Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-23 / 69. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 19S3. március 23., szerda „Ki látta a kulcsot?” avagy ifjúság, szórakozás, kérdések — „Az ifjúság tömegszó­rakoztatásának színvonala hullámzó, általában nem ki­elégítő. Kialakult gyakorla­ta, módszerei nem eléggé gazdagok, feltételei nem kedvezőek, az igények pe­dig nagyon változók. A köz­ségekben általában szegé­nyesek, egyoldalúak a prog­ramok, szűk keresztmetsze­tű a kínálat. Ennek ellenére jelenleg a feltételek számot­tevően nem javíthatók.” — Ez a megállapítás Mezőkö­vesd városban és a járás­ban szerzett tapasztalatok alapján fogalmazódott meg. Megtárgyalta e témát a vá­rosi-járási párt-végrehajtó­bizottság is. Az ifjúság szó­rakozásáról nem csupán itt gyűjtötték össze a tapaszta­latokat, az elmúlt esztendő­ben, megyénkszerte „teríté­ken” volt e téma különbö- v ző fórumokon, testületi ülé­seken. (Az a véleményem ...: „Sajnos, nagyon kevés lehe­tőség van a városban. Vagy ha van is, nem tudunk ró- i la kellő időben. A progra­mok választéka nem elég széles. Van egy baráti tár­saság, akikkel gyakran já­runk túrázni, de itt a szál­láslehetőség kevés, vagy na­gyon drága. Szívesen ven­ném azt, ha lenne a város- ' ban egt) olyan hely, ahová ' bármikor nyugodtan beme- [ hetek, beszélgethetek, szóra- i kozhatok, s esetleg olcsón I ehetek. Az úttörőházba já- \ rok egy klubba, ahol igen í jól érezzük magunkat, kü- ! lönböző programokat készi- ' tünk az úttörőknek, na és | persze magunknak is..,”) ! A-z a miskolci középisko- | lés, aki a fenti sorokat le- ! írta, ott ült mellettem az if- I júság és szórakozás címmel rendezett megyei ankéton, a megyei pártbizottság szék- i házában. Igen, tanulságos ' együttlétnek lehettünk ré­szesei. Mindenekelőtt igazo- i lódott, hogy ugyanakkor, 1 amikor az ifjúság művelő­désének, szórakozásának kér­dése előtérbe került — to­vábbra is fellelhetők az e téma körüli bizonytalansá­gok „hadállásai”. Az termé­szetesen mind a bevezető előadásban, mind a zárszó­ban nagyon pontosan meg­fogalmazódott: elmúlt az az idő, hogy a szórakozást szük­séges rossznak ítélve, arisz­tokratikus gőggel el lehes­sen utasítani sok formáját. A dolog könnyebbik végé­nek megfogását jelenti az is, .ha a szórakozást — általá­ban — a vendéglátóhelyen eltöltött idővel egyenlősít­jük. A helyes arány megfo­galmazásával és annak tu­datosításával kell képvisel­ni azt, hogy a szórakozás a közművelődés szerves része. Persze az általános megfo­galmazások csak az alapot adták a. véleménycseréhez; hiszen az előbbre menés-ju­tás alapja csak az lehet, ha azt vizsgáljuk, milyen tevé­kenységi formák tartoznak bele a szórakozásba és en­nek gyakorlata hogyan áll? (Az a véleményem ...: „Némely ifjúsági ház. egy­szerűen nem tud kulturális lehetőséget adni a fiatalok­nak. Egyszerűen bezárt aj­tók fogadják a látogatókat. Vagy ha Van is program, nem olyan, amely a fiatalo­kat vonzaná, persze ez a fia­talok érdeklődési körétől is függ. Az tény és való, hogy a többség a film és a kon­cert látogatói közül kerül ki. A legtöbb tényleg értelmes kiállítás, előadás stb. meg­bukik a gyatra látogatottság miatt. Persze vannak kivé­telek, pl. most lesz egy 4 napos egyetemi program, zseniális a szervezés, más ifiháznak egy ilyen program­csokor egy évre is elegendő lenne.” — egy miskolci kö­zépiskolás „átirata” az an­kéton). Amikor az ifjúság szóra­kozási lehetőségeiről beszé­lünk, a szabad idő eltöltésé­nek lehetőségeit vizsgáljuk, éppúgy kell vizsgálnunk a televízió, a lapok és folyó­iratok, a mozi, a színház, a művelődésiotthon-hálózat, a hobbi, a klubok, koncertek és az amatőrmozgalom he­lyét és szerepét a fiatalok szórakoztatásában — mint, mondjuk a vendéglátókét. E témákról a megyei pártbi­zottsági ankéton több meg­világításban hallhattak a résztvevők. Elmondta ta­pasztalatait az irányításban, az ifjúsági mozgalomban, oktatási intézményben, ven­déglátónál, művelődési ház­ban dolgozó. Címszavakban felsorolni is sok lenne mind­azokat az eredménynek még figyelmeztető gondnak szá­mító részleteket, amik ma az ifjúság szórakozásának és szórakoztatásának a gyakor­latát jelentik; egy-egy rész­téma önmagában is „meg­érne egy misét”. (Az a véleményem ...; „Van szórakozási lehetőség, viszont vagy nem olyan jel­legű, ■ "mi mindenkit, vagy legalább sokakat érdekel, vagy pedig nincs megfelelő propagandája, tehát nem tudjuk, hová. is lehetne menni. Én például szeretem a. koncerteket. Rendkívül örömteljes dolog, hogy nem­csak rockra hívnak, hanem egyre több a népzenei kon­cert, a dzsessz, a country stb. Az a véleményem, hogy fontos az, hogy már kiala­kult baráti körök szívesen vannak együtt. így el lehet menni kirándulni, gyakran járunk' mi is, sokkal jobb egy előadást, egy filmet is megbeszélni, megvitatni. Akinek viszont nincs kiala­kult, biztos társasága, az nagyon örülne szerintem egy olyan állandó jellegű klubnak, ahol lehetősége lenne beilleszkedni egy tár­saságba, közösségbe." — egy miskolci középiskolás „át­irata” az ankéton). Amíg folyt a tanácskozás, a negyedik, mellettem ülő tizenéves ezt írta kérdésem­re: „... A lehetőség véle­ményem szerint kevés, ahol van, onnét egy dolog hiány­zik: a kompánia. Lakótele­pen lakom, nem szívesen megyünk oda, ahol senkit nem ismerünk, sőt meg sem ismerhetünk. Ezért van az, hogy legtöbbször mi ma­gunk próbálunk magunkon segíteni, főleg az iskolában. Ezekben a programokban egy a lényeg: nem mester­kéltek. Minden ami történik ott, spontán jön. Ha vala­mit megununk csinálni, ak­kor . közös elhatározással mást csinálunk ,..” Éppen olvastam sorait, amikor — közben azért fi­gyeltem —, a zárszóból eze­ket jegyezhettem fel: „Nem építünk eléggé arra. az ener­giára, ami a fiatalokban, az ifjúságban megvan, sokszor >►felülről« akarunk adni ne­kik. Az sem jó, ha. minden­áron közösségi kényszer alá akarjuk vonni az egyént, hogy szórakozzon.” Elhangzott aztán az is, hogy a különböző intézmé­nyek között gyenge a kap­csolat, az együttműködési gyakorlat. Meg felvetődött a kérdés a szórakoztatás ha­tárairól, a formák élet- és életképtelenségéről is. Egy népművelő pedig azt fejte­gette, hogy a fiatalokban meglevő érdeklődés sem tel­jesen azonos, az .ifjúság sem homogén. Meg kell találni a kulcsot az ifjúság tartalmas szórakozásának a biztosítá­sához. Hát ki látta azt a bizo- nyos „kulcsot” utoljára?! — epéskedtem egy pillanatig magamban. De nem volt ez helyénvaló dolog. Mert re­mélni kell, hogy ez a közel- múlti ankét és véleménycse­re is a nyitás egyik eleven eleme volt. Tcnagy József a haját Ma este a képernyőn . Berenice F. Scott Fitzgerald novellá­jából írta és rendezte a Be­renice levágatja a haját cí­mű amerikai filmet Joan Mick- lin Silver. A történetben a rút kiskacsának tartott Berenice egy unokatestvérénél nyaral, de a szép és modern felfo­gású lány mellett szinte szó­hoz sem jut. Utánozni kezdi a lányt, s hamarosan fölébe is nő, elhódítja udvarlóját, mo­dernségét bizonyítandó, a ha­ját is levágatja és számos bonyodalmat kavar. A film főszereplőjét — Berenicét — Shelly Duwall alakítja. Öt lát­juk képünkön, amint éppen levágatja a haját. A film az első műsorban, 20.45-től lát­ható. HOLDTÖLTE Szakonyi-bemutató a miskolci Kétszemélyes Színházban A Kétszemélyes Színháza Miskolc városi Művelődési Központ legújabb tevékeny­ségi formája, amelynek ke­retében olyan kamarada­rabokat kívánnak magas szinten bemutatni, amelyek mondandójuk érdekességén és értékein túl azért is al­kalmasak a város és kör­nyéke kisebb művelődési házaiban, a peremterülete­ken is sorozatos bemutatás­ra, mert két szereplővel könnyen mozgathatók. Így esett a választás Szakonyi Károlynálc az Üj Írás egyik legutóbbi számában publi­kált —. ám azóta a buda­pesti Madách Kamaraszín­házban is színre hózott — Holdtölte című színművére, amelynek rendezését Gyar­mati Béla vállalta, a két szerepét pedig Zsolnai Júlia és Matus György — mind­kettő. a Miskolci Nemzeti Színház művésze — jeleníti meg. Az előadás kezdetekor in­tim szerelmi jelenet sutto­gó hangjait halljuk, majd motorzúgások, lövések hang­zanak. A nem látható má­sik helyiségből átszűrödő televízió zaja ez. A szerep­lő, ám még nem látható csa­lád egy része — a gyere­kek — képernyő-rabságban él, s ez a kezdés kis utalás a szerző hajdani világsike­rű Adéshibájára. Ám ez ha­mar eltűnik a darabból. He­lyette megjelenik a házas­pár — Sándor és Ágnes —, hogy kettejük egy hosszú esti, késő éjszakába nyúló, a. teliholdas éjszakát átíve­lő beszélgetéséből felrajzo­lódjon a kép: egyáltalán nem biztos, hogy a tíz esz­tendőt is kibírt, két gyerek­kel gazdag, látszólag békés házasság, a két fél szemre harmonikus egymás mellett élése teljesen felhőtlen. Még akkor sem, ha viharosan nagy szerelemmel, indult, s látszólag ma sincs semmi baj. Igaz, már nem figyel­nek annyira egymásra, a munkából hazajövet mind­ketten mondják a magukét, függetlenül a másik gondo­lataitól, apró kis torzsalko­dások villódznak, kis, gya­nakvások egymásra, isme­retlen — esetleges — har­madikra. S mikor egy ven­dég házaspár lemondja lá­togatását, az üres estén — éppen közös múltjuk szép epizódjainak idézgetgse köz­ben — az évödö gyanak­vás felerősödik, az asszony­ból felfakad a vallomás, ta­lán csak azért, hogy meg­mutassa férjének: ő még a régi. Szépen csiszolt mon­datokban szedik ízekre egy­más hibáit, közös életüket, s amikor elbúcsúzunk tőlük, nem tudjuk, mi lesz velük. Elválni aligha fognak, de a váratlanul előtört nagy számvetés bizonyosan továb­bi mérlegelésre, együttélé­sük, életvitelük revideálá- sára készteti őket. Amiről a házaspár hol tré­fásan, hol acsarkodva be­szélget, napjainkban igen is­merős téma. A különböző értelmiségi munkahelyeken dolgozó házaspárok körében mindenki tudna hasonló pél­dákat említeni. A darabbe­li házaspár szobája a ma­ga agyonzsűfoltságával —• Gulyás József készítette a jó játékteret — is jelzi, hogy itt egy évtized alatti sok minden összegyűlt, s a tartós érték mellett sok a törékeny kacat, a kidobás­ra érdemesült lom is. Ez áll a házaspár élményeire-em- lékeire is, ott is lomtalan!-, tani kellene. A darab izgal­mas, fordulatos, noha egyes hosszabb monológoknál le­lassul a sodra. Gyarmati Bé­la a két szereplő célszerű moz­gatásával ellensúlyozta a monológoknál óhatatlanul jelentkező lelassulást, gon­dosan ügyelt azonban arra, hogy a mozgások ne von­ják el a figyelmet a. mon­dandóról, ne kerekedjék a mozgás a szöveg fölébe. Mozgalmas, látványos játé­kot produkált a két szerep­lővel anélkül, hogy ez a taf-' talmi értékeket csökkentette volna. A marxizmus és a szocializmus gyakorlata • Mint ismeretes, Marx — miután gondosan tanulmá­nyozta a kapitalista termelé­si módokat, feltárta annak törvényszerűségeit és ezen az alapon tudományosan bebi­zonyította g kapitalizmus pusztulásának és egy új, magasabb rendű társadalmi formációval — szocializmus­sal, kommúnizmussal — tör­ténő felváltásának történel­mi elkerülhetetlenségét. A múlt század 40-es éveiben, amikor, az előrejelzés el­hangzott, a kapitalizmus egységes, mindent átfogó vi­lágrendszer volt. A kommu­nisták ebben az időben alig több, mint százan voltak. A XIX. század 90-es éveiben pedig a marxizmus már a világ különböző országaiban több millió munkást, pa­rasztot. cs haladó értelmisé­git egyesítő felszabadító mozgalom uralkodó ideoló­giájává vált. A Lenin ve­zette marxista párt vezeté­sével Oroszországban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Az ország hoz­záfogott az új társadalom megteremtéséhez. A máso­dik világháború után létre­jött az emberiség több, mint egyharmadát, magába fog­laló szocialista államok vi­lágrendszere. Az Októberi Forradalom hatására nagy lendületet kapott a nemzeti felszabadító mozgalom, ösz­szeomlott a gyarmati rend­szer.' A felszabadult álla­mok közül többen tudatosan a fejlődés szocialista útját választották. A világforradalmi folya­mat ily módon fejlődött és fejlődik továbbra is. Marx és Lenin előrelátásával össz­hangban. Nem véletlen, hogy az USA jelenlegi elnökének tanácsadója, Richard Pips, az orosz közgondolkodás történetének „szakembere”, aki dühödt szovjetellenessé- géről híres, nemrég elismer­te, hogy az Októberi Forra­dalom bármilyen más ese­ménynél nagyobb mérték­ben meghatározta a XX. század arculatát. Valóban, az Októberi For­radalom és a Szovjetunió megalakulása nemcsak a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére gyakorolt és gyakorol hatalmas forradal­masító hatást, de a külön­böző országok belső fejlő­désére,' számos nép történel­mi sorsára is. A szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése fon­tos tényezője lett a kapita­lizmusra jellemző ellentmon­dások soha nem látott ki­éleződésének. A kapitaliz­mus általános válságának sajátja volt és marad e vál­ság gazdasági és társadalmi- politikai aspektusainak szer­ves összefonódása. Hiszen nem véletlen, hogy az im­perialista államok, különö­sen az utóbbi időben »tisz­tán gazdasági problémákat egyre gyakrabban próbálják meg politikai döntések se­gítségével leküzdeni, a-z ál­lam erejére és hatalmára támaszkodva, különböző, úgymond voluntarista jelle­gű intézkedésekhez folya­modva. Nincs semmi különös- ab­ban, hogy jelenleg aktivizá­lódnak azok a különböző kísérletek, hogy a marxista— leninista eszmék vonzerejét csökkentsék, fékezzék a tö­megekre gyakorolt hatásuk növekedését, lassítsák a for­radalmi folyamat fejlődését. A kommunistaellenesség a Kommunista Kiáltvány meg­jelenése után azonnal kiala- . kult, a marxizmus-ellenes- ség pedig rögtön követte a marxizmus megjelenését. A burzsoá ideológia tömeges nyomást gyakorolva a dol­gosokra, a munkásosztályra és annak pártjára, soha nem sajnálta -az erőfeszítéseket, hogy a dolgozókat a mar­xizmus—leninizmus ellen hangolja. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy mindez nem múlik el nyom nélkül. A marxizmus-ellenesség tápta­lajra talál, ha azoknak az új erőknek éretlen, ingado­zó és nem szilárd „ideoló­gusai” és „vezérei” közé jut, amelyek növelik a fel­szabadító monopóliumok el­leni harc frontját, ám nin­csenek fel fegyverezve a tár­sadalmi fejlődés törvényei­nek ismeretével, a szocializ­mus valódi természetének megértésével és a valóban hozzávezető utak meglátásá­val. A marxizmus felülvizsgá­latának szükségességét hang­súlyozó ellenfelek tudatosan eltorzítják a létező szocia­lizmus lényegét, azoknak az elveknek a megváltoztatását ajánlják, amelyek a kom­munista pártokat alapításuk óta vezérelték. A marxizmus—leninizmus napjainkban is az egyetlen olyan tudományos világné­zet, amely nemcsak magya­rázza ’ az egész emberiség. múltját es jelenét, de meg­mutatja jövendő fejlődésé­nek- távlatait is. Ez a tudo­mány, mipdig nyitott az új következtetések előtt, ameny- nyiben azok reálisak és az ólet igazolja őket. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapaszta­lata egyértelműen bebizo­nyította a gazdaságfejlesztés központi politikai vezetésé­nek előnyeit, amelynek ered­ménye a gazdasági válságok hiánya, a dolgozók általá­nos foglalkoztatottsága, a gazdasági és társadalmi meg­oldások egysége. A marxizmusnak a létező szocializmus gyakorlata ál­tal megerősített jelenlegi el­méleti tételei tekintélyes irányt jelentenek azon né­pek többsége számára, ame­lyek független gazdaságot és politikát építenek, országa­ik tényleges gazdasági és társadalmi haladására tö­rekszenek. Lev Szuvorov professzor, a Hlozöíiai tudományok doktora' Az ilyen daraboknál rop­pant megnövekszik a színé­szt alakítás súlya, felelős­sége. Zsolnai Júlia és Ma­lus György igen jól felélt meg a nem könnyű feladat­nak. Zsolnai vonzó-izgátó nöisége, figurájának intel­lektusa és Matus Sándor- alakjának robbanékonysága, darabosabb volta jó értel­mezésben és megfogalma­zásban állt előttünk. A ha­talmas szerep-masszával mindketten kitűnően birkóz­tak meg. Zsolnainak talán valamivel szerencsésebb volt a szerepe is, hiszen nagy vallomásának kezdetétől' a partner Helyenként szinte végszavazásra kárhoztatott, a figura iroilag kicsit un- termanná szorult. De a pá­ros munkáért mindkettőjük­nek egyformán jár az elis­merés. Gulyás József játék­terét már dicsértem, ezt ér­demli Szakács Györgyi jel­meztervező is. A Kétszemélyes Színház első Holdtölte-bemutatóját a miskolci Ültöröházban tar­totta, A továbbiak helye még ismeretlen. Minden­esetre szívesen ajánljuk a színházbarátok ' figyelmébe. ,S örömmel regisztráljuk vá~ rosúnkbah új művészeti fó­rum jelentkezését. Hihetőleg nem szalmáiéiig, hanem bosszú életű vállalkozás lesz. (■ Benedek Miklós f

Next

/
Oldalképek
Tartalom