Észak-Magyarország, 1982. december (38. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-19 / 298. szám
1982. december 19., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Efüénet és településfejlesztés Arcok a termelőszövetkezetből A főkönyvelő Neve: Soltész István. Munkahelye: Tibolddaróc. Rákóczi Tsz. Beosztása: főkönyvelő (1969 óta). — Ez alatt a 14 év alatt, amióta betölti a Rákóczi Tsz főkönyvelői posztját, miben változott a számviteli munka? — Ez idő alatt duplájára nőtt szövetkezetünk termelési értéke, szélesedett termelési szerkezete. Olyan tevékenységekkel is foglalkozunk, amivel korábban nem. Azelőtt csak a növénytermesztés és állat- tenyésztés jellemezte a termelőszövetkezeteket, ma viszont már a melléküzemágak széles skálája is. Ez természetesen a mi munkánkra is kihat: azt bonyolítja, feladatait megsokszorozza, ugyanakkor felelősségét megnöveli. Az utóbbi években egyre nagyobb feladatot jelent a gazdasági szabályozók, rendeletek változása. Azelőtt általában egy tervidőszakban nemigen történtek változások, most viszont — a világgazdasági gondok, szorítások miatt — néha évente többször is előfordul változtatás, módosítás. A mostani közgazda- sági szabályzók nemcsak a tervezéskor, hanem a termelés folyamatában is megkövetelik a számolást, az ellenőrzést, ha kell, a módosítást. A gazdaságosság mindennél fontosabb ... — Az eddig elhangzottakból nem nehéz levonni azt a következtetést — ami egyébként jellemző más pályákra is —, hogy rendkívül fontos a naprakész ismeret. — Így igaz. Sajnos a nagyarányú leterheltség miatt — és itt arra is gondolni kell, hogy egy-két dolgozó lebetegedése esetén azok munkáját is el kell végezni (talán a gépesítés nagyobb arányú térhódítása ezt a gondunkat majd enyhíti) — önképzésre, a jogszabályismeretek tanulmányozására kevés idő marad. Központilag kellene — a TESZÖV már próbálkozik vele — legalább járási szinten kéthavonta konzultációs tanfolyamokat szervezni, ahol az új rendeletek, szabályzók egységes értelmezése lenne a téma. Mert az az igazság, hogy a rendeletek értelmezése ma is nehéz, bonyolult. Sokszor bizony nem elég világos a fogalmazás. — Voltaképpen milyen kritériumai vannak a jó főkönyvelői munkának? — Ügy gondolom, az illetőnek nemcsak konkrétan saját szakmáját hanem a termelést is ismernie kell. Erre kényszerít a munkánk fontossága. Engem objektív nehézségek is kényszerítettek a termelési folyamatok megismerésére, hiszen a korábbi évek gyakori főmezőgazdász-válto- zásai miatt gyakran a mi nyakunkba szakadtak a termelési tervek, s azokat nekünk kellett elkészíteni. .. Szeretni kell ezt a szakmát! Például a jogszabályok megismerését ne szükségszerű rossznak tartsa az. aki ezt a pályát választotta ... S nem utolsósorban fontos követelménye ennek a munkának: az ember bírja idegekkel. — A számviteli szakember szemével nézve: melyek a jelenlegi mezőgazdasági termelés akadályai? — Kezdem azzal, ami a szakmámhoz legközelebb áll: a munkadfjadóval. Éves szinten a mai napig 2.5 százalékos bér- fejlesztés volt adómentes. Nőhet többel is a bér, de akkor jelentős munkadíj-növek- mény adóval sújtják a gazdaságot. Ez a forma nem ösztönöz a nagyobb termésre a termelés bővítésére. S különösen a tőkeszegény, holtpontról nehezen mozduló gazdaságokat sújtja. Pedig népgazdasági szinten arra volna szükség, hogy meny- nyiségileg, minőségileg növekedjen, javuljon a termés, bővüljön a termelési szerkezet. A bővítés azonban csak kvalifikált dolgozóval valósítható meg, hiszen például a melléküzemági fejlesztés — ami ma jellemzi a mezőgazdaságot. — az esetek többségében szakmunkást követel. A másik gond, amit megemlítenék, a mezőgazdaság megnövekedett eszközigényével függ össze. Elsősorban a gépesítésre gondolok. Gyakori a géptípusváltás. Sokféle gép van, ugyanakkor alkatrészt néhány év múlva szinte már nem lehet hozzájuk kapni. Gyakran olyan gépet kell leselejtezni, amely megfelelő alkatrészellátás esetén még termelni tudna. — A borász azt mondja: kóstolja meg ezt a bort, ilyet nem mindennap ihat. A növénytermesztő rámutat a kukoricatáblára: nézze ezt az állományt, többet ad, mint SO mázsa... A főkönyvelőnek mi jelenti a sikerélményt? — A főkönyvelő sikerélménye nem eny- nyire „látványos”, mint a sorolt példák. De van sikerélménye! Sőt, ez az egész gazdaság sikerélménye is. A legfontosabb, hogy az üzemi eredmény a tervezettnek megfelelően alakuljon. Mert ez a mi és személy szerint az én munkám bizonyítványa. De számomra siker az is, hogy az év végi zárszámadást, mérleget mellékleteivel együtt több éve hibátlannak értékelik a felügyeleti szervek. És ugyancsak sikernek tartom, hogy a kétévenként sorra kerülő pénzügyi revízió a mi számviteli munkánkból világos, könnyen áttekinthető képet kap szövetkezetünk gazdálkodásáról. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Próbaüzem a Tiszai Kőolajfinomítóban A hosszú távú település- fejlesztési politika megalapozása céljából kormányzati szinten elfogadott középtávú kutatási program témái között számos közérdeklődésre számottartó, a társadalom széles rétegeinek érdekeit szolgáló kérdések szerepelnek. Külön is érdemes szólni egyebek között a települések infrastruktúrarendszerének koordinált feladatairól, a magánlakásépi- tés, telekellátás intézményi rendszerének korszerűsítéserői, a településfejlesztési tennivalók finanszírozási rendszerének tökéletesítéséről. Ez utóbbi alatt az is értendő, hogy kívánatos a lakosságot is bevonni a tervezésbe és a végrehajtásba. A középtávú kutatási program témái tartalmazzák továbbá az épített környezet és a társadalmigazdasági fejlődés kölcsönhatásának vizsgálatát, valamint annak figyelembevételét, hogy a tudományos-technikai forradalom milyen hatást gyakorol a településfejlődésre. A jövő esztendőben új, hosszú távú településhálózat- fejlesztési koncepció kidolgozására kerül sor, melynek birtokában 1985-re település- fejlesztési törvény megalkotását tervezik. A döntés meghozatalakor az illetékes kormányzati szervek abból az alapelvből indultak ki, hogy a településfejlesztési folyamatot nem direkt döntésmechanizmus útján, hanem közvetett szabályozással kell irányítani, s országos irányelvek alapján kívánatos támogatni a településrendszerek (üdülőtelepülések, agglomerációk, aprófalvas térségek, tanyai települések, kisvárosok) harmonikus fejlesztését. Az építésügyi tárca céljai között szerepel, hogy korszerűsítik a településfejlesztési tevékenység intézményi rendszerét. Ezen belül is igen fontos tennivaló a regionális és településtervezés decentralizálása. Az ésszerűség ugyanis azt diktálja, hogy ott történjék a tervezés, ahol a legtöbb információ áll a végrehajtás rendelkezésére. A változtatás azért is időszerű, mivel a tervezési kapacitás mintegy hatvan százaléka jelenleg is vidéken található. A minisztérium egyik alapelve a nyílt várospolitika meghirdetése, és a gyakorlatban történő megvalósítása. Nem kisebb cél az építési fegyelem javítása sem: mindezeket a lakosság folyamatos tájékoztatásával, a korszerű építészeti kultúra terjesztésével, a helyi tanácsok részére nyújtott rendszeres információval segítik elő. A következő év egyik fontos feladatának tekinti a minisztérium, hogy korszerűsíti a regionális és településtervezés folyamatát, tartalmi követelményrendszerét. Abból a megfontolásból teszi ezt, hogy a jövőben olyan tervek készüljenek, amelyek segítségéve! elérhető a térbeli rend biztosítása. A tárca felmérése szerint a fővárosi és a megyei tanácsok a VI. ötéves tervidőszakban körülbelül 500 millió forintot költenek területrendezési tervek készítésére. Ennek során mind nagyobb lesz annak jelentősége, hogy ezeket a minőséget előtérbe helyező terveket alapos helyi ismeretek birtokában, egyszerűbb kötelező tartalommal, a lakosság és a tudományos-társadalmi szervezetek egyetértésével a helyi tervező szervezetek dolgozzák ki, és azokat az illetékes tanácsok tekintsék Sajátjuknak, s ennek megfelelően dolgozzanak. Az ezzel kapcsolatos intézkedések a jövő év első felében látnak napvilágot. A tervek kiemelt szerepet szánnak a nemzeti vagyon, és ezen belül különösen az épület- és lakásállomány megóvásának. Jó hír, hogy az építésügyi tárca miniszteri irányelveket ad ki a jó állapotban levő lakóépületek indokolatlan lebontásának megakadályozására. Az utóbbi években ugyanis gyakorivá vált, hogy szervezési, építéstechnológiai vagy nem kellően átgondolt városrendezési okokra való hivatkozással jó állagú lakóépületek lebontását határozták el az építtető szervezetek. (Megye- székhelyünkön, s több településünkön is volt erre példa — szerk.) E jelenségek nyomán kialakult társadalmi feszültségek feloldására az ÉVM többszöri közvetlen beavatkozása mellett, a jogi eszközökkel való általános befolyásolás is szükségessé vált. Ennek érdekében adják ki a miniszteri irányelveket, melynek tárcaközi egyeztetését már elvégezték. Megemlítendő, hogy az építésügyi tárca az Ipari, Közlekedési és Postaügyi, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériummal, valamint az Országos Vízügyi Hivatallal közösen az idén előterjesztést készített az Állami Tervbizottság részére az úgynevezett nyomvonalas létesítmények — közlekedési, távközlési, víz- és energiahálózatok — területi összehangolására. Tették ezt azért, mivel a föld nemzeti kincs, a vele való hatékony gazdálkodás népgazdasági érdek. Az ország termőterületéből mezőgazdasági művelés alól kivont terület 1950-ben még csak 7,8 százalék volt, 1980- ban pedig már megközelítette a 11 százalékot (mintegy egymillió hektár). Egy másik példa szerint: a külterületi 7,8 millió hektár termőterületből 1980-ban mintegy 700 ezer hektárra rúgott a művelés alól kivont terület, amelyből az infrastruktúra-hálózat — védőtávolság nélkül — 150 ezer hektárt foglal el. Ilyen okok miatt vált tehát időszerűvé a regionális és településrendezési tervezés korszerűsítésével párhuzamosan és azzal összhangban a területtel való célszerű gazdálkodás irányelveinek és ezzel kapcsolatos koordinációs intézkedéseknek a kidolgozása, amely hosszabb távra szóló és folyamatos ágazati együttműködés kezdetét jelenti. A tömeges lakásépítés eredményeinek elismerése mellett az elmúlt években sok jogos bírálat érte lakásépítésünk, környezetünk színvonalát. Ezért a minisztérium szükségesnek és időszerűnek látja a lakásépítéssel kapcsolatos eddigi célkitűzések, elképzelések, irányelvek felülbírálását. A témával foglalkozó kutatószervezetek, egyetemek és más intézmények eredményeire támaszkodva komplex cselekvési programot dolgoztunk ki — mondta a közelmúltban az építésügyi és városfejlesztési miniszter. A program a rövidebb, illetve a hosszabb távon megvalósítható feladatokat jelöli meg. a cselekvési program célja a lakosság igényeinek felmérése után az eddigieknél jobban használható, emberi léptékű lakó- épüíet-együitesek, lakóépület-tervezés és -megvalósítás fel tételei nelc megteremtése. Ez egyebek között azt jelenti, hogy mérsékelni szükséges az összefüggő lakóterületek túlzott nagyságát; a néhány száz, legfeljebb ezer lakásból álló területeken a lakóépületeket belső zöldterületek köré kell csoportosítani. A program szerint javasolni kell az alacsonyabb (például 4 szintes) épületek építését is. L. L. Kisvállalatok Sárospatakon Az új vállalkozási formák létrehozásával kapcsolatos intézkedések alapján Sárospatakon is megkezdődött az üzemekben, vállalatoknál, szövetkezetekben a szervezési munka. Ennek eredményeképpen a Csepel helyi gyáregységében eddig kilenc, a szövetkezeteknél négy, a Borsodi Gyümölcs-, Szesz- és Üdítőipari Vállalatnál egy gazdasági munkaközösség alakult. Az áfész szintén létrehozott egyet, egy másiknak, éspedig egy alkatrészek, hiánycikkek gyártásával foglalkozó ipari szakcsoportnak a megalakítása most van folyamatban. Maga a városi tanács is alapított egy autójavító kisvállalatot. Ugyanis — mint ismeretes — az AFIT-üzem- egységek ez év végén megszűnnék, illetve a helyi tanácsok felügyelete alatt működő kisvállalatokká szervezik át őket. Ennek megfelelően a Sárospataki városi Tanács a legutóbbi ülésén az AFIT 10. sz. üzemegységéből autójavító kisvállalatot alapított, amely — a hozott határozat értelmében — fogyasztási szolgáltató kisvállalatként fog működni. A feltételek szerint bevételének — az eddigi 20—30 százalékkal szemben — legalább az 51 százalékát a lakossági szolgáltatásból kell elérnie. Az autójavító kisvállalat 1983. január 1-én kezdi meg új formában működését. Sugárzó fűtés Istállók fűtésére új típusú fűtőberendezést kísérleteztek ki Tatabányán. Sugárzó fűtőberendezést hoztak létre és a drága olaj helyett az olcsóbb pb-gázzal, vagy földgázzal fűtenek. Az új módszer lényege, hogy nem az istálló levegőjét fűtik fel a kívánt hőfokra, hanem az állatok testét éri sugárzó hő. A hagyományos tüzelésnél ezer négyzetméteres istállóban, 220 fűtési napon, évente 430 ezer forint értékű olajat égetnek el. A sugárzó pb-gázfütés ennek felébe kerül. Földgázfűtés esetén pedig alig több, mint százezer forintból teremthetik meg a megfelelő hőmérsékletet. A sugárzó fűtőberendezés sorozatgyártását, jövőre elkezdik. Befejeződött Leninváros- ban, a Tiszai Kőolajipari Vállalatnál egy új üzemrész építése és ezekben a napokban hozzáfogtak a termelőberendezések „felélesztéséhez”, a próbaüzemhez is. Az új létesítményben egy igen keresett adalékanyagot, a metiltercier-buti létért (MTB) állítják elő, amelyet a motorbenzinek tulajdonsa, gainak javítására, nevezetesen a benzinoktánszám növelésére használnak fel. A próbaüzemről, az adalékanyag tulajdonságairól Szathmári Ede műszaki-fejlesztési osztályvezető, létesítményfelelős adott felvilágosítást, aki végigkalauzolt az ezüstszínű kolonnák, csővezetékek, szivattyúk dzsun. géljében. — Az üzem • építésére a vállalat importbővítő hitelt kapott, és a technológiát továbbá a berendezések egy részét egy olasz cég szállította — mondja Szathmári Ede. — Az MTB egyébként nemcsak a motorok kompressziótűrését javítja jelentősen, hanem tökéletesebbé teszi az .égést, így csökken a kipufogó gázban a szénmó- noxid tartalom, és ennek arányában egyértelműen csökken a benzinfogyasztás is. Az MTB, tehát igen korszerű benzinadalék, amely kelendő a világpiacon, és az eg yes országokban öt-tizenöt százalékos arányban keverik a benzinhez, hogy a kedvező hatást elérjék. Majd arról faggatom Szathmári Edét, hogy menynyire gazdaságos egy ilyen új üzem létesítése. — Rendkívül gazdaságos — mondja —, hiszen az adalékanyag előállításához szükséges alapanyagok legfontosabb komponense a C4- frakció, a szükséges meny- nyiségben rendelkezésre áll ezt ugyanis a szomszédos üzemben, a Tiszai Vegyi Kombinátban, az etiléngyártás melléktermékeként kapják. Az üzem egyébként a mostani állapotában évente körülbelül harmincezer tonna MTB előállítására alkalmas és a termék eladásából származó nettó árbevétel körülbelül 10 millió dollárt tesz majd ki. — Ezek szerint a terméket külföldön értékesítik? Az üzem exportbővítő hitelből épült, és ez azt jelenti, hogy a terméket külföldön kell értékesíteni, legalábbis egyelőre, később azonban, a hazai autósok is MTB-vel javított benzint tölthetnek a járművük tankjába. Visszatérve a próbaüzemre, a gyár bonyolult és látvá- nyos. Szabadba telepített berendezéseit mindössze ketten, egy műszerszobából irányítják. Az irányításra korszerű elektropneumatikus műszereket, valamint gáz- kromatográfot használnak Szathmári Ede megjegyzi ilyen jellegű műszerek ezen az üzemen kívül még nincsenek az országban. Az új MTB-üzem, nemcsak a Tiszai Kőolajfinomító szakembereinek új. de Európában is ritkaság, hiszen az olasz cég ehhez hasonló létesítményt még nem épített. Bár MTB-t számos országban is készítenek, ennek az üzemnek a technológiájában az a különlegesség, hogy az alapanyagból a gyártás előtt nem vonták ki a butadiént, tehát ez a komponens is végigfut a termelés során. Ennek az a jelentősége, hogy így elmarad az igen költséges extraháló üzem felépítése, amely egy ilyen beruházás tetemes részét teszt ki. Jelenleg a berendezések úgynevezett melegpróbái folynak, amikor a technológiai utasításoknak megfelelően, az alapanyagokból végterméket állítanak elő. Ezek a próbák várhatóan december végéig tartanak, azt kö-' vetően Dedig, a jövő év januárjától az új - gyáregység üzemszerűen termel majd,' Az új üzemrészt a tervezett költségszinten. 400 millió forinton belül építették fel a beruházásban részt vevő magyar vállalatok, a VEGY. ÉPSZER. a VILATI, valamint a Közmű- és Mélyépítő Vállalat szakemberei. Hajdú Gábor '
