Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
1983. február 19., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Gyorsaság és megbízhatóság Változások €i Gelkakörül A bélyegző már új, a nyomtatvány még a régi. Ez az apróság azonban egyáltalán nem zavarja azokat, akik rádiót, magnetofont, lemezjátszót javíttatnak Miskolcon a Munkácsy utcai szervizben. A legfontosabb: maradtak a i'égi műszerészek, szerelők, akik kivétel nélkül törzsgár- ciatagok voltak a Gelkánál. Borsodban január elsejétől kis vállalatok látják el azokat a szolgáltatásokat, amelyek korábban a Gelka feladatkörébe tartoztak. Ezek közül a legnagyobb a miskolci Villamoskészülék Javító Kisvállalat, amelynek egyik szervize a Munkácsy utcai, de a kisvállalathoz tartozik a Szűcs Sámuel utcában levő tévé-, háztartási- gép-, hűtőgép-, olajkályha-ja- vító szerviz is, mint ahogy a Kandó Kálmán utcai pb-gáz- készülék javító is, ahol ezenkívül kávéfőzők, varrógépek, porszívók javítását is végzik. A Győri kapui szolgáltató házban a fekete-fehér és a színes televíziók, az Árpád utcában levő szervizben a magnók, rádiók, lemezjátszók, illetve a hordozható televíziók javítását látják el. Ugyanakkor a Gelka tartja üzemben a miskolci és a mezőkövesdi tekercselőt, az avasi tévé-, rádió-, antennajavító szervizt, valamint a Szentpéteri kapui háztartási- gép-javítót. A megyében a járási székhelyeken levő, valamikor a Gelka irányítása alatt dolgozó szervizek sorra önálló kisvállalatokká alakultak át, így Ózdon, Edelényben, Encsen, Leninvárosban, Sátoraljaújhelyen, Mezőkövesden. A neonreklám gyártását, szerelését, karbantartását, az ipari hűtőgépjavítást, a klímaberendezések szerelését, javítását pedig a Borsod-Aba- új-Zemplén megyei Ipari Szolgáltató Vállalat látja el a miskolci és a két vidéki, a sátoraljaújhelyi és az ózdi üzemegység segítségével. A miskolci tanácsi kisvállalat, a Vilikész igazgatója, Bacsó Gyula arról tájékoztatott bennünket, hogy szervizeik változatlanul tartják 'a rövid vállalási időket, jóllehet az átállás a legjobb szervező, előkészítő munka ellenére is okoz némi gondokat. Mint ahogy változatlanul nem könnyű az anyag-, és alkatrészbeszerzés sem, amiben a közeli jövőben változásokat várnak. Tart még az ügyviteli munkák átszervezése is, hogy az minél jobban alkalmazkodjék az új modellhez. Sor kerül majd a hatékonyabb gazdálkodást elősegítő változásokra is. Az 1983-as év az átállás, az új szabályozók kimunkálásának és bevezetésének! éve lesz. Mindebből csupán annyi tartozik a megrendelőre, aki elromlott rádiójával, tévéjével kopogtat a szerviznél, hogy készülékét, vagy háztartási gépét minél előbb, minél gyorsabban megjavítsák. Az átállás, a munkák jobb megszervezése, a kisvállalati modell életre keltése akkor éri el igazán a célját, ha ez mielőbb megvalósul. A lehetőségek adottak, hiszen az országos nagyvállalat régi hálózatának megszűntével kiiktatódott sok-sok áttétel. A kisvállalatok az önállósággal, a szolgáltatáshoz igazodó tevékenységi kör kialakításával jobb gazdái lehetnek a lakossági szolgáltatásoknak. Nagy József Vízkereszttöl hamvazószerdáig; Dorottyák diadalma Fsrsani fi«'« Alig egy hetük maradt a férjhez menni készülő lányoknak, hogy jövendőbelijüket megszerezzék. Mert a farsangi népszokások, mióta csak megtartják őket, mindig a házasságok nyélbeütését szolgálták. Ezek tudatában férfifejjel lehet töprengeni, hosszú-e vagy rövid a vízkereszttől (vagyis január ,6-tól) hamvazószerdáig (a húsvét előtti 40. napig) tartó farsangi időszak. Nos, aki még nem szeretné nyakába venni a házasság kötelékeit, azoknak bizonyára hosszú, eladó lányoknak minden bizonnyal rövid, akik pedig már találkoztak jövendőbelijükkel, éppen elegendő. Űk végre gondtalanul múlathatják az időt a bálokon, melyek igazi időszaka a farsangon belül is a~ utolsó három nap, vagyis farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyó kedd. Akiknek nem ment a férjfogás ezeken a mulatságokon, ne búsuljanak! Tobzódócsütörtökön, a húsvéti böjt előtti zabálónapon még siker reményében kísérletezhetnek. Ha Csokonai szűz Dorottyájához hasonló nő- személyeknek sikerült „diódáimat” aratni a „fársán- gon”. éppen nekik ne menne? Napjainkban persze, a hamvazószerda már nem jelenti a báli szezon végét. Ellenkezőleg! Annyi mindenki bálozik — még az újságírók is —, hogy a farsang ideje bizony, alaposan megnyúlik. De nem tartanak már előtte kakasütést, vagy a következő aratás bőségét firtató kaka.sn yakazá.st. Eltűnt a hajdan sokhelyütt dívó állat-alakoskodás. Nemigen öltöznek a farsangolók gólyának, kecskének, lónak vagy medvének, napjainkra legfeljebb a busójárás maradt. Mondhatja persze bárki, hog}' alakoskodással bőven találkozik naponta, nem kell ahhoz farsang sem, de hát azt mindenki tudja, az nem az igazi, még ha a legtöbb esetben komolyabb is, mint a báli. Amelyek viszont, ha lehet, még változatosabbak, mint hajdanán. Sokácbál, cigánynál. divatbál, tollasbál. és még sorolhatnánk, mi minden bál vette át a páros bálok, nős bálok, batyusbálok helyét. A gyerekbált, macska- báít. ma is megtartják, szerte az országban mindenfelé, és a hajdani palóc, farsangi ivóbál is országos „szertartás” lett. A vénlánycsúfolás persze, szerencsére már eltűnt. Húshagyó kedden nem szavalja férfikórus a pártában maradt lány ablaka alatt, hogy „Akinek van nagy jánya, / Hajtsa ki a gulyáim.” Farsangi fánkot pedig lehet találni a vendéglátóhelyeken farsang előtt és után is, mégis ajánlatos inkább a maga idejében fogyasztani: melegen a legjobb, bár sokat falni akkor sem taná- , esős a zsírban sült tésztából. Hisz a százados bölcsesség szerint: minden farsangnak van böjtje! (csendes) Kerekasztal-beszélgetés a szerkesztőségben íz lilái tesinevelésrűl és iöKsporírói Fü!öp György Az ifjúság egészének testedzése és sportja fontos közügy. Korunkban növekvő politikai, társadalmi, de áttételesen közgazdasági szerepe is van. Fejlesztését magas szintű határozatok, állásfoglalások, irányelvek segítik, a gyakorlati végrehajtás azonban „lent” dől el, többek között az iskolákban. Szerkesztőségünkben kerekasztal-be- szélgetésen láttuk vendégül a téma néhány avatott ismerőjét: Fazekas Miklósáét, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadóját, Király Kálmán- nét, a Miskolc városi Tanács művelődésügyi osztályának főelőadóját, Ablon- czy Bertalan vezető középiskolai szakfelügyelőt, Kiss István vezető általános iskolai szakfelügyelőt, Lánghy Tihamért, Miskolc városi szakfelügyelőt, Fülöp György szakfelügyelőt. * Kérdés: — Az oktatási intézmények számára jellegüknek megfelelő új, korszerűsített testnevelési tan- terveket dolgoztak ki. Ezeket országszerte bevezették. Vajon az eltelt idő igazolta-e az életrevalóságát? És egyáltalán, milyen ma az iskolai testnevelés ? Ablonczy: — Az iskolai testnevelésnek mindig három bázisa volt, a torna, az atlétika és a képességfejlesztés. Az új tanterv lazítást eredményezett, rugalmasan alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez, áttörte az eddigi korlátokat. Részben szabad kezet biztosított a testnevelőknek, s ez sokirányú lehetőséget teremtett. Polgárjogot nyert például az úszásoktatás. Sorsdöntőnek tartom, hogy a tanterv középpontjában az egészséges életmódra való nevelés szerepel. Jó dolog az is, hogy a hivatalos állásfoglalást neveléscentrikusság jellemzi és az sem elhanyagolható, hogy a minimális felszereltségjegyzék egyfajta „mankót” adott. Kiss:' — Űj dolog a test- nevelési munkafüzetek megjelenése, amelyekben a különböző felmérések eredményeit kell rögzíteni. Sajnos. ez a kezdeményezés nem vált be, az alsó tagozatokban meg is szüntették. Otthon megcsinálták a gyerekek, de az iskolában nem jutott idő a vezetésükre. Lánghy; — Véleményem szerint a jelenleg érvényben levő tantervtől nem lehet jobbat csinálni. Az a tanuló, aki akar, az dolgozhat. A követelmények világosak, közérthetőek. Az általános iskolák alsó tagozataiban viszont jelentkezik a gond. Ök érzésem szerint a perifériára szorulnak. Ott olyan tanítók tartják az órákat, akik legLánghy Tihamér Fazekas Miklósné feljebb egy szűk keresztmetszetet adó továbbképző tanfolyamon lettek felkészítve. Miskolcon a felső tagozatban csaknem száz- százalékos a testnevelőkkel való ellátottság, jó kézben van a tíz-tizennégy évesek testi nevelése. Ez azonban csak a látszat, mert legalább ilyen fontosak a tárgyi feltételek. Elgondolkoztató, hogy a negyvenes iskolának mindössze egy 9x 18 méteres terem áll rendelkezésére, pedig elsőtől nyolcadikig testnevelő tagozatos osztályokkal foglalkoznak. Fazekasné: — Fontos lenne az iskolákban az úszás- oktatás, de Miskolcon például alig tudjuk megoldani a két rendelkezésre álló uszodában. Özd, Lenin- város és Miskolc mellett egyébként is csak öt járási székhely rendelkezik fedett uszodával. A szakos ellátottság a városokban nem jelent problémát, a járásokban viszont annál többet. Az edelényi, a szerencsi és a leninvárosi járásban mindössze 55 százalékos a szakképzett nevelők aránya, de a negatív rekordot a sátoraljaújhelyi 41 százalékos arány jelenti. Borsodban 196 általános iskolának egyáltalán nincs tornaterme! Fülöp: — A szakmunkás- képző intézetek 1978 óta dolgoznak az új tanterv szerint. Véleményem, hogy a tervezésnél csakis a tárgyi és a személyi feltételek figyelembevételével lehet elindulni. A Borsodban levő 19 szakmunkásképző intézet közül mindössze kettő rendelkezik tornateremmel. Szerencsen például 600 gyereknek egy 9x9 méteres szobával kell beérnie ... Ugyanakkor biztató, hogy’ az igazgatók a nevelés fontos részének tekintik a testnevelést. A szervezésben általában a testnevelők járnak az élen és az intézetekben megnőtt a honvédelmi nevelés szerepe. Nem véletlen, hogy ezen a területen szép eredményekkel dicsekedhetünk. Királyné: — Miskolcon rangja van a testnevelésnek és a testnevelőnek egyKiróly Kálmánná aránt. A megyeszékhelyen 18 százalékos a szakos nevelőkkel való ellátottság. Ugyanakkor elgondolkoztató, hogy a 16-os és a 36- os iskolák nem rendelkeznek fedett, létesítménnyel. Szerintem napjainkban egészséges szemléletváltozás megy végbe. A régi módszerek ideje lejárt, korszerű óravezetés és egyre inkább a tervezés a jellemző. Kérdés: — Az 1982-83- as tanévtől különösen fontos szerep jut a tömegsportóráknak az iskolában. Országszerte általánossá vált az ötnapos munkahét, ugyanakkor csökkent a testnevelési > óraszám. Tíz napra öt óra jut, eggyel kevesebb tehát, mint korábban. Ezt hivatott pótolni a tömegsportóra, amely többek között házi bajnokság megrendezésére, csapatkialakításra egyaránt lehetőséget kínál. Milyen tapasztalatokat szereztek ezzel kapcsolatban ? Királyné: — Miskolcon kedvező a visszhang, de nem hallgatható el, hogy szinte kizárólag a testnevelők végzik az ezzel kapcsolatos teendőket. A megye- székhelyen egyébként rendszeressé tettük a védett sportdélutánokat. Fazekasné: — Manapság a tömegsportórákon való részvétel önkéntes, de a magam részéről kötelezővé tenném. Nem biztos, hogy minden gyerek tudja, mi a helyes, a követendő út. A jó irányba történő mozgósítás példája a szikszói gimnázium. Itt esetenként az egész iskolát bekapcsolják a tömegsportba. Megteremtik a három-négynapos téli sátorozások lehetőségét is. Kiss: — A munkahét lerövidülése azzal járt együtt, hogy meghosszabbodott a gyerekek iskolai tartózkodása. Gond ott jelentkezik, ahol se terem, se testnevelő. Novembertől márciusig mégsem lehet folyosói házi bajnokságokat tartani, ezzel ugyanis inkább csak elriasztjuk a tanulókat a sportolástól. Fülöp: — Az ötnapos tanítási hét következtében zsúfoltabb lett a gyerekek napi programja. Jó megoldás, amit a 101-esben csinálnak: kis csoportokat alakítanak ki. s részükre kispályás labdarúgásban, kézilabdázásban rendeznek házi bajnokságot. A siker egyértelmű. hiszen Mezőkövesdről és Encsről is bejárnak a tanulók. Ablonczy: — Napjainkban a testnevelés még mindig csak egy tantárgy a többi közül, s pillanatnyilag a jegy csata a jellemző. Amikor országosan megpróbálták eltörölni a testnevelés osztályzását, 168 iskola jelentkezett. Azóta talán, ha harmincán maradtunk. Nálunk, a Földes Gimnáziumban korábban évenként 100 —120 felmentett gyereket tartottunk számon. Amióta megszűnt az osztályzás, 10 —12-re fogyatkozott a számuk. Persze, hogy eddig eljuthattunk, az a tantestület szemléletének, de főként az igazgató sportos beállítottságának a függvénye. Lánghy: — A szabad kéz elve csak ötletdús, szellemes emberekkel párosulva ér valamit. Az iskolákban döntő a személyiség szerepé. Jártam olyan házi versenyen, . ahol matyó ruhás kislányok hozták az érmeket • a győzteseknek, de akadt olyan bajnokság is, ahol eredményhirdetést sem tartottak. Miskolcon nem bíztunk mindent a személyiségre, igyekeztünk kellő programot biztosítani a testnevelőknek. Nem akarom feketére festeni a képet, de az általános iskolákban szerintem kevés a sportszerető igazgató. Fazekasné: — Szerintem azért nem ennyire komor a kép. Megyei szinten kidolgoztuk az iskolai sporttevékenység értékelő rendszerét. Évente öt személyt jutalmazunk Borsod megye diáksportjáért plakettel. Kérdés: — Témánk ösz- szetettsége, sokrétűsége vitathatatlan. Megítélésük szerint miben kellene a legsürgősebben előrelépni? Kiss: — A vidéki általános iskolákban javítani kell a tárgyi és a személyi feltételeket. Fazekasné: — Az alsó tagozatos testnevelés megítélése ma többfelé nem megfelelő. Hogyan akarunk rá a későbbielvben építeni ? __ F ülöp: — Jó lenne, ha a szakmunkásképző intézetekben foglalkoztatott testnevelők megbecsülése elérné a kellő szintet. Ablonczy: — A tömegkommunikációs eszközök döbbentsék rá a lakosságot, s ezen belül a fiatalságot a testnevelés és a sport fontosságára. Királyné: — A tömegesítés a döntő. Minél több gyereket kell bevonni a rendszeres testedzésbe. Lánghy: — A tanári munka eredményességének a fokozásában látom a meg- nid-Vs kulcsát. Doros László Kiss István Ablonczy Bertalan
