Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
1983. március 17., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mentőöv Hiheiünk e a könnyeknek? Az intézet betonfalának egy részén néhány elem hiányzik a kerítésből. Az idős asszony kikönyököl, s úgy beszélget látogatóival. Mindjárt megismerem, bogy csak ő lehet az a pálinkát főző falusi néni, akiről hallottam, hogy az izsófalvi elvonóra került. Megvárom, míg elköszön látogatóitól, aztán ketten beszélgetünk az orvosi szobában. — Hány éves? — ötvennyolc. — Kik voltak a látogatói? — A férjem, meg az unokaöccse... hozott az ember egy kis almát, narancsot... ételt nem, hisz nem szokott a főzéshez. Nem is tudom, hogyan látja el magát... Eltörik a mécses. Már sír. — Hány éves a férje? — Hatvanhárom — mondja még szipogva, aztán látva, hogy nem szakad meg érte a szívem, visszagyűri alkalmatlan könnyeit. — Bányász volt áz uram, onnan ment nyugdíjba... én is tsz-nyugdíjas vagyok már. Takarmányos voltam, mióta megalakult a közös ... odahaza is állatokkal foglalkoztam... gyerek nincs, ketten vagyunk, iparkodtunk, szorgoskodtunk, mint a méhek. Elmeséli: vettek egy házat annak idején, szépen átalakították, most három szoba, meg fürdőszoba is van benne. — Nagy a házunk, két előszoba, a fürdő tiszta csempe. Büszke 4a házára, az 1G00 öl háztájira, amiben minden megterem ... gyümölcsösük is van. — Most azt tessék megmondani, miért van itt? — Megmondom én őszintén, a férjem hozatott be. Több mint harminchét éve házasok. Míg nem voltak nyugdíjasok, semmi baj sem volt. Kérdezgetem, mikor nyúlt először italhoz. Tiltakozik: — Én nem, én soha... úgy tessék elhinni, hogy négy évig kocsmárosok is voltunk ... nem azt mondom, hogy azt a pohár sört meg . nem ittam, meg a stampót... aztán vettük a gyümölcsöst, s mindig volt otthon pálinka, öt-, hatéves is... akkor jutottam arra, hogy Jobban megittam, de nem úgy, hogy én lefeküdtem... az volt. a bajom, hogy nem tudtam enni... az ideg összehúzta a gyomromat. — Mitől volt ideges? — A férjem miatt. — ö iszik? — Minden ember iszik, ő is. i. borunk van, pálinkánk is, a sört is meg tudjuk venni... volt úgy, hogy templomból hazafelé kérdi az ember: hozzak egy kis sört? Hozzál — mondom. Olyan öt-hat üveggel elhozott vasárnap, s bizony azt mi meg is ittuk... de őrajta nem látszik ám meg! Ihat az akármennyit, bírja ... Némi irigykedő büszkeség csendül ki a hangjából. — Megvoltunk mi mindig, de a család, a férjem apja, testvérei beleszólnak a dolgokba ... ha a férjem hozzájuk megy, megvan a baj... annyira felheccelték az emberemet, hogy ütött, vágott... vagy három éve ... fel is jelentettem a bíróságon ... aztán kiderült, hogy ő meg engem a tanácson ... Hosszú, zavaros a történet, a „békés nyugdíjas évek” ideje. Eddig — harminchét évig — mindenki ment a maga dolga után. A'z asszony a téeszbe, a férfi ,a bányába, • s közben gyűjtögettek, arra figyeltek, nem egymásra. Ismét sírva fakad, szidja a férjét, aki most meg akarja menteni. Kitűnt ugyanis, hogy a nő szervezete már nem bírja úgy az italt, mint régen. Bárhogyan is szépíti, elhallgatja, eltereli a lényeget, mégis az látszik, hogy az ital belőle váltott ki agresszivitást, amit a férje a maga módján igyekezett eleinte „leszerelni”. Az asszony ideggyógyászati kezelésre is járt — berendelés alapján Miskolcra. Be nem vallaná, hogy az el vonós kezelés volt, csak véletlenül szólja el magát: — Amikor Miskolcról hazamentem, azt mondja az emberem: — Azért most már egy kortyot ihatsz... így folytatódott minden. Kinn dolgoztunk a határban, mondom az embernek,, menj haza ebédért te, s hozz nekem is... azért, tetszik tudni, hogy a közelébe se kerüljek az italnak. Folynak a könnyek, de beismerés még nincs. „Véletlenül”' van itt, azt se tudta, hová hozzák, az ember se tudta... — Hej, nénike, így nem értünk szót. Mennyi ideje van Izsófalván? — Két hónapja. — Az eredmény? — Az van, bízom', tessék csak megnézni a kezem, már nem reszket... híztam is. Mikor ide jöttem, lógott rajtam a ruha. Szépen meggyógyultam. — Amikor Miskolcra kellett járnia a kezelésre, nem került szóba az ital? — Hát? __ kérdezték... de én mondt am, hogy csak azt a szokásos stampót iszom ... többet csak ha mérges voltam ... mondta az ember, hogy elkér már innen, és hazavisz. — A férje mégis csak alkoholistának tekinti magát... — Nem tudom én, minek tekint. — Tudja, hogy miért van itt, tudja, hogy kikkel van együtt. — Azt tudja — vonakodik, tekeredik az egyenes válaszok körül. — Vagyunk itt hatan nők. De ha én kimegyek a faluba, elkerülöm a kocsma tájékát is ... — No még egyszer őszintén: mennyit ivott meg naponta? Hányszor fordult meg a kamrában? — Nem ott tartjuk, hanem az első szobában ... évtizedek óta azzal kezdtem a napot. De nemcsak én, a falusi élet olyan, hogy velejár a reggeli ital... Napközben? Hát megfordultam néhányszor az első szobában, de mindig csak egy kicsit ittam, mert tessék nekem elhinni, én egy féldecit nem innék meg egyszerre... ha szomszéd jön, lei kell hozni egy kis pálinkát... — Mi lesz, ha hazamegy? — Dolgozom, mert ahhoz vagyok szokva. Az ember most úgy néz ki, hogy békességem lesz tőle. — És ami magán múlik? — Abból baj nem lesz! Én megfogadtam, hogy nem iszom többet, mert ez nekem nem hiányzik. Pedig az összes szilvát mind én szedtem, öt 200 literes vashordóval, azt eladtuk, 140 liter pálinkát így is kifőzettünk, s még öt hordó alma van. — De ebből pénzt kell csinálni, nem betegséget. — Azt mondom én is, ámbár... a pénzünk megvan, nem szorulunk rá, hogy eladjuk... Az a házi pálinka! Csak sajnálja, bizonytalankodik, aztán határozottan kivágja: — Akárhogy fog kínálni az ember, én többet nem ... figyelmen kívül fogom hagyni, ha ő meg is issza majd a magáét Ö bírja. Ügy tessék elhinni, ahogy most itt ülök, meg mi vallásosak is vagyunk, nem szoktam hazudozni... ha én azt. mondom, hogy biztos hogy nem fogok inni, akkor nem is iszok ... nem én többet. Előtörnek a fogadkozás könnyei, de sajnos én nem vagyok olyan hívő lélek, s nem nagyon hiszek a könnyeknek. Nagy a kísértés. Sok az „elfekvő” pálinka otthon ... Adamovics Hona Ha sietünk a vonathoz és már nincs időnk jegyet venni, sokszor íelszállunk, vállalva, hogy pótdíjat kell fizetnünk. Fizetünk is és rendben is találjuk, hiszen ez az előírás, ez a rend és egyébként is ... induljunk ki időben az állomásra. Pót- díjat fizetünk még sok egyéb esetben is; az október 15-e előtt kezdődött, vagy április 15-e után is tartó fűtésért, pótdíjat fizetünk, ha nem egyenlítjük ki idejében a telefonszámlát ... és még sorolhatnánk sokáig. Pótdíjat fizetett egyik olvasónk is az ÉMÁSZ-nak. mivel a villanybojlerének beszereléséhez új vezetéket kellett bekötni az oszlop és a háza között. Tulajdonképpen nem is izgatta volna a pótdíj, ha nem hasonlítja össze az alapdíjjal... ugyanis a számla elég furcsa tételekből kerekedett ki. Csatlakozási díj: 200 forint, be- kancsolási díj: 130 forint. Ez, Wtáig rendben van, elfogadPótdíj ható ár. És akkor megakadt a szeme a csatlakozási pótdíjon. 900 forint! Sokallta ... sőt nem is értette. Megkereste az EMÁSZ-t. Ott aztán többszöri nekirugaszkodásra megmagyarázták neki, hogy ezt ki kell fizetni. Félreértésekből sem volt hiány, hiszen először két szál, egyenként hatméteres belső csatlakozó vezeték áráról beszéltek, aztán amikor kiderült, hogy ezeket a vezetékeket egy kisiparos behúzta, hirtelen fordulattal az oszlop és a ház közti vezeték árának nevezték a csatlakozási pótdíjat, és emberünk elé terítettek egy füzetet. amiből kiderült, hogy a csatlakozási pótdíj egységesen, országosan megállapított norma alapján: 900 forint. Akkor is, ha egy méter. akkor is, ha harminc méter új vezetéket kell bekötni ... És ez rendeletbe fogalmazott szigorú parancs az áramszolgáltató munkásainak és a fogyasztónak egyaránt. Mondanom sem kell. hogy továbbra sem értette emberünk a dolog logikáját, mert arra gondolt, hogy mi lenne, ha a boltban egy kiló kenyérért ugyanannyit kérnének, mint tiz dekáért, vagy tíz kilóért, vagy ugyanannyit kellene fizetni a vasútjegyért Miskolctól Edelényig, mint Miskolctól Sopronig? Mérgesen gyűrte tehát zsebre a csekket és elindult a postára, azzal a fenyegetéssel út- rabocsátva: ha nem fizeti be az egész összeget, még aznap kikapcsolják az áramszolgáltatást a házában. Azóta várja a postást... hátha megérkezik a pótnyugdíjjal ... Szcndrci Lőrinc Miskolci panoráma Miskolcon, o Vologda lakótelepen sétóivo nemcsak a házgyári technológiával épített házakkal találkozhgtunk. Az emeletes házak szomszédságában egyre több családi és társashoz épül fel. Fojtán László felv. ZÁRSZÁMADÓ RÉSZKÖZGYŰLÉS A BOSCOOP-NÁL A EOSCOOP Agráripari Közös Vállalat március 11-én tartotta Bors6d-Abaúj-Zemp_ lén és Szabolcs-Szaímár megyei tagüzemei részére a vállalat 1982. évi munkáját értékelő rész-igazgatótanácsi ülését. A Nyíregyháza melletti Napkoron megrendezett tanácskozáson Kállai Miklós igazgató adott számot, a vállalattal kapcsolatban álló, 611 mezőgazdaság} nagyüzemben végzett sokrétű tevékenységről, s a közös vállalat 1983. évi szakmai és gazdálkodási tervéről. Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei 1975. évvel kezdődően tejhasznosítású szarvasmarha-állományukkal csatlakoztak a vállalat tejtermelési rendszeréhez, s jelenleg 16 tag. és 22 partnergazdasággal van szerződéses kapcsolatuk. Szaktanácsadói, szolgáltatási tevékenységükkel a megye nagyüzemi tehénállományának több mint 50 százalékában segítik elő a gazdaságosabb tejtermelést. Az elmúlt évben a juhte- nyésztési és a tömegtakarmányozási rendszerhez, valamint a húshasznosítású szarvasmarha-tenyésztést koordináló BOS-HÜS Gazdasági Társuláshoz csatlakoztak megyénk nagyüzemei is. A BOSCOOP tagüzemeiben 1982-ben — az előző évhez viszonyítva — az átlagos tehénállomány és az egy tehénre vetített tejtermelés egyaránt 4,5 százalékkal nőtt. A tej- és bús megtermeléséhez felhasznált abraktakarmány mennyisége a tejtermelésben 2,7 százalékkal, a marhahizlalásnál 4,4 százalékkal csökkent. A szolgáltatói tevékenység közelmúltban végrehajtott korszerűsítése eredményeként ez évben a termelés dinamikus növekedését, a gazdaságosság reális fokozását várják a BOSCOOP-pal kapcsolatban álló termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Kovács "ándor Miskolc NEM Ml „ÜZENTÜNK" Mint az Észak-Magyaror- szág rendszeres olvasója, több nyugdíjas társam nevében is megköszönöm azt a „szép üzenetei”, amit a március 6-i, vasárnapi számukban jelhívásként küldtek a kedves nyugdíjasoknak. Hétfőn, 7-én azonban kiderült, hogy ez a kedves figyelmesség nem minden nyugdíjashoz szól. E napon ugyanis három kilométert gyalogolva, 20 forintot az autóbuszért fizetve, elmentünk a putnoki Tü- zép-telepre a nyugdíjas tüzelőutalvánnyal, ahol azt közölték velünk, hogy a sorszám már reggel elfogyott. A következő sorszámot majd csütörtökön osztják. Én ugyan kértem, hogy adjaimk nekünk is, mert ki vagyunk annak téve, hogy csütörtökön sem kapunk, s akkor mi lesz az utalványunkkal, de a vezető azt felelte, hogy akkor majd kapunk szabadáras szenet. A fentieket csak azért tettem szóvá, mivel kocsim nincsen, hogy csütörtökön hajnalra, legalább 4 órára odaérjek a Tüzépre, viszont arra nem vállalkozhattam, hogy a szerda éjszakát a Tüzép előtt aludjam át, mivel decemberben szívműtétet javasoltak nekem a kazincbarcikai kórházban. Így aztán szomorúan vettem tudomásul, s rajtam kívül még sok kisnyugdíjból élő társam, hogy nekünk valóban csak a szabadáras szén maradt, mivel csütörtök hajnalban háromnegyed négyre végképp kifogyott a sorszám. Ronyecz Gyuláné rokkantnyugdíjas Sajőgalgóc, Rákóczi u. 87. (Levelében hivatkozott üzenetet nem szerkesztőségünk küldte, hanem az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat adta'fel hirdetésként „Kedves nyugdíjas vásárlóinknak üzenünk!” címmel. Jogos észrevételét tehát a vállalat címére továbbítjuk. Szerk. megj.j SZOLGÁLAT A KÖRNYEZETÉRT A környezetvédelemről szóló törvény egyik fejezete a települési környezet védelméről szól. Ez az ember és a termeszei olyan kapcsolatát je-, lenti, amelyben az összhangot, a harmóniát, a tervszerű és tudatos emberi tevékenységnek, az emberi munkának kell kialakítani. Tudjuk, hogy a művi környezet kialakítása nem mindig szerencsés. Sok esetben egyhangúság, sivárság jellemzi épülő lakótelepeinket. Kazincbarcikán, a törvény megjelenése előtt, is sok jó kezdeményezés történt és eredményes környezetvédő munka folyt. A törvény megjelenése után új formák, gondolata alakult ki a tanácsi és társadalmi szerveknél. Néhány példa: létrejött a Városszépítő Bizottság, amit 1971-ben Városszépítő Egyesületté. szerveztek. A „Tiszta, virágos város” mozgalom részeként meghonosodott a „Tiszta udvar, rendes ház”, a „Tiszta, rendes üzem” „Virágos erkély” mozgalom 1978- ban pedig az „Egy újszülött — egy fa" akció. Fotó-, gyermekrajz-, plakátpályázat meghirdetésére került sor, 1979-ben pedig a város általános iskolásai között komplex városszépitési és környezetvédelmi versenyt bonyolítottak le, amely az iskolák csapatainak vetélkedőjével zárult. Ezt azóta minden évben a környezetvédelmi világnapon rendezik meg és 1981 óta a középiskolák és as óvodák is bekapcsolódtak a versenybe. A megyei környezet- és természetvédelmi bizottság 1980 végén hagyta jóvá a megye környezetvédelmi fejlesztési koncepcióját. Ennek alapján már a VI. ötéves tervben meg kell akadályozni egyes területeken a további romlást. A határozat egyik pontja például tartalmazza, hogy fokozottan kell fellépni a károkat. okozó személyekkel szemben, és érvényt kell szerezni hatósági eszközökkel is a környezetvédelemnek! Ezért a városi tanács elhatározta, hogy különböző környezetvédelmi bejárásokat szervez, s ezekbe bevonták a vállalatok, üzemek, társadalmi és tömegszervezetek aktivistáit: a városi tanács helyszíni bírságolással felruházott dolgozóit és esetenként a városi rendőrkapitányságot is. A kedvező tapasztalatok alapján ez évben megalakították az állandó környezetvédelmi szol. gálatot. melynek sokrétű feladata van. Ellenőrzi a közterületeket, gátat szab a parkok rongálóinak. feljelenti a zöld területet engedély nélkül felbontókat, s■ megbünteti a köztisztaság ellen vétőket. A szolgálat remélhetőleg megértő segítőtársakra talál a város lakóiban, hiszen csak együttes fellépés, tájékoztatás és nevelés útján érhetünk el eredményt. Óvjuk együttesen a város tisztaságát rendjét, mindannyiunk örömére és hasznára. Ádám György főmérnök Kazincbarcika
