Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

ESZÄK.MAGYÄRQftSZÄG 6 1983. január 8., szombat r Nyárra elkészül a zaíakarosi í. Tavaly három létesít­ménnyel bővült a SZOT üdülőhálózata: áprilisra ké­szült el a hévízi SZOT Gyógyüdülő, valamint a hajdúszoboszlói Barátság üdülő fürdő- és gyógyásza­ti épülete. Júniustól fogad­ja a beutaltakat Lazaro Penaról — a Szakszerveze­ti Világszövetség alapító tagjáról, a volt kubai szakszervezeti főtitkárról — elnevezett gyulai családos gyógyüdülő. A aévízi Gyógyüdülő 150 szobás, 300 ágyas, nyolc- szintes, impozáns létesít­mény. ' Hévíz forgalmas központjától távolabb eső, csendes, zöldövezetben a SZOT Szanatórium szom­szédságában épült. A kelet —nyugati tájolású szobák összkomfortosak, szőnyeg- padlóval és beépített szek­rénnyel készültek. Fürdő­szoba, külön W. C.-helyi­ség, valamint loggia is tar­tozik a szobákhoz. A szál­ló épületéhez csatlakozó úgynevezett „lepény” ré­szen 600 adagos kony­hát és 300 személyes étter­met alakítottak ki. A földszinten a recepció mellett nagy társalgót, presszót, ajándéküzletet, könyvtárat, olvasószobát és játéktermet is létesítettek. Tévézésre, rádióhallgatásra emeletenként egy-egy ki­sebb méretű társalgót ren­deztek be. A tetőrészen na­pozóteraszt alakítottak ki. Innen nagyszerű kilátás nyílik nemcsak Hévízre, hanem a festői szépségű zalai dombvidékre is. Négy orvosi rendelő már jelenleg- is működik az üdülőben, de a beutaltak még a közeli SZOT Szana­tóriumba járnak át kezelés­re, mivel a gyógyászati rész és a fedett fürdő csak 1984- ben készül el. A vendégek kulturált, színvonalas ellátásáról mintegy száz dolgozó gon­doskodik. A beutaltak a szobákból fürdőköntöst öltve látogat­hatják a Hajdúszoboszlói Barátság üdülő gyógyászati és fürdőépületét, amelyet fedett, fűtött folyosó köt össze a már öt esztendeje működő üdülővel. A föld­szinten két-két egyméteres vízmélységű ülőmedence ta­lálható. Az emeleten orvosi rendelők, terápiás szobák állnak a vendégek rendel­kezésére. Az új épület az eddiginél nagyobb kényel­met ad a beutaltaknak, már nem szükséges átjár­niuk az utca túloldalán le­vő Béke Gyógyüdülő für­dőjébe. A gyulai Lazaro Pena családos gyógyüdülő a vér­fürdő szomszédságában, a 12 esztendeje működő és tavaly korszerűsített SZOT MEDOSZ üdülőhöz csatla­koztatva készült. Kollektív összefogás ered­ményeként létesült; a Cse­pel Vas- és Fémművek kezdeményezésére, a SZOT szervezésével a kooperációs beruházásban több ágazati- iparági szakszervezet vett részt. Az üdülő az év nagyobb részében — 20 csoportban — gyógyulni vágyó felnőt­teket fogad. Nyáron csalá­dosok kapják a beutalókat. A főszezonban mintegy 200 összkomfortos szobájában a gyermekekkel együtt cso­portonként 660-an üdülhet­nek. Többségében egy- és kétgyerekesek helyezhetők el, de húsz egymásba nyit­ható szobában lehetőség nyílik nagycsaládosok be­utalására is. Emeletenként egy-egy tv- társalgó található. A ki­lencedik szint feletti pano­rámateraszról remek lát­vány nyílik a Városra és a környékre. A legfelső szin­ten elhelyezett csillagásza­ti szoba olyan közkedvelt­té vált, hogy az érdeklődők számára rendszeresen szer­veznek ismeretterjesztő elő­adásokat. A földszinten ta­lálható a recepció, a nagy társalgó, presszó, valamint olyan több funkciójú he­lyiség, amely sokfajta és változatos program rende­zésére alkalmas. Orvosi rendelőt, fizikoterápiás he­lyiséget, szaunát, fodrásza­tot, ajándékboltot is kiala­kítottak. Jól felszerelt könyvtár is a beutaltak rendelkezésére áll, A gyer­mekek birodalma a külön társalgó és a játékszoba. A fejlesztés folytatódik; az idén év közepére befe­jeződik a zaíakarosi gyógy­üdülő építése. Az új gyógyüdülők létesítése lehe­tővé tette, hogy már min­den harmadik felnőtt beu­talójegy, gyógy-, vagy sza­natóriumi üdülésre érvé­nyes; Az már az alapszer­vezeteken múlik, hogy a minden igényt kielégítő, jól felszerelt gyógyüdülőket a valóban rászorulók ve­gyék igénybe. Bányai János, a SZOT üdülési és szanatóriumi . főigazgatóságának osztályvezetője Nő, kosárral i l :: I Héwáré „Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom . . — Miért nem esik hó, amikor tél van? A kérdés hároméves for­ma kislány ajkai mögül hangzik el az araszoló mis­kolci villamoson. Táskás, csomagos, fáradtnak látszó édesanyja zavarban van. s megértjük, hiszen ilyen kérdésre valóban nem olyan egyszerű válaszolni — Mert a Télapó még nem küldött __ M ég nem? Küld-e egy­általán? Nem vagyok benne biz­tos, de úgy érzem, a vil­lamos utasai most egy pil­lanatra egy dologra gon­dolnak. Mi mindent lehet csinálni, ha hull a hó, fe­hér bundába öltözik a táj, s lépteink alatt megroppan­jak a száz oldalú, száz mintáj ú kristályok ? A hóból legelőször is hó­embert lehet építeni, vas­fazék kalapos, sárgarépa­orros, szénszemgombos fic­kót, akit a kutya ugyan , megugat, de éberen vigyáz­za a gyerekek álmát. Lehet belőle hógolyót gyúrni, ezt a világ legveszélytelenebb „fegyverét”, amivel aztán csatát lehet vívni fázós uj­jakkal, mégis kimelegedve. A havas domboldalra szán­kót lehet helyezni, azon száguldani, s benzin sem kell ehhez az élményhez. A hóból várat is lehet építe­ni, hideg ám mesebeli pa-; lotát hókirálynővel az ab­lakban. De hó az idén nem huL lőtt, és talán ... Ugyan, ne vegyük el a gyerekek ked­vét, bízzon ő csak a nagy szakáüú Télapóban, bízzon benne, hogy játszhat a hó­ban. Ki tudja, mire meg­jelenik ez a kis dolgozat már régen túl lesznek az első hócsatán, az első szán kó-száguldáson.. „ (udvardy) I i I I PAPP LAJOS A kék vonat Innen hová? merrefele? (ha-zafelé-ha-zafelé) Zakatoló vonatkerék gördül az alkonyat elé. Lilán estül. Sötétedik. ■m, a bánat feketedik. Hullhat csillageső pedig, feketén alvad reggelig. Zúg a szél. Emlékképeit nézi-forgatja : mi maradt; a sínen tova mi halad? Kerekek csattognak tova. (ho-vahova-ho-va hova) Futott a csillogás után? Merengett az éjbe csupán? S a káprázat után mi volt? Sebét takarja talmi folt. Gennyedő seb a rongy alatt; reménye bomló vérdarab. Salak az éj. Porló halott. Nyálkás cseppek a csillagok. Görögnek rideg-agyagos rögök, vak anyagdarabok. Aláhullnak a mélybe mind. Ott lenn a Styx bárkája ring. (fe-lejteni-fe-lejteni) Nincsen már mit elrejteni, nincs mit kutatni-sejteni, csak a zászlót elejteni. Vessző suhogna? vér fakad. Az út fekete vérpatak. Parányi pont: már súlytalan az ember, aki úttalan utakon sodródik-repül. (és - egyed ü I - és - egy ed ü I) Zúg, sistereg a kék vonat. A beszivárgó légvonat tán — gyermeksírás valahol; valaki altatót dúdol. Távoli anyaöl-mesék suhogó, halk galambneszét véli kerengni odabent. Kinn a gyermek-hajnal dereng, (mikoranapújrafelkel) MIKOR A NAP ÚJRA FELKEL (mi-korona p-új-rafelkel mi-koranap-új-rafelkel) Lemez lehet vagy ka­® zettás magnó. Pózán, dob. Dobok. Éles trombitafutamok. Zongora. Mikor is? Hol is? Ritmus. Ritmus, ritmus. A bendzsó meg a zongora. A klarinét. És megint a trombita, élesen. De mire a hang kiér ide a terasz­ra, már elcsendesül. Mégis. Hol és mikor is? A platánok törzséről hámlik a szürke kéreglap. Meg a levelek. Ázottan, de harsogó sárgán hullanak a sétányra, útra, asztalokra. Az üres székekre. Színesen, de halálosan. Mint egy néptelen város. A kihalt presszó meg a te­rasz. A folyó színtelen. Párá­ba oldódik a túlpart. Az a nő ott csak kör- möl, körmöl a pléhasztal lapján. Még csak újságot sem tett a levélpapír . alá. Fut a golyóstolla; fel sem pillant az írásból. Ül feke­tén; fekete ballonban, fe­kete csizmában és szét­ázott, fekete hajjal. Milyen sápadt. A pózán. Meg a dobon a seprő. Hol? Milyen teremben? Nincs vendég rajtunk kí- . vül. Csak a nő meg én. Odabenn, a bolthajtásos kis presszóban a kávéfőzőnő meg a pincérlány. Tá­masztják a pultot, disku- ráínak. Már mentem volna, de megszólalt ez a zene. A part néma. A teraszon ködtől nedves, kopott pléh- asztalok. Rácsos széliek. Falevelek. Lehet, hogy esni fog. Terem, ^drapériákkal. A zenekar a színpadon. Szál­kás padló. Vörös függö­nyök az ablakokon. Tél. Vagy későősz. Szakonyi Károly W; ’ft*? 'w' Ä*. JÉfm. Piszton meg szakszofon. A szakszofon mélabús altja. Meg a dob. Megbillen a székem, csendül a pohár a hamu­tartónak ütődve. A sötét bolthajtás alól előjön a pincérlány. Van az arcában valami közönséges, már amikor beültem ide, meg­figyeltem. És erős a hasa meg a combja. A szűk szoknyában. De a feszes pulóver meg a kis, fehér kötény mégis izgat. A fé­nyesre kopott szövetszok­nya meg a harisnyás láb. Minden pincérlány kívána­tos. De ha záróra után vé­gig kellene mennem vele a parti fák alatt. Ha jönne velem várakozva a sötét­ben ? Fű ízű csókja volt! A fo­gak. A száj puha melege. És az a, fű íz! , — Parancsol? — Ííogyan? Ja... egy konyakot még. Hozzon. — Elmosolyodom, • hogy szö­vetséget kössünk. De nem veszi a lapot. Fázósan meg­dörgöli a karjai, odabenn meleg volt. Indul vissza. Kimegy a nő mellett, las- -ít, közönnyel nézi. A nő nem tekint fel. A haja eltakarja az arcát, amint előredőlve ír. Űjabb szám a kazettáról. Ének. Yes Sir, that’s my Baby... Autó közelít az úton. Megáll a fák alatt. Ketten kiszállnak. Két férfi, öl­mm. tényben. Az egyik vissza­hajol a kocsiba, beszél va­lakihez. Nevetés. Távol vannak, nem értem őket. Nevetés. A férfi ellép a kocsitól, kiszáll egy szőke lány. Hosszú combok. Fe­hér bunda, fehér csizma. Hatalmas szőke haj. Kocsi­ajtó csapódik, ' jönnek. A lány hangosan nevetgél, si­et, a férfiak loholnak mel­lette. Bemennek a bolthaj­tásos helyiségbe. A fekete nő fel sem pil­lant. Látom a kocsit a fák alatt Ezüstszínű. Lapos. Hazai rendszám. Peregnek a falevelek, befedik a tete­jét. Befedik a sétányt. ­Zongora, bőgő, bendzsó. A szakszofonos a színpad szélén állt, hátradőlt. ívben felzúgott a taps, amikot befejezte a szólót. Aztán a dob. Dobszóló. A vörös drapériákon felírás. Fehér, kivágott betűk. Három olaj­nyomat a falon, három portré. 'És a dobszóló. A láncosok addig várakoztak. Hol is volt ez? Melyik ke­rületben? Lustán bújik elő a sötét­ből a pincérlány. Leteszi a konyakomat. Nem szól. Nem iszom. A pincérlány feszes szok­nyája. Milyen vastag a combja! Magas szárú cipőt hord, persze. Végigsétál az avarral teli teraszon. A fekete nő feltekint, a hajába túr, meglátja a lányt, s mintha csodálkoz­na. — Egy teát! A lány bólint, eltűnik. A nő hátradől a széken, keresztbe veti a lábát, át­olvassa a levelet. Javít, ol­vas. A hajába túr. Nyolc, tíz méter lehet köztünk. Szép a térde. Rám néz. Nézzük egy­mást. Nem veszi le rólam a tekintetét, mégsem va­gyok biztos, hogy igazán engem figyel-e? Tartja a kezében a levelet, s néz felém. Keskeny szemrés. Sápa­tag bőr, vékony de szí­nes rajzolatú száj. És vé­kony orr. *4 taps. És a tánc. ami­kor újra az egész zenekar •játszott. Szállt a por. Fel- , locsolták a padlót, de szállt a por. ! Yes Sir, that’s my Ba­by... Rettenetesen sovány volt. Csontos. Magas, csontos. Feliér blúzban, kék szok­nyában. Azt mondta, kala­uznő. Izzadt a tenyere. Visszamentünk (i többiek­hez, a nagy fali tükörből látni leheteti a termet. A teher abroszon bortócsák. Valaki azt mondta, ideje menni. Mindenki a várjá- val. A zaj meg a szakszo­fon mélabúja. A dixieland, összekulcsoltuk a kezüyr- két. A csontos ujjat szorí­tottak. Sima haja volt: Odahajtoltam u fejem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom