Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
1983. január 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Iparunk szá Az idén immár harmadik esztendeje, január első napjaiban készült el az ipari zárszámadás. ' Érthető a sietség: minél gyorsabban összegezni az előző év tapasztalatait, hiszen nehéz év vár ránk 1983- ban. Az iparnak az idén az 1977. évinél kisebb beruházással, a gyártmányok importtartalmának csökkentésével kell a termelését növelnie, s a konvertibilis elszámolású exportját mintegy öt százalékkal bővítenie. Az említett számok nyilvánvalóan csak átlagokat jelölnek. Lesz, ahol túlszárnyalják az ipar elé tűzött célokat, s akad majd olyan vállalat is. ahol elmaradnak azoktól. Ahogy tavaly is történt. Az ipari vezetők legutóbbi országos tanácskozásán Méhes Lajos ipari miniszter elismerő hangon szólt például a szénbányászokról, hiszen I982r ben 26 millió tonna „fekete gyémántot” küldtek a felszínre, — annyit, amennyit a terv csak 1985-re tűzött ki célul. Az 1,2 milliónyi tonnával több szénnek azonban nagy ára volt, hiszen a föld alatt dolgozók átlagosan tizennyolc szabadnapjukat áldozták fel energiagondjaink enyhítéséért. Számokkal az előzőnél kevésbé látványosan megjeleníthető, ám ugyancsak nagy súllyal esik a latba a mérleg- készítésnél az energiatakarékos termékek bővülő sora. Ide kívánkozik jó néhány vidéki vállalat gyártmánya, köztük a pápai Elekthermax hőtárolós kályhája, a Hajdúsági Iparművek vízmelegítője és Energomat mosógépe, a salgótarjániak széntüzelésű kályhája és gáztűzhelye. Annak pedig igazán csak az állami gazdaságokban, szövetkezetekben dolgozók a megmondhatói, hogy a mezőgépipar 1982-es kiemelkedő teljesítménye mennyivel mérsékelte a hazai alkatrészellátás nehézségeit... Lám, nem nehéz az iparban is kiugró eredményekre találni! S még az előbbieknél is többet mond két szám: tavaly az állami költségvetés vállalatoktól és szövetkezetekből származó 206 milliárdnyi tiszta bevételéből 106 milliárd forint az iparból származott. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy a konvertibilis exporttervet összességében nem teljesítették az üzemek, sőt kivitelük az előző évihez képest csökkent. A kép azonban e területen is árnyalt. A könnyűipar például egészében visszaesett, de a Minőségi és a Szigetvári Cipőgyár, a Pápai Textilgyár, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, a Váci Kötöttárugyár, valamint a Soproni Ruhagyár a termelését és a konvertibilis exportját egyaránt növelte. Hosszasan szegezhetnénk még egymással szembe a jó és rossz példákat, ám a leegyszerűsített „leltárral” manapság nem sokra megy az ember. A mennyiségi számvetésnél jóval izgalmasabb, s előremutatóbb a gazdálkodás minőségi vonulatainak vizsgálata. Ide tartozik egyebek között az iparban meglévő szellemi energiák hasznosítása, a külföldi eredmények honosítása. Az például, hogy a Kecskeméti Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat eredményes licencátvétellel 200 millió forintot meghaladó árbevételt, a Nitrokémiai Ipartelepek pedig több millió dolláros devizamegtakarítást ért el. i A számvetéshez tartozik: alig akadt az utóbbi másfél évtizedben olyan esztendő, amelyben ne esett volna szó a munkaerő-gazdálkodás ellentmondásairól. Az iparban foglalkoztatottak száma állandóan csökken, s a vállalatok vezetői szünet nélkül a munkaerőhiányra panaszkodnak. Csakhogy — állapította meg Méhes Lajos is — számítások és nemzetközi ösz- szehasonlítások igazolják: a legtöbb gyárban a fő tevékenység 20—30 százalékkal kevesebb emberrel elvégezhető lenne. Mi másról lenne hát szó, ha nem belső, kihasználatlan és gyakran még mozdíthatatlan tartalékról! A kiugró eredmények, a gazdálkodási hiányosságok egyaránt a nemzetközi ösz- szehasonlításra buzdítanak. A magyar ipari vállalatoknak a fejlett országok átlagával kell mérniük teljesítményüket. Ebben az összefüggésben derülhet aztán fény például arra, hogy miért van még ma is 40—60 olyan vállalatunk (s ezek az ipar dolgozóinak 10—15 százalékát foglalkoztatják), amelyek alacsony hatékonysággal, alap- hiányosan, illetve veszteségesen gazdálkodnak. Meglehet, azért, mert termékeikbe harmadával több anyagot öntenek. szerelnek be, mint a fejlett tőkés vállalatok. Vagy talán éppen amiatt, mert a külföldről megvásárolt technikával sem tudják „hozni” azt a termelékenységet, amit saját gyárában elér az eladó. Ám legyen szó a nemzetközi versenyképesség bármely vetületéről, vállalati nagyságról az iránytű csakis egy irányba tájolhat. Az alapvető cél a jövőben is a változatlan létbiztonságban, az elért életszínvonalat továbbra is lehetőleg őrizve dolgozzon-éljen ez az ország. Ehhez, a szocializmus építéséhez viszont nincs részletesen megírt kotta. Azt jó hallással, biztos kézzel, folyamatosan és közösen lehet csak megkomponálni, hogy minél kevesebb legyen a hamis hang az együttes muzsikálásban ... M. A. Előbb diagnózis... Gépek „gyégyuléban ff Munkában a Rába brigád két tagja. Akár az iskolás gyerekeknek a nyári szünidő, a mező- gazdaság egyre nagyobb létszámú gépparkjának a téli pihenőidőszaka biztosítja a megújulás, „felfrissülés, erőgyűjtés” lehetőségét. Azt hiszem, aki az év többi időszakában látja a földet szántó traktorokat, a gabonatáblákon araszoló kombájnokat, a terménnyel alaposan megrakott szállítójárműveket, annak nem szükséges magyarázni ennek a lehetőségnek a fontosságát. Élnek is vele mindenfelé, annak ellenére, hogy ma 10.02 órakor 1434 kocsi Számítógép a rendező pályaudvaron A karácsonyfa mellett terepasztal. Minden előzetes fogadkozás dacára képtelen vagyok megállni, hogy mint vérbeli állomásfőnök ne irányítsam fiaimat: most a kis gőzöst, most a dízelt, tolass már, állítsd a váltót! Tetszik a kölyköknek, dönt is mind a kettő gyorsan, mozdonyvezető lesz, esetleg irányító, olyan szép és könnyű munka. szinte játék. A kétméteres asztalon hat váltó, hat pár sin ... iszai rendező pályaudvar. itt „valamivel” nagyobb a „terepasztal”, öt- veítnél több vágány, ki tudja hány váltóval. A pályaudvar eleje és vége ködbe vész, széliében is alig lehet belátni, ölmos eső esik, de a vagonok jönnek, jönnek a gurítódombról, hosszú szerelvényt „szednek szét” 39— 40 hosszú szerelvénnyé. Az egyiic kocsi itt csattog el előttünk, az utána következő tíz Vágánnyal odébb csikorog búcsút társának. Futólépésben előtte a sarus, leteszi szerszámát a sínre, fékez és halk koccanással, néha hangos csattanással sorol be a vagon új helyére. Jön a következő, a tizedik, az ötvenedik. Ki tudja ezt számolni, ki tud itt eligazodni. Megérkezünk egy kis, földszintes épülethez. Tatarozás folyik, csupa por és malter minden, csak kél szó bábán morognak a gépek Néhány doboz, képernyő billentyű, s műanyag kalitkában az egész pályaudvar „agya”. „Ö” mindent tud. mint kiderül, tökéletesen eligazodik mindenben. (Jobbágy Endre, a MA\ miskolci számítástechnikai üzemének vezetője: Először Kontáromban és Hegyeshalomban létesült számítóközpont, majd az igazán nagy rendező pályaudvarok közül elsőként Miskolcon. A magyar gyártmányú berendezés próbaüzemelése 1981 júniusában indult, s nagyjából 1982-től végzi üzemszerűen feladatát. Az első napokban úgy tűnhetett a kívülállónak, hogy csak zavart és káoszt okoz, sokan legszívesebben azonnal kidobták volna. Aztán néhány hónap alatt rendet teremtett, „megszerettette” magát. Ma már mindenki természetesnek veszi létezését, elismeri hasznát.) Óránkra nézünk: 10 óra 02 perc. Vajon mi a helyzet ebben a pillanatban? Megkérdezzük a számítógépet, amely azonnal válaszol is. Külön felírja minden vágány helyzetét. Van-e rajta szerelvény, vagy szóiókocsi, hány vagonból áll, mennyi a hossza* hány tengelyes, rakott-e, vagy üres, mennyi a rakomány súlya, milyen számú mozdony áll előtte, hová megy slb. De leírja a szerelvény számát, s azt is percre tudja, mikor érkezett a ^pá- lyaudvarra. Percek alatt 'ki- uarül, hogy 10 óra 02 perckor összesen 1434 vagon található itt, ebből 0 órától, tehát a mai napon 22 vonat érkezett, 808 kocsival. (Jobbágy Endre: Négy adat beadó munkahely van; egy vonatátvevő, aki az érkező vonatok adatait adja be a központnak és három vonatfelvevő. akik az indulásra összeállított vonatokról adnak azonosító számokat. Tehát az a különbség más számít óközpontos munkahelyekkel szemben, hogy nem a központban, hanem a különböző szolgálati helyeken táplálják be az adatokat, a központ csak felveszi és továbbítja ezeket. Az egészre, a szellemi munka értékével együtt, körülbelül 20 millió forintot fordítottunk. Kézzelfogható haszon, hogy létszám-megtakarítást eredményezett, az emberek kulturáltabb körülmények között dolgozhatnak, gyorsabb, pontosabb vele a munkavégzés, és főleg az információ-ellátottság gyorsult és pontosodon. A szervezés, az irányítás úgy tökéletesíthető, ha a vezető bármely pillanatban birtokában van minden szükséges információnak. Akkor tud gyorsan és hatékonyan intézkedni. A számítóközpontnak ez a fő gyakorlati, forintban ki nem fejezhető haszna.) Űjabb adatokat „kérdezünk”. Az előző nap összesítése: érkezett 2122 kocsi, gurítottak 2072-t, elment 1759 kocsi. Aztán: mi a helyzet most a 25. vágányon? Itt áll menetre készen a 9582. számú szerelvény 37 kocsival, de külön még 7 kocsi is. Tengelyszámuk ennyi, ebből rakott ennyi, elegysúly eny- nyi és ennyi... Ügy tűnik, nem tudunk kifogni rajta, valóban mindent tud. (Cseke Imréné vonatfelvevő: Ez az indulásra összeállított szerelvény Hatvanba megy, majd tovább a Ferencvárosi rendező pályaudvarra. A kocsik több helyről érkeztek, gurítás után állították össze, üveget, nátriumot, betont, bútort szállít. Rádión kapom az adatokat, egyeztetem a fuvarlevéllel, s bebillentyűzöm a kocsi számát, hosszát, tengelyszámát, mindent, amire a számítógép kíváncsi ...) Kint állunk ismét a gurítódomb alján. Éles csikorgással halad el mellettünk egy vagon, váltókon megy át, ki tudja megmondani, hová tart, mit szállít, menynyi súlyt visz. Nézném a számát az oldalán, de gyorsan halad, nem tudom leolvasni. Ha akarnám, persze tudhatnám. Csak meg kellene nyomni néhány gombot a számítógépen ... Szatmári Lajos már a gépek „kondicionálásáról”, javításáról az esztendő minden szakában beszélhetünk. Ellentétben azonban a termelés mindennapos forgatagában végzett „elsősegélynyújtásokkal”, ez a háromhónapos időszak az, amikor tervszerűen, minden kapkodást nélkülözve, mód és lehetőség nyílik a gépek minden csavarjának ellenőrzésére, a hibák felvételezésére, s azok mindegyikének orvoslására. Nem csoda, bármerre megyünk is, ezekben a napokban megyeszerte mindenhol a téli gépjavítást említik az időszerű munkák egyik legfontosabbikának. Így van ez Taktaharkányban is, ahol Berzi Józsefet, a Petőfi Termelőszövetkezet főmérnökét faggattuk az idei gépjavítás tapasztalatairól... — ... például arról, milyenek a gépjavításban részt vevő dolgozók munkakörülményei? — Ügy ítélem meg, nem rosszak. Ez alatt egyrészt azt értem, hogy fűtött, zárt csarnokokban dolgoznak; másrészt pedig azt, hogy műhe lyeink alapterülete lehetőséget ad több javítási feladat, egyidőben történő elvégzésére. A nagy műhelyünk 24x36 méter alapterületű, a magassága 5,5 méter. Itt egyidőben két Rába erőgép, egy Claas Dominátor kombájn, két teherautó és négy MTZ-trak- tor javítható. Emellett rendelkezünk — elsősorban a munkagépek javítására szolgáló — két kisebb alapterületű műhellyel is. — A gépjavítás sikere nagyrészt a benne részt vevő szakemberektől függ. Rendelkezik-e a Petőfi Tsz a jelenlegi gépparkjá.hoz elegendő szakemberrel? — A szövetkezetünk gépparkját 4 Rába, 2 1HC, 33 MTZ 50-es, 3 MTZ 80-as Karbantartás és termelés Éveken át dolgoztak a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei az NDK-beli Riesa város Stahl- und Walzwerk nevű kohászati kombinátjában. A Drezda és Lipcse között található város gyárában elsősorban nagy teljesítményű darukat javítottak, végezték rajtuk a karbantartási munkákat. Ahogy megtudtuk Juszkó Istvántól, a GYGV északmagyarországi területi vezetőjétől és Vámosi Lukács le- ninvárosi bázisvezetőtől, az NDK-ban szerzett tapasztalatokat szeretnék hasznosítani a jövőben a vállalat dolgozói. Jobb munkaszervezéssel és az igények körültekintőbb kielégítésével elérték, hogy a karbantartásra fordított idő több helyen csökkent. Az így felszabaduló" kapacitást, termelőmunkára kívánják fordítani, és ennek érdekében több észak-magyarországi vállalattal folytatnak tárgyalást, hogy a GYGV szákem bereit hasznosítsák a különböző gyárakban szüksége daruszereléseknél és -felúj’ tásoknál. Mint ahogy az eddigi jelek, a fogadtatás is mutatja, igény van a daruszerelők munkájára, szakértelmére, mivel több gyárban hiányoznak az olyan nagy gyakorlattal rendelkező munkások, akik a nagyon szigorú biztonságtechnikai követelményeknek megfelelően tudják végezni a feladatot. A daru- szereléseket, -felújításokat külön nehezíti, hogy élő, tehát termelőüzemben zajlanak, ahol ennek következtében megnő a balesetveszély A GYGV szakemberei elsősorban Borsod és Nógrád megyében szeretnék vállalati vállalkozásukat beindítani, amire a jelek szerint megvan az igény. traktor, 7 Claas kombájn, 9 IFA teherautó, 10 kisebb autó, valamint 230 munkagép alkotja. Szakemberhiányról nem igen beszélhetek, egyrészt mert a szerelőink mellett a gépek vezetői, kezelői is részt vesznek ebben a munkában. Mi több, nagyszerűen segítenek főleg a diagnosztizáláskor. Másrészt pedig azért nem, mert a speciális gépeinkhez is rendelkezünk szakosított szerelőkkel. Nem véletlen, hogy nálunk szakosított javítás van. így külön brigád javítja a Rábákat, s külön brigád a kombájnokat. — Az idei téli gépjavításnak akadnak sajátosságai? — Feltétlenül. Az elmúlt év sokat — és joggal sokat — dicsért időjárásának a jóvoltából a korábbi évekhez képest, lényegesen előbb fejeztük be az őszi munkákat, így a mostani gépjavítást már november elsején meg tudtuk kezdeni. Ez óriási előnyt jelent, hiszen ilyenkor minden gépet szinte az utolsó csavarig szétszedünk, majd a diagnózis, a hibafelvétel után kezdődik meg a minden hibás egység felújítására, cseréjére kiterjedő javítás, gyógyítás. Ehhez pedig idő kell! A korai kezdés pozitívuma. hogy szerelőink minden kapkodás nélkül dolgozhatnak. Ugyancsak a kedvező időjárásnak tudható be egy másik előny is. A gépeink igénybevétele az előző esztendőkhöz viszonyítva, lényegesen kisebb volt, következésképp a javítani való is így kevesebb. Ennek azért is örülünk nagyon, mert gépparkunk jó része 7—8 éves Rábákból, Claas Domináto- rokból, valamint 10—12 éves MTZ-kből áll. — Az idős. zömében leamortizálódott gépek üzemelése fokozottabb mértékben függvénye az alkatrészellátásnak? E téren, most milyen a helyzet a Petőfi Tsz- ben? — Az IKR-gépek ellátása megfelelő, az MTZ-traktoro- ké közepes, az IFA, Barkas, UAZ tehergépkocsiké kritikus. Ahol tudunk újítunk, magunk bütykölünk. Természetesen a fő forrásunk a meglevő 6 milliós raktárkészletünk, és az a kapcsolat, ami a Szerencsi Állami Gazdaság, a hernádnémeti Her- nádvölgye Tsz és közöttünk kialakult. Alkatrészraktáraink ugyanis egymás előtt nyitva állnak. (hajdú i.) Fotó: Fojtán László
