Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

műk m». jmtaecit Justin.’*:. ÉSZAK MAGYARORSZÁG 14 1982. december 24., péntek „A királyi ajtó" az ortodox templomban Halhólyagoj kehely a XV. szá­zadból az avasi református templomban A XVIII. század első feléből származó keresz­telőkul a Mindszenti templomban Miskolc nem „templomos” város, ilyen szempontból össze sem hasonlítható Eszter­gommal, Péccsel, Egerrel, Debrecennel sem. Ha a templomokban, múzeumokban fellel­hető egyházművészeti alkotások, kincsek oldaláról nézzük, akkor is hasonló a kép. Mégis, mikor elindultunk, hogy a karácsonyi lapszámba egy képes összeállítást készítsünk a Miskolcon található legszebb egyházmű- vészeti alkotásokból, hamarosan kiderült, hogy a bőség zavarával kell megküzdenünk. Az ortodox egyházközség templomának cso­dálatosan szép ikonfala, egyéb képei, az avasi református templom több száz éves kelyhei, a Mindszenti katolikus templom barokk faragásai közül csak egy-egy kap­A Búza téri görög katolikus templom festett üvegablaka: Szent István felajánlja a koronái &üz Máriának hatott helyet az összeállításiján. És akkor ? még nem beszéltünk a Diósgyőri Madonna f szobráról, a sok művészi kézimunkáról !< (amelyek között szintén több régi, iparmű- : vészeti alkotás található), más képekről, l szobrokról, kegytárgyakról. Az itt bemuta- 1 tott alkotásokat feltehetően nagyon keve- i sen ismerik összességükben, hiszen ezeket | hat különböző felekezet, hat templomának i anyagából válogattuk össze. Ügy gondoltuk, hogy bár ezek az egyház- . művészeti alkotások az egyházközségek tu­lajdonában vannak, mégis az egész magyar képzőművészeti kultúra értékei, amelyek csak úgy válnak közkinccsé, ha tudomást szerzünk róla és megismerjük azokat. (Szatmári—Laczó) Nyolcágú réz menóra a Kazinczy utcai izraelita templomból Székely Bertalan 1896-ban feslelf oltárképe, a Hunyadi utcai evangélikus templomban I wairtVMHii iworMti iM«ivwn>iwrM I ~ ni i Pető Sándor: Egy téli napon a ház elé, pontosan Bencéék ablaka alá egy hóember költözött. Senki nem tudta honnét jött, talán a gyerekek gyúrták, hógolyóból gömbölyítve ha­talmas hasát, fejét, gombóc­lábát. De az is lehet, hogy egy másik térről gyalogolt ide, megunva az ottani ácsorgást. Lábos-kalapja ferdén ült a fején, konzervdoboz-sze­mében szomorúság csillo­gott. Bence fedezte fel egy reg­gel, s hangos ujjongással kezdte felkelteni a még alvó szülőket meg a szuszogó Borsót. — Itt a hóember! Itt a hó­ember! — Hagyj aludni — for­dult a fal felé apja. — Na, hagyjál — fordult a másik oldalára anyja. Borsó meg sem mozdult, csak szuszogott tovább. Bence látva a teljes ér­dektelenséget, halkan felöl­tözött, és behúzva maga után az ajtót, kiosont a szo­bából. — Szerbusz, hóember! — köszöntötte a hóembert. — Hogy hívnak? — Hóembernek — vála­szolta a hóember. — Mért állsz itt? — Nincs hova mennem. — Te már ovis vagy? — Micsoda? — nézett rá értetlenül a hóember. — Áh, persze, te már fel­nőtt vagy. — Nem, én hóember va­gyok. — Játsszunk valamit? — Mit? — Fussunk versenyt. — Azt én nem tudok. — Akkor játsszunk ugró­iskolát. — Azt se tudok. — De unalmas hóember vagy. nem tudsz te semmit. Én még azt hittem, hogy ba­rátok leszünk. — Azért lehetünk. — De hát te nem tudsz semmit se játszani! — Taníts meg. — Nehéz eset vagy. — Na, taníts meg — kö- nyörgött a hóember. — Na jó! Tudod mit, hó­golyózzunk, azt biztosan tudsz, hiszen hóember vagy. és azok tudják gyúrni a leg­messzebb szálló hógolyót. — De én azt se tudok. — Azt se. azt se... akkor mesélj valamit. Azt talán csak tudsz? — Tudok. — Na, akkor kezdd. — Egyszer volt, hol nem volt... — kezdte a hóem­ber. — Ezt már ismerem! — vágott közbe Bence. — Az üveghegyen is túl, ahol a kurta farkú kismalac túr, volt egyszer egy akárki. — Nem akárki, hanem egy... — Király, egy sárkány, egy királyfi, egy királylány. Valami mást nem tudsz? — Tudok, de az is így kezdődik. — És fuss el véle, úgy végződik — legyintett Bence. — Hát akkor mesélj te — dörmögte sértődötten a hó­ember. — Én? — vakarta meg a fejét Bence. — Na ugye, te se tudsz mesélni. — De az apukám az tud. — Az apukád, az apukád! Azt az enyém is tud. — Akkor most mi legyen? A hóember nem válaszolt. — Nem hallod, mit csinál­junk? De a hóember most se vá­laszolt. — Miért nem beszélsz, megkukultál ? A hóember erre sem mon­dott semmit. — Mondj már valamit. Kismisi fordult be a sar­kon. — De jó hóember! — ki­áltotta messziről. — Jó, dehogy jó, egy kuk­kot sem akar szólni. — Persze, hogy nem, mert a hóember nem tud beszélni. —' Dehogynem. Az előbb még mesélt is nekem. — Ez? — Igen ez. — És miről? Rejtvény — Egy királylányról, aki olyan szép volt, hogy az em­berek állandóan a napba néztek, mert az nem vakí­totta őket annyira, mint a lány szépsége. — De buta mese. — Ez neked buta? Hát tudd meg, hogy egyáltalán nem buta, mert a hóembe­rek tudják a világon a leges­legszebb meséket. És nem­csak mesélni tudnak, de fut­ni is. meg ugróiskolát ját­szani. és legfőképpen hógo­lyózni tudnak. — Hisz meg se mozdul. — Mert már elfáradt. Annyit játszott velem, hogy alig győzi kipihenni. — Hát ha így van, akkor legyen így. De most velem fuss versenyt — azzal Kis­misi szaladni kezdett. Bence a hóemberre kacsin­tott, s aztán usgyi, ő is sza­ladni kezdett. Ä hóember meg csak nézte, és titkon az ó győzelméért szurkolt. 16 Karácsonykor - karácsonyról Ady Endre egyik nagyon szép karácsonyi verséből idé­zünk egy részletet az alábbi kockarejtvényben. A meg­határozások alapján kapott szavak betűit írjátok be a megfelelő számok szerinti kockákba, s 1-től 63-ig folya­matosan olvasva, megkapjátok az idézett verssoroka-*- Egyszerű jókívánság ÍO 11 12 13 14 15 3 A házi sertés mai élő őse 5 9 1 33 32 45 46 8 Titkos írásban használt betűk vagy számok 55 34 35 Tanácstag is tartja 26 49 52 Rövid, jellemző mondás, mottó 42 57 7 56 38 Erőszakkal kinyit valamit 26 54 Nem zártkörű 31 53 Valamikor ebben is őröltek gabonát 36 1 V 31 30 41 23 37 63 50 18 17 9 7 6 17 A szónok mondja 45 46 36 40 38 58 39 41 44 Holmiját nem tartja rendben 55 54 19 20 21 23 25 24 22 Valaminek létezése 26 60 61 62 43 59 59 43 45 Az elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése a követ­kező : TÉT—LEN—TI—BOR—SÖ—DER—VIS—KÖ—CSI­KÓ—RÓ—MA—NO—BEL—GA—BI—KA—PU­HA—BARCS. A helyes megfejtéseket beküldők közül könyvjutalmat nyertek a következők: Abonyi Orsolya, Miskolc. Vándor S. u. 29. VII/3. 3530; Nagy Veronika. Taktaharkány, Ár­pád u. 6. 3922; Pankucsi Mariann, Taktaharkány, Gép­állomás u. 1/b. 3922; ifj. Novák Ferenc, Kazincbarcika, Lenin út 45. IV 2. 3700: Kocsis Attila. Szerencs. Példány­kert köz 2. 3900; Rónai Angelika, Miskolc, Bihari J. u. 5. VI'3. 3530; Lukács Lackó, Kazincbarcika, Radix)ti tér 6. II/4. 3700. 2. 2> 4­5 (o <3 <0 >14 M e m <5 Jó <6 43 lo u n 7b 2H 05 7b 9* 26 9Q 30 3\ 31 bb 3H 35 26 e* w~ 3q HÓ M4 Ml M3 MM M5 M6 Mi H& Mq so 54 Él 5M S'5 56 5* 56 5q 60 64 G1 66 44 35 27 28 29 53 47 48 4 51 55 47 á 1 f 25 26 2 45 50 63 16 32 28 37 43 12 6 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom