Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-27 / 73. szám
ÉSZAK-MAGYARORS2AG 4 1983. március 27., vasárnap (Folytatás az 1. oldalról) milyen világban élünk és milyen követelmények szerint kell élnünk, hogy megfeleljünk egy emelkedő szocialista nemzet céljainak. Magyarország hajóját a hidegháború és' a világgazdasági depresszió szirtiéi között kell kormányozni. Történelmileg adott, természetes szövetségi kapcsolataink biztonságát a baráti Szovjetunió világra szóló hatalma adja. de a magunk biztonságát és a fejlődéshez szükséges belső nyugalmát csak magunk teremthetjük meg. — Hazánkban biztonság van. A mai viszontagságos világban Magyarország értéke megnőtt polgárai szemében és a világ szemében egyaránt. Erre az értékre érdemes és kötelességünk vigyázni. Egy ilyen világban a hazafiság mércéje nem lehet más, mint az, hogy mit teszünk a szocialista nemzeti egység megőrzéséért, erősítéséért. Ennek az egységnek a fejlesztéséhez a demokráciát is fejleszteni kell. Az elmúlt évek. nem kevés hordalékot is magával sodró belpolitikai folyama emberi kiállásban, társadalmi és nemzeti öntudatban megteremtette a szocialista demokrácia fejlesztésének újabb lehetőségét; egy olyan intézményes változás emberi feltételeit, amelynek nyomán — valódi közösségekben olyannyira szűkölködő világunkban — gyámkodás nélküli, érett közösségek, végső soron nemzeti méretű szocialista kollektivista társadalom jöhet létre — mondotta az ünnepség szónoka, majd így folytatta: — Üjkori történelmünk utóbbi negyedszázadában a szocialista nemzeti egység jegyében egymásra talált haza és haladás. A nép és a társadalom forradalmi erőinek kapcsolata, együttműködése nemzeti fel- emelkedést hozott. Az iparkodás nyomában a termelőerők és az emberek életének javulása meghozta a kultúra és a politika demokratizálásának való lehetőségét. — Zavartalan lehet-e az örömünk a lendületesen fejlődő közművelődés felett, ha azt is látnunk kell, hogy sokon vannak olyanok, akikben mélyen szunnyad a művelődés igénye. Nem ér- zünk-e néha magunk is vereséget és tehetetlenséget, amikor azt tapasztaljuk, hogy meggyőződéssel vallott és hirdetett szocialista humanista eszményeinkkel szemben még mindig sokak lelkében az ideáítalanság, a nemzeti sorskérdések iránti közömbösség, a durvaság és lelki szegénység uralkodik? Miért ne keseregnénk azon, begy hazánk népesedési magatartásában, a születések számának csökkenésében is megjelennek azok a civilizációs nyavalyák, amelyek Európa nem kevés országait gyötrik? Sikerekben gazdag, jól megalapozott és lerom- bolhatatlan vívmányokra építkező társadalmunk megadhatja a választ ezekre a kérdésekre. — Továbblépésünk feltétele, hogy itt, Középkelet- Európában együtt boldogul» janak a népek, megtanulva becsülni egymást és becsülni e családi körbe tartozó kisebbségek, nemzetiségeit lét jogát, közösségteremtő szándékát. Ebben a világban, történelmileg természetes szövetségi rendszer biztonságot adó kereteiben jó hagyományokra és igaz történelmi emlékezetünkre építve magunk teremthetünk magunknak, a magyarságnak új szocialista hazát. Az ország vezető, irányító erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak megvan a programja társadalmunk továbbépítésére, az elért eredmények megvédésére, a feszültségeket okozó ellentmondások feloldására. A nép ezt a programot a Hazafias Népfrontban jóváhagyta, megvalósításának részese akar lenni. Ez azt is jelenti, hogy, egyetemes, nem kivételező felelősséggel tartozunk egymásnak e program megvalósításáért, a nemzet valóságos közösséggé válásáért. Csak ezzel az összefogással tudjuk a közéleti el- mocsarasodást, a lelki elsi- városodást és a közömbösséget kívül rekeszteni. — Sorskérdéseink közül ma kettőt szeretnék megemlíteni : a nemzeti alkotóerőt tárgyi mivoltában is megmutató gazdaságot. és alkotóerőnk legfontosabb elemét, a nemzeti kultúrát. Ha e két nagy területen sikerül előrehaladni, akkor dacolhatunk a világ minden más bajával, mindennel, amire ebben a fenyegető világban egy kis ország hatása kiterjedhet. Ehhez azonban tartalmas, szerepüket és céljukat jól felfogó fejlődő intézmények kellenek. Olyanok, amelyekben a néppel összeforrt kultúra terem — mondotta. — Századunk utolsó évtizedei, különösen a szocialista társadalom fejlődése, olyan helyzetet teremtett a világban, hogy ma már nem lehet á kultúráról a nép nélkül és a mindennapi élettől elvonatkoztatott módon gondolkodni. Hogy a nép eredményesen \gshessen részt saját sorsa alakításában, ahhoz a nélkülözhetetlen gazdasági és politikai feltételeken kívül magas színvonalú műveltségre van szüksége. Konkrétabb, kézzelfoghatóbb okok is kényszerítenek minket a közművelődés újragondolására. Munkakultúránknak és, politikai műveltségünknek az eddiginél sokkal magasabb fokát kell elérnünk. Ezért felelősséggel tartozunk a jelennek és a jövőnek. Mint ahogyan azért is, hogy a művelődés a tartalmasabb, a kulturáltabb életmód kialakítását szolgálja, és minél több embert, minél több családot segítsen hozzá az értelmes emberi élet távlatainak felismeréséhez; ahhoz, hogy a kor színvonalán, a kor követelményei szerint tudja szervezni életét, nevelni utódait és megtalálni helyét szűkebb és tágabb környezetében. — Ügy hiszem, ezt értették meg Sárospatakon. Az új művelődési ház megteremtése ezt mutatja. Kívánom, hogy a ház vezetői, munkatársai érjenek el sok sikert szép munkájukban. Támaszkodjanak a város nagy történelmi intézményeinek, a főiskola, a gimnázium alkotóerőire, Sárospatak szellemi dolgozóira, a munkásemberek gazdag tapasztalataira, az idősebbek bölcsességére, az ifjúság ten- niakarására. így változtassák a közönséget közösséggé. Pozsgay Imre befejezésül ezeket mondotta: / — Sárospatak az űj művelődési házzal isméi sokat tett azért, hogy az ország valódi otthonunkká váljon. Ezzel -még közelebb került ez a város szívünkhöz, lelkűnkhöz. Megtisztelő feladatomnak eleget téve, átadom a házat a város közösségének. Használják célja szerint a, haza javára, mindnyájunk örömére! Az avatóbeszéd és az ünnepélyes átadás után Sárospatak összes tanintézetének és a Művelődés Háza művészeti csoportjai az új létesítményhez méltóan, színvonalas kulturális műsorral kedveskedtek az esemény résztvevőinek. Az avatóünnepség a Szózat közös elóneklésével fejeződött be. Dr. Ladányi József megnyitja Feledy Gyula kiállítását. Fotó: Laczó József Kiállítás Borsodnádasdon A közelmúlt években többször adtunk hírt a Bor- sodnádasdi Helytörténeti Gyűjtemény helyzetéről, a gyűjteményi anyag gyarapításáról, illetve annak gondjairól, a fenntartó változásáról, szervezeti nehézségekről. Most örömmel olvastuk a meghívót, amelyen a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei Múzeumi Igazgatóság és a Borsodnádasdi nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága a Borsodnádasdi Hely- történeti Gyűjteménybe invitál április 1-én 15.30 órára, az ott rendezett „Termelés és életmód Borsodnádasdon a XIX—XX. században” című kiállítás megnyitására. A megnyitót Papp Béla nagyközségi tanácselnök tartja. Az űj állandó kiállítás nyitása nemcsak a település története jobb megismerését segíti, hanem azt is jelenti, hogy a korábban nagy hírű gyűjtemény újra életre kel, és várja látogatóit, ellátja a rá váró köz- művelődési feladatokat. Ma: színházi világnap Í avaszi ünnepeink sorában szerényen húzódik meg a minden március 27-én visszatérő színházi világnap, amikor a világ színházainak mindegyikében az esti előadás előtt megem. lékeznek az élő színházról, a színház feladatairól napjaink áradásában. A Miskolci Nemzeti Színházban ma este három színpadon is emlékeznek. A nagyszínházban a Marica grófnő előadásának kezdete előtt Várhegyi Márta, a Kamaraszínházban a Black Comedy előtt Szirtes Gábor, a Játékszínben pedig a Mindenkit megnyúzunk kezdete előtt Timár Éva lép a közönség elé, hogy felolvassa a színházi világnap alkalmából a nézőkhöz és rajtuk keresztül az egész emberiséghez intézett üzenetet. Hajdan a film megjelenésekor megkongatták a vészharangot a színház felett, aztán vagy három évtizede, nálunk úgy negyed- százada, a televízió rohamos térhódítása idején ugyancsak megjelentek a vészjósló kórogások: a technikai úton közvetített játék kiszorítja az igazit, az élő színházat. E jóslatok hamisnak b;zo. nyúltak és bizonyulnál! a jövőben is. A színház él, s mint sok ezer esztendeje, élni fog a jövőben is, mert semmi gépi közvetítés nem pótolhatja. Nem pótolhatja az élő játék varázsát, a naponkénti újraszületést, a figura minduntalan előttünk való újjáteremtését, az e csodás varázslatból áradó hatásokat, s nem pótolhatja azt az erőt, amelyet az élő művészet az emberek megnyerésében, ízlésének formálásában, gondolkodására hatásában kifejteni képes. Mi, miskolci színházlátogatók most színházunk egy, igen ígéretes idényének derekán túl örömmel tehetünk hitet az élő színház mellett. Egy kis hír is ide kívánkozik még: ma este a Kamaraszínházban ötvenedszer kerül bemutatásra a Black Comedy. Prózai darabnál ilyen széria ritka nagy siker. Nálunk a huszonöt év előtti Ilyen nagy szerelem óta talán nem is volt. íme, egy kis adalék az élő színház halhatatlanságához. (bm) Ágyúk és virágok Cziffra György memoárja Most került a könyvesboltokba Cziffra György, a világhírű zongoraművész memoárkötete, az Ágyúk és virágok. A kötet címét a művész Schumanntől kölcsönöz-' te, aki Chopin műveit nevezte „virágok közé elrejtett ágyúk”-nak. A könyv eredetileg francia nyelven jelent meg 1977-ben, majd a szerző fiatalon elhunyt, immár ugyancsak világhírű karmester fia látott hozzá a magyarra fordításához, nem sokkal tragikus halála előtt. Ennek alapján jelentette meg most itthon a Zeneműkiadó, Fedör Ágnes és I-Ier- czeg György fordításában és Várnai Péter sajtó alá rendezésében. Különös aktualitást adott e könyv megjelenésének — mint az a televízióbeli Vasárnap délután magazin legutóbbi adásából kitűnt —, hogy a világhírű művész itthon járt, szombathelyi koncertjét — ugyancsak televíziói közvetítéssel • — az egész ország hallgathatta, s egyben hivatalosan is bejelentették a Cziffra-alapit- vány hazai vonatkozásait. Ám ezektől függetlenül is igen érdekes olvasmány Cziffra György emlékezése, az önéletrajzírás és az esszéregény sajátos ötvözete. Cziffra György csodagyerekként robbant a magyar zenei életbe már a húszas évek elején, A legmélységesebb nyomorból. Angyalföld legkülsőbb peremén is túlról került már utólag csodásnak színesedett fordulatok után Üohnányi Ernő színe elé a tehetségesnek mutatkozó gyerek, aki korábban már vándorcirkuszi porondon adott számot képességeiről és dolgozott meg az öt ezüstpengőért, amely a család létalapjának egyik legfontosabb tényezője volt. A világhírű művész életútja eléggé ismert, de nem érdektelen éppen tőle olvasni a részleteket, beleélni magunkat tépe- lődéseibe, a zenei élet, a zeneművészet alapkérdéseiről leírt elmélkedéseinek gondolatmenetébe. Gyermekkori felfedeztetésétől háborús katonai szolgálatra történt bevonulásáig, illetve előtte való ifjonti házasságkötéséig elég hosszú idő telt el, csaknem két évtized, ám ezt igen nagyvonalúan íveli át a memoár. A Franciaországból hazazsuppolt muzsikus családjának nyomorától az emlékezés a második világháborús nyomorhoz vezet a könyvben. Megismerhetjük Cziffra György katonáskodását, szökési kísérletét, fogságba esését és az új magyar demokratikus hadseregben töltött szolgálatát és természetesen mindezek közben a zenéhez, a zongorához vágyódását. Nem érdektelen az a kép. amit az ő szemével látunk meg a különböző katonai alakulatok életéből, azaz ahogyan egy gyerekkora óta csak zenével foglalkozó és csak annak világában élő ember látja a hadi szolgálatot, vagy lesz belőle eppen kiképző. A felszabadulás utáni életének alakulása is sokak előtt ismert, de e részben is külön figyelmet érdemel, ahogyan a minden fillérnyi keresetre rákényszerült zenész az akkori éjszakai életet látja. Disszidáiási kísérlete, több esztendei kemény bűnhődése, a zongorától való elzártsága — emlékszem, az ötvenes évek elején beszélték Miskolcon, hogy itt dolgozik az egyetemi építkezésen és egy deszkalapra rajzolt klaviatúrán órákon át gyakorol a kimerítő napi rabmunka után —. majd az ötvenes évek derekán történt rehabilitálása. későbbi végleges eltávozása 195(1. végén érdekes megvilágításban jelentkezik emlékezéseiben, hiszen éiele minden apró történését is át- meg átszövi, a muzsikáról való elmélkedés, szinte úgy tűnik. egy-egy élctfordulat csak apropó egy-egy elmélkedéshez. Cziffra Györfív anevalföl- di csodagyerekből világszerte elismert, tisztelt, sőt csodált zongoraművész lett. Nem él itthon, de nem is hűtlen szülőhazájához. Memoárja érdekes és nem tanulságok nélkül való olvasmány. (benedek) Híd Pozsgoy Imre avatóbeszédéi mondja.
