Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-03 / 284. szám
*a ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T9B2. december 3., péntek Kötűfon a bükki furisfaházakban 'Kitűnő Mirea, romantika: Szentlélek. Nemrégiben újait meg a hoftóstetői hiristaház. Csendes ezen a délelőttön a Bükk. Hétköznapját éli. A város ködjéből kiérve itt már éles a levegő, tisztán rajzolódnak a fák. Lentebb még találkozni emberekkel, a szénégető boksák mellett, a fatelepeken. Feljebb érvén egy-két bakancsos turistát látni, bámészkodó utasaival autó veszi a kanyart. Bár a Bükk szépsége magával ragadó, mégsem csak gyönyörködni jövünk. Térjünk csak be sorra a turistaházakba: mi újság ilyentájt, a tél küszöbén? * Bükkszentkereszt, Béke turistaház. Fehérre meszelt falával már messziről hívogat, itt benn, az étteremben hatalmas cserépkályha duruzsol. Ízléses, hangulatos a berendezés, az étlapon ínycsiklandó ételek: vadak, halak, velőrózsa, hatféle leves, fris- sensültek. Csak éppen vendég nincs. Igaz, hétköznap délelőtt van, s Valent György- né üzletvezető-helyettes mondja is: — Hétközben jóformán csak ülünk és várunk. Egy-két nyugdíjas, ha betéved. Ilyenkor, a „holtszezonban” tulajdonképpen ráfizetéses az üzlet. — Tavaly novemberben még szállóvendéget sem tudtak fogadni, hétvégén... — December 18-ra újította fel a Borsodi Vendéglátó a szobákat. Ha emlékeznek rá, igen rosszak voltak a körülmények. Most már tiszta, fűthető mindegyik szoba, egész nyáron telt házunk volt. Erre számítunk télen is, hiszen a hétvégeken már most is gyakorta foglalt mind a harminckét szállóhely. Legutóbb a mezőcsáti gimnazisták tartottak itt szalagavatót, vadászvacsorát is szervezünk, az Express Utazási Iroda segítségével. Szombatonként a discó vonzza a fiatalokat az étterembe, és hát nemsokára itt a tél is, havas hegyoldalaival, sízésre, szánkózásra csábító hétvégeivel. * Csábító kényelem, jó vendéglátás fogadja a belépőt a hollóstetői turistaházban. Az épület mellett, az erdőben faházak, igaz, csak nyári pihenésre. De; a főépületben válogathatnak a turisták a különböző vendégfogadásban. Turistacsoportoknak több ágyas szobák, a fogadórész már valóságos szálloda. — Épp most festették-ala- kították át az egész turistaházat — mondja Baráti János üzletvezető-helyettes. — Elkészült a vízvezeték szerelése, -a turistarész néhány szobájában megszüntették az emeletes ágyakat, fogadóvá alakítottuk e részt is. A másodosztályú szállónkban egy kétágyas szoba kétszáz forint egy éjszakára. — És van forgalom? — Szeptemberig telt házunk volt. Pécsről, Szolnokról, Szegedről jöttek a turistacsoportok, a Borsodi Vendéglátó az IBUSZ útján szervezi a vendégeket. Nyáron hetvenhárom, télen negyvenhat turistát tudunk elszállásolni. — ősszel, persze itt is ritka a vendég... — Ne gondolják. Októberben nyolc, novemberben hat nap kivételével telt ház volt. Hogy mi lehet a titka? Talán nem is titok. Autóval, busszal jól megközelíthető Hollóstető, Lillafüredről gyalogosan is csak félóra járásnyira van. Hideg, meleg víz, reggeli, ebéd, vacsora — itt mind-mind a vendégek rendelkezésére áll. Mi több, saját elemózsiájukat is elkölthetik a bakancsos turisták, kevés pénzű diákok itt. Ha tetszik, teát, üdítőt rendelhetnek melléje. S az ínyencek? ízelítőül csak néhány étek az étlapról: szarvasbor- júpörkölt vörösborral, vaddisznó gombával, libamáj, tatárbifsztek... másodosztályú áron. Baráti János búcsúzóul még egy újdonsággal rukkol ki: — Télire elkészül a szánkópálya. Többszáz méter hosszú, nagyobbrészt már ki is alakítottuk. — Kik? — Hát mi, a turistaház dolgozói. * Tavaly, ilyentájt, amikor a szentléleki turistaházban jártunk, áz akkpri üzletvezető viccesen úgy fogalmazta: már-már magánybetegségben szenved. Üres hodályként kongott az étterem, jéghideg, elhagyatott volt a konyha is. Azóta barátságosabbá lett minden. A Bükkvidéki Vendéglátó ez év március végétől szerződéses üzemeltetésre adta át a turistaházat. Csapkó Gábor üzletvezető szerint nagy lehetőség rejlik a boltban: — Tapétáztunk, kész a központi fűtés szerelése. Nyáron 52, télen 315 vendéget tudunk fogadni. Ha leesik a hó, hetven méter széles, háromszáz méter hosz- szú sípálya várja a gyerekeket Szánkópálya is lesz, csakúgy kivilágítva, mint a sípálya. — Milyen rótt a nyár? — Több, mint harminc gyerekcsoport üdült itt. De ősszel sem panaszkodhatom a hétvégekre. Ügy találtuk gazdaságosnak, hogy a hét utolsó négy napján tartsunk csak nyitva. Ilyenkor van forgalom. — Bizonyára tervei is vannak ... — Jövőre asztmás gyerekeket szeretnék üdültetni. Szentlélek klímája kitűnő. Már csak az Egészségügyi Minisztérium engedélye szükséges hozzá, a megyei kórháztól kapunk segítséget. Előkészítettük, salakoztuk a sátorhelyeket, kéthetes turnusokban negyven-ötven gyereket tudunk üdültetni, az ország minden részéről. — És mit hoz a tél? — Karácsonytól januárig már lefoglalták a szálláshelyeket. Nos, és megvan már a sífelvonónk is, az első hóig csak össze kell szerelni. Mikés Márta Fehérre meszelt falúval hívogató a bükkszentkereszti turlstaház. Hőpofifíka az OKÜ-bei Ünnepélyes díjkiosztással Megnyílt a miskolci ti tódat December 2-án, csütörtökön Miskolcon, az SZMT- székházban ülést tartott a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának nőbizottsága, amelyen részt vett és felszólalt Kovács Kálmánná, az SZMT titkára. A munka- értekezleten Váczi Sándorné, az SZMT nőbizottságának titkára adott tájékoztatót a közelmúltban Budapesten megtartott III. országos nőkonferenciáról, majd értékelte az 1982. évi bizottsági munkát. A napirenden szerepelt az Ózdi Kohászati Üzemek vszb nőbizottságának munkájáról, munkamódszeréről, a veszélyeztetett gyermekek érdekében végzett tevékenységéről szóló tájékoztató, amelynek előadója Berecz Sándorné, az ÓKÜ nőfelelőse volt. Kitűnt, hogy az ÖKÜ nőbizottsága elismerésre méltó, kezdeményező, aktív munkát végez; a megyében elsőként kezdtek foglalkozni a veszélyeztetett gyermekek védelmével. 26 mii képeslap A Képzőművészeti Kiadó több mint százféle karácsonyi és ötvenféle újévi képes levelezőlapot jelentetett meg, kereken 2(j millió példányban. Az üdvözlőlapoknak több mint a fele új, az idén vásárolható először. A kisebb hányada már ismerős a vásárlóknak az előző évekről. Bővült a reprezentatív, hajtogatott, borítékban küldhető üdvözlőkártyák választéka is. Külföldre idegen nyelvű üdvözlőlapok is forgalomba kerültek. A kiadó a képes levelezőlap mérettől a 960 darabból összerakható nagyságúig igen sokféle új összerakó játékot is megjelentetett. A játékcsalád új tagja a memóriajáték kétféle kivitelben. Újdonságnak számít a kézügyességet, formaérzéket és kreativitást fejlesztő kivágó* játék is, amely a különböző gyermek- korosztályoknak készült. A gyermekek számára többféle öntapadó matricát is forgalomba hoztak. Az Űj Miskolci Vonósnégyes előadásával tegnap, csütörtökön délután 5 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg — Miskolc felszabadulása 38. évfordulójának előestéjén — a miskolci téli tárlatot. A megjelent vendégeket, mindenekelőtt az alkotóművészeket Dusza Arpádné, a galéria igazgatója köszöntötte, ezt követően Gergely Mihály író mondott megnyitót. Mindenekelőtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kiállításról megjelenő szakmai bírálatok, kritikák választ adnak majd arra a kérdésre: hol a helye e bemutatkozásnak folyamatos képző- művészeti életünkben, . melyek e kiállítás figyelemre különösebben érdemes „eleméi”, s hol vannak a problematikus részletek? A továbbiakban arról szólt Gergely Mihály író, hogy a megismerés (az „Ismerd meg önmagad!”) folyamatában milyen nélkülözhetetlenül fontos szerep jut a művészeteknek; így a képzőművészetnek is. Kifejezte azt az elégedettségét, hogy a mostani tárlat kiegyensúlyozott, esztétikai értékekkel és ízléssel megválogatott kiállítási anyagában helyet kaptak a jó törekvéseket sugalló kísérletek is. Nem hallgatta el azt a kíMegemléíkező ünnepséget tartottak tegnap délután fél 3 órai kezdettel a Diósgyőri Gépgyárban Miskolc felszabadulásának 38. évfordulója tiszteletére. A vállalati kultúrteremben összegyűlt hallgatóság előtt dr. Kovács László, Miskolc város Párt- bizottságának első titkára méltatta a felszabadulási ünnep jelentőségét. A DIGÉP-ben lezajlott ünnepi esemény rangját tovább emelte, hogy Tóth Imre, Munkácsy-díjas (jelenleg SZOT-ösztöndíjas) festőművész munkáiból kiállítást rendeztek, ezt a válogatott anyagot ajánlotta az érdeklődők figyelmébe ünnepi bevánalmat sem, hogy a jövőben még bátrabban vállalják fel az alkotók a ma valóságának, a ma EMBERÉNEK megmutatását. A megnyitó beszédet e szavakkal fejezte be Gergely Mihály: „Vigyék magukkal ezt az élményt, amit sehol máshol nem kaphatnak meg, csak a művészetnek e szentélyében.” A miskolci téli tárlat díjait Rózsa Kálmán, Miskolc ,város Tanácsának elnöke adta át. Miskolc város Tanácsának nagydíját kapta: Seres János festőművész; Borsod-Abaúj-Zemplén megye díját: Varga Éva szobrász- művész és Lenkey Zoltán grafikusművész; az SZMT diját: Nagy Gy. Margit textilművész; a Borsodi Szénbányák Vállalat díját: Végh András festőművész; a Lenin Kohászati Müvek díját: Kirchmayer Károly szobrászművész; az Ózdi Kohászati Üzemek díját: Szabó Tamás szobrászművész; a Diósgyőri Gépgyár díját: Szántó Dezső grafikusművész 'vehette át. A tegnap megnyílt miskolci téli tárlaton 77 művész 161 munkája (festmények, grafikák, szobrok, érmék és textíliák) látható 1983. január 9-ig. (t. n. j.) széde második részében a városi pártbizottság első titkára. Tóth Imrét szoros szálak fűzik a patinás diósgyőri nagyüzemhez. A DIGÉP több mint négy évvel ezelőtt kötött együttműködési szerződést a művésszel, aki ezúttal harminc festményét é« tíz grafikáját „vitte haza”, bemutatásra, megtekintésre, gondolatokat ébresztésre. Festményei erőteljes színeivel és a mondandó határozott képi megfogalmazásával vonják magukra a figyelmet, grafikái pedig a sorsot tudó emberek, a munkával együtt lélegző emberek érzelemre és értelemre egyaránt ható képi jelenlétükkel állítanak meg. ünnepség és kiállítás a DIGÉP-ben Hangv erseny króni ka A krakkóiak Szymanowski-estje Mostohán bánunk századunk egyes klasszikusaival, hiszen van köztük olyan, aki a maga idején túl „modern” volt a nagyközönség számára, a szakma más okokból fanyalgott, s azért játszották ritkán a műveit, később, hogy stílusa — igaz más csatornákon — beépült a közízlésbe, egyúttal „túlhaladottnak” számított, vagyis ismét száműzték a programokból. A közönség újabb fűszert keresett a zenei aktualitások világában, a közelmúlt irodalmából pedig elsősorban azokat pártfogolja, amelyek hovatovább mór alapműnek számítanak. Erre a méltatlan sorsra jutott a lengyel Szymanowski, aki a Chopin utáni csendből emelte át a lengyel zenekultúrát a nemzetközileg is számottevő értékek szférájába, hasonlóan a mi Bartók Bélánkhoz, aki a Liszt Ferenc halálát követő évtizedek vérte- len invencióit cserélte fel egyetemes értékekre. Kétszeresen vonzó volt tehát a Krakkói Filharmónia Zenekarának november 29-én megtartott koncertje, hiszen egyrészt a száz éve született Szymanowski munkásságából nyújtott szemléletes ízelítőt, másrészt a zenekar jelenléte alkalmat adott arra, hogy egy újabb ország — mint ismeretes, az elmúlt évadban a Drezdai Filharmonikusok járt Miskolcon — zenekari kultúrájába pillanthassunk bele. Talán nagyobb publikum előtt is játszhattak volna a Miskolci Nemzeti Színház színpadán, ha a feltételezett közönség legalább sejti, milyen kitűnő hangversenyélménytől fosztja meg magát. A lengyel zenekar produkcióján ugyanis cseppnyi utazási fáradtság sem érződött, jó képességű muzsikusok játéka — erről győztek meg az Miskolci művészek koncertjét hallhattuk november 30- án a Zenepalota Bartók-ter- mében, Ácsai Gabriella (zongora), Apró László (fuvola), Iván Klára (cselló), Lenkei Csaba (hegedű) és Nagy László (brácsa) Haydn trióiból adott elő öt kompozíciót. Sajnos, az est — általános benyomás szerint — nem volt túlságosan magas színvonalú, néhány tételtől eltekintve nem jutottunk közel Haydn világához, elmaradt az az élmény, amely e művek segítségével lett volna hivatva arra, hogy érzékletes portrét fessen a bécsi mesterről. A formációktól függően dinamikailag harsánynak, tónusban pedig nyersnek tűnt a hegedű, a gordonka hangja meg éppenséggel túl érzelmesre kerekedett, a brácsaegyéni felkészültséget próbára tevő szólóállások — nyomán nagyszerű összmunka valósult meg. Az opus 12. nyitányból, az I. hegedűversenyből és a zongorára-ze- nekarra írt. IV. szimfóniából álló műsort a nagyszerű dirigens, Jerzy Katlewicz vezényelte. A versenyművek tolmácsolása során pedig két. hasonlóan ragyogó adottságú szólistát. Kaja Dannzowsknt (hegedű) és Piot.r Paleczvyt (zongora) köszönthette a fellelkesült közönség. szólam, némileg elbizonytalanodva, kettejük között próbálta megtalálni a stiláris arányokat. Korrekt, ízléses tolmácsolást nyújtott viszont a fuvola, s jól élt a kamara- muzsikálás eszközeivel a zongora is. Mindebből a heterogén interpretációs felfogásból természetesen nem alakulhatott ki egységes előadásmód az egyes műveken belül, sok megoldás maradt esetleges, kidolgcizatlan. A nyitó és a záró kompozíció volt csupán kivétel, ugyanis az elsőként hallott G-d\r hármas valamennyi tételért bizonyos karaktert tudtak adni az előadók, illetve — mint az várható volt — hatásos zárlat lett a befejezésül megszólaltatott trió fináléja, a Rondo all’Ongarese. D. Szabó Ede Haydn-íriók
