Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-08 / 6. szám
1983. január 3., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Tervezés, termelés és Kereskedelem véletlenek nélkül II Viliiifikéi mon kuli nrÍ7nil ' • A Diósgyőri Gépgyár évzáró műszaki konferenciáján a vállalat vezérigazgatója — többek között — egy olyan adatot is említett, amely a mai gazdasági, piaci körülmények között bármely magyar gyár dicsőségére válna. A DIGÉP 1982-ben 24,3 százalékkal növelte a tőkés exportját 1981-hez viszonyítva. Összehasonlításul már mi tesszük hozzá, hogy az ország- és világszerte híres Rába 25 százalékos emelkedést ért el a töltés exportban ugyanebben az időszakban és ezzel a legjobb esztendejét zárta. Az eredmény hátteréről kérdeztük Kussmann Károly kereskedelmi igazgatót: — Mi volt ebben az emelkedésben a tudatos munka eredménye, mennyire játszott közre a véletlen és mennyit hozott a „konyhára” a konjunktúra hatása? — Létezett egy gyárt- mánystruktúránk, melyet jórészt jogelődjeinktől, a Dl- MÁVAG-tól, ä Könnyűgépgyártól és a Nehézszerszámgyártól örököltünk. Több, mint ezerféle terméket álli‘ tottunk elő. Ez természetesen a mai viszonyok között egyre több nehézséget okozott. Elkezdődött tehát egy racionalizálás, melynek során a termékek korszerűsítését és több piacon is értékesíthető árúk termelését tűztük ki célul. A több éves szelektív fejlesztés eredménye az utóbbi három esztendőben kezdett beérni. Ennek egyik jele, hogy a már hagyományosnak számító profilokból eredményesen termeltünk, és sikerült új termékekkel is piacra lépnünk. — Vegyük sorra e racionalizálás hatásait! — Tíz évvel ezelőtt elkezdtünk egy önálló piaci tevékenységet, természetesen a külkereskedelmi vállalatok égisze alatt. Ma már tíz, állandóan külföldön' tartózkodó, kereskedelmi szakemberünk tevékenykedik európai és Európán kívüli államokban. Ök irányítják, szervezik azokat a nagyon bonyolult piackutató, felderítő munkákat, vezetik a vevők igényeit feltérképező tárgyalásokat, melyek végén maga a szerződéskötés már csak rutinfeladat. Fel kell mérni, hogy a külföldi partnernek mire van ereje, pénze, milyen műszaki feltételek közé kerül a termékünk, milyen szállítási határidőt kérnek ... és még sorolhatnám sokáig a kisebb-nagyobb szempontokat, melyekről pontos információt ' küldenek a vállalatnak. — Milyen a kapcsolat' a külkereskedelmi vállalatokkal? — Annak ellenére, hogy a gépgyár rendelkezik önálló exporttal, a szervezés, az irányítás jogát nem' kértük. Ezt továbbra is a külkereskedelmi vállalatok szakem béréi végzik, akikkel az utóbbi években igen jelentősen javult az együttműködésünk. Sikerült kialakítani egy olyan érdekazonosságot, aminek például az elmúlt évi ered-- mények is köszönhetők. Az együttműködés alapja, hogy már a tervcélok kialakításába bevonjuk a külkereskedelmi szakembereket, akik mellett mindig ott vannak a műszakilag is felkészült vállalati kereskedők. Ide tartozik még, hogy konstrukciós gárdánk megértette az alapvető népgazdasági és vállalati érdeket, miszerint egyetlen jó lehetőséget kínáló üzletet sem szabad elengedni, ahhoz, hogy a bevételt fokozni tudjuk. Ehhez kapcsolódik még, hogy 1982-ben erősen felfejlesztettük a külső, bedolgozó vállalatokkal a kapcsolatainkat. — Mi áll még az export- növekedés mögött? — Az egész világon jelentkező energiaválság — többek között — meghozta a vasút reneszánszát. Hat évvel ezelőtt mi már szinte lemondtunk a vasúti kerékpárok gyártásáról, ám ahogy az olaj és a benzin ára mindenhol fantasztikus méretekben emelkedett, sok helyen visszaterelődött a teherszállítás a közutakról a vasútra, Igen ám, de éveken keresztül elhanyagolták a vasúti parkok felújítását, most pedig már nem lehet javítgatni, toldozgatni, hanem új vagonok kellenek. Azok pedig csak jó kerekeken futhatnak. Következésképp: 1982-ben nagyobb igény jelentkezett vasúti kerékpárokra, amekkora kapacitásunk van erre. A gépgyártás egyéb termékeiről is elmondhatjuk, hogy fejlődtek az Igények, főleg minőségben. Ehhez igazítva stratégiánkat, technikailag fejlettebb nyugati cégekkel is sikerült közös fejlesztéseket kidolgoznunk, melyek ugyancsak jó piacot hoztak. E tényezők együttes hatása hozta meg az export jelentős növekedését. — Megismételhető ez az idei esztendőben is? — A mai piaci lehetőségek ismeretében azt kell mondanom, hogy ezt a volumenű fejlődést nem lehet megismételni 1983-ban. Ám, ha nem veszítünk piacot minőségi és árproblémák, vagy esetleg politikai diszkrimináció miatt, akkor jól szervezett és célorientált piaci munkával megkísérelhetjük túlhaladni az elmúlt év eredményét. Ehhez rengeteg ■ munkára, új ötletek, új lehetőségek felkutatására és új módszerek bevezetésére is szükség van. Igyekszünk bevonni tevékenységünkbe a külpiaci szakembereket is, akiknek például bemutatókat szervezünk. Megismertetjük velük a már üzemelő berendezéseinket, hogy személyesen és közvetlenül is tapasztalhassák gépeink teljesítő- képességét. Mindent igyekszünk elkövetni a piacok megtartásáért, hiszen ma már a vevő az Űr... így; nagybetűvel! j — Végezetül arra kérem, hogy szóljon néhány szót a szocialista országokba és a belföldre szállított termékeik eladási lehetőségeiről! — Továbbra is számolunk a szocialista országok nyújtotta piacokkal, ám azt is tudjuk, hogy az államközi szerződéseken túl lényegesen nagyobb volumenű exportot nem tudunk elérni. Számítanunk kell a belföldi piac. szűkülésére is, bár természetesen terveznek hazánkban olyan fejlesztéseket, melyekhez a mi gépeinkre lesz szükség, főleg, ha azok máshol teremtik meg az exportra termelés feltételeit. Látható tehát, hogy minden • téren megnehezült az eladó helyzete. A vevő igényeinek kielégítése 1982-ben a gyár belső szervezetében is változtatásokat követelt, aminek következménye, hogy a rendelésellátottság biztosításáért egyértelműen a kereskedelmi igazgató felel, ami már a gyártási tervek kialakításánál jelentkezik. Ha továbbra sem javul a világgazdasági helyzet, újabb marketingtevékenységet kell bevezetnünk, vagyis állandóan rugalmasnak kell lennünk, hogy ezt a ma közkeletű kifejezést használjam. Nem nyugodhatunk meg a tavalyi jó eredmény láttán, továbbra is ésszerűen kockáztatunk, őrizzük belföldi és külföldi piacainkat és nem szabad elbízni magunkat, hogy az előrejelzések szerint még mindig kapacitásunkon felüli megrendelések várhatók. Szcndrei Lőrinc Építőipari export Az építőipar más ágazatoktól eltérően az elmúlt három évtizedben nem rubel- elszámolású piacokon exporttevékenységet tulajdonképpen nem folytatott. Az iparág számára úgymond tiltott terület volt az export, kizárólag hazai feladatok teljesítésére kellett koncentrálnia. Az utóbbi néhány esztendőben változott a helyzet, maguk az építőipari szervezetek is megértették, hogy a külgazdasági egyensúly javításához az építőipari ágazatnak is hozzá kell járulnia. Ilyenformán az elmúlt két évben az építőipari export az ágazat korábbi 'teljesítményéhez képest mind nagyságrendjét, mind pedig arányát tekintve’ növekedett. Tavaly például a nem rubelelszámolású építési export mintegy 30 százalékkal emelkedett. A tőkés exporton kívül a tárca nagy gondot fordít a szocialista országokban vállalt kötelezettségek teljesítésére is. A minisztérium vezetése az elért eredményt azonban korántsem tartja kielégítőnek, hiszen adottságaink jobbak a teljesítés eddigi szintjénél. Éppen ezért a lehetőségeink jobb kihasználására törekedve tpvábbi előrelépést tart az építésügy szükségesnek. Az ez irányú feladatok igen sokrétűek. Egyebek között javítani ■ kell az előkészítést, az export lebonyolítását, beleértve a teljesítmények elszámolási rendszerét, a piackutatást, az igényekhez való gyorsabb alkalmazkodást. Az építési ágazat exportján belül különösen jelentősen növekedett a már megfelelő partneri kapcsolatokkal és referenciákkal rendelkező tervező vállalatok szellemi exportja. Egyebek között az Általános Épülettervező Vállalat csaknem megháromszorozta. a Mélyépterv pedig több mint kétszeresére növelte 1982-ben szellemi exportját. A Középülettervező Vállalat kezdeményezésére tíz tervező szervezet — export-együttműködési megállapodás aláírásával —társult az építési export gazdaságos növelésére. Ugyancsak hasznos kezdeményezésnek bizonyul az a kétoldalú megállapodás, amely szerint az ÉSZAKTERV vállalta, hogy a KELETTERV-vel együttműködve segítséget nyújt partnerének a belföldi megbízások teljesítéséhez, abban az esetben, ha a sok export- megrendelés miatt a KELETTERV igényli ezt a támogatást A nem rubelelszámolású építési export erőteljes bőví-* tését a tárca ebben az évben is egyik fontos feladatának tekinti. A célok valóra váltásához azonban elengedhetetlen, hogy az eddig létrehozott külföldi építési bázisokon még hatékonyabb, szervezettebb legyén a munka. Keresni kell annak lehetőségét is, hogy külföldi partnerekkel társulva, harmadik piaci megbízások elnyerésével bővítsék az ágazat exportját. Nem kevésbé fontos, hogy erősödjék az exporttevékenység fővállalkozási jellege: Ezekben o képen látható zárt tartályokban történik a szalma dúsítása Á szalma átváltozása... Rasmussen kereskedelmi igazgató és Viszlai Gábor, a termelőszövetkezet elnöke az ammóniát szolgáltató berendezés működését beszélik meg. Ili sőt, a címünk akár az is lehetne: szalmából széna. Mert valójában ilyesféléről van szó. Tegnap ugyanis Selyeben, a Virradat Tsz-ben — minden ünnepélyes ceremóniát mellőzve —, olyan üzemet avattak, amely az eddig legfeljebb almozásra felhasznált gabonaszalmát közepes minőségű lucernaszénával egyenértékű szálas takarmánnyá alakítja át. Viszlai Gábor elnök: — Az állattenyésztésben is a gazdaságos termelés a kulcskérdés. Ennek az elvárásnak megfelelni részben a hozamok növelésével, részben pedig a termelési, ezen belül is elsősorban a takarmányozási költségek csökkentésével lehet. Ezzel a szalmadúsítási techriológiával a szarvasmarha-hizlalás, de a juhászat szálastakarmány- költsége is a felére csökkenthető ... Zsifttyár Sándor főmezőgazdász: — Nem is beszélve arról, hogy ennek az üzemnek a beléptével olyan szántóterületeink szabadulnak fel, amelyeket eddig szálas- takarmány-termesztésre használtunk. Következésképp szövetkezetünk növelni tudja majd az értékesíthető árunövény — elsősorban a gabona területét Miről is van szó tulajdonképpen? A selyebi Virradat Tsz az országban is elsők között — az Állami Fejlesztési Bank 4 milliós hitelével — megvásárolta a dán Flemstofte Mads—Amby (FMA) cég által gyártott és forgalmazott takarmánydúsító berendezést. A Selyeben felavatott áll: négy darab, egyenként s egyszerre 10 mázsa bálázott szalma, befogadására alkalmas „dúsítótartályból”, s ehhez kapcsolódva kettő darab ammóniatartályból. Ezen berendezések segítségével a szalmát a BVK-tól vásárolt ammóniával dúsítják, ezáltal a szalma fehérjetartalma jelentős mértékben megnövekedik. Ezt a dúsított takarmányt pedig a juh és a szarvas- marha szívesen fogyasztja. Az FMA cég Selyeben tartózkodó kereskedelmi igazgatójától, Rasmussen úrtól tudjuk, hogy náluk Dániában már kétszáz ilyen berendezés működik, de szállítottak belőle már Francia- országba, Angliába, Kanadába, az Egyesült Államokba. A dán igazgató a berendezés működési elvét , is készséggel elmagyarázta. — A bálázott szalma betárolása után a dúsító tartályát légmentesen lezárjuk, majd az ammóniatartály szelepét megnyitva a szükséges ammóniamennyiséget a dúsításhoz biztosítjuk. A technológiai folyamat ideje 23 óra. Maga a dúsítás az ammóniagázok recirkuláció- jával — 90 fokon — 15 órán át történik. A hőfokot a berendezésbe épített villamos fűtőberendezés szolgáltatja. A kémiai dúsítás után négyórás utóreakció, majd további négyórás szellőztetés következik, hideg levegő be- fúvásával. — A dúsítás hatására milyen változás következik be? — A zárt tartályban a dúsítás során az ammónia beépül a szalmába, ezzel növeli az anyag fehérjetartalmát. A dúsított takarmányt a kérődzők gyomra könnyen emészti, következésképp a szalma jól hasznosítható takarmánnyá alakult. Vizsgálatainkkal megállapítottuk,’ hogy szalmából egy tehén naponta 4 kilogramm meny- nyiséget fogyaszt el, ennek fehérjetartalma 55 gramm. Dúsítva viszont 8 kilogrammot is elfogyaszt, s ennek a mennyiségnek a fehérjetartalma 600 gramm. A szalmadúsító üzem költségeiről Tóth Sándort, a Virradat Tsz főkönyvelőjét faggattuk. — A berendezésekhez, valamint a felhasználandó szalma tárolásához, előkészítésé-' hez szükséges épület, a járulékos gépek — például szalmabálázó — és az üzemi utak költségét is beszámítva 5.3 millió forintos beruházásról van szó. Ebből az ösz- szegből 1,3 millió a saját for-; rás... Végezetül még egy adat.:! Egy mázsa szalma dúsításának költsége (3 százalék ammóniamennyiség felhasználása esetén) — az anyagköltségtől kezdve az amortizációig — 64 forint 80 fillér..! Hajdú Imre Fotó:,Fojtán László A mezőgazdaság elmúlt évi kárai A mezőgazdasági nagyüzemeknek nyújtott térítés 1982- ben 3,7 milliárd forint volt, 600 millióval kevesebb, mint a megelőző évben — ez derül ki az Állami Biztosító kárstatisztikájából. Növénykárokat 695 ezer hektáron mértek fel, s ezekre 2,6 milliárd forintot fizettek. A legsúlyosabb veszteségeket tavaly is a jég okozta; mintegy 1.6 milliárd forint kártérítést kaptak a gazdaságok. Vízkárok után 550 millió forintot utaltak át, ez az összeg valamivel alacsonyabb, mint a megelőző évben volt. A tavaszi fagykárok lényegesen kevesebb veszteséget okoztak, mint korábban: az 1981. évi, csaknem 1 milliárd forinttal szemben 1982-ben 300 millió forint volt a kártérítés ösz- saege. A mezőgazdasági nagyüzemek növénybiztosítását némileg módosították. A feltételek megváltoztatásával a biztosítás érdekeltté tette az üzemeket a károk megelőzé-' sében és elhárításában, amit például a termelési struktúra felülvizsgálatával, átalakításával érhetnek el. Kétségtelen. hogy az elmúlt évi kimagasló terméseredmények egész sor szorosan vett szakmai tényezőnek köszönhetőek, a kárstatisztikák alapján azonban az is bizonyos.’ hogy a biztosítási feltételek ösztönző vonásai az elmúlt évben érvényre jutottak. Az állatkárok után tavaly 1 milliárd forintot térítettek a gazdaságoknak, az álló- és forgóeszközök káraira pedig 120 millió forintot fizet-' tek. ) Kiemelkedő exporteredmények a DIGÉP-ben
