Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-19 / 42. szám

ÉSZAK - M AG YAßORSZÄG 1Ő -,mnrf------------------«-------- •- " -----------^ 1983. fe&ruar 19., szómba* L ipicai lovak gondozói Lőrincz János és Kovács Lajos csikósok egyik kedvencükkel A mészkőből faragott, # emelt istálló falán a fényképes tábla, mely szerint „Hűséges munkatár­sunk Mersuch emlékére ál­líttatták szeretette] a csipkés­kúti csikósok. Hálás szere­tetünk kísérje az örök me­zőkön.” Alatta az öt név, a csikósoké, akik így örökítet­ték meg egy ló emlékét. — „Ki” volt Mersuch? — kérdeztem. — Nem sokat tudok róla — válaszolta Lőrincz János csi­kós, az Egri Erdő- és Fafel­dolgozó gazdaság szilvásvá- radi erdészete csipkéskúti li­picai méntelepének gondno­ka. Csak azt tudom, hogy Bábolnáról hozatták, egy arab hátasló volt. Bizonyára nagyon kedvelhették előde­im, hogy így örökítették meg az emlékét. Kemény élet, kemény munka folyik itt, a Bükk- fennsíkon, közel 1000 méter­re a tenger szintje felett. Embernek, lónak egyaránt nehéz, különösen a nagy ha­vat és hideget hozó teleken. A csikósok ilyenkor el van­nak válva a külvilágtól, rit­kább a vendég, a turista is. Pedig a táj szépsége, egész­séges levegője, a napsugár jótékony játéka a tűlevelű fenyők között kirándulásra, sétára ösztönöz. Szerencsére a csikósok szállása összkom­fortos, étkezdéjük éttermi szintű, ellátásuk jó. Dolgoz­ni azonban télen is kell. Az állatok etetése, gondozása, járatása mindennapos teen­dőjük és ez nem kis mun­kával, felelősséggel jár. Most is három csapatban van a híres lipicai lóállomány. Kü­lön kell meg járatni, legeltet­ni a csődöröket, kancákat, megint külön a leválasztott csikókat. Kiss Miklós, Kovács Lajos csikósoknak, a fiatal Feredneki János lótenyésztő tanulónak bőven van dolga. Debreceni Lajossal, a mén­telep vezetőjével sajnos nem találkozhattunk, másütt akadt dolga. De így is sike­rült megtudni: a fajta elne­vezése onnan ered, hogy te­nyésztését Habsburg Károly főherceg a Triest melletti Li picén kezdte meg több, mint 400 esztendővel ezelőtt. A karsztos hegyvidéki táj a tenyésztés egyik alapfeltéte­le. ezért a múlt században először Bogarasra telepítet­ték a lipicai lovakat, s csak később kerültek Bábolnára, Mezőhegyesre, majd Szilvás­váradra.* A törzstenyészet feladata elsősorban a lipicai fajta fenntartása. A fiatal csikó­kat hároméves korukig tart­ják Csipkéskúton, itt sajátít­ják el egyedülállóan kecses járásukat. Ezt követően igen komoly vizsgát tesznek fu­tásból, teherbírásból. Ezután vagy a törzsállományba, vagy az úgynevezett magas­iskola lóállományába kerül­nek. De kelendő ez a fajta bel- és külföldön egyaránt. A lovak gazdasági jelentő­sége erősen megcsappant a termelésben, a szállításban és a hadászati felhasználás­ban. A sportban, a szórako­zásban viszont — különösen a szabad hétvégék kapcsán — jelentőségük nemcsak megmaradt, hanem egyre nő. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József SzőgáDó gumiabroncs Az USA-ban olyan gépko- esiabroncsot készítettek, amelyben éles és «hegyes tár­gyak nem tehetnek kárt. E gépkocsiabroocs futófelület alatti gumirétegét a követ­kezőképpen készítik el: 80 000, egyenként 0,5 centiméter hosszú acéldarabkát különle­ges rögzítőszérrel a gumiba kevernek, s ebből a masszá­ból hengerük a szóban for­gó réteget. Ez az abroncsot szúrás és vágás ellen majd­nem teljesen érzéketlenné te­szi. E gumimassza a gépko­csiabroncs élettartamát is meghosszabbítja, mivel az acéllal erősített betét a hőt jobban elvezeti. Költöznek a jávorszarvasok Óriási jávorszarvas-csor­dák élnek Csukotkán, s má­ra már alig férnek az észa­ki folyótorkolatoknál, mégis, Kamcsatka félszigetére be­jutni minden igyekezetük el­lenére sem sikerült: mere­dek hágók, sebes hegyi pa­takok, folyók zárják le út­jukat. Az erdős tajga óriá­sainak átköltöztetését a va­dászok vették kézbe — heli­kopterekről irányították a befogást és a nemes vadak átszállítását a Kamcsatka fo­lyó völgyébe. Több mint öt­ven jávorszarvas került szü­lőföldjétől másfél ezer kilo­méternyire. A félszigetre betelepített jávorszarvasok sorsa nem csak mint tudományos kísér­let érdekes, de gazdaságilag is jelentős. Akklimatizálódá­suk lehetővé teszi nagyüze­mi tenyésztésüket, új, eddig kihasználatlan erdők-mezők tápterületként való felhasz­nálását. „Fel a kezekkel!” Nyugat-Németországban a bankrablások és egyéb erő­szakos bűncselekmények meg­akadályozására egy fürthi cég újszerű riasztóadót szer­kesztett. Az adó cigarettado­boz nagyságú, és a felső ka­ron kell viselni. Ha például egy bankpénztáros felszólí­tásra feltartja a karjait, ak­kor a készülék 10 mii li wat­tos teljesítménnyel néhány­szor 10 méter távolságra jel­zéseket ad, amelyeket egy megfelelő vevő felfog. A ve­vő meghatározott impulzu­sokkal riasztócsengőt működ­tet, vagy fényjelzést vált ki. A parányi adóba szerelt öt­letes berendezés megakadá­lyozza, hogy minden karmoz­dulatra riasztás következzék be. Űjabb szakaszt he- © lyeztek üzembe a Bajkál—Amur vasúti főútvonalon Posztisevótól Urgal—II. csomópontig. A BAM ezzel a szakaszával csatlakozik a Keleten két esztendővel ezelőtt forgalom­ba helyezett 200 kilométe­res Posztisevó—Amur mepti Komszomolszk szárnyvonal­hoz. A Komszomolszknál megépített hídon a BAM át­kel az Amúron és egyedül a Csendes-óceánhoz vezető, már korábban lefektetett vo­nallal. Valerij Gorbunov, a Baj­kál—Amúr vasút főnökének első helyettese így kommen­tálja ezt az eseményt: — Ma már a szerelvények vasútvonalunk néhány sza­kaszán szénnel, fával, építé­si anyagokkal közlekednek. Csupán az idén körülbelül ötmillió tonna szenet és a fa köbmétereinek millióit szállítják a BAM-on. Gyors a pályaépítés évi átlagos üteme. Évente mintegy 300 kilométeres útvonalszakaszt Híradás a BAM-ró! Sínek a BAM-nak helyeznek forgalomba. Az eddig elkészült szakasz a szovjet Távol-Kelet kevéssé hozzáférhető vidékein halad keresztül. Ezeken a tájakon gazdag erdők, elsősorban a vörösfenyő és erdeifenyő, valamint a nagy kőszén-, ón-, wolfram- és más érctartalé­kok vannak. Ezekre a ter­mészeti kincsekre alapozva már hatalmas faipari terme­lési egységet, Szolnyecsnó- ban pedig ércdúsító kombi­nátot hoztak létre, de fa­ipari komplexumokat is épí­tenek, amelyek szerződések alapján farostot szállítanak majd exportra. A BAM felépítése csupán az egyik szakasza a Szov­jetunió északkeleti tájain az előrenyomulásnak. Napjaink­ban már tervezik a Berka- kittől északra, Jakutszkba vezető ezer kilométeres vas­utat. Ötleiek farsangi mulatsághoz Február a vígság, a far­sangi mulatságok hónapja. Örsben, rajban, csapatban mindenki izgatottan tervez, számolgatja pénzét, töri a fejét farsangi jelmeze mi­att. Pedig csak egy jó öt­let, s némi ügyesség, no meg édesanyátok rongyos­zsákja kell, s már kész is a jelmez. CIRKUSZI BOIIÖC Húzzatok színes pulóvert, a nadrág legyen egyszínű, vagy mintás pizsamanad­rág, itt-ott rávarrt folttal, bokában színes masnival átkötve. A vállon foltráté- tes (régi lepedőből varrt) pelerin, nyakatokban színes rongymasni. A jelmezt bo­hócsapka, s papírorr ege-; szili ki. HARANGVIRÁG Fehér, vagy színes ujjat­lan blúzra, vagy pulóverre krepp-papírból, vagy derék­ban húzott kartonból ha­rang alakú, cakkozott szélű szoknyákat. erősíthettek. A legalsó szoknya a leghosz- szabb, s a fölötte levők rö­vidülnek (mint az egymás­ba csúsztatott harangvirág- kelyhek). Érdekesebb, ha csak minden második szok­nya azonos színű. Minél több szoknyát helyezünk egymás fölé, a jelmez an­nál mutatósabb. A nyakba gallér kerüljön. A fejet ha­rangvirág alakú kalap dí­szíti, a szoknyával azonos anyag kemény kartonra ra­gasztva, s kalapformára összedolgozva. ONEDIN, A TENGERÉSZ A jelmez összeállítható egy dzsekiből, amelynek ele­jére kartonból kivágott vi­torlalapra LIVERPOOL fel­irat erősíthető- és egy far­mernadrágból, amelynek hátsó zsebére lámpát akasz- szatok. (Egy hajólámpa raj­zos kontúrját kell felragasz­tani.) Kezében távcső. k A KÍGYÖBÜVÖLÖ Öltözéke régi, fehér le­pedő, derékban ruhaszárító kötéllel átkötve. Fején tö­rülközőből csavart turbán. Kezében furulya, melynek végére damilszállal papír­kígyó erősíthető. A kígyót a furulya megszólaltatásával, a hajladozó mozgással le­het „bűvölni”, lassan felfe­lé emelni. Rajta hát, elő a rongyos­zsákkal. készítsétek el a jelmezeteket! H. E. Rejtvény Ha a körbe irt betűket meghatáro­zott sorrendben ol­vassátok össze, egy európai ország ne­vét kapjátok meg­fejtésül. A helyes megfejtők kö­zül könyvjutalmat nyertek a következők: Széli Enikő, Miskolc, Stadion u. 3. IV/1., 3534; Tóth Mária, Hernád- kércs, Kossuth u. 80., 3846; Lipíák Krisztina, Sajógal- góc, Rákóczi út 53., 3636; Rakaczki Éva, Abaújlak. Fő út 21., 3815; Tóth M. Or­solya, Miskolc, Oszip Ist­ván u. 10. 1/5., 3529; For­gács Ferdinánd, Sátoralja­újhely, Úttörők u. 58., 3980. A helyes megfejtése- O két február 24-ig kell beküldeni nyílt leve­lezőlapon a következő cím­re: Észak-Magyarország szerkesztősége, „Gyermek- világ”. Miskolc, Bajcsy-Zs. u. 15. 3527. Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a követ­kező: „Nem Írok, nem ol­vasok, én magyar nemes vagyok”. Meglódul a ménes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom