Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
ESZÄK.MAGYÄRQftSZÄG 6 1983. január 8., szombat r Nyárra elkészül a zaíakarosi í. Tavaly három létesítménnyel bővült a SZOT üdülőhálózata: áprilisra készült el a hévízi SZOT Gyógyüdülő, valamint a hajdúszoboszlói Barátság üdülő fürdő- és gyógyászati épülete. Júniustól fogadja a beutaltakat Lazaro Penaról — a Szakszervezeti Világszövetség alapító tagjáról, a volt kubai szakszervezeti főtitkárról — elnevezett gyulai családos gyógyüdülő. A aévízi Gyógyüdülő 150 szobás, 300 ágyas, nyolc- szintes, impozáns létesítmény. ' Hévíz forgalmas központjától távolabb eső, csendes, zöldövezetben a SZOT Szanatórium szomszédságában épült. A kelet —nyugati tájolású szobák összkomfortosak, szőnyeg- padlóval és beépített szekrénnyel készültek. Fürdőszoba, külön W. C.-helyiség, valamint loggia is tartozik a szobákhoz. A szálló épületéhez csatlakozó úgynevezett „lepény” részen 600 adagos konyhát és 300 személyes éttermet alakítottak ki. A földszinten a recepció mellett nagy társalgót, presszót, ajándéküzletet, könyvtárat, olvasószobát és játéktermet is létesítettek. Tévézésre, rádióhallgatásra emeletenként egy-egy kisebb méretű társalgót rendeztek be. A tetőrészen napozóteraszt alakítottak ki. Innen nagyszerű kilátás nyílik nemcsak Hévízre, hanem a festői szépségű zalai dombvidékre is. Négy orvosi rendelő már jelenleg- is működik az üdülőben, de a beutaltak még a közeli SZOT Szanatóriumba járnak át kezelésre, mivel a gyógyászati rész és a fedett fürdő csak 1984- ben készül el. A vendégek kulturált, színvonalas ellátásáról mintegy száz dolgozó gondoskodik. A beutaltak a szobákból fürdőköntöst öltve látogathatják a Hajdúszoboszlói Barátság üdülő gyógyászati és fürdőépületét, amelyet fedett, fűtött folyosó köt össze a már öt esztendeje működő üdülővel. A földszinten két-két egyméteres vízmélységű ülőmedence található. Az emeleten orvosi rendelők, terápiás szobák állnak a vendégek rendelkezésére. Az új épület az eddiginél nagyobb kényelmet ad a beutaltaknak, már nem szükséges átjárniuk az utca túloldalán levő Béke Gyógyüdülő fürdőjébe. A gyulai Lazaro Pena családos gyógyüdülő a vérfürdő szomszédságában, a 12 esztendeje működő és tavaly korszerűsített SZOT MEDOSZ üdülőhöz csatlakoztatva készült. Kollektív összefogás eredményeként létesült; a Csepel Vas- és Fémművek kezdeményezésére, a SZOT szervezésével a kooperációs beruházásban több ágazati- iparági szakszervezet vett részt. Az üdülő az év nagyobb részében — 20 csoportban — gyógyulni vágyó felnőtteket fogad. Nyáron családosok kapják a beutalókat. A főszezonban mintegy 200 összkomfortos szobájában a gyermekekkel együtt csoportonként 660-an üdülhetnek. Többségében egy- és kétgyerekesek helyezhetők el, de húsz egymásba nyitható szobában lehetőség nyílik nagycsaládosok beutalására is. Emeletenként egy-egy tv- társalgó található. A kilencedik szint feletti panorámateraszról remek látvány nyílik a Városra és a környékre. A legfelső szinten elhelyezett csillagászati szoba olyan közkedveltté vált, hogy az érdeklődők számára rendszeresen szerveznek ismeretterjesztő előadásokat. A földszinten található a recepció, a nagy társalgó, presszó, valamint olyan több funkciójú helyiség, amely sokfajta és változatos program rendezésére alkalmas. Orvosi rendelőt, fizikoterápiás helyiséget, szaunát, fodrászatot, ajándékboltot is kialakítottak. Jól felszerelt könyvtár is a beutaltak rendelkezésére áll, A gyermekek birodalma a külön társalgó és a játékszoba. A fejlesztés folytatódik; az idén év közepére befejeződik a zaíakarosi gyógyüdülő építése. Az új gyógyüdülők létesítése lehetővé tette, hogy már minden harmadik felnőtt beutalójegy, gyógy-, vagy szanatóriumi üdülésre érvényes; Az már az alapszervezeteken múlik, hogy a minden igényt kielégítő, jól felszerelt gyógyüdülőket a valóban rászorulók vegyék igénybe. Bányai János, a SZOT üdülési és szanatóriumi . főigazgatóságának osztályvezetője Nő, kosárral i l :: I Héwáré „Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom . . — Miért nem esik hó, amikor tél van? A kérdés hároméves forma kislány ajkai mögül hangzik el az araszoló miskolci villamoson. Táskás, csomagos, fáradtnak látszó édesanyja zavarban van. s megértjük, hiszen ilyen kérdésre valóban nem olyan egyszerű válaszolni — Mert a Télapó még nem küldött __ M ég nem? Küld-e egyáltalán? Nem vagyok benne biztos, de úgy érzem, a villamos utasai most egy pillanatra egy dologra gondolnak. Mi mindent lehet csinálni, ha hull a hó, fehér bundába öltözik a táj, s lépteink alatt megroppanjak a száz oldalú, száz mintáj ú kristályok ? A hóból legelőször is hóembert lehet építeni, vasfazék kalapos, sárgarépaorros, szénszemgombos fickót, akit a kutya ugyan , megugat, de éberen vigyázza a gyerekek álmát. Lehet belőle hógolyót gyúrni, ezt a világ legveszélytelenebb „fegyverét”, amivel aztán csatát lehet vívni fázós ujjakkal, mégis kimelegedve. A havas domboldalra szánkót lehet helyezni, azon száguldani, s benzin sem kell ehhez az élményhez. A hóból várat is lehet építeni, hideg ám mesebeli pa-; lotát hókirálynővel az ablakban. De hó az idén nem huL lőtt, és talán ... Ugyan, ne vegyük el a gyerekek kedvét, bízzon ő csak a nagy szakáüú Télapóban, bízzon benne, hogy játszhat a hóban. Ki tudja, mire megjelenik ez a kis dolgozat már régen túl lesznek az első hócsatán, az első szán kó-száguldáson.. „ (udvardy) I i I I PAPP LAJOS A kék vonat Innen hová? merrefele? (ha-zafelé-ha-zafelé) Zakatoló vonatkerék gördül az alkonyat elé. Lilán estül. Sötétedik. ■m, a bánat feketedik. Hullhat csillageső pedig, feketén alvad reggelig. Zúg a szél. Emlékképeit nézi-forgatja : mi maradt; a sínen tova mi halad? Kerekek csattognak tova. (ho-vahova-ho-va hova) Futott a csillogás után? Merengett az éjbe csupán? S a káprázat után mi volt? Sebét takarja talmi folt. Gennyedő seb a rongy alatt; reménye bomló vérdarab. Salak az éj. Porló halott. Nyálkás cseppek a csillagok. Görögnek rideg-agyagos rögök, vak anyagdarabok. Aláhullnak a mélybe mind. Ott lenn a Styx bárkája ring. (fe-lejteni-fe-lejteni) Nincsen már mit elrejteni, nincs mit kutatni-sejteni, csak a zászlót elejteni. Vessző suhogna? vér fakad. Az út fekete vérpatak. Parányi pont: már súlytalan az ember, aki úttalan utakon sodródik-repül. (és - egyed ü I - és - egy ed ü I) Zúg, sistereg a kék vonat. A beszivárgó légvonat tán — gyermeksírás valahol; valaki altatót dúdol. Távoli anyaöl-mesék suhogó, halk galambneszét véli kerengni odabent. Kinn a gyermek-hajnal dereng, (mikoranapújrafelkel) MIKOR A NAP ÚJRA FELKEL (mi-korona p-új-rafelkel mi-koranap-új-rafelkel) Lemez lehet vagy ka® zettás magnó. Pózán, dob. Dobok. Éles trombitafutamok. Zongora. Mikor is? Hol is? Ritmus. Ritmus, ritmus. A bendzsó meg a zongora. A klarinét. És megint a trombita, élesen. De mire a hang kiér ide a teraszra, már elcsendesül. Mégis. Hol és mikor is? A platánok törzséről hámlik a szürke kéreglap. Meg a levelek. Ázottan, de harsogó sárgán hullanak a sétányra, útra, asztalokra. Az üres székekre. Színesen, de halálosan. Mint egy néptelen város. A kihalt presszó meg a terasz. A folyó színtelen. Párába oldódik a túlpart. Az a nő ott csak kör- möl, körmöl a pléhasztal lapján. Még csak újságot sem tett a levélpapír . alá. Fut a golyóstolla; fel sem pillant az írásból. Ül feketén; fekete ballonban, fekete csizmában és szétázott, fekete hajjal. Milyen sápadt. A pózán. Meg a dobon a seprő. Hol? Milyen teremben? Nincs vendég rajtunk kí- . vül. Csak a nő meg én. Odabenn, a bolthajtásos kis presszóban a kávéfőzőnő meg a pincérlány. Támasztják a pultot, disku- ráínak. Már mentem volna, de megszólalt ez a zene. A part néma. A teraszon ködtől nedves, kopott pléh- asztalok. Rácsos széliek. Falevelek. Lehet, hogy esni fog. Terem, ^drapériákkal. A zenekar a színpadon. Szálkás padló. Vörös függönyök az ablakokon. Tél. Vagy későősz. Szakonyi Károly W; ’ft*? 'w' Ä*. JÉfm. Piszton meg szakszofon. A szakszofon mélabús altja. Meg a dob. Megbillen a székem, csendül a pohár a hamutartónak ütődve. A sötét bolthajtás alól előjön a pincérlány. Van az arcában valami közönséges, már amikor beültem ide, megfigyeltem. És erős a hasa meg a combja. A szűk szoknyában. De a feszes pulóver meg a kis, fehér kötény mégis izgat. A fényesre kopott szövetszoknya meg a harisnyás láb. Minden pincérlány kívánatos. De ha záróra után végig kellene mennem vele a parti fák alatt. Ha jönne velem várakozva a sötétben ? Fű ízű csókja volt! A fogak. A száj puha melege. És az a, fű íz! , — Parancsol? — Ííogyan? Ja... egy konyakot még. Hozzon. — Elmosolyodom, • hogy szövetséget kössünk. De nem veszi a lapot. Fázósan megdörgöli a karjai, odabenn meleg volt. Indul vissza. Kimegy a nő mellett, las- -ít, közönnyel nézi. A nő nem tekint fel. A haja eltakarja az arcát, amint előredőlve ír. Űjabb szám a kazettáról. Ének. Yes Sir, that’s my Baby... Autó közelít az úton. Megáll a fák alatt. Ketten kiszállnak. Két férfi, ölmm. tényben. Az egyik visszahajol a kocsiba, beszél valakihez. Nevetés. Távol vannak, nem értem őket. Nevetés. A férfi ellép a kocsitól, kiszáll egy szőke lány. Hosszú combok. Fehér bunda, fehér csizma. Hatalmas szőke haj. Kocsiajtó csapódik, ' jönnek. A lány hangosan nevetgél, siet, a férfiak loholnak mellette. Bemennek a bolthajtásos helyiségbe. A fekete nő fel sem pillant. Látom a kocsit a fák alatt Ezüstszínű. Lapos. Hazai rendszám. Peregnek a falevelek, befedik a tetejét. Befedik a sétányt. Zongora, bőgő, bendzsó. A szakszofonos a színpad szélén állt, hátradőlt. ívben felzúgott a taps, amikot befejezte a szólót. Aztán a dob. Dobszóló. A vörös drapériákon felírás. Fehér, kivágott betűk. Három olajnyomat a falon, három portré. 'És a dobszóló. A láncosok addig várakoztak. Hol is volt ez? Melyik kerületben? Lustán bújik elő a sötétből a pincérlány. Leteszi a konyakomat. Nem szól. Nem iszom. A pincérlány feszes szoknyája. Milyen vastag a combja! Magas szárú cipőt hord, persze. Végigsétál az avarral teli teraszon. A fekete nő feltekint, a hajába túr, meglátja a lányt, s mintha csodálkozna. — Egy teát! A lány bólint, eltűnik. A nő hátradől a széken, keresztbe veti a lábát, átolvassa a levelet. Javít, olvas. A hajába túr. Nyolc, tíz méter lehet köztünk. Szép a térde. Rám néz. Nézzük egymást. Nem veszi le rólam a tekintetét, mégsem vagyok biztos, hogy igazán engem figyel-e? Tartja a kezében a levelet, s néz felém. Keskeny szemrés. Sápatag bőr, vékony de színes rajzolatú száj. És vékony orr. *4 taps. És a tánc. amikor újra az egész zenekar •játszott. Szállt a por. Fel- , locsolták a padlót, de szállt a por. ! Yes Sir, that’s my Baby... Rettenetesen sovány volt. Csontos. Magas, csontos. Feliér blúzban, kék szoknyában. Azt mondta, kalauznő. Izzadt a tenyere. Visszamentünk (i többiekhez, a nagy fali tükörből látni leheteti a termet. A teher abroszon bortócsák. Valaki azt mondta, ideje menni. Mindenki a várjá- val. A zaj meg a szakszofon mélabúja. A dixieland, összekulcsoltuk a kezüyr- két. A csontos ujjat szorítottak. Sima haja volt: Odahajtoltam u fejem a
