Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-16 / 295. szám
*Í932„ «Secomiher fS., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 EMLÉKEZETES, SZÉP ESTÉT SZEREZTEK ... Tokajba Invitált egy meghívó december 11-re a művelődési ház és a Zilahy György Művészetbarátok Körének rendezvényére. Takta- harkányból is mentünk né- hányan, és valóban élvezetes, jól összeállított műsort, érdekes festménykiállítást láthattunk. L>r. Boros Lajos főiskolai adjunktus bevezetője és műsorközvetítése mellett néztük, hallgattuk végig a művelődési ház gyermekklubjának Alkonyra hajlik már az évszak, az általános iskola énekkarának Téli ének című műsorát, az általános iskola eszperantó körének Verda Vojó — Zöld út című előadását Várhelyi Gyuláné szak- körvezető összeállításában. Bemutatásra került a tokaji műgyűjtők, a tokaji művésztelep és tokaji festők alkotásaiból Béres Béla gyűjteményének egy része, amely idővel, az értékes ikongyűjteménnyel együtt, a tokaji helytörténeti múzeum anyagát fogja gyarapítani. Közreműködött az esten Turbucz István tokaji népművész is. Érdemes volt eljönni erre a színvonalas esti rendezvényre. A kiállítást 1983. január 15-ig tekinthetik meg az érdeklődők a tokaji művelődési házban. Juhász Károly Taktaharkány MÉG A MIKULÁST IS BECSAPJÁK? A Télapóra várni nemcsak gyermekeinknek, hanem nekünk, szülőknek is izgalmat jelent, hiszen ajándékot adni legalább akkora öröm. mint ajándékot kapni. A jeles napot a gyermekek számára még emlékezetesebbé teszi a Télapóval való személyes találkozás, Iskolánkban c Miskolci Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Intézetben is — akárcsak annyi más helyen — már hagyománynak számít, hogy a szakszervezeti bizottság „jóvoltából" az iskola dolgozóinak gyermekei minden évben egy közös Télapó-ünnepre gyűlnek össze, s természetesen a Mikulás, valamint a fő kellék, az ajándékcsomag sem hiányzik. így volt ez az idén is. Volt Té’apó. s 52 gyermek örülhetett a puttonyból kikerült csomagoknak. Szerencsére ők nem tudhatták, hogy e csomagok nekünk, felnőtteknek milyen bosszúságot okozlak. Az történt ugyanis, hogy ezeket az ajándékcsomagokat 42 forintos egységáron (meghatározva, mi kerüljön bele), már egy hónappal december 6-a előtt megrendeltük a Tanácsház téri „Csujta- szív” édességboltban. A megrendelést a bolt elvállalta., .s a kért időre annak rendje- mádja szerint elkészítette a Mikulás-csomagokat... azaz épp az elkészítés körül támadt a bonyodalom. A boltból hozott csomagokat ugyanis bent az iskolában kibontottuk, és akkor láttuk, hogy azok csomagonként 10—12 forint értékkel kevesebb édességet tartalmaznak. (Tejcsokoládé helyett például kekszet tettek bele.) Természetesen a csomagokat azonnal visszavittük az üzletbe, ahol reklamációnkét szemrebbenés nélkül tudomásul vették, s még csak elnézést sem kértek a történtekért; s hogy gyermekeink mégsem maradtak ajándék nélkül, az annak köszönhető, hogy egy szomszédos boltban az utolsó pillanatban mégis sikerült megvásárolnunk 52 ajándékcsomagot. Minden jő, ha jó a vége —■ szokás mondani. Ügy gondolom, az eset, ha nem is ajándékként, tanulságként mindenképpen bekerült-a miénk, s reméljük, az említett kereskedelmi egység dolgozóinak „csizmájába" is, mert a vásárlót becsapni csak egyszer lehet. Másodszor ugyanis már nem megy abba a boltba. Pedig a kereskedőnek — ha annak tartja magát — nem a vevő elriasztása, éppen ellenkezőleg, odaszokta- tása, figyelmes kiszolgálása, szívesiátása lehet a célja. Ámbár megeshet, hogy a ..Csupaszív" bolt, csupán a nevében szíves, következésképp a fent említett kereskedelmi aranyszabály betartásáért nem vállal felelősséget. Y.-né Jászay Mária Miskolc KÖZMEGELÉGEDÉSRE TEVÉKENYKEDNEK ... Nem tudom megállni, hogy hangot ne adjak annak a nagyfokú jóindulatnak, megértésnek, humánus gondolkodásnak és cselekedetnek, amelyben egyedül élő beteges édesanyámat részesítette a tiszatarjáni tanács. Édesanyámnak, aki több hónapos betegsége után újra hazaköltözött a saját „fészkébe”, betegsége és idős kora már nem tette lehetővé, hogy ugyanúgy ellássa magát, mint azt ezt megelőzően tette. Kéréssel fordultam a tanácselnök elvtárshoz, hogy édesanyám mindennapi főétkezésének megoldásához segítségét kérjem. Örömmel tapasztaltam példás segitőkészségét. Minden kérvényezgetés, admi- niszlrálgatás helyett azonnal intézkedett, hogy már a következő napon édesanyám lakására vigyék az ebédet. Azóta már eltelt egy év, és a jóindulat, segiteniakarás az idő próbáját is kiállta, mert a tiszatarjáni öregek otthonának dolgozói önzetlenül, a legjobb akarattal tevékenykednek. Segítenek azokon, akik a munkában megöregedtek és megrokkantak. Nemcsak hivatali kötelességből, hanem az idős emberek iránti szeretetből. figyelmességből teszik. S hogy így végzik nem is könnyű feladatukat, őszintén köszönöm. Somodi Lajos Miskolc, Kisfaludy u. 20. A KALAUZNAK »KÖSZÖNHETJÜK«... Két kisgyermekemmel december 8-án Putnokra szerettem volna utazni a Volán járatával, s azért ezzel, mert a vasútállomásról sokat kellett volna gyalogolnunk. A menetrend szerinti járat 16 óra 50 perckor indul az ózdi autóbuszállomásról, de az Ózd- Alsó megállóban, arra való hivatkozással, hogy az autóbusz már megtelt — nem vett fel a kalauz. Hatan maradtunk a megállóban, pedig ha az ajtóból nem azt közli velünk, hogy nem fér fel senki, hanem szól az utasoknak, hogy menjenek a kocsi belsejébe, mi is nyugodtan felszállhattunk volna. Egy kis megértéssel, emberséggel elkerülhettük volna az idegességet, bosszúságot, mivel az autóbusz egy negyedórát késett, s a vonat azt megelőzően pedig már tíz perce elment. Így aztán sem vonattal, sem autóbusszal nem tudtunk elutazni. Mindenesetre, ezen a járaton, emberségből nem vizsgázott jelesre a kalauz. György Imréné Ózd, Áchim u. 10. Csúszkálva ereszkedett le velünk a Zil teherautó a ruda bányai föld alatti üzem szájához. A ködbe burkolózott völgyben apró bányászlámpák fénye pislogott, a csillék mellett egymás után lépkedtek a bányászok. Volt aki műszakról jött volt. akire még várt a munka. Párttaggyűlésre igyekeztek. Az akna egyik o 1 da 1 v á g alá ban. kis tanácskozóterem padjain kopogtak a levett kobakok. Egymás ügyeit-dolgait megbeszélni gvűltek össze. Rudabánya legnagyobb alapszervezete a kilenc közül. 43 párttagot tömörít egységbe egymást segítő közösségbe. Már a taggyűlés előtt a bányászokat érdeklő leglöntosabb gond kellős közepébe vágott Bobál István bánvamester. — Éveken át sok nehézséggel kellett megküzdeni, legjobban a régi rudabányai bányászokra lehetett számítani, akik magukban hordozzák az elmúlt generációktól átörökölt tradíciókat. Azokat a hagyományokat, melyekkel Rudabánya a környék egyik gazdasági és politikai tőkéjévé válhatott. Tudják, ismerik az emberek a • gazdasági megfontolásokat, a különböző számítások eredményeit, és megnyugtatta őket. hogy a ráfizetés nem annak a következménye, hogy nem dolgozlak. A nagy becsületű bányamester munkatársa, Forgony László körletaknász már az országgyűlésen is többször szólt Rudabánya és az ott élő emberek sorsáról. Az ő tevékenységének. kollégái iránti szeretetének, és az értük vállalt vitáknak is köszönhető, hogy — ha lassan is. de — kezdtek gyarapodni a bányaművelést, rakodást, szállítást segítő gének, berendezések. Hosszú évek után először ismét nyereségre számíthatnak Rudabányán. A föld alatti üzem pártalapszervezetének titkára. Szálltó János beszámolójában ösz- szefoglalta ennek a nehéz évnek az eredményeit. a párttagság aktív tevékenységét; azokat a feladatokat, melyeket a kommunisták vállaltak és teljesítettek. A pártcsoportok, pártmegbízatást kapott kommunisták minden eszközzel segítették a termelést, és nem Ids erőfeszítéssel kézzelfogható közelségbe került az éves ten' teljesítése. Decemberben egy kicsit kell csak jobban megfogni a munkát, és akkor elmondható, hogy a tervezett 215 ezer tonna nyersvaspát a felszínre kerül. Ilyen nehéz körülmények között is becsülettel teljesítették társadalmi, politikai kötelezettségeiket a párttagok. Munkásőrség és szakszervezet, véradás és teniszpálya-építés, szocialista brigád és különböző tanfolyam, önkéntes rendőri feladat és kommunista műszak várta a párttagokat, akik sokszor nehéz, embert próbáló műszakok után szánták rá idejüket, energiájukat társaik segítésére, a közösségi feladatok végrehajtására. A tömör, de mindenre kitérő beszámoló után a bányászok több olyan kérdést vetettek fel melyek nemcsak a napi munkájukat, életüket, hanem a jövőjüket is érintették, és voltak olyan felszólalások is, melyek Rudabányán túl, ma minden magyar munkást érdekelnek. Félszavakból is értették egymást, ami bizonyítja: úgy élnek ők, mint egy nagyobb család, amelyben előfordulnak a vicces ugratások, és a keményebb hangú viták is. Ezeket a vitákat, néha túlfűtöttebb beszélgetéseket természetesnek kell tartani, hiszen az ércbányában is olyan munkások dolgoznak, akik szeretik pontosan látni mai és holnapi feladataikat, azt a jövőt, amiért a múltban generációkon át nagyon sokat tettek. Sötét este volt mar. amikor a karbidlámpák fénye mellett kiléptünk a bánya száján. Volt. aki a fürdőbe indult, és volt, aki jószerencsét köszönéssel búcsúzott társaitól majd eltűnt az akna homályában. Szendrei Lőrinc Részlet Miskolcról, oz úgynevezett összekötő vórosrészböl (prisko) Acélcső helyett Riianyai cső A gázszolgáltatás története ben különböző alapanyagú csöveket használtak fel a gáz föld alatti szállításához. A korábban használatos eternitcsöveket acélcsövek váltották fel. Miskolcon jelenleg műanyag csövekkel cserélik fel a korábban legjobbnak hitt acélcsőhálózatot. Eddig a vezetékek húsz százalékát helyettesítik a korszerű anyaggal. amit nem veszélyeztet a korrózió. Különös jelentősége van ennek a megyeszékhely főutcáján, ahol az acélcsöveket az elektrokorrózió rövid idő alatt tönkretette. Az import alapanyagot tartalmazó, megfelelő szilárdságú csövek jól állták az idők próbáját. Jó hír. hogy most már a BVK is szállít gázvezetésre alkalmas. ütésálló, kiváló minőségű műanyag csöveket a gázhálózat korszerűsítéséhez. /@ze Milyen a Borsodi Vegyi Kombinat környezete? Vegyigyárról lévén szó, ez a terület nyilván, nem lenne alkalmas légzőszervi megbetegedések gyógyítására, nyugodt, kellemes üdülésre. Ez érthető. De az is: a gyárban dolgozó, a környéken élő emberek számára egyáltalán nem annyira magától értetődő, hogy milyen, az a környezet. Éppen azért, mert itt dolgoznak, itt élnek. Sárga füstű kémények, különös átható szagokat (bűzöket), a vizekbe sokféle szennyezést juttató berendezések közvetlen szomszédságában. Milyen hát a vegyipar környezete? Milyen a gyár környezetvédelmi munkája? A közelmúltban ismét erről volt szó a nagyüzemi pártbizottság vb-ülésén. Csökkenő bírság Az iViénti mondatból az „ismét” kifejezésre essék utalás. Mert a párt-vb — miként más szervek — sem először foglalkozik a témával, hanem már korábbi időktől kezdődően rendszeresen, határozott céllal. A vb 1979 augusztusában tárgyalt erről a problémakörről, most az azóta eltelt idő eredményeit, gondjait taglalta. Tisztes munkával elkészített tájékoztató jelentés alapján ugyan, de kissé figyelmen kívül hagyva mégis az ilyenkor szokásos formulát: másfél-két óra hosszáig hangzottak az észrevételek, megjegyzések, kérdések, válaszok. Csupán néhány hasznos tudnivaló. Megvalósult a vállalat egységes szennyvíztisztító rendszere, ennek eredményeként az összes szennyvíz a tisztítón át jut — állandó ellenőrzéssel — a Sa- „ jóba. A sósavüzemhez új hypóüzemrészt építettek, ily módon csökkent a klórkibocsátás, Berente térségében javult a' levegő minősége. Olyan kazánokat építettek meg, melyek az éghető hulladékgázokat hőtermelésre hasznosítják, a légszennyező véggázokat elégetik. Megépítettek egy rendszert, mely a nitrogénműtrágya-gyárban az ammóniatartalmú lefújt gázok teljes mennyiségét hasznosítja. Grafithulladékot adnak e! a Műszéntermelő Vállalatnak. öntvényhulladékot granulálás után szintén értékesítenek. bizonyos hulladékokat tüzelésre hasznosítanak és sok minden más környezetvédelmi eredményről lehetne még számot adni. Egy kis visszatekintés vízügyben. A vállalat 1970-ben 23 millió forint bírságot fizetett, ’80-ban 4.4 milliót, tavaly 2,4 milliót. Közben a gyár termelése a négyszeresére emelkedett! A párt-vb tagjait környezetvédelmi emberek. energiával foglalkozók (környezetvédelmi osztálya van a gyárnak) tájékoztatták a tennivalókról, eredményekről. Egyebek között éppen a vízzel kapcsolatos szennyezésről mondották, hogy a szennyezéseknek legalább 80 százaléka valamiféle üzemzavarra, rendellenességre vezethető vissza. Úgy is mondhatnék: emberi gondatlanságra. Ezzel együtt is: a gyár vízvédelme országos hírű. Ami büdös, az büdös A víz zárt rendszerekben folyik, nemigen veszi észre senki, csak az arra hivatott mérők, ellenőrzők, ellenben a sárga füst például igen látványos. És a bűz is érezhetői. Erről a bizonyos sárga füstről sok minden elterjedt már a népek között, ámbár nem annyira veszélyes, mint amennyinek gondoljuk. Nem kén jön a kéményből! Nem kén, hanem nitrózus. Miként az ülésen elhangzott: ez sem gyógyítja persze a tüdőt, de nem is ártalmas különösképpen. A gyár a légszennyezés csökkentéséért ugyancsak sok mindent tett már, az eredmények — szó szerint is — érezhetők, de van még éppen elég tennivaló. Berenté- ről költöztek már el lakók éppen a büdös levegő miatt. A Köjál viszont rendszeresen méri a légszennyezést Berentén is a József Attila utcában és már évek óta a megengedett határon belül van a szennyezés. A lakótelepen a levegő klór- és sósavtartalmát is állandóan el- lenőrizk, és a mérések szerint az érték a tizedét sem éri el a megengedettnek. Viszont: ami büdös, az büdös — fogalmazták meg igen sommásan, és ezzel a megállapítással senki sem vitatkozhat. A gyár igen sokat tett a légszennyezés csökkentéséért, de ez a munka továbbra is a feladatok közé tartozik. Miként a megfelelő felvilágosító munka is. Érdekes, hogy erről a témáról majd’ minden felszólaló beszélt.. Elsősorban maguk a gyár felelősei érzik úgy: elfeledkeztek erről a rendkívül fontos tehnivalóról. A környék lakói, de még a gyár dolgozói is keveset tudnak a milliár- dokban mérhető környezet- védelmi munka eredményeiről, hajmeresztő ’..írek ter- jengenek különböző füstökről, kéményekről, szagokról nem ismerik a — kívülálló szerv — méréseinek megnyugtató eredményeit. (Levegőszennyezésért fizeteti bírságok: 1979-ben 1.1 millió forint, ’81-ben 730 ezer az idén pedig 700 ezer forint alatt várható.) Többen elmondották: az allevgikus pontokról nem szabad hallgatni, szólni, beszélni ke® ezekről mind, szélesebb körben, a valóságnak megfelelően. Nem közgazdasági kérdés A Borsodi Vegyi Kombinátot többen emlegetik irigységgel: könnyű nekik, hiszen az igazi, nagy beruházások idején már élt a környezetvédelmi törvény, a védelmi berendezésekhez megvolt a pénz, a jogalap. Ez igaz is. Meg az is igaz, hogy a ter-j melés állandóan növekszik; a pénz mindenféle beruházásra egyre kevesebb, ma már inkább mindenki a sa-; ját ötleteire támaszkodhat. Növekszik viszont egy ha-; talmas erő, a feladatok tisztes ellátásához nélkülözhetetlen fedezet, ami valami módon gyakorlatilag minden felszólaló beszédében ott érződött a BVK párt-vb ülésén is. Ugyancsak ez érződött a pártbizottság titkárának összefoglalójában is, melyben arról szólt, hogy a környezetvédelem elsősorban nem közgazdasági kérdés. Egyszerűen: nem lehet csupán közgazdasági kérdés! Talán már az eddigi eredmények is jelzik, hogy ezt a gyár már korábban megértette és ennek szellemében végezte ezt a rendkívül fontos munkát és kívánja végezni a jövőben is. Mert a környezetünkről szólva: magunkról, az emberekről van szó. De akár még számolással is bizonyítható lenne a környezetvédelmi beruházások haszna. Mert; igenis megtérülnek a befektetett milliók, hiszen például ebben a gyárban esetleg ma már le is kellene állítani bizonyos üzemeket, ha nem végezték volna el a szükséges környezetvédelmi munkát korábbon. A párttitkár és a környezetvédelmi szakemberek is hangsúlyozták: a szűkösebb pénzösszegek idején is szükséges elvégezni a környezetvédelmi munkákat, ehhez meg kell lennie a fedezetnek. Nyilvánvaló, hogy itt sole mindent kell tenni továbbra is a környezet megvédéséért. F.Isődleges talán mégis a készség. Erről a készségről, a kézzelfogható eredményeket produkáló törekvésről a megyei környezet- és természet- védelmi bizottság szakemberei nemrégiben az Északma gy a rors zá gi Vegyiművedben Sajóbábonyban győződtek meg. A térség másik vegyigyára, a BVK ugyancsak hozza e vonatkozásban is eredményeit. Miként az ÉMV setében, ugyanúgy most a BVK-nál is leírható: érdemes lenne közzétenni ezeket az eredményeket. Ez is hozzá tartozik a munkához. Priska Tibor
