Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-16 / 295. szám
1982. december 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 gr Építészei, irodalom, iziiveliés, régésze! Nézőtéri meditáció Csak felnőttek Egy kocka Az elnök elrablása című kanadai filmből ' A ma kezdődő filmműsor- hét nem kedvez a gyerme- I keknek és serdülőknek. , Mindhárom mától látható új j premierfilm, csak felnőttelc- j hez szól. ! Kiemelkedő hely illeti meg j a hét filmjeinek sorában j Ingmar Bergman NSZK-beli, I Jelenetek a bábuk életéből j című filmjét. A világhírű j svéd rendező ebben a mű- j vében ismét az elhidegülő I házastársi kapcsolatokat, az | ebből, valamint a gyermek- 1 kori emlékekből adódó fe- j szültségeket járja körül, | elemző módon. Egy jómódú fiatal férfi hasonló ffeszült- I ségektől hajtva megöli az ; egyik kukucskáló lokálban dolgozó prostituáltat, s e gyilkosság nyomozása szolgál alkalmul Bergmannak arra, hogy e férfi és felesége kapcsolatát, mindkettőjük külön 1 kapcsolatait, társaságukat bemutassa. A helyzet megle- I hetősen extrém, hiszen itt a szakértőként megszólaltatott pszichológus szerint a nor- , mális kapcsolatokon belül élő embernek egy olyan forma aberráltságával állunk szemben, amely a legszörnyűbb bűntettig, a gyilkosságig viszi el a férfiút, azonban amíg odáig eljut, megmutatkozik, hogy ebben a társadalomban, ahol látszólag az embereknek semmiféle egzisztenciális, vagy egyéb gondjaik nincsenek, és világukba nem szűrődik be a külvilágból semmi, szinte minden szereplő valamilyen szexuálpatológiai szorongással küzd, élete nem mondható normálisnak. Azt mondhatnánk erre, mi, a kívülállók, ha nincs bajuk, úgy csinálnak maguknak. Ám Bergman előadásában mindez roppant érdekes, izgalmas, feszült drámaisággal telített. A film, mint más Bergman- filmekből is ismerős, tételekre oszlik, különböző cselekmények, fordulatok előzményeit újra és részletesebben megvilágítja, és igen jó színészi játékkal is megörvendeztet. A nézőtől roppant figyelmet kíván, ha nemcsak a felszíni fordulatokat és a tagadhatatlanul csábos' intim jeleneteket kívánja tudomásul venni és megjegyezni. Az elnök elrablása a címe George Mendeluk, kanadai rendező filmjének. Kitűnően megcsinált politikai krimi, amelyben az amerikai elnököt kanadai látogatása során Torontóban egy nemzetközi bűnöző elrabolja, fogva tartja, váltságdíjat követel érte. Talán mondani sem kell, hogy a film végére, de tényleg csak a legutolsó pillanatban az elnök megmenekül, ám mindezt tudva is, a film szinte percről percre hoz újabb és újabb izgalmasnál izgalmasabb fordulatot. Kitűnik a filmből az alelnök és környezete spekulációja is, hiszen, ha az elnököt megsemmisítik, az alelnök lép helyére, s jelen van természetesen a sok nehézséggel küzdő, de végül is sikeres biztonsági vezető, s általában minden olyan kellék, rekvizit, ami az ilyenfajta filmekben szokásos és nélkülözhetetlen. Kicsit hosszú íigyan a film, de érdemes végigvárni, mert akik az izgalmas történeteket szeretik, jól szórakoznak mellette. Ez az izgalmasság a film értéke, és bizonyos feszült jelenetei indokolják, hogy ez sem ajánlható gyermekek részére. A lator címmel, olasz— francia filmet mutatnak be a mozik. A rendezője Pas- quale Festa Campanile. A film sok látványos jelenettel szolgál, egészében mégsem érdekes. Vontatott, önismétlő, s bár a befejezése tragikus, mégsem tud főhőse mellé kötni. A lator, aki a film címében is szerepel, egy Kaleb nevű galileai férfi, aki csavargóként tengeti életét Palesztina falvaiban. Szélhámoskodik, filléres csalásokból tartja fenn magát, s neki ez az életforma egész jól megfelel. A történet egyébként Krisztus idejében játszódik, és Kaleb csavargásai közben hall egyáltalán Jézus létéről, csodatevéseiről. Magához hasonló szélhámosnak hiszi, csodatételeit nem fogadja el, éli a maga kalandos életét, csoda szép nők kerülnek útjába, segítik kalandjait, ám végül — szinte egészen véletlenül —, amikor már nyugodtan élhetne és szakítani kíván eddigi életével, börtönbe kerül, s ő lesz egyike annak a két latornak, akit kisorsolnak, hogy Krisztussal együtt keresztre feszítsék. De mire idáig jutunk, a sok önismétlő fordulat után, szinte érdektelen is számunkra. (bencdek) ...nézni keli’* Miskolc utcáin ezekben a napokban hatalmas a nyüzsgés. Aki hozzájut némi szabad időhöz, keres, érdeklődik, sorban áll, vásárol. Az ünnep láza elöntötte a nagyvárost. Mégis bizonyosra vehető, hogy ebben a nagy vásárlási lázban is ezrek veszik majd észre azt a karácsonyi ajándékot, ami a Rónai Sándor Művelődési Központ földszinti klubtermében vár mindenkit: tegnap délután itt nyílt meg a Csepei Tibor zeneművész magángyűjteményéből összeállított Vasarely- kiállítás. Ebben a ködszürke-város- képben, tolongás-nyugtalanságban „pihentetőül” is nagyszerű lehetőséget kínál a világhírű művész Miskolcon látható hatvan munkája. — Engem nem magyarázni, hanem nézni kell — hallhattuk és olvashattuk már többször is Vasarely figyelmeztetését, s aki megtekinti a miskolci bemutatót, ezzel teljes mértékben azonosulni is tud. Csak meg kell állni e képek előtt, s felszabadulnak vonalakba és geometriai formákba kötözött reflexeink; térré tágulnak a pontok és egyenesek. S ha annyiszor sajnáltuk a televízió előtt ülve, hogy nem láthatjuk Victor Négy tudományágat érint az Akadémiai Kiadó most megjelent négy kötete. Építészet, városépítés, társadalom a címe Granasztói Pál könyvének, amely részben a közelmúlt, de elsősorban a jelen építészeti, városépítési feladatait körvonalazza, fi- gyelembevéve a társadalmi vonatkozásokat is. Tágabb értelemben az urbanisztika időszerű problémáit állítja a középpontba. Nemcsak a szakemberek, hanem mindazok érdeklődésére számot tarthat e kötet, akik figyelemmel kísérik az építészet és a társadalom összefüggéseit, változásukat. A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980. a címe és témája Görömbei András kötetének. Pályaképek sorozatával mutatja be a csehszlovákiai magyarság történelmét és irodalmát, képet rajzol a csehszlovákiai magyar irodalom kritikusadról, irodalomtörténészeiről is. Egészében jelentőségében túlnő az irodalomtörténeten: a nemzeti és nemzetiségi önismeret elmélyítéséhez járul hozzá. Sántha Pál műve — Az iskola és a közművelődési intézmények a címe — a diákok kulturális szokását!, az iskolák és a közművelődési intézmények — könyvtárak, múzeumok, művelődési otthonok, mozik, színházak — közötti együttműködés mai helyzetét, fejlődésének ellentmond ásaft és fejlesztésének tennivalóját tárja fel. A negyedik kötet szerzője Mak- kay János, címe A magyar- országi neoHtikum kutatásának éj eredményei, s a Kárpát-medencei neolitikum kutatásának eredményeit összegezi, kísérletet tesz az újkőkori nép azonosítására a leletek, olykor pedig a paleo- nyelvészét segítségével. Vasarely munkáit színesben — hát most itt az alkalom, megcsodálni ezt a vibrálóan izgalmas színharmóniát... A kiállítás január 3-ig tekinthető meg. * Szerencsen, az Édesipari Vállalat Művelődési Házában is ünnepi meglepetéssel várják a képzőművészet iránt érdeklődőket; Csepei Tibor ott már' ez év tavaszán bemutatta a most Miskolcon látható Vasarely-munkák nagyobb részét — ezúttal ugyancsak ő ajánlotta fel bemutatásra — az ő szavaival élve „a színek varázslója” — Reiz A. Béla, a Monacóban élő, 80 esztendős festőművész munkáit. Csepei Tibor ismertetőjéből idézünk: „A közelmúltban rendezett kiállításán Monte-Car- lóban és Budapesten a Szép- művészeti Múzeumban, a látványt szinte pontosan visszaadó tájképtől a nonfiguratív képekig adott áttekintést látás, és kifejező világa gazdagságáról.” A magángyűjteményből összeállított kiállítás tegnap este nyílt meg Szerencsen, s december 26-ig látogatható. Vasarely-képek Miskolcon Bolgár népművészet A Bolgár Országos Néprajzi Múzeum anyagából nyílt kiállítás a Néprajzi Múzeumban. Képeink a kiállításon készültek. Népművelők közgyűlése után a kozmuveiodes szolgalalaban Nem lehet azt mondani, hogy a kedves olvasó, a rádióhallgató vagy tévénéző ei- árasztatott volna a hírek özönével: 1982. december lóén Budapesten a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában tartotta első küldött- gyűlését (az alapításéval együtt a második közgyűlését! a Magyar Népművelők Egyesülete. Amint arra ár. Gyarmati Kálmán, az egyesület elnöke (szóbeli kiegészítőjében is utalt: három évvel ezelőtt, 1979-ben több . mint másfél ezer népművelő kívánságára- kérésére hívták össze az alapító közgyűlést, s ott „forrongó hangulatban, nagy el- szánások és nekibuzdulások légkörében” alakult meg a népművelők (valamint a közművelődésért tevőlegesen tenni akarók) országos egyesülete. A mostani összejövetelre kiadott, s az első három évet átfogó írásos anyag első mondatai ezek: „Három év telt el a Magyar Népművelők Egyesülete alapító közgyűlése óta, amelyen elfogadtuk az alapdokumentumokat, a tagsággal járó jogokat, kötelezettséget és közösen vállaltuk, hogy munkánkkal, tudásunkkal az egyesületi kereteket felhasználva az átlagnál többet kívánunk tenni a szocialista kultúra fejlesztéséért, a magyar közművelődés javára.” * Az elnöki bevezetőben arról is hallhattunk, hogy a kezdeti vérpezsdülés alább- hagyását jelezte az a tény is, hogy hatszázra csökkent a tagok száma ... Az utóbbi egykét hónapban, amikor a területi (és a szakmai) szervezetek az országos küldöttgyűlésre készültek, „felszaporodott” az egyesületben lenni akarók létszáma: ismét eléri a másfél ezret... Tizenkilencen mondtak véleményt ezen a küldöttgyűlésen mindarról, ami az egyesületi munkához kapcsolódóan a közművelődésben dolgozókat leginkább foglalkoztatja. Az ország minden tájáról hallhattuk ezeket a „jelzéseket”, minden gondolatot, véleménynyilvánítást nem is tudunk ide sorolni. Az együvé csengő, azonos tőről fakadó gondok közül emelünk most néhányat ki, azért is, mert ezek Borsod-Abaúj- Zemplén megyében sem elhanyagolhatók; itt is meg- oldásra-orvoslásra váró problémák : — Evek óta tudja mindenki, hogy a művelődési btthon- bálózatban dolgozók körében nagy a fluktuáció; népművelők jönnek és mennek, nagyon sok — és éppen „első vonalban” levő — intézményben képesítés nélküli emberek dolgoznak-dolgozgatnak. Evek óta hallani a legkülönbözőbb fórumokon, hogy meg kell oldani ezeknek a képesítés nélküli munkásoknak a szakmai felkészítését; biztosítani kell a. középfokú képzés feltételeit! Ez — amint azt a szabolcs-szatmáriak szószólója fogalmazta — nem csupán szakmailag igen lényeges, meg kell azt gondolni, hogy emberi sorsokról-pályákról is szó van; a népművelői munkakörben dolgozó ember biztonságérzetéről ... — Biztonságérzet... „fontosságérzet” ... Nagyon sűrűn elhangzottak ezek a szavak a szakmailag felkészült — „dokumentumokkal ellátott” —, sok-sok éve gyakorló népművelők helyzetét illetően is. A pálya presztízse, a népművelők megbecsülése hagyott kívánnivalókat a megfogalmazásokat hallva; a bérezés, a jutalmazás, az élet- és munkakörülmények, a népművelői szakma „legyintéssel elintézése” keserű szavakat mondatott az egyesületi közgyűlésen . .. — Az utóbbiak egyikét külön is érdemes megemlíteni, példaként alig szűnni akaró- an köszönt vissza a felszólalásokban, az ötnapos munkahétről van szó; arról, hogy ennek általános bevezetésével mindenütt hangsúlyozták: a közművelődési intézményekre fokozott felelősség hárul a megnövekedett szabad idő, a hétvége hasznos megszervezésében; ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a művelődési házakban ott kell lenniük a népművelőknek, készenlétben kell állniuk, várniuk-fogadniuk kell a pihenő embereket.’ Nem is az a népművelők bánata — hogy dolgozni k 'ne, ott kéne lenni! Hanem az — hogy az ö ötnapos munlcahe- tük mindmáig nem rendezett] ezt ők hátrányos megkülönböztetésnek gondolják — mint a Fejér megyei küldött fogalmazta —, mástól azt is hallhattuk, hogy e2 a tény további munkatársakat mozdít el más pálya felé __ — Ha mindez gond — akkor a fiatalok, a pályakezdők tekintetében méginkább megfogalmazható, állította sorstársai nevében az egyik harminc éven aluli küldött; ő vetette fel azt is: az idősebb kollégáktól több szakmai „beavatást” várnak el, mert „A lényeg az, hogy dolgozhassunk !” ... A Magyar Népművelők Egyesülete közgyűlésén abból az alapállásból hangzottak el a hozzászólások, hogy az elmúlt hároméves tevékenységet a tanulóévek eredményeinek és megtorpanásainak kell elfogadni; s mindenekelőtt arról kelj beszélni, ami határozottabb fellépésű egyesületi összefogást és cselekvést kíván. Az új elnökségre sok tennivaló vár a következő esztendőkben. Munkájuk azonban csak akkor lesz hatékony, ha minden pályatárs — tag vagy nem tag — saját helyén többet tesz a közművelődés javára; a minisztériumi illetékesektől a falusi „felelősökig” ... * Az MNE közgyűlése újjáválasztotta a 35 tagú elnökségét (elnöke ismét dr. Gyarmati Kálmán lett): megválasztották az ellenőrző bizottságot; megyénk küldötteinek örömére az új elnökség tagja lett Wesselényi Mária, az SZMT kulturális osztályának munkatársa is. Ténagy József Hasznos kezieményezés A nagycsoportos óvónők és az első osztályosokat tanító nevelők munkaközösséget alakítottak Sárospatakon, ami igen hasznos kezdeményezésnek bizonyult. A tanév folyamán négy-öt alkalommal előadást, megbeszélést tartanak, s elemzik, megvitatják a kölcsönös óvodai-iskolai látogatásokon tapasztaltakat.
