Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-08 / 288. szám
ÉSZAK-WAGVAROR3ZAG 4 1982. december 8., szerda Hat háborús év munkásmozgalmi adalékaiból Az elmúlt ér novemberében adtuk hírül, hogy készül a Források a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez című forrásanyag-gyűjtemény negyedik kötete. A vaskos, csaknem hatszáz oldalas gyűjtemény a közelmúltban jelent meg Miskolc megyei város Tanácsa Végrehajtó Bizottságának gondozásában, Román János szerkesztésében. Ez a kötet 1939 januárjától 1944 decemberéig hat esztendőt ível át, s összesen háromszáz forrásanyagot közöl csakúgy, mint az előző három kötet. (Ismeretes, hogy az első kötet az 1869 és 1918 közötti időszakot taglalta, és 1975-ben jelent meg, a második 1918-tól 1929-ig ismertette a forrásdokumentumokat 1978-ban, míg az 1979-ben megjelent harmadik kötet 1930 és 1938 kö- aötti időről szók) Borsod megye 1944. december 24-re teljes egészében felszabadult, Miskolc pedig már december 3-án, így az utolsó közölt forrás- dokumentum 1944. december 3-ról, illetve 4-ről való és a MÓKÁN Komité felhívását tartalmazza, amelyet Miskolc város lakosságához intézett a felszabadulás napján. „Végre lehullottak rólunk a fasiszta gyilkosok rablóhadserege által ránk kényszerített rabbilincsek!” Ezzel a mondattal kezdődik a MÓKÁN Komité felhívása, de amíg a felszabadulás eljött, a borsodi és miskolci munkásmozgalom kemény megpróbáltatásokkal teli esztendőket élt át, * * kötetben tárgyalt hat esztendő — 1939. január 13-tól — több mint öt háború» évet foglal magába, benne Magyarország aktív háborús részvéteiének több, mint három éa fél esztendejét n. Ez a fortásdok umerrturrv- kötet minden bizonnyal még nagyobb érdeklődésre számíthat a nem szakmai közönség körében is, mint a korábbiak, hiszen a tárgyalt időszakban már felnőttként éltek és látták az eseményeket a mai 56—60 évesek is; mér tájékozódtak a világ akkori eseményeiről és igen sokan közülük éppen szenvedő részesei is voltak a íor- rásdokumentumokból kiolvasható erőszakos kormányzati cselekedeteknek, vagy aktív munkálói mindazoknak a cselekvéseknek, amelyektől a fasiszta kormányzat annyira félt, hogy a legotrombább terrort alkalmazta velük szemben. Végigtekintve a háromszáz forrásanyagot, igen színes, sokrétű képet kapunk szűkebb pátriánk akkori munkásmozgalmi életéről, sőt azon túlmenően a kormányzattal nem rokonszenvező, mindenféle megnyilvánulás elleni kemény hatósági cselekvésekről. Ide tartozik egy sor olyan intézkedés, amelyeket a helyi és országos hatóságok a munkásmozgalomtól távol álló, vagy azzal nem is rokonszenvező emberek és közületek ellen hoztak. Napirenden voltak a megokolás nélküli internálások, különböző társulások feloszlatása, s egy sor egyéb terrorintézkedés. Képet kapunk a dokumentumokból arról, hogy a szociáldemokrata párton belül is voltak bizonyos ellentétek, ugyanakkor a kormányzat és a helyi hatóságok rendkívül keményen igyekeztek a szociáldemokrata tevékenységet is gátolni, különböző fasisz- toid és nyíltan fasiszta szervezetek kormányzati támogatással történt létrehozásával a szociáldemokraták és a szakszervezeti baloldali erők befolyását csökkenteni. Ebben az időben a forrásdoku- mentumokból kitűnően a szociáldemokratáknak jutott nagyobb szerep, a kommunisták a körülmények miatt jobban el voltak szigetelve, illegalitásuknál fogva személy szerint közülük kevesebben szerepeltek éa kevesebbel szemben tudott a hatóság eljárni. Rónai Sándor, a szociáldemokrata párt miskolci szervezetének titkára e kor jelentős személyisége volt, az 6 1939. január 13-án kelt és a mezőkövesdi szociáldemokrata pártszervezet helyzetéről szóló jelentésével kezdődik a kötet. A háromszáz forrásanyag böngészése közben a kortárs olvasó igen sok érdekes adalékra bukkan, nemegyszer személyes jó ismerős internálásának, meghurcolásának dokumentumait olvashatja, feltárulnak akkoriban „liberálisnak” ismert és kétfelé kacsingató közigazgatási vezető hivatalnokok emberek csoportjainak vesztét okozó titkos jelentései, sok minden ismert tény összefüggései vá- zolódnak fel. Hadiüzemi parancsnokok jelentéseiből, fő- ispáni utasításokból, szolgabírói rendeletekből és a munkásmozgalom konkrét dokumentumaiból együttesen rajzolódik fel a háromszáz mozaikból álló történelmi kép, amely elé a kötetet szerkesztő Román János és Beránné Nemes Éva írt nagyszabású, tanulmányértékű bevezetőt, abban a közölt forrásokra való hivatkozással, rendkívül precízen elemzi a tárgyalt időszak szűkebb pátriánkra vonatkozó történetét, mintegy kommentálva és szöveges összekötésekkel kiegészítve a dokumentumokból kirajzolódó képet. Egyébként valamennyi dokumentumhoz részletes magyarázó jegyzetet fűz a kötet szerkesztője, utal a dokumentum környezetére, következményeire, előzményeire stb. E forráskiadvány elsősorban a szakmai közönséghez kíván szólni. Jelenleg nyilvános könyvesbolti forgalomban nem érhető el, bár mmd«i bizonnyal igen sokan szívesen megvennék és olvasnák, mert a tudományos kutatás segítésén kívül kiváló történelmi ismeret- terjesztő munka is. A minap a televízió A hét című műsorában szó esett a helyi tudományos kiadványok nyilvános terjesztéséről. Nos, ez a Forrásolt: a borsodi és miskolci munkásmozgalom történetéhez IV. 1939—1944 című vaskos kötet egyike azon helyi tudományos kiadványoknak, amelyet a szűkebb szakmán túl a nagyközönség számára is hozzáférhetőbbé kellene tenni. Benedek Miklós Ifjúsági Tájékoztató Iroda Miskelcti (Folytatás az 1. oldalrót) — Vagyis hasonló feladatot lát el az Ifjúsági Tájékoztató Iroda, mint a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Ebből kiindulva: nem volt-e fölösleges az új intézmény létrehozása? — Fölőslegességről szó sincs! — mondja a KISZ Miskolc városi Bizottságának titkára, majd így folytatja: — Az iroda csak hasonló és nem azonos feladatot lát el, mint a jogsegélyszolgálat. Az ügyintézők ugyanis csak tanácsot adnak, vagy a nyomtatványok kitöltésében nyújtanak segítséget, iratszerkesztésre, képviselet ellátására viszont nem jogosultak. Ez a szolgáltatás ebből adódóan kevesebb, mint amennyire a szakszervezeti jogsegélyszolgálat képes. Ugyanakkor azonban adott esetben az eredmény mégis nagyobb lehet, hiszen az egyik fiatal mondja el a problémáját a másik fiatalnak. Az irodát felkereső fiatalt öt, rendszerint eltérő képzettségű és végzett, ségű ügyintéző hallgatja meg és látja el tanáccsal. Elejét vesszük annak az ellentmondásnak, jogi nyelven: összeférhetetlenségnek is, amely a jogsegélyszolgálatban előfordul, hogy az a jogász ad felvilágosítást a dolgozónak, aki e vállalatot képviseli vele szemben a munkaügyi döntőbizottsági tárgyaláson. — Ki az Ifjúsági Tájékoztató Iroda vezetője és kik a tagjai? — A vezetője Tálasné dr. Kolos Anna, aki a 4. sz. Ügyvédi Munkaközösségben dolgozik. Az iroda harminckét ügyintézője ötös csoportban váltja egymást. Tagjai tanácsi dolgozók, vállalati jogtanácsosok, ügyészek, bírók, ügyvédek, önkéntes munkatársakat ad a rendőrség, a Vám. és Pénzügyőrség, az Express Utazási Iroda és a KISZ megyei Bizottsága. — Hogyan fogadták a fiatalok az iroda létrehozását, mennyien keresték fe! arz eltelt idő alatt tanácsért, felvilágosításért? — Ma még nem minden rá. szoruló tud az Ifjúsági Tájékoztató Irodáról. A figyelem- felkeltés, a népszerűsítés érdekében további propagandára van szükség. Az ügyintézők ezért felajánlották, hogy kilépnek az iroda falai közül, s az üzemekben, különböző fórumokon adnak a fiataloknak jogi tanácsokat. A különféle ügyekben az irodához forduló fiataloknak megfelelő felvilágosításban volt része — mondja befejezésül Komolya Gizella. (holaj) Tudományos emlékülés Miskolcon (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően korreferátumok következtek. Dr. Kun László, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Marxizmus —Leninizmus Tanszékének vezetői, a lenini forradalomelmélet nemzetközi jelentőségéről beszélt. Dr. Emödi Gyula, az Oktatási Igazgatóság Nemzetközi és Magyar Munkásmozgalom Története Tan. székének vezetője u magyar —szovjet barátság ápolásának borsodi gyakorlatáról szólt. Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese a megye állami intézményeinek szovjet kapcsolatairól; Pajuf József, az ÓIG tanára a magyar —szovjet gazdasági együttműködés megyei tapasztalatait ismertette. Az emlékülés Kerekes József zárszavával ért véget P. X Ez év februárjában a szegew di József Attila Tudományegyelem Üj. és Legújnbbko- ri Egyetemes Történeti Tanszéke. valamint a budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központ közös szervezésében a szegedi egyetemen tudományos ülésszakot rendeztek a Lengyel Munkáspárt (PPR) megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Ennek előadói Lagzi István tudományos főmunkatárs, dr, D. Molnár István egyetemi docens, dr. Eugeniusz Dura- czynski docens, a LEMP Központi Bizottságának osztály- vezetője, és dr. Henryk Sla- bek, egyetemi tanár voltak. A tudományos ülésszak anyagát — Küzdelem az új Lengyelországért címmel — a budapesti Lengyel Tájékáé, tató és Kulturális Központ most könyv alakban jelentette meg. Gazdaság és művelődés MezánagyÉiiáEyi beszétietés Vannak szerencsés falvak, települések. Bizonyos vonatkozásban annak gondolom Mezőnagymihályt is, a mezőkövesdi járás közepes nagyságú községeinek egyikét. Mi a „szerencséje” Me- zőnagymihálynak? Vélem — az állami gazdaság léte. És most nem elsősorban arra gondolok, hogy az ott élőknek helyben-közel adódik jó munkalehetőség. Azt akarom előhozni, hogy a község kulturális-művelődési lehetőségei messze jobbak itt, mint a hasoiüó nagyságú településeken. És azért jobbak — mert itt „székel” egy jól működő gazdaság. Hozzáteszem, nem elhanyagolható tény: e gazdaság vezetői nem csupán a „munkást” látják a dolgozókban, nem pusztán a „munkaerőt termelő” közösséget a településben; fontosnak tartják az emberről való gondoskodást, az ember szellemi épülésének segítését is. A megfogalmazásnak még a halványában sincs semmi hántás, ha azt mondjuk: Mezőnagymihályban az állami gazdaság támogatása, gazdai ügyszeretete nélkül folyamatosan dolgozó köz- művelődési intézményről alig is lehetne szólni. Ahhoz ugyanis a tanács adott anyagi lehetőségei nem lennének elegendőek. Ez így volt már tizenöt évvel ezelőtt is. És akkor „jött” az állami gazdaság; Pavolek Mihály szb-titkár (azóta már jól megérdemelt nyugdíjas napjait éli, éppen utolsó munkanapján találkoztunk) : — A községi művelődési ház működtetését 1967-ben vettük át a tanácstól, az intézmény fenntartója-működ- tetője az állami gazdaság szakszervezeti bizottsága lett. — Hogyan summázná a másfél évtized legfontosabb történéseit, eredményeit? — Az idő során, lehetőségünkhöz mérten, törekedtünk arra, hogy az épület olyan állapotba kerüljön: érdemes legyen oda bemenni. Ez folyamatos figyelmet, munkát kívánt. Amikor a fenntartó szerepét átvettük, társadalmi vezetőséget választottunk, s megpróbáltunk olyan embert találni, aki a tartalmi munkát felelősen meg tudja tervezni, a közművelődési élet szervezőjévé tud lenni. Az első időben ez nem nagyon ment; két-három (tiszteletdíjas) művelődésiház-vezető váltotta egymást, míg végre megtaláltuk az „Igazit”: Tóth Béla pedagógus személyében. Ma is ő a mi népművelőnk, vezetésével mozgalmas élet alakult ki az intézményben. A művelődési házban működik a köze) ötezer kötetes, jó állományú könyvtár is ... A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságnak átlagban 900 dolgozója van, 12 település tartozik vonzáskörzetébe. A dolgozók többsége „helybéli”. Ám, mi sem természetesebb : a szakszervezet által működtetett művelődési intézmények a falu valamennyi lakója előtt nyitva állanak. S az, hogy a művelődési ház igazgatója pedagógus, itt azzal a gyakorlati haszonnal is jár, hogy az iskolával, s a gyerekek révén a szülőkkel jó az intézmények kapcsolata. — Mit tart a tartalmi munka felsorolni érdemes „elemeinek”? — A legfontosabbnak a folyamatosan dolgozó szakkörök, csoportok munkáját tartjuk. Igen közkedvelt az asszonyok körében a hímzés, a varrás — ehhez biztosítjuk a feltételeket, s ők munkáikkal már a megyehatáron túl is sikereket értek el. Dolgozik a fotó- és a bábszakkör, s van egy népi tánccsoportunk, zenekarral. S ha már táncról esett szó: minden évben lehetőség nyílik a gyerekek előtt, hogy tanfolyamon sajátítsák el a társastánc, a társas érintkezés legfontosabb elemeit. Az idősebbek nyugdíjasklubban találkozhatnak, a ha mindehhez hozzáveszem, hogy rendszeresen van műsoros est a házban, bizonyára elhihető: hétfő kivételével minden napra jut program ... — És a fiatalok? — A fiatalok a KISZ- szervezetek révén maguk is teremtenek művelődési alkalmakat; társadalmi munkáik ellenértékét felhasználják például országjáró kirándulásokra, de Budapestre is járnak színházba, bérlettel, ehhez megkapják a gazdaság autóbuszát... A szakszervezeti bizottságnak — mint azt a beszélgetés során Pavolek Mihály hangsúlyozta —, természetesen sajátos feladatai is vannak a dolgozók közművelődési ügyében. Ezek közül az oktatás megszervezéséhez adható segítséget emelte ki (politikai, szakmai, állami oktatásról egyaránt szó van); e téren egyetlen dolog aggasztotta: nehezen boldogulnak a nyolc általánost el nem végzettekkel, nehéz „rászedni” őket a tanulásra. S ami (sajnos már unalomig ismételten igaz) még szomorúbb: a fiatalok az „űjra- termést” is hozzák a gazdasághoz. A kontraszt itt a legélesebb: négy-hat osztály- lyal bírók az( egyik oldalon — másfél-kétmilliós értékű gépekkel dolgozó, két szakmával rendelkezők a másikon. (De ez már egy másik írás témája lehetne...) (1. n. ,j.) A leBiagrádiak baeiverseBye Minden zeneműben van néhány, úgynevezett kényes pont, amitől kicsit tart a zenekar As a karmester is, ahol a dallam az adott hangszer- csoporton kellemetlen fekvésben játszható, vagy bizonyos szólambelépések kívánnak nagyobb körültekintést stb. Kara Karajev azerbajd- zsáni szerző 1965-ben komponált 111. szimfóniája szinte csupa ilyen kényes elemből épül fel, amelyet borotvaélen táncoló szólóállások, témák és dinamikai utasítások tesznek nehezen előadható művé. — Ezzel az alkotással indította koncertjét a Lenin- grádi Állami Konzervatórium Kamarazenekara december 6-án este, a Miskolci Nemzeti Színházban. A Jurij Aliev által vezetett együttes tehát már az első műsor- számnál megmutathatta képességei legjavát, s különösen a harmadik, Andante tétel tolmácsolásánál derült ki, hogy a fiatal muzsikusokból álló társulat az átlagosnál nagyobb türelemmel viseltetik a dinamikai kifejezőeszközök iránt. Hangversenyük legérettebb, legszebb produkciójának Mozart Kis éji, zenéje bizonyult. A felfogásukban megszólalt négytételes szerenád megőrizte „nachtmu- sik” jellegét, s interpretációs közhelyek nélkül, dagályosságtól és erőszakos pátosztól mentesen valósították meg a lebegően könnyű mozarti textúrát. Ugyanez a stiláris tisztaság, egyszerűségre törekvő értelmezés jellemezte Csaj- kovszkij Vonósszerenádjúna'c bemutatását is. Az együttes méltán vívta ki a közönség elismerését, s két ráadásszámmal (Csajkovszkij: őszi ének; Rebikov: Keringő) honorálta a tapsot. D. Sz. E.
