Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-23 / 19. szám
1983. január 23., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Mezőgazdaságunk ma és holnap Tudunk-e továbblépni? A mezőgazdasag fejlődését leginkább a termelés meny- nyiségi, minőségi mutatóival jellemezzük, de tulajdonképpen éppúgy jellemezhetnénk a szféra biológiai, műszakitechnológiai hátterével és szervezeti formáival is, hiszen valójában ezek az eredményeink tartós forrásai. Nézzük például, melyek a jellemzői, sajátosságai a magyar mezőgazdaság műszaki hátterének? Mezőgazdaságunk gép- és eszközállománya duplája a (>0-as évek o'eji állománynak. Az erő- és munkagépek nagy része korszerű, nagy kapacitású gép. Műtrágya-felhasználásunk is csak 10 százalékkal marad el a közös piaci országoké mögött. Ezek szerint rendben van minden? Korántsem. Az agrártermelésünkben egyre nagyobb gondot okoz a hazai és a szocialista háttéripar lemaradása. Az exportcélú fejlesztés növekvő igén.yeit Ugyancsak tőkés piacról tudjuk kielégíteni. De mint azt Csizmadia Ernő, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora írja egyik tanulmányában: A tőkés beszerzést „... a népgazdaság nem rubelelszámolású egyenlegének alakulása miatt az érvényes rendelkezések közvetve és közvetlenül tiltják. Megoldást a hazai háttéripar korszerű technikán alapuló gyors fejlesztése hozhatna, ez azonban késik. Emiatt a mezőgazdasági fejlesztés megalapozásában jelenleg tőkés importra már nem, hazai termelőeszköz-gyártásra, vagy szocialista importra pedig meg nem számíthatunk. Ezt az ellentmondást mielőbb célszerű lenne feloldani, mert az'ieqdig elért termelési színvonal-megőrzése is veszélybe ketiijlhet." •Többek között nagy gondunk a tercier szektor lemaradása. A tárolókapacitásaink nem elégséges volta, a feldolgozó üzemeink szűk keresztmetszetű befogadóképessége, a korlátozott szállítási lehetőségeink egyre inkább akadályokat állítanak a mezőgazdasági termelés további fejlesztése elé. S itt kell szólnunk a termelésfejlesztés egyik legmeghatározóbb feltételéről, a termőföldről is. Védelméért, csökkenéséért eddig kevés eredménnyel munkálkodtunk. 1975—80 között például 240 ezer hektárral csökkent, ami akkori árakon számítva 220 millió dollár exportkieséssel azonos kiesés. De nem csupán a földfogyatkozás a gondunk. Talajaink 75 százaléka kisebb- nagyobb mértékben talajhibás. rossz vízgazdálkodású vagy éppen erózió sújtotta. Vagyis meliorációra szorul, szorulna.. Mezőgazdasági termelésünk talán legérzékenyebb pontja a gazdaságirányítás, a szabályozás mikéntje. Eddig is mindig ez állt az érdeklődés középpontjában, a jövőben talán még fokozottabban így lesz, hiszen fejlesztése sürgetőbb kulcskérdéssé válik. Amikor a mezőgazdasági üzemeknek egy nagy csoportja pénzügyi nehézségekkel küzd, tartalékait vonja be a termelés elemi feltételeinek biztosításához, de a legjobbak is csökkenő mértékben képesek bővítésre, akkor vizsgálni kell, hogy a központi elvonások nem érték-e el az üzemek teherbíró képességének határát. Hosszabb időszakra előretekintve pedig a mezőgazdasági szabályozó- rendszert olyan irányba célszerű fejleszteni — mondják a közgazdász szakemberek —, hogy a jövőben a vállalati önállóságot anyagilag is jobban alátámasztva, a vállalati és a személyes ösztönzést még inkább a gazdasági eredményekhez, a gazdaságos termelésnöveléshez kapcsoljuk. Ami a mezőgazdaság alap- tevékenységen belüli szerkezetét, illetve annak fejlesztését illeti: alapvető szempont hazánk talaj- és éghajlati adottsága. A termelési struktúrában továbbra is a sokoldalúság kap szabad utat, amely mind a népgazdaság, mind az üzem szempontjából előnyös, hiszen általa az időjárás ingadozásának kedvezőtlen hatása mérsékelhető. Szakértők azon .a véleményen vannak: gabonából olyan mennyiséget célszerű termelni, amennyire csak képesek vagyunk. A napraforgó-termelés további fejlesztésénél mérlegelni kell, az égy hektárra jutó devizatermelése alacsöny, feldolgozói ipari kapacitások növelése pedig tőkeigényes. Cukorból — úgy vélik — önellátásra érdemes berendezkedni. Az állattenyésztés fejlesztése — fajonként eltérő ütemben — célszerű, de magas eszközigénye miatt, inkább a kisvállalkozás, kistermelés keretében. Ez egyben azt mutatja: a kistermelés szerepe nem csökken, hanem inkább nő. Befejezésül-újra Csizmadia Ernőt idézem, aki a múlt év novemberében egy kecskeméti országos tanácskozáson mondotta: „Növekvő feladatainkat egy gazdaságilag közepesen fejlett országban és a 80-as évek elejére jellemző nemzetközi méretű gazdasági krízis körülményei között kell megvalósítanunk. Sürgős és elengedhetetlen ezért a helyzet reális értékelése, agrárpolitikánk tartós alapjainak a megerősítése, és egyúttal új fejlesztési alternatívák kidolgozása.” Hajdú Imre ü\m ürayta líészii! ! A Thermoplnsztikcii Ipari Szövetkezet bükkábrányi telepén 1 Tóth G uiáné a fröccsöntőgépről lekerült műanyag leveses- | tálakat készíti elő csomagolásra. Fotó: K. M. Hatféle új üdítő lesz! „Folyékony kenyerünk”-kan Fojtán László felvétel« Hőszigetelő tégla A fogyasztási javakat előállító vállalatok az idén is sokféle új terméket hoznak forgalomba. A házépítők örömére kitűnő hőszigetelő tégla kapható. Már tavaly is forgalomba volt a poroton, a termoton, az uniform és a Rába típusú falazóblokk. Űj hűtőszekrények, sütő-főző készülékek választéka is bővült. A fogyasztói igények mindinkább eltolódnak a nagyobb mélyhűtőlérrel rendelkező frizsiderek irányába. Az egyik új típusú hűtőszekrény kétajtós, fagyasztó része 125 literes. Három változatban készül a felül nyit- hatós háztartási fagyasztóláda. A belkereskedelemnek nagy méretű grillsütőt is szállítanak a gyártó vállalatok. egészségügy A bányaegészségügyi ellátás az utóbbi években számottevően fejlődött. Ma már több mint hetven függetlenített és ötven másodállású orvos mellett megfelelő létszámú asszisztens, ápolónő gondoskodik 140 ezer bányász gyógyításáról, egészségének védelméről, jobbára korszerűen felszerelt rendelőkben és segélyhelyeken. A széles körű ellátás eredményeként jórészt ismeretlen már a félelmetes bányabetegség, a szilikózis. A megelőzést egyre eredményesebben segítik az Országos Munka- és Egészség- ügyi Intézet rendszeres és tervszerű szűrővizsgálatai. Az elkövetkező években további fejlesztési támogatást kap a bányaegészségügyi hálózat. Ergonómiai konferencia Szombaton az MTESZ székházában záró plenáris üléssel fejezték be munkájukat a IV. ergonómiai konferencia résztvevői. A háromnapos tanácskozáson tervezőmérnökök, munkalélektani kutatók, orvosok, pszichológusok, szociológusok, tervezők, ipari formatervezők kilenc szekcióban számoltak be kutatási eredményeikről, áttekintve a tudományág gyakorlati alkalmazásának hazai tapasztalatait. Mégállapították, hogy társadalmi,'gazdasági fejlődésünk mai szakaszában kulcskérdés a munkakultúra fejlesztése. A konferencia résztvevői hangsúlyozták, hogy az ergonómia a munka humanizálásával egyben a termelés gazdaságosságának javítását is segíti. Viszonylag keveset méltatlankodtak az elmúlt évben a vásárlók azért, hogy nincs elég Borsodi sör az üzletekben. Még az ünnepek előtti kampányidőszak sem okozott zavart; a közkedvelt Borsodi Világos, Kinizsi és Extra elegendő mennyiségben állt a fogyasztók rendelkezésére. Azt viszont már kevesen tudják, (jóllehet a vásárlót nem is érdekli túlságosan), milyen megfeszített munka állt mindezek mögött 1982- ben. Erről és az idei év feladatairól kérdeztük Gál Jolánt, a Borsodi Sörgyár köz- gazdasági főosztályának vezetőjét. Mondandója már- csak azért is érdekes, mert az említett nehézségek bizony az idei esztendőre is alaposan rányomják majd a bélyegüket. « — Elismerem én is, a vásárlót nem a terv- és tény- számok érdeklik, hanem az üzletekben kapható áru, bár a mi szempontunkból a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. És most kezdem azzal, hogy az elmúlt évi tervet a sörgyár csak részben tudta teljesíteni, amelynek legfőbb oka a hordósör iránti kereslet visszaesése volt. Tudomásul kellett és kell vennünk, hogy csökkent az igény a csapolt sörre, s ezt a termeléskiesést a palackozó-kapacitás hiánya miatt üveges sörrel nem sikerült pótolnunk. 1 833 000 hektoliter készáru sör termelését terveztük, s az elmaradásunk 87 ezer hektoliter volt. Visszaesést jelentett az is, hogy megszűnt Debrecenben a fejtés, amelyre később találtunk ugyan partnert a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezetnél, de a szövetkezet a tervezett időponttól csak négy hónappal később tudott a munkához hozzákezdeni. — Van-e erre megoldás az idén? — Igen, mégpedig olyan módon, hogy 1983-ban a hordósör értékesítésén belül csökkentjük az importsörök részarányát. Ez az egyik. Másik lehetőség a palackozott sörök kapacitásnövelése. Ebben az évben több palackozott sör indul majd útjára a berettyóújfalui kirendeltségünkről, továbbá az óránként 3500 palackot töltő gépsor mellé egy újabb gépsoi i telepítünk. Újabb lehetőség a termelés növelésére az a szerződés is, melynek értelmében a Hajdú-Bihar megyei Vendéglátó és Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 100 ezer hektoliter palacksört termel ebben az évben. Ez utóbbit főleg a nyári csúcsidőszakra tervezzük. Gyöngy-üditők a szalagon — Nyáron persze nemcsak a sör fogy. Hogyan alakult az üdítőital-termelésük? — Elmaradás itt is volt, igaz, a sörhöz viszonyítva csak kisebb mérvű, s ennek oka elsősorban az import alapanyagok hiánya. Az import alapanyagok további, központilag történő csökkentése miatt, ebben az évben újabb haza: üdítő italok és szénsavas ivóvíz előállítását tervezzük. Az idén hatféle üdítő ital forgalmazását kezdjük meg a Gyöngy-családon belül: Citrom Shandy, Mangó Shandy, szamóca, sárga- és őszibarack, alma. Az üdítő italokkal kapcsolatosan megemlítem, hogy rengeteg bosszúságot okozott tavaly gyáron belül és gyáron kívül is, az egyliteres üdítők nyit- hatatlannak minősülő kupakja, szakszerűen: a Pilver-zár. Erre az idén kisvállalkozásban megkezdik a nyitók gyártását, a forgalmazás idejéről viszont még nem tudok közelebbit mondani. S ha már a bosszúságról volt szó, igaz, „sörös téma”, de ugyanez állt a sok-sok (olykor 10 százalékos mennyiségű) mérethibás címkére, va-. lamint a sörösüvegélvet tisztító import mosópor hiányára is. — Sok volt a minőségi kifogás az elmúlt évben? — Alkalmasint biztosan előfordult, hogy otthon, kinyitva egy-egy üveg sört, mérgelődtek az emberek. Ez egyedi eset. Általánosságban viszont az az érvényes és mérvadó, amit a minősítésre szolgáló pontrendszerünk kimutat, ennek alapján pedig nem tapasztaltunk minőségromlást 1982-ben: annak ellenére, hogy a palackozott söröknél mintegy 10 százalékkal növeltük a minőségi sörök részarányát. A témánál maradva el szeretném még mondani, hogy az elmúlt évben egy Londonban megrendezett sör- és üdítőkiállításon, ahol a világ minden számottevő cége képviseltette magát, aranyérmet' nyert a Rákóczi sör és a Borsodi víz, ezüstöt ' a Gyöngy-család meggyízű üdítője. Változatlanul kiváló árunak minősül a Pepsi Cola is. — Egy utolsó, „közérdekű” kérdés. Lesz-e elég sör és üdítő az idén is? — Ha erre azt válaszolom: készáru sörből 1 millió 900 ezer hektolitert, üdítőből pedig 300 ezer hektolitert tervezünk 1983-ra, ez a vásárlónak bizonyára nem sokat mond Pedig a számok azt jelentik, lesz elegendő sör és üdítő. Eszi, nem eszi Gazdálkodásunknak van néhány nehezen érthető furcsasága, egyiket a hiánygazdálkodás szülte, másikat a monopolhelyzet, amikor egy terméket egyetlen vállalat gyárt, vagy forgalmaz, akinek a felfogása egy bizonyos idő múlva hasonlít egy hatósághoz. Míg egy harmadik, éppen az előbbi kettőből következik, amikor a termelők megpróbálnak alkalmazkodni a monopolhelyzetben levők által teremtett helyzethez. Ismert a hiánygazdálkodás eredménye, a kaoható alkatrészeket a felvásárlók hörcsögként gyűjtögették, olyan megfontolásból, most ugyan nem kell, de ki tudja, ha szükség lesz rá, vajon akkor lehet-e majd ezeket vásárolni? A másikra is akad számos példa, az eszi, nem eszi, nem kap mást szemlélet. A harmadik fogalom egyelőre kevéssé ismert, legfeljebb vállalati berkekben és abból áll, hogy a monopolhelyzetből adódóan egyes vállalatok csak egy meghatározott mennyiségű anyagot, mondjuk 30, vagy 50 tonna acélt hajlandók eladni. Ha egy kisebb vállalatnak éppen három, vagy csak öt tonnára van szüksége, tehát jóval kevesebb speciális minőségű acélra, mint a kínálat, mit tehet akkor? A jelenlegi fogalmak szerint csak egyet, megvásárolja a legkisebb kapható tételt, amit a gyártó hajlandó eladni. A többit, a felesleget pedig korábban évekig a raktárában tartotta. Ma a készletgazdálkodás szigorításával ez a gyakorlat annyiban módosult, hogy a felesleges terméktől általában áron alul megszabadulnak. A módszer természetesen szabálytalan és ezt a gyakori ellenőrzések észrevételezik és a vállalatok vezetőit megdorgálják, hogy nincs joguk ilyen termékeket forgalmazni. Megkezdődik a ki magyarázkodás, levél levelet követ, felsőbb hatósághoz, minisztériumhoz, más irányító szervhez. A végén mindenki tudja, hogy ez jelenleg így van, mindenki tudja, hogy a gyakorlatban ez így folyik le, a vevő eszi, nem eszi, nem kap mást. Eny- nyit gyártunk, ennyit vagyunk hajlandók eladni, mondja a gyártó. A vevő pedig értetlenül széttárja a kezét és vásárol. Nem tehet mást. termelnie kell. A következményekkel ki számol? Eszi, nem eszi, ez van. De kinek jó ez? II. G. Keresztény Gabriella
