Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 19G3. március 17., csütörtök A pártszervezetek szerepe Öntevékenység, szocialista demokrácia A közelmúltban tartott or­szágos agitációs, propaganda és művelődéspolitikai tanács­kozáson is számosán hangsú­lyozták: a szocialista demok­rácia nem lehet mentes a konfliktusoktól — mivel kü­lönféle érdekek, vélemények, cselekvési törekvések ütköz­nek ezen a terepen —, de e konfliktusokat vállalnunk kell, hiszen a fejlődés útja ezek megoldásán keresztül vezet. „Együtt kell beszélni a cél­ratörőbb, tudatosabb érdek- képviseletről és az érdek- egyeztetési tevékenység fej­lesztéséről, máskülönben az érdekviszonyok oly szükséges hangoztatása is csak az ér­dekellentétek szükségtelen kiéleződéséhez vezet, és ez aligha válna javára a jogos érdekek érvényesülésének. Legalábbis alapjában meg­vannak a szükséges fórumok és intézmények. A fő lel"'lat működésük színvonalát j, ví- tani, és többet tenni a konf­liktusok és a megoldások nyilvánosságáért” — mondot­ta Aczél György, a tanácsko­záson tartott bevezető elő­adásában. Megyénkben az elmúlt években jelentősen fejlődött v a 'demokratizmus, ebben kez­deményező szerepük volt a pártszervezeteknek, a külön­böző társadalmi szerveknek is. A lehetséges és a kívána­tos mértéket még nem értük el, hiszen sokfelé, gyakorta érzékeljük azokat a rossz be­idegződéseket és formális ele­meket, amelyek — elsősorban a különféle fórumok működé­sében — napjainkban még ta­pasztalhatók. Van ahol a po­litikai gyakorlat, vagy a mű­veltség színvonala következ­tében a demokratizmus irán­ti igény is hiányzik. Ennek is sokféle oka lehet: például előfordulhat, hogy a gazda­sági vezetés stílusa, vagy a politikai irányító szervek mű­ködése egyaránt rányomja a bélyegét a munkahelyi de­mokrácia színvonalára. Jó példa megyénkben a Diósgyőri Gépgyár, amelynek gazdasági és politikai veze­tése az elmúlt években újsze­rű kezdeményezésekkel ke­resi (és úgy tűnik, megtalál­ja) a munkahelyi demokrácia, a demokratikus centralizmus tartalmasabbá tételének út­jait, módjait. A nehéz hely­zetéből egyre inkább kilábaló vállalatnál a határozott irá­nyítás, a munkafegyelem ja­vulása, az egyre jobb ered­mények a politikai és a gaz­dasági demokrácia megvaló­sulásának figyelemre méltó példáját adják. A nagyüzem szervezett dol­gozóinak képviselői az elmúlt év őszén tartott választáson — alternatív jelölés alapján —■ két jelölt közül választot­ták meg a vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkárát. Az elmúlt két évben a vál­lalat vezetése két-három va­riációs gazdasági tervet ter­jesztett a bizalmitestületek elé. Ezekben benne volt, hogy az egyes variációk szerint, milyen erőfeszítéseket kell tenni az egyik változatban'ki- tűzött eredményekért (és az ezek elérése nyomán meg­valósítható bérfejlesztésekért) és milyeneket a másikért, ha ennél többet akarnak. A dol­gozók érdemi módon voltak részesei a tervezésnek és ezeken a tartalmas tanácsko­zásokon általában a nehezebb — de a vállalatnak és az egyénnek egyaránt nagyobb hasznot ígérő (igaz, nagyobb erőfeszítést igénylő) feladat mellett döntöttek. A kollektívák önálló kez­deményezéseinek tág teret engednek a Minisztertanács­nak és a SZOT-nak az elmúlt év novemberében, hozott ha­tározatai. A munkahelyi de­mokratizmus erősítése érde­kében világossá teszik, hogy mely kérdések és milyen cél­lal kerülnek az egyes fórumok elé. Megteremti a feltételeit annak, hogy a gazdálkodással, termelési tervekkel, illetve azok módosításával kapcso­latban a dolgozók véleménye elsősorban a szakszervezeti szervek (bizalmitestület, szakszervezeti bizottság stb.) révén fejeződjék ki. A gazda­sági vezetéssel közösen mű­ködtetett fórumok (termelé­si tanácskozások, brigádveze­tői értekezlet stb.) feladata pedig a már elfogadott tervek megvalósításával kapcsolatos tennivalók ismertetése, a dol­gozók mozgósítása. A határozat a korábbiak­kal ellentétben — csupán a főbb elveket, előírásokat rög­zíti, a részletes szabályozást — igazodva a vállalati önál­lósághoz — a helyi szervekre bízza. Ezzel csökkenti a köz­ponti előírásokat, növeli a he­lyi kollektívák felelősségét. Eltörli a korábbi különbsége­ket a termelő- és nem ter­melő üzemek, intézmények jogai és kötelességei között. A párhuzamosságok felszá­molásával megszünteti az át­fedéseket a különféle demok­ratikus fórumok munkájában és feloldja a korábbi túlsza­bályozást. Tág tere van tehát az ön­álló kezdeményezéseknek; ezt segítik, s különböző közpon­ti intézkedések mellett ezt szorgalmazzák megyénk po­litikai vezető szervei is. A megújuló, fejlődő gyakorlat­ra számos jó példát találunk megyénk üzemeiben, elsősor­ban ott, ahol azzal foglalkoz­nak; hogy ők maguk mit te­hetnek a nehezebb gazdasági helyzet javításáért. Ebben a munkában jelentős feladata hárul a pártszervezetekre, amelyek az elmúlt időszak­ban megkülönböztetett figyel­met fordítanak a termelés pártirányítására, a gazdasági feladatok eredményes végre­hajtásához szükséges politi­kai feltételek megteremtésére. Számos helyen — így a DIGÉP-ben, az Ózdi Kohá­szati Üzemekben, a December 4. Drőtművekben és máshol is — komoly erőfeszítéseket, jó kezdeményezéseket tesz­nek, és a közelmúlt eredmé­nyeiben benne van a vállala­ti pártszervezetek, a kommu­nisták munkája is. De a biz­tató eredmények mellett az is igaz, hogy ma még sok he­lyen nem fejlődött kellően a pártszervezetek önállósága, kezdeményezőkészsége; egy részük bátortalan, nem élnek eléggé hatáskörükkel. A -pártdemokrácia éltető ereje, forrása, példája lehet a munkahelyi demokrácia gyakorlatának. A számvetés és az előretekintés igényé­vel megtartott országos agi­tációs, propaganda és műve­lődéspolitikai tanácskozáson is nagy hangsúlyt kapott: az alulról jövő, hasznos célú tár­sadalmi öntevékenység ki­bontakoztatásában jobban kell építenünk a különböző tömegszervezetekre, tömeg- mozgalmakra. Petra József A Mini Galériában Vásárhelyi Antal grafikái Vásárhelyi Antalnál „a realizmus és az avantgarde, a konkrétság meg az elvonat­koztatás nem zárja ki egy­mást, inkább a kétféle néző­pont ütköztetesésével találko­zunk. Főként a különféle kö­vek, téglák, építőelemek kül­ső és belső szerkezete ösztön­zi rajzi fantáziáját, ám me­net közben önálló életre kel­nek a gondosan kitervelt vo­nal- és fonalritmusok” — írja róla Szuromi Pál, a kiál­lítás katalógusának utószavá­ban. A miskolci mini galé­riabeli kiállításon bemuta­tott tucatnyi munkája rímel a kritikusi megállapításokra. Különös, olykor már-már a szürrealizmus határait súro­ló megfogalmazásokkal talál­kozunk ezeken a lapokon, ezeken a tépett, ragasztott, átírt, fotózott, s a technikai machinációval még ki tudja hányféleképpen „megcsavart” alkotásokon, amelyek azon­ban egyfajta konok követke­zetességgel szinte ugyanazon témát járják körül, az em- Lexi magányt. Talán nem is jó, nem is pontos így a kifejezés, mert Vásárhelyinél nemcsak ma­gányról van szó, hanem vég­zetes magáramaradásról is. Már-már erőszakosan — nem formai,'hanem tartalmi erő­szakosságról van itt szó — hangsúlyozza a kiúttalansá­got sehova se vezető lépcső­soraival, körbeforgásaival. S ezt a magáramaradottságot csak kihangsúlyozza képei­nek feszített dinamizmusa. Nyilván a művész szoron­gásai, önmarcangoló tépelő- dései, kétkedései ezek. ami­nek olykor a megfogalmazás sugalta „felkiáltójelek” — esetenként valóságos felkiál­tójelekkel is találkozhatunk! — nyomatékot adnak. S eltör­lik a kiút leghalványabb re­ményét is. Ez az a pont, hol a képek nézője mégiscsak berzenkedni kezd, és kétkedni is. Meglehet persze, hogy ez is tudatos művészi attitűd. Vásárhelyi Antal egyfajta kétkedést, gyötrődést, szoron­gást fogalmaz bele képeibe, s ha gondolkodásra, cselekvés­sé akar ösztönözai, akkor jól teszi. De csak akkor. Mert ez a kövekből, újságpapírokból, fémcsövekből, kapcsokból felépült ember nemcsak tra­gikus szánalmat kelt, olykor elutasítást is. Túlságosan pesszimista, végletesen kiszol­gáltatott az a kép, ami ezek­ből a lapokból előtűnik. Mint­ha a kiúttalanságot az alkotó is vállalná, azonosulna vele. Pedig nemcsak a szorongá­sokhoz, a reményhez is kell az erőteljes dinamizmus. Eszme; mondandójával nem mindig tudunk azonosulni, mindazonáltal érdekes, sőt, értékes kiállításnak tartjuk Vásárhelyi Antal tárlatát, amelyet hétfőtől láthatnak az érdeklődők a Kossuth utcai Mini Galériában. Többek kö­zött azért is tartjuk megte­kintésre érdemesnek e tárla­tot. mert nem tűri a közöm­bösséget. Véleményalkotásra késztet. S a művész által meg­fogalmazottakon az április 8-ig nyitva tartó kiállításon remélhetőleg sokan fognak elgondolkodni. Csutoráé Annamária Ma este a képernyőn A klasszikus értelemben vett krimi kedvelői­nek ígér jó szórakozást a ma este az első műsorban 20 órakor kezdődő négyrészes bűn­ügyi tévéfii msorozat. Vérfagyasztóan izgalmas­nak ígérkezik, mint egy előzetes híradás' tud- tul adjeí. Az angol televízió a bűnügyi regény­írás utolérhetetlenje, koronázatlan királynője, Agathe Christie ismert regényéből készítette a ma kezdődő és a következő négy estén át folytatódó sorozatot, amelyben természetesen jelen lesz a sok-sok hulla, rejtély, gyanúsított és meglepetés. Eltérően az írónő más mű­veitől, most egyik kedvenc detektívfigurája sem szerepel a filmben, lelkes amatőrök vég­zik ez alkalommal a nyomozást, de a filmso­rozat ízgalmassóga ettől mit sem csökken. Ké­pünkön a film egyik szereplője. A műúton túl, végig a Hernád menti tájon messzi­re tekint széles homlokával a szikszói kórház. Főbejára­ti falán a névadó vezérlő fe­jedelem bronz domborműve látható, mindig friss csok­rokkal, koszorúkkal ékesítve. Ez érthető, hiszen a Rákó- czi-ősök a közeli Felsővadá­szon laktak, s a család elő- nevét is ettől az abaúji köz­ségtől kapta. A kórházon első látásra .szembetűnő, hogy két épü­let egybekapcsolásából áll. A bal oldali szerényebb épü­letet a két világháború köz­ti időben emelték. A fel­szabadulás után, főképp az utóbbi években azonban egészségügyi szolgáltatásunk fokozatos fejlődése megkí­vánta a kórház korszerűsíté­sét és egy új, a réginél na­gyobb befogadóképességű, modern rendelővel bíró, 400 ágyas intézetté való bővíté­sét. Abaúj jellegzetesen apró­falvas területe megyénknek. A pár száz lelkes kisközsé­gekben sok a magára ma­radt, idős házaspár és a magányosan élő öregember. És bár a dr. Petliő Árpád igazgató főorvos irányításá­val működő, jól felszerelt szikszói kórház mindent megtesz az egészségük ér­dekében, a családra háruló utókezelést vagy egészen egyszerű betegség esetén az otthoni gondozást nincs, aki elvégezze. Ezért határozott úgy a megyei tanács, hogy sürgősen meg kell kezdeni Szikszón a II. Rákóczi Fe­renc Kórház 150 ágyas utó­kezelő osztályának építését. A kedvező időjárást ki­használva, mindjárt az új év első napjaiban hozzáfog­tak az alapozási munkák­hoz. A tervek szerint ugyan­is 1984 végén már a kór­házzal egybeépülő új pavi­lonban látják majd el az in­tézet dolgozói a kórházban meggyógyított betegek utó­kezelését. Heti filmelőzetes Két eltérő vígjátékot és néhány korábbi film újra műsorra tűzését ígéri mától a miskolci premiermozik mű­sornaptára. A két új film­ről rövid előzetes tájékozta­tásként elmondjuk az aláb­biakat: A 16 éven felüli felnőt­teknek ígér jófajta szórako­zást a Bombanö című ame­rikai film, Blake Edwars munkája. A rendező világ­sztárok — Julie Andrews, Bo Derek, Dudley Moore és má­sok — felvonultatásával ér­dekes szerelmi történetet per­get a néző előtt, groteszk csattanóval, sok-sok érdekes szerelmi fordulattal, szép nőkkel és tájakkal, vonzó lát­ványossággal. Legalábbis az előzetes ígéretek szerint. A másik film ugyancsak vígjátéki jellegű, de ez már nincs korosztályhoz kötve, sőt, elsősorban fiatalokhoz szól, és fiatalokról szól. Címe: Mindent fordítva. A Szovjet, unióban, a Gorkij Filmstú­dióban készült, ahol az ifjú­sági és gyermekiilmeket for­gatják. Rendezői — V. Fetyi- szov és V. Grammatyikov — két kamasz, Andrej és Nata­sa szenvedélyes szerelmét mulatják be. E tizenéves is­kolás fiatalok kapcsolatukat örökké tartónak vélik, nehe­zen fogják fel, hogy az élet­nek vannak nehezebb, gon­dokkal súlyosbított vonulatai is, s hiába a szülők minden intelme, ők csak tervezgetik a nfaguk rózsás jövőjét. Ami­korra pedig már a szülők is kezdenének beletörődni a fia. tál ok erősnek látszó vonzal­mába, a kapcsolatban jelent­kezni kezdenek a nehézségek, s kitűnik, hogy ez a gyerek­kori szerelem mégsem olyan erős és teherbíró. De mert fia. talok, még előttük a jövő. Muzeológiai szakszótár készül A Budapesti Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ munkatársai — az UNESCO Múzeumi Szakszö­vetségének megbízására — többnyelvű muzeológiai szak­szótárt szerkesztenek nem­zetközi összefogással. A szakemberek eddig 1700 szakkifejezés francia, angol, német, magyar, orosz, spa­nyol, dán, román, svéd, esz­perantó, cseh, lengyel és portugál nyelvű jelentését gyűjtötték össze. Ügy terve­zik, hogy az Akadémiai Ki-, adónál megjelenő szakszótár húsz, esetleg huszonkét nyel­vű lesz. A megjelenésig azon­ban még több évnyi munka: gyűjtés és kutatás van hátra. A szerkesztő bizottság a gyűjteményt terminológiai szakszótárnak, a világ vala­mennyi múzeumi szakembe­rének szánja. Számítanak ar­ra, hogy a kötetet felhasz­nálják majd a képzésben, g szakszövegek fordításához, tolmácsolásához. Útbaigazí­tója, munkaeszköze lehet a dokumentátoroknak, könyv­tárosoknak és mindazoknak, akik a múzeumi munkával kapcsolatban állnak. A szak­szótár hozzájárulhat az el­méleti munkák szövegezése­kor ma még tapasztalható bi­zonytalanságok felszámolásá­hoz, egyes fogalmak nemzet­közileg elfogadott, végleges tisztázásához. A Múzeumok Nemzetközi Szövetségének közgyűlését júliusban Londonban tart­ják. A szakszótár szerkesztői úgy tervezik, hogy az ese­ményre eddigi eredményeik! kiadásával utaznak el. A Dictionarium Museologicum nyomtatásban megjelenő első kötetének megjelenést 1986- ra várható. Honvédelmi szaktanterem Megyaszón Az- általános iskolás korú fiatalok hazafias nevelésére hivatott honvédelmi szaktan- teremmel gazdagodott a Mé­száros Lőrinc nevét viselő, megyaszói körzeti általános iskola. Az intézmény új szak- tantermét ünnepélyes körül­mények között Zsebesi Lász­ló ezredes, a megyei polgári védelmi parancsnokság törzs- parancsnoka adta át az isko­la tanárainak és tanulóinak. Az ünnepségen részt vett Lábas Józsefr a megyei párt­bizottság osztályvezetője, Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Pataki Iván ezredes, a polgá­ri védelem országos parancs­nokságának osztályvezetője, valamint számos általános is­kola igazgatója. A most átadott létesítmény mintegy három és fél hónap, alatt széles körű társadalmi összefogással valósult meg és a munkát több üzem, terme­lőszövetkezet és áfész is tá­mogatta, de jelentős munkát vállaltak a szülők, a pedagó­gusok és a tanulók is. Az új honvédelmi szaktanterem — mint a törzsparancsnok be­szédében elmondta — azért fontos, mert ez az első álta­lános iskola a megyében, ahol megfelelő körülmények és se­gédeszközök alkalmazásával az oktatást elvégezhetik. A széles körű társadalmi össze­fogás példaként állhat más települések előtt is, hiszen égy éve a középiskolák között is csak Miskolcon volt egy szak- tanterem, ma pedig számos közép- és szakközépiskolában alakítottak ki a fiatalok ok­tatására honvédelmi szaktan- termet. A művelődési házban meg­tartott ünnepségen az iskola tanulóinak őrsi zászlót, to­vábbá különféle versenyeken első helyet elért tanulóknak ajándékokat adtak át. Ezt kö­vetően a meghívott vendégek megtekintették az új szak- tantermet, amely filmvetítés­re. korszerű bemutató okta­tásra egyaránt alkalmas. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom