Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

1982. december 1., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Kulcsszerepben a bizalmiak Vascsövek a bányában II mkm Agitáció és propaganda a szakszervezetekben A szakszervezeti munkában mindig is je­lentős szerepe volt az agitáció és propagan­damunkának. Napjainkban még inkább szükség van erre a tartalmasabb, színvonala­sabb tudatformálásra, amikor is a jól ismert gazdasági körülmények nehezítik előbbreju- tásunkat. A Szakszervezetek Megyei Taná­csa a közelmúltban testületi ülésen vitatta meg a mozgalom agitációs és propaganda- tevékenysége továbbfejlesztésének tenniva­lóit. Kérésünkre Szűcs Ferencné, az SZMT megyei titkára vázolta az elmúlt időszak tu­datformáló munkájának tapasztalatait, ta­nulságait és az elkövetkezendő időszak fon­tosabb feladatait. — A Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak az idén ősszel hozott határozata is hang­súlyozta, hogy agitációs és propagandatevé­kenységünket a korábbinál tudatosabban és célszerűbben kell végezni — mondotta. — Kulcskérdés: hogyan sikerül a szakszerveze­ti tagságot aktivizálni céljaink kialakítására és a feladatok megoldására. — Eddig is ez volt a Jeladat. — Igen, de a mindannyiunk által ismert nehezebb gazdasági helyzet, az egyre telje­sebbé váló demokratizmus miatt a tagság is várakozással és igényesebben tekint a szak­szervezetek vezető szerveire. Sürgetik a tar­talmasabb és nyitottabb mozgalmi életet, ez pedig csak a közvetlenebb, „hétköznapibb” politizálással és az élő szó erejével érhető el. — Mit kell tenni ennek érdekében? — A munkahelyek szakszervezeti szervei, a bizalmiak egyre aktívabb részesei a külön­böző döntéseknek. A megnövekedett önálló­ság természetesenMgényli az agitációs és propagandamódszerek változását is. Nem vetjük el a régi, jól bevált formákat, de ke­ressük az új lehetőségeket. Többet kell fog­lalkoznunk az emberek személyes problé­máival is. A tömegkapcsolatok erősítésében, a tudatformálásban nagyobb felelősség és nagyobb feladat hárul a választott tisztség- viselőkre, elsősorban a bizalmiakra. — A bizalmiak meg Jelelnek-e a növekvő feladatoknak? — Döntő többségük igen, hiszen általában erre érdemes, jól felkészült, a dolgozók kö­telességeit és jogait ismerő ember tölti be e fontos tisztséget. Ismeri a munkahelyek gondjait, feladatait, közvetlen mindennapos kapcsolatban van a dolgozó társaival. Nagy gondot fordítunk a bizalmiak felkészítésére, tájékoztatására. — Megfelelően hasznosítják-e az ismere­teiket? — Általában igen. Azonban egyik gon­dunk, hogy a felkészítésük nem mindenütt folyamatos, és az információk hasznosítása sem vált még elég rendszeressé. A bizal­miak egy része kerüli a vitákat, érvrendsze­rük szegényes, munkájukban nem tudatos az érdekvédelem és a nevelő munka. — Sokan úgy vélik, hogy az eredménye­sebb munka egyik akadálya a formalizmus és a mozgalmi bürokrácia. így van ez? ■— Ahol tapasztalhatók ilyen jelenségek, ott akadályt is jelentenek. Viszont az el­múlt időszakban sokat tettünk a mozgalmi munka politikai jelllegének alakítása érde­kében. Nemcsak a vezető testületekben, ha­nem a munkahelyeken, a szakszervezeti cso­portokban is kevesebb a „bizottságosdi, az ülésezés”. Ezeknek egy szükséges mértékétől nem lehet eltekinteni, és az is igaz, hogy a gyorsan változó, új körülményeket teremtő időkben sokszor nem lehet várni a „soros” tanácskozásig. Gyorsan kell tájékozódni, dön­teni. s a megfelelő érvanyaggal, az élő szó­val, agitáeióval kell mozgósítani. — A megfelelő érvek természetesen őszin­te, a reális tájékoztatást jelentik? — Természetesen, hiszen a dolgozók, ha mást tapasztalnak a mindennapi életben, és az agitáció érvei is elszakadnak a valóság­tól, akkor a munkánk eredménytelen. Az el- koptatottnak tűnő feladatok, mint például az anyag- és energiatakarékosság, vagy az üzem- és munkaszervezés javítása, ma már konkrét, hétköznapi tennivalókat jelentenek. Ezekben és más feladatokban is egyre na­gyobb jelentősége van annak, hogy a dol­gozókat érintő döntéseket megelőzi-e a ve­lük folytatott érdemi vita, eszmecsere, a le­hetséges megoldások mérlegelése. A jövőben erőteljesebben kell törekednünk a munka­helyi demokrácia gyakorlására, a meglevő fórumok lehetőségeinek tartalmasabb ki­használására. Ez egyben a szakszervezeti munka nyilvánosságát, nyitottságát is erő­síti. — Az eredményesebb gazdálkodásra, a ha­tékonyságra való törekvésekkel együtt kell erősíteni a szocialista értékeinket. Hogyan segíti ezt az agitáció? — Ez elsősorban gyakorlati kérdés. A bi­zalmiak, a tisztségviselők egyik fontos fel­adata, hogy népszerűsítsék azokat, akik pél­damutató, kiemelkedő munkát végeznek. Te­gyenek meg mindent azért, hogy megkap­ják a megfelelő anyagi és erkölcsi elisme­rést. Nem akarjuk felidézni az ötvenes évek gyakorlatát, de úgy látjuk, hogy a példa­mutató szocialista brigádok, dolgozók a le­hetségesnél kisebb mértékben szerepelnek, például az üzemi faliújságokon. Persze leg­jobb példa a bizalmiak, a vezetők személyes példamutatása, ez pozitívan befolyásolja környezetüket. — Az SZMT a jövőben mit akar tenni a tudatformáló munka javításáért? — Fontos tennivalóink között említem: a szakszervezeti bizottságok, munkahelyi testületek önállóságát nem csökkentve, a jö­vőben még inkább szorgalmazzuk a szóbeli és a szemléltető agitáció szélesebb elterjedé­sét. Az SZMT tagjainak többet kell a munr kahelyeken — nemcsak a vezetőkkel, hanem a dolgozókkal, bizalmiakkal is — eszmecse­rét, párbeszédet folytatni. A bizalmiaknak, a testületek és apparátusok tagjainak élőbb, közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítani a tagsággal. Elébe kell mennünk bizonyos dol­goknak és nem utólag kell magyarázkodni. 1 — Az agitáció nem választható el a szak- szervezeti munka egészétől. Mennyiben be­folyásolja ez a munka tervezését? — Minden szakszervezeti feladat megha­tározásakor meg kell tervezni a végrehajtás­hoz szükséges agitációs és propagandacélo­kat is. A tervezésben az eddigiektől jobban kell támaszkodni a kiscsoportok, a bizalmiak információira. Ehhez azonban az szükséges, hogy ők is tájékozottabbak legyenek, csak így tudják eredményesebben betölteni érdek­feltáró és érdekképviselő funkciójukat. — Hogyan tudja az agitáció egy időben erősíteni a gazdaságpolitikai segítő és az ér­dekvédelmi funkciók ellátását? — Az agitációnak és a propagandának a helyi feladatok végrehajtásának segítésére kell koncentálnia; a termelés minőségi té­nyezőire, az eredményes gazdálkodásra kell nagy figyelmet fordítani. Adott vállalat ese­tében, ha teljesíti a tervét, ezáltal a kollek­tíva, benne az egyén is megtalálja a számí­tását. Ennek tudatosításában segíthet és se­gít is a tartalmasabb szakszervezeti agitá­ciós és propagandamunka —: mondotta befe­jezésül Szűcs Ferencné. Petra József Bdb a háztájiban 1 leijiveieiniezii növény A legnagyobb vonzerő je­lenleg a bekecsi Hegyalja Termelőszövetkezet tagjainak körében a bab háztáji ter- mesztése. Különösebben nem lehet csodálkozni ezen. hi­szel az egyholdas területen 15-- 10 ezer forintos jövede­lemhez Hittatja a gazdákat Mivel a bab vegyszeres nö­vényvédelme még nincs tel­jesen megoldva, s a keve­sek1 veszteség érdekében a növényi a kombájn elé kéz­zel kell nyílni. rendre rakni, a sikeres termesztés záloga a háztáji, azaz a kétkezi mun­ka. A gazdaság 510 hektáron termesztett babot, amelyből 130 hektárra a vetőmagter­mesztő vállalatok, kísérleti intézetek tartottak igényt. A nagy jövedelem miatt sok az igénylő — ebben az évben ötszázötvenen ter­mesztettek háztájiban babot —, így a közös gazdaság a répa részesműveléséhez kö­tötte a jelentkezést. Magya­rán : csak az a tag kaphatott háztájiban babot, aki vállal­kozott a cukorrépa kézi mű­velésére is. Az eredmény: a legjövedelmezőbb növény, a bab mellett, a cukorrépa is hektáronként száz mázsával többet, ötven tonnán felül fizetett az idén a részes, az­az kézi művelés hatására. Kevés beruházás, több boliámlenez A tavalyinál kétmillió négyzetméterrel több, 13 mil­lió négyzetméter hullámle­mezt készítenek az év végéig a Nyergesújfalui Eternit- gyárban, s ebből 12 millió négyzetméternyit már el is szállítottak a megrendelők­nek. Az elmúlt hónapokban vá­ratlanul megnőtt az igény az ilyen termék iránt, koráb­ban elsősorban az üzemele megrendelésére gy áldották, újabban viszont a családi há­zak, az emeletes lakóépüle­tek fedésére is tömegesen használják a hullámosított e térni nemezeket. A bányákban, a föld alatti munkahelyeken nagy teljesítményű ven­tillátorok biztosítják a levegőt. A munkahelyekre nagy átmérőjű csövön keresztül jut el a levegő. A vascsöveket egyre inkább fel­váltja a műanyag. A stabil vascsövet legtöbb helyen már csak a fövágatokban használják. Képünkön: pályakocsin szállítják a föld mélyébe a vascsöveket. Fotó: Laczó József energiahasznositásért A villamosenergia-terme- lés mellett megkezdte a gőz­szolgáltatást is az inotai No­vember 7. Erőmű. A most el­készült hat kilométer hosz- szú távvezetékrendszeren át Várpalota háromezer lakásá­nak fűtéséről gondoskodnak, és gőzt szállítanak a Veszp­rémi Szénbányák brikettüze­méhez is. A gőz előállítása miatt 5—10 százalékkal csök­ken az erőmű villamos- energia-termelése, ez a vesz­teség azonban gazdagon megtérül a hőszolgáltatás ré­vén. Várpalota lakásait ugyanis eddig részint a már elavult, gazdaságtalan városi kis erőmű, részint pedig gáz­olajkazánok fűtötték. A No­vember 7. Erőmű gőzterme­lésével, amellett, hogy egyenletessé, biztonságossá teszik a lakások fűtését, évente kétezer tonna olajat takarítanak meg. A meg növekedett gőz mennyisége lehetőséget te­remt arra is, hogy a szépbá­nyák megkétszerezze brikett- gyártását. Az energiaracionalizálást szolgáló beruházás 1980-ban kezdődött: költsége több mint 300 millió forint, ami­ből 150 millió forint a Ma­gyar ViUamosművek Tröszt hozzájárulása, 88 millió fo­rintot a szénbánya, 66 millió forintot pedig a városi ta­nács adott. Az energiarend­szer egyébként tovább bővít­hető, s a tervek szerint 200tP- re már megkétszerezik a je­lenleg fűtött lakások számát A lehetőségek határán Eltérni a szokványtól Gépeket ma már hiába ke­resnénk a taktaharkányi Pe­tőfi Termelőszövetkezet ha­tárában. Igaz, két Rába Steiger még dolgozik, de több kilométerrel távolabb a lcesznyéteni gazdaság hatá­rában. Segítenek a szom­széd szövetkezeten, annak szántási gondjain. így tehát Taktaharkányban végeztek a több mint 3100 hektáros ta­vaszi terület mélybeforgatá­sával. Elismerően bólintanék éppen, amikor átvillan raj­tam: ez lehetetlen. Gyorsan számolok: a rendelkezésre álló erőgéppark teljesítmé­nye, ekkora területhez, a rendelkezésre álló idő alatt, kevés. Hajdú István, a nö­vénytermesztés ágazatvezető­je észreveszi kétkedésemet, mert elmosolyodik: RECEPT NEM LEHET — Szó sincs szántásról, őszi talajművelésről beszé­lek. Területünk nagy hánya­dán forgatás nélkül készít­jük elő a talajt. Hogy mi­ért? Mert nem vagyunk ar­ról meggyőződve, hogy adott­ságaink között a hagyomá­nyos mélyforgatás a legmeg­felelőbb, de azt biztosan tud­juk, hogy a legdrágább. Ezért kezdtük évekkel ez.előtt „val­latni” talajainkat, milyen ta­lajművelést hálálnak meg leginkább. Az eredményen, és elsősorban a jövedelme­zőségi — divatosabb szóval: hatékonysági — mutatókon mi lepődtünk meg leginkább. Ezek után el kell árulni: mivel „váltják ki” az ékét a szövetkezetben. A legegysze­rűbbnél maradva: a napra­forgó után tárcsával műve­lik el a talajt, ezt a mütrá- gyaszórás követi, majd a ki­sebb tárcsa keveri be a ta­lajba a hatóanyagot; követ­kezik a vetés, s lezárása gyűrűshengerrel. Mindezt 500 hektáron végezték el. Az ágazatvezető: — Ennél a vetéselőkészí­tésnél nemcsak a költségta­karékosság, hanem a feladat elvégzésére fordítható idő le­rövidülése a lényeg. Mi ezt párosítottuk — főleg a Ták­taközben fekvő határrészünk­ben — az altalajlazítással. Az idén 1600 hektáron emel­tük meg ötven centiméteres mélységből a földet. Ezzel áttörtük a vízzáró réteget, mérsékelni tudtuk a belvíz- veszélyt A talaj levegőhöz jutott, amely élettanilag ked­vező. Ugyanakkor az egész művelet költsége, legalább húsz százalékkal alatta ma­rad a szántásénak, viszont jobb hatásfokú, hiszen nem törnek, csavarodnak az eke­fejek, vágy a fordító lemezt rögzitó karok. Más gazdaságoknak talán nem lehet „recept” a takta- harkányiak költségtakarékos talajművelése. De egy biz­tos, hogy a szakítás a ha­gyományokkal, a klasszikus technológiákkal — nem kis kockázatvállalással — itt be­vált. ' REPÜL A VETŐMAG Kissé furcsa elképzelni azt a vetést, amikor a helyére tízméteres távolságból re­pülve érkezik a vetőmag. Pedig a Taktaköz adottságai között ez az eljárás ma már több,1 mint ígéret. A félreér­tések elkerülése végett: a búza magját nem helikopter, hanem égy tehergépkocsira szerelt műtrágyaszóró tár­csái repítik szét. — Ebben az eljárásban sincs semmi „forradalmi” vagy új. Egy szomszéd szö­vetkezetben láttuk, eredmé­nye meggyőzött minket. Lé­nyege: a szórt vetés —amit a régmúlt parasztember al­kalmazott —, de párosítva a legkorszerűbb technológiá­val. Hihetetlenül egyszerű, de hatásos eljárás. Példa­ként: a műtrágyaszóró délig kevert műtrágyát juttat ki a földre, délután már vető­maggal töltjük fel. s indít­juk a határba. További elő­nye, hogy három korszerű IH-vetőgép megvásárlását tette szükségtelenné. Ezek ára pedig 3,6 millió forint. Ezért mondom: a szórt vetés nem­csak gyorsabb, hanem jóval olcsóbb is, hiszen a gabona- termesztést nem terheli a drága munkagépek amorti­zációja, értékleírása. KÉTMILLIÓS PRÉMIUM Az idei szárazabb időjárás — párosulva a „formabontó” elképzelésekkel — megmu­tatkozott a terméseredmé­nyekben. A búza 5,5, a ku­korica nyolc, a cukorrépa 45,2 tonnás hektáronkénti termést adott. Ügyesen al­kalmazkodva az állami sza­bályozórendszer és a válla­lati ösztönző rendszer válto­zásához, közel négymillió fo­rinttal sikerült úgy növelni a nyereséget, hogy annak nincs költségvonzata! Hajdú István: — Még az elmúlt év őszén elhatároztuk, hogy minden­képpen több gabonát fogunk termelni, hiszen erre lehető­ségünk van. A többletler- mésre kapható prémiumot pont akkor vezették be, ami­kor alsó, veszélyeztetett te­rületeinkről ki tudtuk végre váltani a kukoricát. Így az abraknövény a védett határ­részekbe került, ahol leg­alább két tonnával többet adhat hektáronként. Mivel a belvíz elmaradt, az őszi bú­za ragyogóan termett. Végül is az átlagos 12 ezer tonna helyett, több mint 16,5 ezer tonna gabona termett, ame­lyért 2,3 millió forint pré­miumot kapunk az államtól. A cukorrépa, amelynek eredménye szintén alappsan felülmúlta az elmúlt évek át­lagát. 1.5 millió forinttal hoz — ez is termelésfokozásért kapható prémium — a szö­vetkezet kasszájába többet. Érdekességként: 17 hektá­ron kézzel szedték, fejezték a répát, itt a hektáronkénti átlag meghaladta a 620 má­zsát. vagyis az árbevétel a 62 ezer forintot! Igv min­denképpen eredményes, jó évet zárnak Taktaharkány­ban. — kármán —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom