Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
1982. november 4., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG S Faanyagvédelmi szabályzat A borjak máshol híznak Á száműzött jövedelem Készül az alkatrész Csuhái István argon védőgázos berendezéssel hegeszti a ve- tőgép-csoroszlya alkatiészét, a MEZŐGÉP Mezőkövesdi Gyárában. Erkély az épület minden homlokzatán Mi készülhet a módosított UNIVÁZ-ból? Megyénkből évente négy- hatezer kissúlyú szarvasmar- \ hát visznek el más országrészekbe továbbhizlalásra. Szakemberek körében ismert, hogy gazdaságaink többségében a borjúnevelésen nincs haszon, sőt az ágazatra ráfizetnek. Vagyis termelőszövetkezeteink akkor adják el az állatot, amikor a tartás jövedelmezősége a legrosz- szabb. így. elesnek évente mintegy 110 millió forintos árbevételtől, s ami a legfurcsább — mivel a kedvezőtlen adottságú gazdaságokat az állam különböző ösztönzőkkel, árkiegészítéssel támogatja — több mint húszmillió forint nyereségtől. Dióhéjban ez a jelenlegi helyzet, amelyet aligha lehet rózsásnak nevezni, mert már a megyei tervet, amelyben a hústermelés fokozása szerepel, veszélyezteti. Pedig a kedvezőtlen adottságok között, mert jól igazodik a feltételekhez, nagy szerep jut a szarvasmarhatartásnak. Elsősorban a gyepre alapozott húsmarhate- nyésztés nyert nagy tért, hiszen gazdaságaink zöme nem tudja olcsón megtermelni az intenzív termeléshez nélkülözhetetlen abrakot, s energiadús tömegtakarmányt, a silókukoricát. Következésképpen: teljesen extenzív, külterjes viszonyok között állítják elő üzemeink a magas költségvonzatú, s nagy odafigyelést igénylő tenyész- vonalat, ugyanakkor az államilag jól támogatott, egyszerűbb feladatot jelentő hizlalásról, amely feltétlen gazdaságos lenne, eleve lemondanak. De miért? A szalonnái Tókörnyéke Termelőszövetkezet elnöke, Szaniszló Bálint.: — Nem merünk belevágni. Gazdaságunk annyira mostoha feltételek között gazdálkodik, hogy csak drágán termelhetjük meg a takarmányokat. Bár a közelmúltban, a kilogrammonkénti hatforintos húsáremeléssel javult a hizlalás hatékonysága, de nem annyira, hogy a ráfizetést elkerüljük. Régebben 65 forintért állítottunk elő egy kilogramm húst. Először a növénytermesztést kell rendbe tenni, csak utána szabad gondolni a hizlalásra. így inkább eladjuk a nagyüzemből, s a háztájiból származó 250 borjút. Nyerni nem nyerünk rajta, de nagyon rá se fizetünk. A bódvaszilasi Bódvavöl- gye Termelőszövetkezet még északabbra gazdálkodik. És mégsem a drága takarmánytermesztésre panaszkodnak. Fialka József, elnökhelyettes : — Sajnos, nem tudjuk kihasználni a kedvezőtlen adottságra adott árkiegészítő rendszert, s így félmillió forint jövedelemtől esünk el. Hiányzik egy 220 férőhelyes istállónk, ahol a borjakat felhizlalhatnánk. Megpályáztunk rá a megyei tanácstól egy másfél millió forintos fejlesztési támogatást, de sajnos nem kaptuk meg. Ezért kénytelenek vagyunk eladni az állatokat 300 kilogrammos súlyban Dunántúlra, csekély nyereséggel. Így lényegében ez a félmilliós haszon Sióagárdon keletkezik, s mi dolgoztunk érte többet. A csokvaományi Hegyháti Termelőszövetkezetben a hús- marhatartás gazdaságtalan- sáea az ágazat jövőjébe került.. Neumann Imre elnökhelyettes: — A gazdaságot az elmúlt évben szanálni kellett, a bizottság, amelynek tagjai felmérték a veszteség okait, egyik megoldásként a húsmarhatartás felszámolását javasolták. Más választás híján ezt tettük. Pedig az ágazatot félig-meddig sikerült rendbe raknunk, s ugyanakkor egy megyei gazdaság is felajánlotta, hogy gazdasági társulás keretében nálunk hizlalja fel állatait. Így olcsóbban szerezhettük volna be a takarmányt, vagyis saját állataink' tartásán meg lett volna a hasznunk. Sajnos, ma már ez csak elvesz-_ tegetett lehetőség ... Három vélemény összegzéseként, nehéz közös nevezőt húzni. Tény, hogy a drágán termeszthető takarmány, a férőhelyhiány megkérdőjelezi a marhahizlalás jövőjét, de az igazi ok inkább az, hogy a gazdaságok tőkeszegények. Ugyanis ha év vége előtt nem adják el az évben született borjaikat, alaphiányba sodorják a gazdaságot. A szarvasmarha ugyanis forgóeszköz. És mint ilyen, növeli alapjának mértékét, következésképp, ha megtartják a borjakat, hogy hizlalni tudják, akkor hitelt kell kérni a banktól, vagy az alaphiány miatt veszteségrendezési eljárásra kerül sor a szövetkezetben. A hitelre 13 százalékos kamatot kell visszafizetni, míg az ágazaton csak 5—6 százalék nyereséget lehet elérni. Ezért nincs olyan termelőszövetkezeti vezető, aki — a szanálási eljárás saját zsebre vágó bércsökkentésén túl — a hizlalásba bele merne vágni. Bredács Béla, az Állattenyésztési Felügyelőség igazgatója : — Valószínű, ez a magyarázata annak, hogy legutóbbi körlevelünkre, amelyben az iránt érdeklődtünk a termelőszövetkezetekben, hogy kinek van szüksége üsző- és bikaborjúra, mindössze négy válasz érkezett. Minket sokan megvádolnak azzal, hogy elősegítjük ezeknek a kissúlyú állatoknak kivitelét a megyéből. Erre csak annyit mondhatok; mást mit lehet tenni, amikor csak eladó van, vásárló pedig nincs. Ráadásul fel sem tudjuk mérni az értékesebb tenyészvonalú bikaborjúk — magyartarka, Charollais, s Limusin származékok — forgalmát, mert az eladó ezeket nem rajtunk keresztül adja el. A jobb adottságú megyékből sorban jönnek ide a vásárlók, nemegyszer kupecek, akik het- venforintos kilogrammonkénti áron, s ugyanakkor vér- vizsgálat, állatorvosi igazolás nélkül, a gazda udvaráról viszik el az állatokat. Pedig, es ezt hangsúlyozni kell, a jelenlegi szabályozórendszer keretei között a hizlalás kedvezőtlen adottság esetén is gazdaságos. Mivel az állatok kikerülnek a megyéből, megint azok nyernek az ösztönzőrendszer adta lehetőségen, akik tőkeerősek, s kiváló adottságúalc. Megyénk juhászataiból az elmúlt napokban vásárolták fel az utolsó néhány vagon idei gyapjút. A még nem egészen végleges összesítés szerint ismét 115 vagon körüli lesz a megye gyapjú- „termése”.sez közel, 110 millió forint árbevételt jelent a megye juhtenyész- töinek. A Gyapjúforpalmi Vállalat miskolci kirendeltségének vezetőjétől, Balta Ferenctöl kértünk tájékoztatást a birkanyírás idei „mérlegéről”: — A tavalyi gyapjú tisztasága, szárazsága valamivel jobb volt, az idén viszont javult a gyapjúszálak hosz- szúsága, ami elsősorban a jobb takarmányozás eredménye. Változatlan gyapjúárak mellett az idén — az elmúlt évihez viszonyítva — mintegy 3 forinttal növekedett az egy kiló gyapjúért kifizetett átlagos ár. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy — Akkor ezt a folyamatot nem is lehet megállítani? Fábián Gyula, a TESZÖV osztályvezetője: — Elvileg igen, mert van olyan rendelet, amely ezt lehetővé tenné. Lényege röviden: egy jó adottságú gazdaság társulásba léphet a mostoha körülmények között gazdálkodóval, és ha saját állatait hat hónapon keresztül ott hizlalja fel, akkor megilleti a kedvezőtlen adottságra kapható árkiegészítés. Természetesen, ennek fejében olcsó takarmánnyal, esetleg tőkével támogatná a gyengébb szövetkezetei, amely így mór saját bikáit fel tudná hizlalni. Így mindkét fél jól járna és a népgazdaság is. — De ez még egyelőre feltételes mód? — Vannak már próbálkozások, így a csobaji, selyebi és a baktakéki termelőszövetkezet kísérletezik társulás létrehozásával. Mondani sem kell — bár az állatforgalmi vállalat is támogatja erőteljesen ezeket az új gazdálkodási formákat — csalt csökkenteni tudják, megszüntetni nem az állatok kivitelét a megyéből. Még több társulásra lenne szükség, de sajnos, nincs jelentkező. Hogy miért? Sajnos, a rendelet értelmében a gyengébb adottságú gazdaság nincs eléggé érdekeltté téve az új szervezeti forma létrehozásában. Fábián Gyula: — Sok az ellentmondás. Logikusan ott kellene hizlalni az állatot, ahol van férőhely, s olcsón előállítható takarmány, vagyis a jobb adottságú gazdaságban. Természetesen a kedvezőtlen adottságra adható árkiegészítést meg kellene adni, mert ahhoz, hogy társadalmi szinten kihasználjuk ezt a lehetőséget, érdekeltséget, jövedelmet kell a termelőnek biztosítani. Jelenleg az a helyzet, hogy 15 mázsa takarmányt kell a hizlaláshoz a gyengébb adottságú gazdaságba elszállítani, ahelyett, hogy a borjút vinnék el a gazdagabb társüzembe. És ráadásul a takarmány értékének egy részét le kell vonni a növénytermesztés ártámogatásából. Így a mostoha adottságú üzem mindenképpen rosszabbul jár. Teljesen körbejárni a témát, hogy miért hagyja el négy-hatezer állat a megye határait, természetesen nem lehet. Viszont a sok ellentmondást érzékeltetni, igen. Mert tény és való, a hizlaláson a szomszéd, vagy távoli megyék üzemeiben csapódik le a jövedelem, amíg innen, az északi adottságok közül megint száműzzük a jövedelmet. Vajon meddig? Kármán István valamit javult a gyapjú minősége. És, mint megtudtuk, ez a javulás lehetett volna jelentősebb is. A gyapjú meny- nyiségét nehéz számottevően növelni, de kis odafigyeléssel a minőségen sokat lehet javítani. A gyapjú minőségére, tisztaságára mór a „juhok hátán” jobban kell vigyázni ás nagyon fontos a nyírt gyapjú szárítása, tárolása. Nem mindegy az sem, hogy mikor és „kik” nyírják a birkákat. Sajnos a birkanyírás időpontja megyénk legtöbb nagyüzemi juhászatában a bérmunkát végző, más országrészekből érkező nyíró-brigádoktól függ. E brigádok jó része — a minél nagyobb kereset érSzirbik Sándor, Beton- és Vasbetonipari Müvek Al- sózsolcai Gyárának igazgatója a következőképpen összegezte a gyár háromnegyedéves tevékenységét: — A beruházási korlátozások miatt üzemünk első negyedévi feladatai kisebbek voltak, mint korábban. Emiatt a tervezettnél kevesebb terméket állítottunk elő. A második negyedévben végre kialakult az egyensúlyi helyzet, amely szeptember végéig jellemezte gyárunkat. Most, az utolsó harmadban másfajta gondokkal küszködünk. Eljutottunk odáig, hogy annyi a megrendelésünk, amennyit már elvállalni, nyugodt lelkiismerettel nem tudunk. Rendeléshiányunk az idén egyáltalán nem volt — például a lakosság részére gyártott előfeszített födémgerendákbóL E termékünkből az év végéig várhatóan 2 millió 560 ezer folyómétert készítünk, jóllehet, idei tervünkben e termékből kevesebbet irányoztunk elő. Az igények nagyok, a TÜZÉP-telepeken jóval többet tudnának értékesíteni. Termelésünk harminc százalékát teszi ki a födémgerenda, többre a jelenlegi kapacitásunkkal képtelenek vagyunk. Már ez a mennyiség is meghaladta erőnket — a kislakásépítési program azonban arra ösztönözte gyárunkat, hogy egy új gyártósor beindításával növeljük termelésünket. Ez a födémszerkezet azért olyan deliében — túl gyorsan is dolgozik, nem ügyelnek a nyírás minőségére. „Kapkodásukat” a birka „bőre” s a gyapjú minősége egyaránt megérzi. Jövőre várhatóan több lesz megyénkben a „házi” birkanyíró brigád, s a juhtenyésztéssel foglalkozó rendszerek is tervezik e téren a szolgáltatás bővítését. Kifizetődne, mert a gyapjú minőségének kismértékű javítása is milliókkal gyara- pllhatná a juhászatok árbevételét. Jövőre különösen. Ugyanis a gyapjú felvásárlási árát 1983-tól átlagosan 5 százalékkal javítják. Mégpedig úgy. hogy a jó minőséget, a fésűs gyapjú árát növelik nagyobb mértékben. keresett a kislakásépítök körében, mert nem kell hozzá emelőszerkezet, daru nélkül, kézi erővel olcsóbban megoldható az építkezés. A vevők, igényeik szerint, nyolcféle méret között válogathatnak. Igyekeztünk a vásárlók érdekeit szem előtt tartani, hiszen a födémgerenda gyártása számunkra kevésbé gazdaságos, kisebb - a termelékenysége, mint a többi termékünknek. :— Milyen termékekkel képviseltette még magát a gyár a piacon? — Öt esztendőre szóló megállapodást kötöttünk a Magyar Villamos Művek Tröszttel — válaszolja az igazgató. — Mindketten igyekszünk régi, jó partnerekhez méltóan viselkedni, öle korrektek a rendelésekben, mi pedig a szállítási határidők betartásában. Részükre távvezetéktartó, illetve lámpaoszlopokat gyártunk. Legutóbbi találkozásunkkor sok szó esett az úgynevezett UNIVÁZ-szerkezetekről. Ez az építési szerkezet tizenhat éves múltra tekint vissza. A szakemberek szerint fejlesztése folyamatos, befejezettnek soha nem teltinthető. Kialakítása óta sokat változott, s az ÉSZAKTERV dolgozói az alsózsolcaiakkal karöltve azon fáradoznak, hogy még tökéletesebb kivitelben jelenhessen meg termékük a hazai piacon. Legutóbbi munkájuk eredménye: sikerült megoldaniuk az építéshez szükséges előre gyártott mintegy 8—9 százalékkal, s az úgynevezett „al-minőség” felvásárlási árán nem emelnek Az idei birkanyírás, illetve gyapjúfelvásárlás egyik érdekes tapasztalata, hogy jelentősen nőtt az „egyéni” juhászok, a bárányt sok esetben csak hobbiból tartók gyapjúértékesítése. A tavalyi 65 tonnával szemben most 80 vagon gyapjút vásároltak fel a kistenyésztők- től és a falusi portákról. Sokan, több százan voltak, akik 2—5 kiló közötti gyapjút kínáltak fel eladásra, s van már néhány nagyüzemi juhászat ahol negyvenezer- ötvenezer kiló gyapjú „termett” a birkákon. (p. s.) A faanyagok védelmét részleteiben 15 évvel ezelőtt szabályozták, időközben azonban olyan gyorsan fejlődött a megmunkálás, a gyártás technológiája és a felhasználás területei is bővültek, hogy a rendelet — viszonylag rövid idő alatt — lényegében elavult. A MÉM emiatt új faanyagvédelmi szabályzatot tett közzé, amely főbb vonalaiban határozza meg a megelőzésnek, illetve a károsodás megszüntetésének, mérséklésének teendőit. A szabályozás átfogóan veszi sorra a gazdaságos fahasználat főbb szempontjait, egyebek között azokat, amelyeket eddig kevésbé vettek figyelembe. Tartalmazza a fa veszélveztettségének különböző fokozatait, és arra figyelmeztet: a különösen kedvezőtlen viszonyok között lényegesen jobban kell ügyelni a faszerkezetek, anyagok óvására. alapozási elemeket is. Korábban az építők az alapozást maguk oldották meg, az új el járassál az építkezések hagyományos korszaka lezárulta — Hogyan fogadták az újat a beruházók? — Érthető örömmel, hiszen olcsóbbá, gyorsabbá teszi az építkezést az előregyártott alap — jegyzi meg az igazgató. — Sokan módosították az eredeti megrendelést. Termelésünk ötven százalékát az UNIVÁZ-szer- kezet adja, érthető, hogy állandóan foglalkoztatja a tervezők fantáziáját a jobb, korszerűbb megoldások kidolgozása. Az alapozás korszerűsítése maga után vonta a földszinti építési elemek módosítását is. Az egyszintes pillérek mellett nekiláttunk az úgynevezett kétszintes pillérek gyártásához is. Emeletes épületek esetében ez újabb költségmegtakarítást jelenthet. Bővítettük a szerkezeti funkciót is: a pillérek távolságának növelésével mód nyílik nagyobb lakóterek kialakítására. Ha a funkció időközben megváltozik, válaszfalakkal módosítani lehet a belső teret. Nem titok: tervezőink ezt a megoldást a később várható demográfiai hullám csökkenése miatt dolgozták - ki. Most sok iskolára van szükség, ám gondolnunk kell a jövőre is, hiszen az előzetes számítások alapján pár esztendő múlva lényegesen kevesebb tanteremre lesz szükség. Nos, akkor nem kell lebontani az épületeket. Az UNlVÁZ-szerkezet ugyanis egyszerűvé teszi az átalakítást: kulturális centrumok, s egyéb kommunális létesítmények alakíthatók ki később a jelenlegi általános iskolákban. Az eddigi fejlesztések, egy sor újabb feladatot vonnak maguk után. Jelenleg például az összes alrendszer továbbfejlesztésén dolgoznak a tervezők. A tartószerkezetek és a födémek korszerűsítése ebben az évben befejeződik, most a falszerkezeteket, a falpaneleket akarják továbbfejleszteni szakembereink. Jövőre kísérleti jelleggel az Újpesti Művelődési Központot ezeknek a módosított elemeknek a felhasználásával építjük fel. Ezt a munkát egy pályázati felhívás előzte meg; amelyen részt vett, s a legjobbnak bizonyult az ÉSZAKTERV egyik kollektívája. Közös büszkeségünk, a továbbfejlesztett UNIVÁZ- szerkezet. — dévald — Gyapjú 110 millióért
