire! kezelik. Kilós tételben FehérjeEiszt - takarmányozásra Maximális hasznosítás Az állattenyésztésben, az állati termékéle termelésében, a helyes takarmányozás nélkülözhetetlen teendő. Annál is inkább, mivel a korszerű takarmánygazdálkodás — egyebek között — tápláló anyag- és hatóanyag-gazdálkodást jelent. A fogyasztói igények megfelelő kielégítése érdekében nagyon fontos a talaj, a termesztett-takarmány és az állat között megkívánt egyensúlyi állapot fenntartása, a mesterséges környezet kompenzálása, amely elsősorban helyes takarmányozással biztosítható. A Borsod-Abaúj-Zemplón megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál éppen a kombinátszemlélet miatt — már a beruházás megkezdésekor — a teljes körű feldolgozásra törekedtek. E csoportba tartozik az emberi fogyasztásra alkalmatlan „melléktermékek”, a lágyanya- gok, a csont, a vér stb. to- vábbfeldolgozása is, amelynek révén húslisztet, vérlisztet és egyéb ipari továbbfeldolgo- zás céljára alkalmas anyagot, például ipari zsírt állítanak elő. Az üzem gazdasági jelentőségéről, a termelési kapacitásról. a termelés jövedelmezőségéről beszélgettünk Iczkovits László termelési főosztályvezetővel és Kökény László üzemvezetővel, aki részt vett nemcsak az üzem beruházásában, a technológia kialakításában, hanem — mint vágóüzem-vezető — ma is talán a legjobban ismeri ezt a területet E technológiával a vágóhídi technológia során keletkező, emberi fogyasztásra már alkalmatlan valamennyi mellékterméket hasznosíthatják. Az olasz de-Vita technológia elemeiből felépülő zárt rendszer maximálisan kielégíti az állategészségügyi, környezetvédelmi stb. előírásokat. A kétműszakos üzem termelése során napi 5—7 tonna húsliszt és 3—4 tonna vérliszt előállítására képesek. A vertikális felépítésű vállalatnál 1981 közepén kezdődött el a próbaüzem, és 1981 végétől folyamatosan állítanak elő hús- és vérlisztet. Igen nagy előnye a létesítménynek, és végül is az így előállított termékeknek, hogy rendkívül' magas, 54—58 százalékos fehérjetartalmú, ami- nósavakban gazdag takarmányadalékot nyerhetnek. Igaz... ez a termék elsősorban a belföldi felhasználást elégíti ki. Ám ennek ellenére úgy is fogalmazhatnánk. hogy értékénél, jelentőségénél fogva ez a tennék — a hazai mezőgazdaságban — teljes egészében importot pótol. (A hús- és vérliszt előállít fisának létjogosultsága, haszna annyira nyilvánvaló — népgazdasági. sőt vállalati szempontból —, hogy a vállalat szakemberei most olyan tanulmányterveken dolgoznak, olyan fejlesztési elképzeléseken tevékenykednek, amely a szigorú állategészségügyi, közegészség- ügyi stb. előírások betartása mellett más társvállalatok „melléktermékeinek” beszállítását. illetve feldolgozását is lehetővé tenné.) Elvileg ez megoldható, hiszen a technológiai folyamat olyan zárt rendszerben folyik, amely egy olyan dezin- fektorral (olyan speciális főzőberendezéssel) kezdődik, ahol a vágóhídi hulladék, melléktermék sterilizálódik. és végül is ezt követi n húsliszt, illetve vérliszt valamint az ipari zsir előállítása. Tegyük hozzá, az elmúlt években korszerűsödött is a húslisztüzem. A technológiai lánc zömét alkotó olasz de-Vita elemekből a kevéssé bevált csigás présgépet egy Krupp-licenc alapján előállított spanyol ToM-Vapor cég készülékével cserélték ki. Ez nem csupán korszerűsítést jelentett, hanem a szűk kapacitás feloldását is. A húaliszt és vérliszt valamint az ipari zsír — ami egyes kozmetikai cikkek alapanyaga — előállítása rendkívül energiaigényes folyamat. Ezek hasznosítása az állattenyésztésben, elsősorban a sertéstenyésztésben, valamint a baromfihizlalásban rendkívül előnyös, nép- gazdasági szempontból mindenképpen kedvezőnek tekinthető. Különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy ez a kis üzem évente mintegy 16 millió forintos termelési ériéket állít elő, két műszakban; mindössze 28 emberrel és ebbe a létszámba az üzemvezető éppúgy beletartozik. mint a takarítónő. Korábban, 1983. január 1- et megelőzően, a húsipar forgalmazta a porított hús-, il- létve vérlisztet, 10—20 kilós csomagolásban is. Az állat- tenyésztők ma is rajtuk „keresik” az eltűnt terméket. A terményforgalmazás új rendje, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Gabona forgalmi és Malomipari Vállalatnak, illetve azonos jellegű vállalatoknak jelent most .zöld utat”. Amint az említett megyei vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesétől. Csordás Bélától megtudtuk: — A porított hús-, illetve vérliszt közforgalomban nem kapható. A megye mintegy 450 takarmányboltjában — amit a vállalat áfészekkel, tsz-ekkel stb. közösen üzemeltet — a mindenkori fogyasztói igényeknek megfelelően a kevert (egalizált) takarmányhoz akár kilós tételben is hozzá lehet jutni. Buciiért Miklós
