Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-24 / 302. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. december 24., pénteft Néhány nap van még hátra az esztendőből. Űj magyar film bemutatása, már nem várható. Fel lehet vázolni a gyorsmérleget, mit is hozott a magyar filmművészetnek 1982, mit láthatott a közönség? A most elkészítendő mérlegelésnél az 1982. január elseje és december vége között bemutatott filmeket veszem számításba, s ezt azért kell jelezni, mert a kritikusi díjait odaítélésénél nem a naptári év, hanem a két január végi elemzés közötti időszak filmjei kerülnek mérlegre, a magyar játékfilmszemlék mérlegébe pedig a két szemle között elkészült filméit, függetlenül attól, hogy a közönség látta-e azokat, vagy sem. így adódnak féléves eltolódások a naptári évben a közönség által látott, és a játékfilmszemle zsűrije által megmért művek között. Maradjunk hát a naptári évnél. A most záruló évben a premiermozikban huszonnyolc magyar premiert tartottak. Ebből a huszonnyolcból mindjárt le kell vonnunk négyet. Ez a négy a Csárdás- királynő című játékfilm, amely felújítás volt, tehát mostani mérlegelése szükségtelen, a Békabölcső című rajzfilm-összeállítás is régebbi kisfilmekből állt össze, a Suli-buli és a Tündér Lala pedig a televízió képernyőjéről jött át a mozivászonra, s ott korábban már megméretett. Marad hát huszonnégy olyan mű, amelyet vizsgálnunk kell. Figyelmet érdemlő vonása 1982 egész műsort betöltő magyar filmjeinek, hogy a huszonnégyből nyolc, tehát az összesnek egyhar- mada dokumentumfilm, vagy dokumentum-játékfilm volt. Ez a törekvés nem esett vissza, ez az irányzat tartja magát, s ismerve az e célra létrehívott Társulás Filmstúdió terveit, az elkövetkező időkben is számolni kell a dokumentumfilmek igen markáns jelenlétével. A nyolc dokumentumfilm közül négy volt szorosabban vett dokumentum — A bankett, amely a vésztői köztársaság napjaira emlékeztetett, az Aranycsapat hajdan volt futball- dicsőségünkről, a Nürnberg 1946 a nürnbergi perről és A látogatás, amelyet nemrég mutattak be Bruck Edit Olaszországban élő, Tiszaka- rádról elszármazott írónő hazalátogatásáról —, a további négy dokumentumjáték volt, illetve dokumentarista eszközökkel készített, erősen konstruált történetre épült film. Ezek voltak a Szabadgyalog, a Rontás és reménység, a Vörös föld és a Panelkapcsolat. E négy dokumentum-játékfilmet a játékfilmekkel együtt kell mérlegelni. A játékfilmek száma Így húsz. Azok közül tizenöt játszódik a közvetlen mában, l^árom az ötvenes években, egy a közelmúltban és egy a húszas években. A húszból társadalmi dráma tizennégy ifjúsági témájú egy, vígjáték, szatíra kettő, krimi és krimiparódia három. Napjaink igen markáns jelenléte filmjeinkben azt igazolja, hogy filmalkotóink igen élénken érdeklődnek napjaink emberének élete, mindennapi gondjai iránt, ugyanakkor az is kitűnik ezekből a filmekből, hogy sok a sötéten látás, eléggé előtérbe került a veszélyez- í sft, szétesett családokban o'ö gyermekek élete, azoknak b'zonyos kapcsolata az underground világgal és adódik kicsit erőszakolt, csinált gond is filmjeinkben, vagy éppen valami extrémitásra való törekvés. Nézzük mai filmjeinket, illetve a mában játszódókat a bemutatás időrendjében. A Szabadgyalog egy, a társadalomból önmagát is kirekesztő, öntörvényei szerint élni akaró fiatalember úttéveszté- séről szól. A Kabala szétesett család gyermekeinek tragédiába torkolló drámája, a Rontás és reménység egy hiszékeny, babonás asszony megcsúfolásáról szóló dokumentumjáték. Az Anna ugyancsak szétszakadt család felismerni vélt tagjainak húsz év utáni találkozására épült melodramatikus történet. A remény joga megint csak teljesen szétesett család és benne a gyermek drámája. A Szívzűr végre egy derűs folt, amely szatirikus vonásokkal ugyan, a mai falusi értelmiség helykeresését jeleníti meg. A Dögkeselyű olyan bűnügyi dráma, amely arról szól, hogy az értelmiségi kénytelen bűnözővé válni. A Csak semmi pánik társadalmi vonatkozásait illetően neutrális szórakoztató filmparódia. A Rohanj velem! . ifjúsági film, az intézetben nevelkedő szülők nélküli, vagy szülőktől elválasztott gyermekek drámája; Megáll az idő, az 1956-ban szétszakadt családok időközben felnövő gyermekeinek drámája; Vörös föld, dráma a kisember kisemmizéséről. Nyom nélkül, mában játszódó, de bármikor és bárhol eljátszható hihetetlen bűnügyi történet. A Guernica egy mai munkáslány alapvetően téves kiindulópontról felvezetett története, háttérben gyilkossággal. Végül a Panelkapcsolat, amely azt mutatja be, hogy a panel keretek között egy munkásházaspár mennyire nem tud együtt élni, életük mennyire csupa marakodás, valami „se vele, se nélküle” életforma. Ez lenne tehát napjaink élete? így él ma a társadalom? Az ötvenes években játszódó filmek közül a Kettévált mennyezet egy mérnök és környezete drámájában mutatja‘fel az ötvenes évek elejének nagy kanyarait, nem hallgatva el, hogy e kanyarok mögött is a szocializmus épül. A Tegnapelőtt az ötvenes évek eleje fiatalságának életét mutatja meg igen plasztikusan, s ha a főhős sorsa ott is tragédiába torkollt, a film rámutatott, hogy a mai fiataloknak már tegnapelőttöt jelentő időszak munkájának eredményeiben gyökerezik jelenünk. A harmadik film, ami ebben az időszakban játszódik, a Rekviem, Örkény István elbeszélésének filmváltozata, egy börtönben meghalt kommunista élettársának és egykori börtöntársának sajátos találkozásáról. A közelmúltat, tehát az ötvenes évek végét idézi meg kicsit felemás módon és főleg szokatlan szemszögből közelítve az Egymásra nézve, míg a húszas évekbe visszakanyarodó A vőlegény, a mának már igen keveset mondó, néhány jó színészi alakításra módot nyújtó alkotás. Nem feladata ennek az írásnak a filmek rangsorolása. Azt a heti kritikákban megtalálhatja az érdeklődő olvasó, összegészében végigtekintve a teljes év magyar filmbemutatóin, azt lehet megállapítani, hogy 1982. a magyar filmek barátai számára nem túl emlékezetes év. A filmek mondandója, a művek megvalósulása sehol nem mutat fel messze kiugró értékeket. Nem lesz köny- nyű januárban a kritikusok zsűrijének rangsorolni és dönteni, és előreláthatóan a februárra várható magyar játékfilmszemle mérlegelő munkája sem lesz egyszerű. Benedek Miklós Könyveli a lea# alait Amikor e jegyzetsorokat írom, a könyvboltokban még „dúl” a karácsonyi forgalom. Válogatnak az emberek a szabad polcokon, az asztalokra kirakott könyvek között. De már nagyon sokan megvásárolták azokat a műveket, amelyeket ma este a fenyők alá tesznek szeretteiknek. A téli könyvvásár kínálata nagyon széles volt, mint eddig lemérhető, a könyvbolti forgalom sem maradt a tavalyi mögött, pedig félő volt, hogy a különböző ármozgások eredményeként éppen a könyvre áldoznak majd kevesebbet az emberek. De nem, a könyv végleg stabilizálódott az értékes ajándékok listáján. Nem érdektelen azt is feljegyezni, hogy karácsonyra — a szépirodalmi olvasnivalók mellett — elsősorban az értékesebb kiadványokat keresték és vásárolták. Például igen sok művészeti albumot, Széchenyi életrajzát, a Bölcsességek könyvét, a Világ- történelem évszámokban című kiadványt, Zolnay László Az elátkozott Buda — Buda aranykora című monumentális munkáját, de igen sokan vették Ady, Petőfi, Radnóti köteteit, amelyből most volt bőven, s még többen vették volna Arany János köteteit, amelyből — bizonyára a halálának évfordulója miatt megnőtt kereslet okán — több kellett volna. És volt — sajnos — üröm is a téli könyvvásár idején. Tavaly ilyenkor is füstölögni kellett — Fantom könyvek címmel — amiatt, hogy sok beharangozott mű nem érkezett meg idejében a ki- • adóktól a boltokba, s ünnep után már nem veszi meg az, aki karácsonyra akarta szánni. Az olvasók pedig az előzetes híradások nyomán várták például a Magyar Néprajzi Lexikon V. kötetét, Az Anjouk nyomában, A leány, meg az isten című könyveket, Szántó Piroska Bálám szamara című írását, Keresz- tury Dezső Híres magyar könyvtárak című művét, Luther Márton végrendeletét, Kölcsey Antónia naplóját, a Szalonspicc című kabarétörténetet, vagy Kovács Dezső- né ÁBC-ország című, gyermekeknek szánt könyvét, hogy csak néhányat említsünk a hiába keresett művek közül. Ez bizony bosszúság .., Törvényszerű, hogy ez minden karácsonykor ismétlődjék? Aligha... <bm) Találkozás dr. Ujszászy Kálmánnal Professzor úr; dr. Üjszászy Kálmán; Kálmán bácsi 80 esztendős. A század — ez az Embert eddig nem látott módon kegyetlenül megpróbáló és haladásban „meg- röptető” huszadik — éppen csak lélegzett egyet, amikor ő született. Njmlcvanéves ? — vélem, a patakiak, az „elcsábító” és megtartó város mai lakói sem hiszik ezt el. Nem gondolták volna ... Sokan, nagyon sokan a híradások révén, a dr. Üjszászy Kálmán magas állami kitüntetéséről szóló híradások révén álltak meg egy csodálkozásra. Bensőségesebb élete ismerői, munkatársai természetesen számon tartják az évek számát. Patakon e hónap közepén a Nagykönyvtár egyébként is áhítatos nyugalmasságát a születésnap ünnepi melegsége érintette meg; a kimagasló elismerést kiváltó életút köszöntőinek tisztelgéséé. ... * Részlet a híradásokból: „A Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa dr. Üjszászy Kálmánnak, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnokának, az egyház- kerület tudományos gyűjteményei igazgatójának a magyar állam és a református egyház közötti jó viszony munkálása, a nemzeti kulturális értékek ápolása terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő tevékenysége elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta.” * — Nekem két hazám van: Budapest, ahol születtem és Patak, ahová tanulni jöttem és ahol meggyökereztem — mondta dr. Űj- szászy Kálmán találkozásunkkor, az élet- utat végigpásztázó emlékezés közben. — Ha ma leszállók a vonatról Pesten, nem érzem úgy magam, mint aid csak „odament”. Különösen Észak-Pestet szeretem. Gyermekkoromban az Országház közelében laktunk, a Markó utcai Reálgimnáziumban tanultam. Mindig tanár szerettem volna lenni, közelebbről nyelvész... Aztán egyszer csalt itt találtam magam Patakon, a teológiai akadémián. Hogyan történt? Nyári táborban megismerkedtem néhány fiatalemberrel, pataki diákkal, és azt mondtam magamban: „oda kell mennem, ahol ilyen szellem van, ahol így formálódnak az emberek; tanuljanak bármit...” Én vallásos nevelést kaptam, így nem volt idegen számomra, amit Patakon megismertem, amit tanulni kellett. Diákéveim befejezvén elindultam a régi pataki diákok „nyomdokán” peregri- nációba. Vagyis külföldön folytattam tanulmányaimat: egy évig Skóciában, egy évig Svájcban és egy évig Görögországban ... Még egy év jött volna (az Amerikai Egyesült Államokban) — dé kaptam egy hívást, íme: „Jöjjek haza Patakra, hitoktatónak” ... Hazahívtak — és én hazajöttem. Már nagyon idekötődtem ifjúságommal, összenőttem ezzel a várossal; tájával együtt szerettem mindig, s nagy örömmel tértem vissza... — A történelem úgy rendelkezett, hogy mégsem hitoktató lettem, hanem vallástanár a tanítóképzőben. Két termékeny évet töltöttem ott, kitűnő, hálás tanítványok között. Onnan áthívtak a teológiára a filozófia és neveléstan tanárának. Ebben a minőségemben szolgáltam 1951-ig, amikor Debrecenbe „költözött ’ a teológiai akadémia; elment a tanári kar is — én maradtam ... maradt egy hivatalom is. hiszen 1948-tól főkönyvtárnoka voltam a könyvtárnak. Maradtam tehát, s nagy feladattal, jelentős munkával: az egyházkerület részéről jött az igény, hogy a századok során a könyvtárban, a régiségtárban, az éremtárban, levéltárban, a természettudományi és a faluszemináriumi gyűjteményben felhalmozódott értékekből összeszerveződjön egy tudományos gyűjtemény. így alakult, hogy az 1951—52-es tanévben a pataki kollégiumnak két tagozata volt: gimnázium és a tudományos gyűjtemény. Az államosítás után így maradtunk — már nem kollégiumi keretben — a református egyházkerület gondozásában. Egy ideig a meg- maradunk-nem maradunk kétségében éltünk. Míg döntés született, s így lettem az egyházkerület tudományos gyűjteményei igazgatója. Patakra mindig is a nyitottság volt a jellemző, s mi is azért az ügyért dolgozunk, hogy a legszélesebb néprétegek jussanak hozzá a szívesen és szeretettel nekünk adományozott, az általunk gyűjtött, óvott, őrzött értékekhez. * Professzor úr; Kálmán bácsi; dr. Üjszászy Kálmán 80 éves. Ügy gondolja, jövőre nyugdíjba megy. Bár erről az ünnepi köszöntések során nem esett szó ... Tisztelettel köszöntjük őt. Egészséget, békességet kívánva. Ténagy József Iskolapadból iskolapadba Korosabb beszélgetőpartnerekre számítottam, pedig Krajnyák Gyuláné, a dolgozók általános iskolájának igazgatónője figyelmeztetett jó előre, ifjúsági osztállyal találkozom. De hát az emberben működnek a jól beideg- ződött sztereotípiák, s a dolgozók iskolapadjába többnyire deresedő hajú bácsikat és néniket képzel. De ezek a tanulók mind gyerekek még, jobban mondva, fiatalok, benne a tinédzser korban ... Ök azok, akiket az anyaiskola felmentett, mert túlko- rosak lettek. Annyit ismételtek — ki ezért, ki azért, de mindannyian osztályozhatat- lanság vagy bukás miatt végül is —, hogy jóval fölénöt- tek saját osztálytársaiknak, s mert többnyire őket, magukat is feszélyezte a korkülönbség, egyszerűen zavarták a tanítás normális rendjét... Ilyen esetben pedig van lehetőség, hogy az általános iskolából felmentsék őket azzal a kikötéssel, hogy tanulmányaikat a dolgozók általános iskolájában kötelesek folytatni ... De hát aki addig nem járt rendszeresen iskolába, az l’og-e járni ide? A kérdés ott motoszkált bennem, meg is fogalmaztam. Az igazgatónő szerint igen. S ennek több magyarázata is van. Legelőször is az, hogy igyekeznek rögtön és azonnal kapcsolatot teremteni a szülőkkel is. Megnyerni őket. Ha szép szóval nem megy, akkor a törvény lehetőségével, a pénztárcán keresztül. Az ifjúsági osztályba járók még tankötelesek — innen a tizenhaton. Rájuk is érvényes; aki igazolatlanul mulaszt, azért megbírságolható a szülő. Szerencsére jó partner a művelődési osztály — mondta az igazgatónő —, s így hamar kiderül, itt sem érdemes iskolát kerülni. De van az éremnek egy másik oldala is. Nevezetesen, hogy itt a gyerekek hasonló cipőben járnak ... Nagyjából egyformák. Itt nem mindig ők a legbutábbak, akikre folyton várni kell, aki képtelen tisztességesen megoldani egy feladatot, s ettől nem tud haladni az osztály ... Mindenkinek nagyok az adósságai — s ezt tudják az őket tanító pedagógusok. S ehhez szabják a haladás menetét... Krajnyák Gyuláné úgy fogalmazott — törekednek sikerélményhez juttatni őket, s ez sikerélményt hoz a pedagógusoknak is ... — Szívesen jártok ide? — Szívesen ... A válasz innen is, onnan is jött, volt, aki csak rábólintott. — Hát, ide szívesebben ... Göndör, fekete fiú mondta, a hátsó pádból. — És miért? — Ami azt illeti, én inkább azelőtt mellé jártam az iskolának ... Tetszik tudni, sokan vagyunk testvérek. Azután meg megbuktam egy- párszar. Szóval nem éreztem jól magam, hát inkább nem mentem ... — No és itt? — Muszáj járni... Meg itt találtam barátokat is. — Ott nem volt barátod? — Nem. Kicsik voltak hozzám ... Üttörőszervezet nincs, de működik Ifjú Gárda. Ez is sajátos pedagógiájukhoz tartozik. Azok ügyelnek a rendre, akik korábban mindig rendbontók voltak. S a feladat felelősséget is ébreszt... Erről egyébként bárki meggyőződhet; az iskolaudvar mindig rendben, az idegent köszöntik, s kalauzolják. De akkor sincsenek nagyobb bajok, ha kimozdulnak. Színházba, kiállításra ... Mert szoktak járni... A „ki volt már színházban?” kérdésre mindenki feltette a kezét. Anyukával? Apukával? Erre nár majdnem teljes csend volt a válasz. Egy-kettő, aki igent mondott rá. Ök az iskolával voltak színházban, kiállításon, múzeumban .. És élményük is van róla. Habár, hogy maguk is elmehetnének — az többnyire még nem jutott eszükbe. Kirándulásra — mesélte az igazgatónő — a gyerekek készültek. Ök voltak az idegen- vezetők. A kísérő tanárokat is meglepte, milyen lelkiismeretesen kalauzolták a társakat. Igaz, utána várták a dicséretet. Az elismerő szót. Nem is maradt el... Mert a feladat itt kettős. Pótolni a pótolhatót, tanulmányokban és emberi magatartásban, szokásokban is. S ez utóbbi legalább olyan fontos „tantárgy”, mint a hivatalos tantárgyak. Ezért is rendszeresek a klubfoglalkozások, amelyeken sok mindenről szó esik. Öltözködésről és frizuráról, az egészséges életmódról és a külpolitikáról, s ilyenkor látnak vendégül írókat is. Kicsit nehezen oldódnak, de ha ráérez a vendég a gondolatvilágukra, kérdezni is tudnak. A felmentések száma csökkent az általános iskolákban, de még mindig magas __Az i fjúsági osztályok száma egyre szaporodik. Itt is... Az igazgatónő nem beszélt a nehézségekről — pedig biztosan vannak. De hát — mondta — azért vannak itt, hogy ezek a gyerekek is elvégezzék a nyolc osztályt... S a siker őket is kárpótolja. Csutorás Annamária
