Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1983. február 19., szombat 10 ezer Könyv „fogságban”.. 1981. június 14-i lapszámunkból valók az alábbi sorok: A könyvtárban „most nagyon nehéz munka folyik, szinte minden könyvet meg kell mozgatni, eléggé nagy zűrzavar volt itt. Hivatalosan átadás folyik - a könyvtáros szülési szabadságra ment —, egy ideig tehát türelemmel kell lenniük az olvasóknak" — mondta a tiszaiad művelődési ház igazgatója. Képünkön a járási instruktort láthatjuk munka közben. Akkor úgy tűnt: rendet lehet csinálni __ ( Fajtán László felv.) Az utolsó információt az elmúlt hét végén kaptuk Szerencsről, a járási közművelődési felügyelőtől: „Volt benn a nagyközségi tanács elnöke, most már mindent rendezni fognak, a könyvtár ügye megoldódik”. Ha nem is szó szerint idéztem az üzenetet, a lényeg ■benne van. Mindez azonban nem változtat a lényegen; azon, hogy az utóbbi másfél évben hol bezárták, hol kinyitották a tiszalúci könyvtárat, az utóbbi fél évben folyamatosan zár alatt volt a nagyközség 10 ezer kötetes állománya. Kern lehet tehát az ígéret birtokában sem oktalan, ha felidézzük ennek a huzavonának a legfontosabb mozzanatait. — Dossziéra való iratot őrsünk már erről a tiszalúci könyvtárügyről — mondja szomorúan a Szerencsi nagyközségi-járási Könvytár igazgatója, Szegedi Pálné: — Az előzményekhez tartozik, hogy 1978-ig nagyon jó könyvtári élet volt Tiszalúcon, a szakképzett könyvtáros azonban elment a községből, s munkaszerződéssel, egy szakképzetlen embert bíztak meg a könyvtár vezetésével. Ö később elvégzett egy 10 hónapos könyvtárkezelői tanfolyamot, a kinevezéséhez azonban ez sem volt elegendő, hiszen ahhoz főiskolai végzettség kellett" volna; vagy középfokú, ötéves gyakorlattal. A lényeg az, hogy a könyvtáros 1981 tavaszán szülési szabadságra ment. Ekkor jártunk kint, hogy megcsináljuk a leltárt, átadjuk a helyettesítőnek a könyvtárat ... Ez a szokásos cselekmény- sor jóval bonyolultabbra sikeredett a kelleténél. Hadd „illusztráljuk” ezt az 1981 július végén keltezett „Ütije- lentés” néhány megállapításával : — „Mivel nyilvánvalóvá vált a kölcsönzés pontatlansága, úgy döntöttünk, hogy minden olvasó felszólítást kap a könyvek visszaszolgáltatására. Kirívó esetek: 3 könyv a nyilvántartásban és 5 könyvet hoztak vissza ... Volt olyan egyén, aki tiltakozott, hogy ő soha a könyvtárnak tagja nem volt... Volt, aki határozottan állította, hogy ő minden könyvet visszahozott stb.” — „A feltárt hiány 365 kötet könyv és 5 db hanglemez. Ez több mint kétszerese a megengedhető hiánynak.” — „A könyvtáros az elmúlt másfél évben (1980—81) teljes egészében elhanyagolta a munkáját... Ha a tiszalúci könyvtár nem lett volna ilyen elhanyagolt állapotban, úgy maximum 20 nap kellett volna a leltár elvégzésére és az új könyvtáros betanítására.” (így 42 kellett... a szerk.) — „A járási könyvtár nincs ilyen irányú munkák elvégzésére berendezkedve. Feladatunk a szakmai irányítás és nem a könyvtárosok helyett végzett munka.” Szegedi Pálné: — Mi ezt az útijelentést megküldtük az illetékeseknek, a' könyvtár kinyitott, óm a helyettesítő ember néhány hónap után bejelentette. hogy távozik ... Üjabb szünet, majd újabb jelentkező jött, de ő sem maradt sokáig . . . Legutóbb az elmúlt év őszén lett volna „könyvtárátadás”, de 'az új vállalkozó visszalépett __ — Meglehetősen furcsa dolgok ezek ... — Nézze, a gyesen levő könyvtárosnak munkaszerződése volt, s kicsit „alájátszott’ a dolgoknak. Amikor meghallotta, hogy új ember menne a könyvtárba, akkor jelentkezett, hogy visszamegy dolgozni. .. Egyébként az ő munkaszerződését a községi tanács, a mi másfél évvel ezelőtti útijelentésünk után, 1984-ig meghosszabbította ... Mi nem vagyunk felügyeleti szerv, legfeljebb kesereghetünk és dühönghetünk. Én 17 éve vagyok1 a pályán, de ilyen huzavonával — jogival is, személyivel is ■— még nem találkoztam ... Kátai Gábor, a szerencsi járási közművelődési felügye- • lő friss ember a posztján. Az elmúlt év őszén szinte „beleszületett” a tiszalúci könyvtárügybe; — Sajhos, jól ismerem ezt a problémát, nemegyszer foglalkoztunk már vele. A nagyközségi tanács vezetőivel is megállapodtunk az elmúlt év végén, hogy egyszer s mindenkorra rendezik a könyvtár és a könyvtáros helyzetét. Abban is megegyeztünk, hogy írásbeli nyilatkozatot kérnek a gyesen levő könyvtárostól : valóban vissza akar-e menni dolgozni, vagy marad gyesen?! — Az ő munkaszerződése állítólag 1984-ig hosszabbítódott meg . .. — Ez így szabálytalan ... Egy azonban biztos: több ezer ember él Tiszalúc nagyközségben. A könyvtár nem maradhat zárva! Másfél éve tart ez a huzavona. sokszor krimit idéző fordulatokkal. A járási könyvtár szakemberei már bő másfél éve megírták „Ütijelenté- süket” — hiába. Lehet-e vigasztaló az újságíró számúra, hogy „jelentése” előtt már birtokában volt az ígéretnek; „Most már mindent rendeznek ...”? És akkor az olvasóról még nem is beszéltünk.. Ténagy József Országos szili értekezlet Kazincbarcika, pontosabban a 105-ös számú Lékai János Szakmunkásképző és Szakközépiskola jóvoltából mi is közvetlenül bekapcsolódhattunk abba a kétórás, országos szülői értekezletbe, amelyet csütörtökön délután tartottak a Magyar Rádió Rádiónapló című műsorában a Kossuth adón. Aki tehette, minden bizonnyal bekapcsolta a készüléket, hiszen az iskola dolgai hazánkban legalább olyan közérdeklődésre számíthatnak, mint mondjuk hétköznapjainkban a kenyér- ellátás milyensége. S ezen a szülői értekezleten — sok felelős szakember mellett —. nem kisebb személy válaszolt a kérdésekre, mint maga a művelődési miniszter. Nos, igazán autentikus válaszokra számíthattunk — és nem csalódtunk. Nem csalódtunk többek közölt azért sem, mert a sokat vitatott, s általában heves csatákban alaku.ló oktatásügy kérdésében végre nagyon higgadt, de nagyon határozott beszélgetés részesei lehettünk, S meggyőződésünk, ma az iskolának higgadtságra, nyugalomra van szüksége — elsősorban. Ezért is tetszett az a válasz, amely az ötnapos tanításra való áttérés tapasztalatait feszegető kérdésekre hangzott el; a reform menet közbeni változtatgatá- sa felesleges újabb megrázkódtatásokat hozna, hiszen a szorgalmi idő meghosszabbodott, előbb a reformot is és az öt napot is végig kell próbálnunk. A legnagyobb vita az oktatás hatékonysága körül bontakozott ki — érthetően. Sem a tanítás, sem a tanulás nem önmagáért való, s a mindennapokban bizony ritkán gondolunk arra, hogy a ma iskolájának már a jövő századra, sőt, a jövő évezredre kell felkészítenie. Amikor a követelményeket állítjuk fel — s az iskola hatékonyságát nézzük —, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a minimum-szemléletet. Hogyan is mondta a miniszter? Azt mondják, a tankönyvek maximalisták. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kikerülő gyerekek felkészültsége egyre több kívánnivalót hagy maga után. S nem lehet ez az utóbbi a mérce. Gondolom, ennek kimondása volt ennek az országos szülői értekezletnek — s remélem, nemcsak számomra — a leg- summásabb tanulsága. (cs. a.) A XV. magyar iátékfiímszemle után Szerdán este ünnepélyes díjkiosztással ért véget Budapesten, a Vörös Csillag m'o- ziban a XV. magyar játék- filmszemle, a hazai játékfilmművészet éves számvetése. Az idei szemle külsőségeiben tartózkodóan szerény volt, ám tartalmát tekintve igen emlékezetes még akkor is, ha e szemle keretében egykét már nem is vitatható mű is a versenymezőnybe került. Ugyanakkor jelen volt néhány más alkotás is, amely a hatnapos munkafesztivál jó ízeit — meghatározó ízeit — megadta. (Nem szükségtelen talán elismételni, hogy a magyar játékfilmszemlék versenyében nem egy-egy naptári évben elkészült művek kerülnek, hanem az előző szemle óta elkészült és elfogadott minden film, függetlenül attól, hogy látta-e már a közönség, vagy sem. így történhetett, hogy most harmincegy mű szerepelt a versenyprogramban, s mintegy a felét már láthatta a közönség, a másik felét csak a későbbiekben vetítik a mozikban.) Az ünnepélyes díjkiosztáson egy nagydíjat adtak ki, s ezt Sándor Pál új filmje, a Szerencsés Dániel kapta, a legjobb dokumentumfilm díját Sára Sándor műve, a Pergőtűz, s három további film . részesült különdíj-elis- merésben. Ezek: Makk Károly filmje, az Egymásra nézve, amelyet tavaly októberi bemutatása óta, közel félmillió néző látott, Vitézy László nagy vitákat kavart Vörös föld című alkotása, amelyet a televízió képernyőjéről a fél ország ismer, valamint Szurdi Miklós rendező Hatásvadászok című, igen értékes, s bizonyára majdan közönségsikeres munkája. A KISZ Központi Bizottságának különdíjával az elsőfilmes E rdöss Päl nagy figyelmet érdemlő Adj király katonát című munkáját jutalmazták. Kiadtak még színészi és operatőri díjakat is. A díjazott filmek közül kettőt ismerhet a néző, hármat nem (a Pergőtűz a tévésorozatból isme- I rős). Csak egészen röviden ezekről: a Szerencsés Dániel 1956 hazai decemberének néhány napjában, két fiatalember és néhány hozzátartozójuk, környezetük cselekvéseiben mutatjaf el akkori mindennapjaink összetettségét, drámaiságát: a Hatásvadá- szok azt mutatta be a lélektani dráma és a helyzet-vígjáték igen jó ötvözetével, miként tudja egy jó ügy maga mellé állítani a látszólag cinikus, önző művészembert is; az Adj király katonát arról szól igen jól, hogy az intézetben felnőtt gyermekek utódai is mennyire vannak predesztinálva az intézetben nevelkedésre, s szemben a hasonló témájú más filmekkel, nem elsősorban a társadalmi, hanem az egyéni felelősség oldaláról közelíti meg az égető témát. Persze, • nemcsak ezek a filmek érdemelnek szót. Igen nagy figyelmet érdemel például a Balzac-regény hazai adaptálásával készült Elveszett illúziók — rendezője Gazdag Gyula —; különböző fenntartásokkal a Pergőtűz és a Ne sápadj!, továbbá ifj. Schiffer Pál új dokumentumfilmje, a Nyugodjak békében. (E legutóbbit személyesen nem láthattam, a vetítési programok párhuzamossága miatt.) A zsűri értékelésé természetszerűen, nemcsak az új filmeket vette figyelembe, hanem a teljes mezőnyt. így állapíthatta meg a szerdai nyilvános vitán — amely után az egyes zsűritagok javaslata meglehetősen nagy módosuláson ment át —, hogy új filmes generáció markáns szereplése, negyvenen aluli új rendezők jelentkezése egyik jellemzője az esztendő filmtermésének és ezzel párhuzamosan az új tendenciák jelentkezése is. Kitapintható az éves filmtermés egészéből, hogy filmalkotóink többsége érti napjaink életének kihívásait, és filmes eszközökkel próbál válaszolni azokra. Bár a kultúra árujellegében bizonyos módosulás tanúi lehetünk, az év filmjei azt tanúsítják, hogy a magyar filmművészet filmművészet és nem filmipar kíván lenni, így kíván eleget tenni napjaink társadalmi- gazdasági kihívásainak. így van ez, és ez a jellemző még akkor Is, ha itt-ott a lcom- mercializálódás felé tett ensfcvr.^.: j-—. Szépen magyarul — szépén emberül Úgy tetszik, igencsak feledékenyek lettünk a címül írt megszólításnak egy sajátos alkalmazása dolgában. Általános használatát mindenki ismeri. Szülők naponta — talán többször is — szólítják „fiamnak” fiúgyermeküket családi körben, tanárok fiútanítványaikat szeretetteljes bizalomból, mester a növendékét barátsággal. Meglett férfiak is szólítják egymást fiamnak. Sokszor tréfásan is, ahogyan Petőfi Aranyt, amikor levélírásra emígy serkenti: „Meghaltál-e? vagy a kezedet görcs bántja, imádott Jankóm ... Hogyha ... görcs bánt, menj a patikába s iparkodj Meggyógyulni, fiam”. Talán csodálkoznak némelyek, ha férj a feleségét fiamnak szólítja, hiszen — gondolják — a fiú nem vonatkozhat nőre. Márpedig Arany János a Családi kör apájával így szólíitatja meg leányát, amikor a TT'-'i S ria meghitt estebéd közben valaki zörget odakint: ...nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjszakára. Ha már Arany Jánosra hivatkoztunk, vessünk egy pillantást a másfél évszázadon túli időre is, a régiség adattárába! Útbaigazítónk nyelvünk történetietimológiai szótára. Több szócikk foglalkozik a kérdéskörünkbe tartozó 1 szócsalád tagjaival. Ezek: fiú, fiók, fióka, fickó, fial, fiatal, finak, iafia, ifjú, sőt a férfi, atyafi, baromfi, rókafi stb. is. Mindezek a szavak kapcsolatban állnak egymással. Az alapalak, a fi finnugor örökségünk. A képzett alakok közül nevezetes az Ömagyar Mária siralom adata: Jézus anyja keresztre feszített fiát így siratja: „Ö, én ézes uradom, egyen így fiadom” (mai megfelelésamKnrMii» « ben: „Ó, én édes uracskám, egyetlenegy fiacskám”). Itt a -d képző ugyanaz, mint az Árpád -d-je. Az alapalakot is itt olvassuk először. Mária így kiált föl: én fiam! 1527- ben egyik kódexünkben egyszercsak feltűnik a fiam alak. mint nemtől független megszólítás. És ha arra gondolunk, hogy a fióka az állatok mindkét nemű kicsinyét jelenti; az atyafi a régiségben is, ma is nemcsak férfirokont, hanem általában vérrokont jelent, a -fi, -ffy utótagú családnevek tulajdonosai nemcsak férfiak, hanem nők is lehetnek, a baromfi nemcsak kakast jelent, s végül a fiatal, az iafia nőre is vonatkozhat, akkor már nem csodálkozhatunk a fiamnak nőket illető megszólításon. Használjuk hát bátran ezt a gazdag hangulatú, hagyományos formát leányaink és asszonyaink kedves-bizalmas megszólítására! Szende Aladár \vrcs+':erei*±i-.*siznx>u gedmények tűnnek F-l, ha még él a hamis közönséglilm- művészfilm szembeállítás, ha felbukkan a hollywoodizálás veszélye, az ezoterikus, a csak beavatottaknak szóló, vájt- fülűekre ható munka. (Ilyen szélsőség például a legutóbb bemutatott Talpra Győző!) Ezzel szemben viszont ott voltak a versenyben és lesznek a mozikban az olyan magas művészi értékű művek, amelyek egyben közönségfilmek is, mint például a már említett Szerencsés Dániel, a Hatásvadászok. Láthatóan közeledik a filmek tartalma, mondanivalója a közönséghez, s például a dokumentumfilmekben, illetve dokumentumjátékokban arról beszélnek, ami az embereket foglalkoztatja. Tagadhatatlan, hogy e művek egyikében- másikában a túlfeszítés, a politikával való súrlódás a művészi kiélezettség olyan fokára jut, amely itt-ott torzító képet ad. Világnézeti vita alapjában egy filmmel indokolt (A kutya éji dala), viszont újra feltűnnek a magyar filmekben a cselekvő hősök a rezignált életek tagadásával szemben, jelentkezik az értékigény és a nehezebb témák ábrázolása is jó példákkal szolgál: az 56-os disszidálásban a nemzeti tragédiát, a Pergőtűzben a hamis végletekbe látás helyett a valós értékelést képes megláttatni. Kellene még szólni a bemutatott filmek néhány más jellemzőjéről. Jelen volt két filmben is a deviáns szerelem; sok filmből tükröződött illúziótlanság is, sok a társadalom perifériájára szorult ember, vannak divattémák és divat „fehér foltok”, mindezek ellenére az összkép, különösen a bemutatás előtt álló filmeket tekintve, biztató. Tagadhatatlan, hogy a közönség részéről is több közeledés lenne kívánatos, el kellene már jönnie a magyar filmmel szembeni görcsök feloldásának, illetve feloldódásának, a forgalmazásban hatékonyabb lépéseknek. Igazán kár, hogy jóllehet a filmforgalmazó szervek vezetői és illetékes munkatársai minden megyéből jelen voltak, újra nem volt fórum, ahol filmalkotók és -forgalmazók közösen vitathatták volna meg teendőiket. A nagyszámú külföldi érdeklődés — valami száztíz külhoni kritikus, egyéb filmes szakember volt jelen! —, ami nemcsak a vetítéseken való részvételben, a külön vetítések kérésében nyilvánult meg. hanem a fórum- szerű találkozón feltett kérdések is igazolták, változatlanul nagy a magyar film iránti érdeklődés (ezt a Hun- garofilm külkereskedelmi adatai is alátámasztják), s ez közvetve a mai magyar valóságnak szól. Jól ábrázolni ezt a mai valóságot filmalkotóink megtisztelő, ám korántsem könnyű feladata. A sok-sok eseménnyel teli főváros élete kevéssé kedvez a szemle bensőséges hangulatának, mint a páros években Ptcs légköre, ám e XV. magyar játékfilmszemle szerényebb körülmények között, sűrű, egymást átfedő és emiatt a teljes program megismerését kizáró eseménysorával is jól tükrözte játékfilmművészetünk mai képét, néhány új mű meg a jóízű visz- szaemlékezést biztosította.' Egyben a felfelé ívelő tendenciát ígérte. Benedek Miklós
