Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-06 / 31. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. február 6., vasárnap Számvető emlékezések Egy festő, egy író, meg egy könyvkiadó könyvét olvasva Bizonyára a véletlen hozta úgy, hogy egymást követően került a kezembe Szántó Piroska festőművész Bálám szamara című kötete, Tabi László író Életem és egyéb ügyeim című gyűjteményes munkája és Cserépfalvi Imre, a magyar haladó könyvkiadás kiemelkedő alakja Egy könyvkiadó feljegyzései című memoárja. Három, egymástól független könyv, három egymástól igen sok tekintetben eltérő szerző — akik közül csak az egyik hivatásos író —, három különböző életút, különböző tanulságokkal, sok tekintetben egyazon időszak három különböző csiszolású tükre. Érdekes, hasznos, tanulságos olvasmány mindhárom. A könyvtől, illetve a gondolatainak, mondandójának írásba fogalmazásától talán Szántó Piroska áll a három szerző közül legmesszebb. Az ő kifejezési eszköze a kép; a festmény, színekben, foltokban, vonalakban vetíti ki gondolatait, véleményét, mondandóját. Most, mégis tollat fogott, hogy életéről, pályájáról így is valljon. A Kiskunfélegyházáról elszármazott szegény lánygyerek útja a munkásmozgalmon, a szocialista művészeti közösségekhez kapcsolódáson, Szentendre megszerelésén, a háborús félelmeken, rettegéseken, és életveszélyeken át az új életben kibontakozó lehetőségekig, a felszabadult főváros romjai között újrakezdett művészeti tevékenységig, a különböző csalódásokon és megrázkódtatásokon át a meglehetősen sokat késett elismerésig és napjaink kiegyensúlyozott művész- életéig mindmegannyi fontos adalék utolsó fél évszázadunk e vonulata megismeréséhez. Sajátos véletlen, hogy éppen e könyvet olvastam, amikor a televízióban sugározták Vas István költő Szülőföldem című műsorát, amelyben az ő Budapestjét mutatta be. Vas István Szántó Piroska férje, s így a tévéműsor, meg a könyv soksok adata, közlése egybecsengett, 'egymásra rímelve rajzolt roppant plasztikus képet a felszabadulás előtti polgári származású, ám az akkori renddel egyet nem értő, a baloldali mozgalmakkal szimpatizáló művészeti életről, annak személyiségeiről és azok kisebb-nagyobb történeteiben arról, hogy miként élt, dolgozott, küzdött ez a művésztársadalom, ez a réteg a hatalomtól üldözötten, a művészetbe vetett hittel a szebbért, jobbért, igazabbért, s miként, milyen nehézségekbe is ütközve találhatta meg helyét a felszabadult hazá * 1 ban. Szabó Piroska könyve érdekes, izgalmas olvasmány, az életúton túl a kötetben található egyéb írások is valójában egyes életmozzanatok kiemelt, kinagyított ábrázolásai, emlékezések művészekre, művészeti eseményekre, lényegében az önéletírás értékes kiegészítői. A kötetet természetesen a szerző rajzai és festményeinek reprodukciói is gazdagítják. Sok tekintetben eltér ettől Tabi László könyve, Tabit sokan hajlamosak kizárólag humoristaként elkönyvelni, holott egyéb írói munkái, például színdarabjai már régen biztosították számára a teljesebb elismerést, de látszólag könnyed, humoros írásaiban, a lapokban megjelenő karcolatéiban is mindig olyan sok életbölcsesség rejlik, hogy azok megkülönböztetett figyelmet kívánnak és érdemelnek. Életem és egyéb ügyeim című kötetében ezekből az írásaiból találunk nagyobb válogatást, azonban nem ezek miatt sorolom most e könyvet a cikkemben említett másik két memoár mellé, hanem a kötetet nyitó, nagyszabású, Fia- talkorom története című írásáért, amelyet Tabi méglí)4G —47-ben írt, s amelynek több részletét más írásaiból ismerhettük. E három és fél évtizeddel ezelőtt lezárt önéletírás egy olyan társadalmi réteg életéről ad igen érdekes és izgalmas képet, amelyet ritkán szoktunk a társadalmat mozgató erők között emlegetni, de mindenkori jelenlétével nem számolni, hiba lenne. Ez a réteg a városi kisembereknek az az alapvetően kispolgári gondolkodá-sú és indíttatású része, amely anyagi helyzeténél, kiszolgáltatottságánál fogva a proletariátussal rokon, amelynek tagjai a két világháború között többször voltak munkanélküliek mint jóllakottak, s ha jelentékeny részük adott is a külsőségekre és például kávéházba is járt, többségben nyomorgó kisember maradt. Tabi ezek közül származott, élete első három és fél évtizedének sajátos hangulatú ' rajzában ezeknek az embereknek a küzdelmes életútját mutatja meg a szülők megkoplalta érettségin, az alkalmi munkákon, a mindig segítségre szorultságon át az üldöztetésekig, a rendszer kitaszítottjának életéig, a háborús munkaszolgálat poklaiig, illetve a felszabadulásig. Tabi László úgy írja meg a számvetését. mintha valami kedélyes történetet mesélne el kávéházi adomázgatás közben. Ez a történet azonban egy már tovatűnt, vagy legalábbis alapjában tovatűnt társadalmi réteg egy korszakának, drámáktól és tragédiáktól terhelt korszakának hiteles rajza. Ezért érdemel különös figyelmet Tabi számvető emlékezése. Cserépfalvi Imre — megyénk szülötte — munkássága ma már élő történelem. A harmincas években indult Cserépfalvi Kiadó munkássága a magyar haladó szellemiség történetének legszebb lapjaira kívánkozik és oda is került. Jó másfél évtized alatt, valami háromszázötven kötetet jelentetett meg a bátor kiadó, aki barátja volt József Attilának és a haladó hazai irodalom szinte minden tagjának barátja és kiadója; aki kiadta a teljes Csendes Dont, aki folyóiratokat jelentetett meg, irodalmi életet szervezett, többször állt ezért bíróság előtt, majd bujkált a németek elől, s új lendülettel kezdett neki a munkának a felszabadulás után, amíg egy rossz rendelkezés le nem fogta a kezét, de később is a magyar könyvkiadás segítője maradt. Ez évben 83 esztendős. Egy könyvikiadó feljegyzései című vaskos számvető emlé- kézéskötete szinte irodalom- történeti adattár is. Nemcsak a szerző életét ■ ismerhetjük meg belőle, sőt, az idő és a története előrehaladtával mind kevésbé az övét, hanem sokkal inkább azt a szellemi és politikai légkört, amelynek közepette alkotókat, írókat gyűjtött kis vállalata köré és fórumot, nyilvánosságot teremtett azoknak az íróknak, költőknek, azoknak a gondolatoknak, akik és amelyek persona non gra- fa-nak nyilvánítottak a hivatalos kormányzat részéről. A legnagyobb helyet József Attila foglalja el e kötetben, de egy sor más író akkori munkásságáról, folyóiratok, antológiák születéséről is roppant sok adatot találunk. Kiegészíti az emlékezést a sok-sok hitelesítő dokumentum, a válogatás a korabeli sajtóból. Cserépfalvi gazdag, a haladó magyar irodalomtól elidegeníthetetlen életművének tanulságosan izgalmas tűkre ez a vaskos kötet; egyben lebilincselő olvasmány is. Mind színesebbé váló tényirodalmunk gazdagon áradó emlékiratai, memoárjai között is külön figyelmet érdemel a festő Szántó Piroska, az író Tabi László és a könyvkiadó Cserépfalvi Imre számvető emlékezése. Benedek Miklós Pályázati felhívás Borsod megye gazdag természeti értékeinek föltárása, védelme és kezelése sok esetben nincs megnyugtatóan megoldva. Ennék érdekében a megyei Természetvédelmi Egyesület több más országos és megyei szervezettel karöltve TERMÉSZETVÉDELMI PÁLYÁZATOT hirdet. A cél; olyan földtani, víztani, biológiai, barlangtani, tájesztétikai, idegenforgalmi stb. jellegű tanulmányok összegyűjtése, melyekben konkrét természeti értékre vonatkozó természetvédelmi hasznosítási javaslatok kidolgozása szerepel. A pályázatok tartalmazzák: 1. A természeti érték részletes szakmai leírását — irodalommal, fotóval, rajzzal kiegészítve. 2. A szükséges (javasolt) védelem mértékének indoklását. 3. A bemutatás jelenlegi és javasolt körülményeit. 4. A fejlesztési munkálatok reális megoldási lehetőségeit, 5. A megvalósításhoz szükséges egyéb feltételeket (kisajátítás, szálláshelyek létesítése, közlekedés megoldása). 6. Az üzemeltetési feltételeket. 7. Javasolt prospektus vázlatát. 8. A tervezésben és kivitelezésben mozgósítható társadalmi erőket. A pályázatot három példányban kell benyújtani a Borsod megyei Természetvédelmi Egyesület címére: 3534 Miskolc, Fazola Henrik u. 13. fszt. 2. Beadási határidő a postabélyegző' dátuma: 1033. június 30. Eredményhirdetés: 1983. szeptember. A pályázat jeligés! A szerzőik) nevét tartalmazó borítékot a pályázathoz kell mellékelni. A pályázat szövegében, rajzain, fotóin bármilyen, a szerző(k) kilétére utaló jelzés a pályázatból való kizárásit vonja maga után. A díjazott pályamunkákat oklevéllel és pályadíjukkal jutalmazzuk; 1 db kiemelt első díj: 10 000 forint, 1 db első díj: 8 000 forint, 1 db második díj: 6 000 forint, 3 db harmadik díj: 4 000 forint. A kiemelt első díjjal Miskolc városhoz kapcsolódó természetvédelmi, idegenforgalmi pályamunkát, kívánjuk jutalmazni. Az értékes rész- eredményeket tartalmazó munkákat 1000—3000 forintért megvásároljuk. A pályázatot a kiíró Intézmények által kijelölt szakmai zsűri bírálja el, és a legjobbak bemutatására a BMTE 1983-as évkönyvében kerül sor. A rrtegvalósításra alkalmas pályaművek a leírtakat megvalósítani kívánó intézmény, szerv tulajdonába kerül, a szerzői jog tiszteletben tartásával. Szervező bizottság Szépen magyarul — szépen emberül Tanyakészség Ma este a képernyőn Édeni történet A Vasárnap esti Tv-szinház sorozatban NSZK tévéfilm látható ma a második műsorban 20.55-ös kezdettel. Pristley színdarabja nyomán Oswald Oöpke rendezte az Édeni történet című játékot, amelynek hősnője, Stella szakit az egyhangú vidéki élettel, színésznő lesz, férjhez megy, ám választott életútja nem hoz számára boldogságot, csőd felé vezet Ékkor nyolc esztendő után hazatér, de a nyolc év sehol sem múlt el nyomtalanul. Képünkön a tévéfilm sgyik jelenete. Szűcs Sándor, a régi sárréti világ hűséges és tudós krónikása használt egy szép régi szót Kösélyszegi híres tanya című élvezetesen megfogalmazott írásában. Így kezdi elbeszélését: A nádudvari határral szomszédos Kösélyszegben volt hajdanában egy messzire fehérlő hosszú tanyakészség. Majd így mutatja be, mi is a ta- nyakészség: „Jól megépített, vastag fala dacolt az idővel, tetejét a pusztai vihar se billenthette meg, sokszor nekiveselkedett pedig a Hortobágy felől. Olyan híres volt valamikor ez a tanya, hogy a tiszántúli tájakon nyarga- lászó betyárok még a nótájukban is felemlegették: Kösélyszegben van egy tanya. Jó emberem a gazdája. Ha én avval szót válthatok, Pandúrkézre nem juthatok Bizonyára napjainkban már csak az öregebbek — közülük is talán csak a tiszántúliak — tudják, mi az a tanyakészség. De akik nem Ismerik, és akik úgy gondolják, a rövidebb tanya szó is kifejezte volna ugyanezt, ha érzékük van az ízes, bizonyos régi és népi hangulatú szavak, kifejezések iránt, azok Is minden bizonynyal megérzik ennek a szónak a szépségét. Mert mi is a készség vagy ahogy az én szűkebb pátriámban, Kisújszálláson és a Tiszántúl nagy részén ejtették: a kissig? Értelmező szótárunk így írja körül: ugyanarra a célra használt összetartozó tárgyakból álló felszerelés; készlet. És Aranytól, Gárdonyitól, Tömörkénytől hoz szépirodalmi példákat: Aranynál így szerepel: „Rezes kardom ... Derék készség, két tinóért nem adnám”; a Tömörkénytől vett idézet pedig így hangzik: „A söntés mögé fekszik, hol deszkából van ágyforma készség”. Valójában igazi népi gondolkodásra vall ennek a szónak az eredete is. A Történeti-etimológiai szótár szerint — -ség képzővel jött létre a kész melléknévből; eredeti, konkrét jelentése — amelyik több példát hoztunk — az alapszónak „valamire használható, alkalmas, valamilyen célból elkészített” értelmén alapszik. Egyébként hasonló szóalakulattal találkozunk a latinban is, valójában például a mi nyelvünkbe is átkerült apparátus szintén az elkészített tárgyakat, a készletet jelenti. Becsüljük meg a készséghez hasonló szép, régi szavainkat! Dr. Sz. I. Könyvekről Teríénelem és Történelem és közgondolkodás címmel az elmúlt év júniusában az MSZMP Központi Bizottságának agitaci- ós és propagandaosztálya, az MTA Történettudományi intézete és az MSZMP Heves megyei Bizottsága elméleti tanácskozást szervezett Egerben, A konferencián isméi t társadalomtudósok, oktatási, tömegkommunikációs szakembereit és írók közreműködésével három kérdéskört vitattak meg. Az első témacsoportban a történelem és közgondolkodás elméleti, eszmetörténeti és szociológiai kérdéseiről hangzottak el előadások; a másodikban a közvélemény széles körét foglalkoztató k özei m ú 1 tun k olyan főbb csomópontjairól, mint a második világháború történetével összefüggő, a felszabadulásról, az úgynevezett ötvenes évekről alkotott különböző nézetek; a harmadikban pedig az oktatásnak, a tömegkommunikációnak és az irodalomnak a történelemszemlélet formálásában betöltött szerepéről szóltak az előadók. A Kossuth Könyvkiadónál a közelmúltban megjelent kötet elhangzásuk sorrendjében tartalmazza az előadásokat, a napirenden sy-erep- lő három témakör vitájáról készített összefoglalókat és a vitavezetők zárszavát, A tanácskozáson, s így a kötetben is helyet kaptak az egymással szemben álló, nemegyszer valóban vitatható nézetek, vigyázva arra, hogv a könyv ne csak a tanácskozás mondanivalójának a lényegét, hanem lehetőleg annak atmoszféráját is tükrözze. Az olvasók értékes információs anyagot, de nem „naprakész’', mindenütt felhasználható tételeket találnak a kötetben, hanem továbbgondolásra és gondolkodásra érdemes, s talán a további vitákra is serkentő nézeteket, állásfoglalásokat tá rsadal- munk tudatállapotának egyik fontos területéről. A Varázsgömb Népszerű mesealakok elevenednek meg a televízió kisdobosoknak szóló szóra* koztató összeállítás-sorozatának, a Varázsgömbnek újabb epizódjaiban. A kis nézőle megismerkedhetnek Kormos István: „A Pincérfrakk utcai cicák” című lírai meséjének négyrészes zenés rajzfilmvál- lozatával. A nemrég elhunyt kiváló költő különleges, emberi, költői világot teremtett a néhány esztendeje nagy sikert aratott mesekönyvében. Alakjai most Lehoczkl István rajzaiban, Oroszlán Gábor zenei aláfestésével elevenednek meg a képernyőn. Melegség Bizony, melegség járja át az embert, ha megoldott, elintézett ügyről hall, olvas, különösen, ha Idős embereket érint az ügy, főként pedig az öregek évében. Szuhakállón is ilyen melengető történet kerekedett az öregek napközijében, és mint minden történetnek, van eleje, közepe és vége. Ott kezdődött, hogy az olajkályhák elévültek, határozat született ezek kicserélésére, méghozzá korszerűre, ennél is tisztábbra: gázkonvektorok szereltessenek (ell A munkát tavaly májusban megrendelték a Gelka megyei kirendeltségénél, mely encsi fiókját bízta meg a kivitelezéssel. Az encsi fiák a munkát szeptemberben meg is kezdte — minek is kéne elsietni? —, majd alkatrészhiány, másrészt szerelő betegsége miatt gyorsan abba is hagyta. Átmeneti megoldásként az öregek napközijébe a már régóta ismeretes, ámbár nem korszerű széntüzelésű kályhákat állították be, de több, egybe nyíló helyiségről lóvén szó, a kályhák, nem győzték. A népi ellenőrök ottjártakor is csupán 17—19 fok volt, pedig ez alkalomból ugyancsak igyekeztek. Mindebből persze az is kitűnik, hogy a melegből, azaz a hidegből ügy lett, a népi ellenőrök is nézegették. Majd kérésükre a megyei Gelka gyorsan intézkedett, a gázkonvektorok beszereltettek, működnek, happy end, Minden jó, ha jó a végei Csupán valami aprócska, zavaró izé... Mégis mi lett volna, ha 25 évvel ezelőtt nem találják ki a népi ellenőrzési bizottságot? Tényleg ellenőrök kellettek ilyen ügyhöz? Mindez kissé lehűti a lelkesedést. (priska)
