Észak-Magyarország, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. január 22., szombat ¥ Bábok és gomba Legyesbényei igények és lehetőségek Pedagógusok ' panaszoljál!;, hogy az Iskolatelevízió ki­váló adásait alig tudják az oktatásban felhasználni, mert az órarendet szinte lehetet­len ahhoz igazítani. A meg­oldást csupán az jelenthet­né, ha az iskolák képmag­nón rögzíthetnék az adáso­kat, s majd azokat a meg­felelő időben vetíthetnék a tanulóknak. Ám aligha ke­rülhet a jelenlegi viszonyok között a szórakoztató elektro­nika e remek terméke az is­kolák birtokába, hiszen gya­korlatilag nem kapható. Egyedül a Bizományi Áru­ház Vállalat egyes üzletei árusítanak képmagnót, még­hozzá irreálisan magas, 12(1 —-150 ezer forintos áron. S így is csupán elvétve, alkal­manként. A’ bizományi üzletekbe ugyanis azok a képmagnók kerülnek, amelyeket magán- személyek hoznak be kül­földről. Sőt, azoknak is csak egy része; a vámkezelést megkerülő készülékek, és az elvámoltak közül is jó né­hány a szabad' piacon cserél gazdát. A kereslet jóval meghaladja a kínálatot: ez veri fel az árakat. Képmag­nót ugyanis . nemcsak az is­kolákban, hanem tudomá­nyos intézetekben, művelő­dési házakban is kiválóan lehetne hasznosítani, hiszen ez nem csupán a televíziós adások ' rögzítésére alkal­mas. Képmagnón meg lehet örökíteni, illetve le lehet ve­títeni bármilyen, megfelelő módon készült filmet, akár amatőr • alkotást is. Jó né­hány magánszemély is vásá­rolt már a bizományiban a borsos árú készülékből, amely a fejlettebb országok­ban az otthoni szórakozás egyik eszköze. Méghozzá ro­hamosan terjedő eszköze; egyes tőkés országokban videoőrületnek titulálják az elektronikus szórakoztató- eszközök, játékok iránti óriá­si érdeklődést. ‘A mi jövedelmi viszonya­ink között, a jelenlegi kép­magnóárak ismeretében kép­telenségnek tűnik, hogy ez a technikai eSzkpz nálunk is elterjedjen. Áz idősebbek azonban emlékeznek arra, amikor még a nylonharis­nya, később a zsebrádió, a televíziós készülék tűnt elér­hetetlennek. Mivel a techni­ka gyors fejlődése következ­tében az új termékek óra fokozatosan mérséklődik, a szakemberek bíznak abban, hogy a képmagnónak ná­lunk is bővül a piaca. a Az Ofotért ezért a közel­múltban videoszalont nyitott Budapesten, ahol széles vá­lasztékban mutatja be a kül­földi videokészülékeket. Köz­ben pedig tárgyalásokat folytat hazai és külföldi gyárakkal — az Orionnal, a Videotonnal, illetve a Foto Quelle-vel és másokkal — annak érdekében, hogy kép­magnók kerülhessenek for­galomba az Ofotért-üzletek- ben. Termelési kooperációk­ról, kereskedelmi egyezmé­nyekről folynak tárgyalások; az már bizonyosnak látszik, hogy az idén tavasszal az Ofotért néhány üzletében megkezdik a képmagnók árusítását. Ha terveik való­ra válnak, akkor letörik a feketepiacot, az árakat 40— 50 százalékkal mérséklik. A képmagnók árusítása mel­lett á használatához szüksé­ges szolgáltatásokat is kiter­jesztik. Ilyen például a ka­zettákon levő műsorok át­másolása üres kazettákra; erre jelenleg csak magán- személyek vállalkoznak, hoz­závetőlegesen 1200 forintért. Akkor, . amikor például nürnbergi áruházak a náluk vásárolt videokazettákra díj-, mentesen másolják át a ve­vő által kért műsort. Az Ofotért terveiben sze­repel, hogy a képmagnó mel­lett a hozzá használható fel- • vevőt, illetve kazettákat is árusít majd. A tavasszal for­galomba kerülő képmagnó — amelyet egyelőre az Ofo­tért importál — körülbelül 70 000 forintba kerül. Ha a magyar gyárak is bekapcso­lódnak a gyártásba, akkor az árak csökkenhetnek, és a képmagnó a művelődési há­zak, a nagyobb iskolák min­dennapos használati eszkö­zévé válik, egyaránt szolgál­va az oktatást, a művelődést és a szórakozást. G. Zs. j levél a Kussslh-liázril... Mindig örömmel tölt el bennünket.'ha egy^gy olva­sónk jelzése, levele,* észre­vétele azt a figyelmet tük­rözi, ami mindannyiunkban benne kell éljen, múltunk emlékeinek őrzése iránt. Ilyen indíttatású „emlékez- tetést” kaptunk most a mo­noki Mészáros Istvántól. Le­veléből idézzük az alábbia­kat: — Kossuth Lajos szülő­házában, 1949. március 19- én nyílt meg az azóta je­lentős fejlődésen átment em-• lékmúzeum. A megnyitás óta eltelt időben örvendete­sen növekedett az emlékál­lomány, a múzeum látoga­tottsága.. Mig a nyitás évé­ben mindössze 715 látogató­ja volt. napjainkban ez a szám tízezer fölött van ... — A nyitáshoz kötődő el­ső emlékkiállítást három év múlva, 1952. szeptember 19- én követte a második, kro­nológiai sorrendben a kö­vetkező Kossuth-tal kapcso­latos jelentős esemény 1960. szeptember 18-án volt: ek­kor avatták fel a Kisfaludi Stróbl Zsigmond által ké­szített Kossuth-szobrot. — Szívesen jönnek ezekre az alkalmakra — mondja, s a helybeliekre érti. Elsősor­ban persze a gyerekekre, meg a fiatalokra. Itt is ők a legkönnyebben mozdítha­tók. Ami nem jelenti, hogy csak ők. Mert amikor meg­hirdették a makramé tanfor lyamot, nem kevesebben, mint hatvanan jelentkeztek rá. Folytatása is van ennek — most ő tanítja makra­mézni a gyerekeket. Az, hogy könyvtáros és népművelő egy személyben, szerencsés egybeesés — Az öreg házakat bemutató felvétel Miskolcon, a Sánc utcán készült ezelőtt tíz évvel. (Bal oldali kép.) Azóto'á táj arculata megváltozott. Eltűntek szemünk elől a régi hajlékok, helyük­re — a napokban készített felvétel bizonyítja — korszerű építési technológiával kényelmes la­kások, iskolák és egyéb intézmények épülnek. (Jobb oldali kép.) Fojtán László felv. Az egész a székekkel kezdő­dött. Ügy vettem hírét, hogy ha a legyesbényei művelő­dési házban rendezvényt tar­tanak, a szomszédos Bekecs­ről kell kölcsönkérni szé­keket, vagy a helybeli isko­lából kell összeszedegetni. A hír igaz — csakhogy múlt i'dőben. Mert időközben — m. járás közreműködésével — kerültek új székek. A könyv­tárban sorakoznak is belő­lük a polcok mellett A gye­rekek, ha! , foglalkozásokra jönnek. —működik egy báb- szakkör is tizenöt általános iskolással —, van már mire leülniük. No, és az is igaz, hogy szükség van az ülőal­kalmatosságokra akkor is, ha netalán házasságot kötnek á faluban. Egyelőre a könyv­tár szolgál a házasságköté­sekhez is színhelyül. Egyelő­re!, mert Kuzmicskó József­fé, a legyesbényei könyvtá­ros-népművelő úgy tudja, rövidesen lesz külön helyi­ség az ilyen ünnepi alkal­makhoz. Mi több, idén sor kerül a könyvtár megújítá­sára is — * kifestését rend­betételét már megszavazta a tanács. Úgyhogy — idézem a könyvtárost — egészen jó körülményeik lesznek. És er­re egyre inkább szükség van a faluban. A művelődési ház egyetlen nagytermében — most újították fel azt is, in­nen a székgond, ámbár a néhány hónapos festést már a lábazatnál „leverte” a sa­létrom — jószerével csak a mozinak, meg a nagy ren­dezvényeknek lehet helye. A mozi hetente kétszer tart előadást, nagyobb rendez­vényre pedig van igény. El­sősorban persze a fiatalok körében — nemrégen járt náluk az Edda például. De színházat is várnak, amatő­röket, meg hivatásosokat is. Apropó, az amatőrök. A Szerencsi járási Művelődési Központ amatőr színjátszói náluk is bemutatják legújabb produkciójukat. S a segítség nemcsak az előadásban van, a bevétel is az övék marad. mondja. Márcsak azért is, mert így összekapcsolhatja a kettőt. S nem az a lényeg, hogy, melyik énje csinálja éppen a dolgát, a fontos, hogy történjen valami. Hogy ne legyen hiábavaló az idő, hogy aki bejön, ne jöjjön hiába. Mi kell ehhez? Nem sok, csupán figyelem, meg akarat. Itt vannak például a nyaralt, amikor a gyerekek nem tudnak mit kezdeni ön­magukkal. Nem kellett nagy ötlet hozzá, hogy egyszer azt mondja nekik — menjünk kirándulni. Nem sok lépésre ott az erdő. Az erdőben még ott a gomba. A gyerek kí­váncsi, felemeli. Ez milyen? Már el is hangzik a kér­dés ... Később már magától magyarázgatta nekik az utukba kerülőket. Szerencse dolga. A könyvtáros-népmű­velő eredetileg mezőgazdasá­gi technikus volt. Könyvtá­rosnak később tanult ki. A bábozás is a véletlennel kez­dődött. összeverődtek a gye­rekek. Csináljunk valamit ajándéknak, Iprácsonyra! Volt papír — készült néhány mikulás. Olyan szépre sike- . redtek, hogy átvitték az óvo­dásoknak. Rendszeresek let­tek a foglalkozások... S hogy az örömön túl haszna is legyen, lépett az iskola felé. A János vitézt tanuljá­tok? Hát nézzük, szerintetek hogy nézhet ki Kukorica Jancsi... Őrizni nem őriz­getik őket — a gyerekek ma­gukkal viszik. Az övék. De híre kelt, s amikor a televí­zióban papírhajtogatást taní­tottak, közösen próbálták el­sajátítani. Máskor meg a makktól, színes levelektől, apró kavicsoktól alig -lehet mozdulni. Nem nagy dolog, mondja, szívesen csinálja. Szereti a gyerekeket. És hát velük kell kezdeni ... Ami nem jelenti, hogy velük be is fejeződik a munka. Csak persze, a fel- . nőitekkel. nehezebb. Öle las­sabban mozdulnak. Az ide1- jük is szűkre szabott. A munka mellett ott a ház környéke. S errefelé iparko­dó emberek laknak. Ami persze nem jelenti, hogy le­hetetlen „megnyerni őket”. Csak tildni kell, mi az, ami érdekli, őket, amire mozdul­nak. Figypl hát. Annál is in­kább. mert társadalmi meg­bízatásai, révén sokat forog az emberek között. Így vol­tak sikeresek eddig a mező- gazdasági könyvhónap ren- Hezvényei. Olyan előadókat hívtak, akik közérdekű té­mákról szóltak. Itt közérde- kűekrőllMint a fóliatermesz­tés, a nutriatartás, vagy a szobanövény-ápolás. S akkor sem ásítanak üresen a szé­kek, ha gyerek-dolgokról van szó. A szülők akadémiája — gyermeknevelésről, gyermek­ápolásról — mindig érdeklő­désre tarthat számot. Hogy a statisztika is ér­dekel? Jó, legyen. Tavaly tízezer forint bevételt terve­zett a ház. Tizenhat lett be­lőle. Ez mutatja, a rendez­vényekre jönnek a résztve­vők. Azután az olvasók. Az 1600 lakosból 460 a beirat­kozott. Kik? Sok a fiatal. Nemcsak általános iskolá­sok, de középiskolások, meg a faluból tanulni elment fő­iskolások, egyetemistáik. Sok kötelezőt innen visznek. (Ott- jártunkkor is egy főiskolás válogatott — kezében jegy­zékkel.) Azután nyugdíjasok is, szép számmal. Akik itt is hiányoznak, a 35—50 évesek. Van hétezer könyv, s tízezer forint évente beszerzésre. Amit egy kicsit túllépett ta­valy. A megkezdett soroza­tokat nem lehet abbahagy­ni, nem szabad abbahagyni. Nem lett baj belőle. Ami kell, az kell — így voltak ve­le a tanácson is. Gond? A tanácstag ‘szólal meg belőle. Jó lenne egy presszó a faluban, ahová a fiatalok be tudnának ülni. Mert most csak az italbolt van. S jó lesz, ha rendbe hozzák a könyvtárat. Hogy barátságosabb legyen. Ott­honosabb. S jó lesz, ha’ nem mindennek a könyvtár lesz a színhelye. Szóval, ha az áz új terem meglesz, ahol a házasságkötéseket is meg le­het tartani, meg a 'tanács­üléseket is. Mert a szükség parancsol, de mégiscsak za­var. Amit már én teszek hozzás Miként azt is, hogy akkor talán majd nemcsak ünnepi alkalmakra kerül a parkettára a szőnyeg sem. Csulorás Annamária Fotó: Laczó József Segítséget kapnak — mond­ja a könyvtáros. Kapnak, nem is keveset a járási könyvtártól. Munkában is, meg azzal is, hogy íróven­dégeiket elhozzák hozzájuk. Az elmúlt öt évben megfor­dult Legyesbényén jó néhány íróvendég, pedig korábban ez nem volt szokás a köz­ségben. — Két évvel ezelőtt, 1981- ben a teljes épület (18 he­lyiségből áll) a múzeum ke­zelésébe került, ily módon lehetőség nyílott a több mint négyezer darabos néprajzi, helytörténeti gyűjtemény be­mutatására is. Megjegyzen­dő, hogy a gyűjtemény nagy­részt. Zsu(fa Tibor áldozatos, szenvedélyes gyűjtőmunká­jának köszönhető. Nagy részt vállalt abban is. hogy a'mo­noki Kossuth-ház, emlékmú­zeum az első ' ‘ kiállítástól kezdve folyamatosan fejlő­dött. gyarapodott Ezek az emlékek valamennyiünk szá­mára igen drágák, s köte­lességünknek érezzük ezek megismertetését az új _ nem­zedékkel is ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom