Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-24 / 302. szám

1982. december 24., péntek eSZAK-MAGYARORSZAG 5 T estvérmegyénk, Vologda dolgozói ünne­pelnek. A szovjet népek nagy családjá­val együtt ünnepük a hatvan éve meg­alakult Szovjetuniót, melynek köszönhetik fej­lődésüket, boldogulásukat, gazdagodásukat Az új rend, a világ első szocialista államának létrejötte hozto meg számukra az elmaradott­ságból való kilépést, a számkivetésben élő észak-orosz táj népeinek boldogulását. A szov­jet hatalom fennállása óta szorgos munkájuk­kal fejlett ioari vidékké változtatták ezt o tá­jat. Az ipari termelés volumene a forradalom előttinek több, mint hetvenszeresére növekedett. A Cserepoveci Kohászati Kombinát egyedül jóval több fémet termel, mint az egész forra­dalom előtti Oroszország együttesen. Mezőgaz­dasága is megsokszorozta termelését az eimúlt évtizedekben A kultúrc és közoktatás terén is történelmi léptékkel halódtak előre. A területen jelenleg öt főiskola, 32 technikum, 42 szakmunkásképző intézet és másfél ezer általános iskola műkö­dik. A kulturális igények kielégítését több mint 1100 művelődési intézmény szolgálja. Mintegy ezer könyvtár több mint 10 millió kötettel ren­delkezik. Sztermen Gusztáv üzemigaf^ató és Lukács János csapatvezető vájár a páncélpajzs biztonsá­gában megbeszéli a teendőket Vologda vidékén ősidők óta, nemzedékről nem­zedékre öröklődik a csipkeverés titka. Egyetlen falu sincs ezen a tájon, amely ne büszkélked­hetne csipkeverő tehetségekkel. A Hópehely nevű egyesülésük hétezer tagot számlál. Há­romszáz különféle terméket állítanak elő. A Lenln-renddd kitüntetett Cserepoveci Kohá­szati Kombinát nagyságrendjét tekintve a Szov­jetunióban a második helyet foglalja el: éven­te több, mint 5,5 millió tonno nyersvasat, 6,5 millió tonna acélt és 9 millió tonna hengerelt­árut gyárt. SsíM A vologdai Lenipari Kombinátban - fennállása óta - csaknem 700 ezer kilométernyi kelmét szőt­tek. Az „északi selyemből" több mint harmincféle árut készítenek. S termékeik úgyszólván a vi­lág minden tájára eljutnak. Vologda környéke gaz- @ dag a jellegzetes múlt századbeli építészeti al­kotásokkal, remekművekkel. Ezen a tájon több, mint 150 történelmi és kulturális emlék­mű található. Közülük 85 a né­pi zsenialitás építészetének egyedülálló csodálatos alkotá­sa. Megőrzésükre nagy gondot és Összegeket fordítanak. Még a legtávolabb eső vidékek mű­emlékeit is rendszeresen vizs­gálják, restaurálják, hogy meg­védjék a jövő nemzedékek szá­mára. Ezek az alkotások is mutatják, hogy Vologda az orosz művészetek történetében időtlen időktől fogva a meste­rek otthona volt és napjaink­ban is szívesen telepednek meg e szép tájon. Képünkön: ma­gányos templom a hómezőkön. W. L Fekefevölgy, iszapbeförés után Naponta 435 vagon, jó minőségű szenet ad ismét a Borsodi Szénbányák Vál­lalat Szuhavölgyi Bánya­üzemének Feketevölgy I-es számít aknája. A közel 2 ezer főt számláló munkás­kollektíva nehéz hónapokat élt át az idén. Április 16- án iszapbetörés bénította meg a bánya munkáját. A frontokon sokáig szünetelt a termelés. Nagy értékű be­rendezések rekedtek benn, 117 magyar gyártmá­nyú biztosító pajzsegység, amelyből már negyven- kettőt kimentettek, és a kéttárcsás, nyugatnémet gyártmányú maróhenger. Ezek kimentésére a jövő év első felében kerül sor. Augusztus 23-án úgyneve­zett segédfrontot nyitottak, amely 100 méter hosszban termelt. A IX-es számú frontot október végére 140 méter hosszúságúra bőví­tették. — Most jó bányánk van — mondotta Sztermen Gusztáv üzemigazgató. — Az M—9. számú és az M —10. számú front három méter vastag széntelepet művel. Az emberek, a be­rendezések jól dolgoznak. Messzire kell menni 150 —180 méter mélységben a szén és a bányászok után, ha a munkahelyükön akar­ja a krónikás megtisztelni őket. A népes, a limbó, ahogy most nevezik, ezer métert „darál” le velünk mar a föld alatt. Ezután a három részbői álló, össze­sen 1700 méter hosszú szál­lítószalagon utazunk. Végül már gyalogolni kell. Közel egy órát vesz igénybe ma­ga az út. Aztán megismer­kedhetünk a Péch Antal nevét viselő, a Szakma Ki­váló Brigádja néhány tag­jával. Alig húszán dolgoz­nak a 140 méter hosszúsá­gú fronton: vájárok, csillé­sek, iparosok. Kiss Mihály brigádvezetőt most Lukács János helyettesíti. Trizsből buszozik a bányához min­dennap, mint a sógora is, Csorba István. Perecesen tanulták a szakmát, az iparitanuló-intézetben, de az ötvenes évek elejétől mindketten ebben az üzem­ben dolgoznak. Kézfogásnyi időre állhatunk meg beszél­getni — drága ilyenkor minden perc! — Kuzman Mihály vájárral, Kiss Sán­dor, Nráz Lajos lakatosok­kal és Oláh Dániel villany- szerelővel. A fiatal, védő- szemüveget viselő Elek Im­re maróhenger-kezelőt is csak egy fotó erejéig za­vartuk munkájában. B Kiss István és Bukovenszki Bar­na vájártársukat emlegették jó szívvel és jó szóval, akik az idén mentek nyug­díjba. Zavartalanul dolgozik a maróhenger, a páncélkapa­ró alig bírja továbbítani a szenet. Végre zavartalan a termelés, nem idegesek az emberek, jobb a hangulat, több a jövedelem is, mint az iszapbetörést követő mentési, helyreállítási mun­ka idején. Ezt mutatja a termelékenység lényeges növekedése, amely novem­berben már 3.5 tonna volt egy főre és egy műszakra vetítve, a tervezett 2,8 ton­na helyett. Lényegesen jobb a kitermelt szén minősége is. Az új munkarend lehe­tővé teszi, hogy szabadnap­jukon kipihenhessék a mun­ka fáradalmait a föld alatti dolgozók. Júliustól nincs szabad szombat, szabad napját azonban mindenki megkapja. Az idén két kommunista műszakot is teljesített az üzem, amely­ből példamutatóan vette ki részét a 87 szocialista bri­gád, amely összesen közel 1200 tagot számlál.’ Fontos munkát kellett az iszapbetörés miatt halaszta­ni. Mint az igazgató elmon­dotta, a tervezett szénme- zöbővítésböl keveset tudtak megvalósítani; az összesen 9500 méter új munkahelyet biztosító elővájási feladat­ból több mint 2 ezer mé­tert nem tudnak az idén teljesíteni. Miután a most termelő frontok februárban, márciusban befejezik a szénmező lefejtése után a termelést, már most folyik az új munkaterületek, mun­kahelyek előkészítése. A jö­vő év januárjától nagy sze­relési munkát programoz­tak. Ennek maradéktalan realizálása elengedhetetlen, hiszen a jövő évi munká­jukról és a kenyerükről van szó. Legyőzték a váratlan ele­mi csapás következményeit. A tervezett 849 ezer tonna kitermelt szénből november elején 150 ezer tonna, de­cember elején 118 ezer ton­na adósságuk volt. Ügy ter­vezik. hogy az idén még 30 ezer tonna szenet képesek a napra hozni amellett, hogy napi tervüket teljesítik. Fe- ketevölgyön ismét teljes elével termel a „széngyár”. Szöveg: Oravec János Kép: Laczó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom