Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-04 / 259. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T982. november 4., csütörtök az AMFORA boltokban, valamint népi hagyományokat orzö sárospataki kerámiát, a? árusításisál egybekötött bemutatón tálkcszletekból, kupákból, korsókból- és talitalakból válogathat. ■Aki kedveli á Zsanna Bolotova és Regimantasz Adomajtisz az Ősszel a tengernél című új szovjet filmben. Szovjet filmek fesztiválja r A mai napon — hivatalosan a délután 4 órakor, a Rónai Sándor Művelődési Központban tartandó nyitóünnepséggel — megkezdődik a szovjet filmek fesztiváljának idei sorozata. Mintegy három évtizede évenként visszatérő, hagyománnyá izmosodott ünnepségsorozat a szovjet filmek bemutatásának időszaka, találkozás a legújabb szovjet filmalkotással, éa sok esetben személyesen az alkotókkal is. Szovjet filmek egész évben szerepelnek mozijaink vásznán, e novemberi ünnepi találkozás mégis más, mégis különbözik a hétköznapi bemutatóktól. Nemcsak megismerjük az új műveket, vagy felfrissítjük találkozásainkat a korábbiakkal, hanem visz- sza is gondolunk a szovjet film útjára. Lenin 1919. augusztus 27. én írta alá a filmkereskedelem és filmipar államosításáról szóló dekrétumot, ezt a napot tekintjük a szovjet film születése napjának. Jóllehet, Oroszországban már 1896-ban volt filmvetítés Szentpétervárott és még abban az évben megpróbálkoztak a hazai filmgyártással is. Egy Fedeckij nevű harkovi fényképész 1896—97- ben öt kisfilmet készített. A Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően közel két év telt el, amíg sor kerülhetett a már említett dekrétum aláírására. Lenin a filmnek is igen nagy fontosságot tulajdonított, mindenki előtt ismeretes híres. megállapítása: „Számunkra valamennyi művészet közül legfontosabb a film.” Ennek lényegét ma már szükségtelen magyarázni, indokolni. Kezdetben híradó- és dokumentumfilmek jelezték a filmművészet megújhodását. Megszülettek mellettük az agitlcák, az olyan rövidfilmek, amelyek kifejezetten agitáclós szándékkal frissiben mutattak be bizonyos életjelenségeket, mozgósítottak. A polgárháború győzelmes befejezése után új emberek ismerkedtek a filmalkotással, nem sokkal később megjelentek a szovjet film iskolateremtő nagy egyéniségei : Kulesov, Dovzsenko, Eizenstein, Pudovkin, Alek- szandrov, Romiti és mások. A XX. pártkongresszus a filmművészeti életben is igen jelentős oldódást indított el, majd az 1973-as SZKP központi bizottsági határozat adott új lendületet a szovjet filmművészetnek. A szovjet filmművészek nagy érdeklődéssel fordulnak a múlt témái felé, küzdelmes harcok ábrázolását, vagy a Nagy Honvédő Háború hősi időszakát egyaránt szívesen választják, ugyanakkor rendkívül élesen láttatják napjaink életét, a Szovjetunió soknyelvű közösségében élő emberek mindennapjait. A ma kezdődő szovjet filmek fesztiválján számos korábban bemutatott film felújítása mellett Öí új alkotás kerül országosan bemutatásra. (Ünnepi díszelőadás keretében bemutatnak olyan műveket is, amelyek még nem kerülnek most a rendes vetítési programba. Ilyen a Kenyér, arany, fegyver és a Csillaghullás.) Az új filmek közül mától az Ősszel a tengernél látható a miskolci mozikban is. A következőkben erről a filmről adunk kritikai méltatást Nyikolaj Gubenko rendező, a fiatalabb szovjet filmalkotó generációhoz tartozik. A néhány éve nálunk bemutatott A katona visszatért a frontról és a Sebzett madarak című alkotása már egyéni hangú, figyelmet érdemlő rendezőt sejtet. A most bemutatott Ősszel a tengernél című filmjének tulajdonképpen nagyon vékonyszálú -a története. A címe szinte mindent elmond róla. Egy tengerparti üdülőpanzióban vagyunk, valahol a Krím-félszigeten, késő őszszel. Köd, pára lengi be a környéket, az ott unatkozó, pihenő emberek hangulata is borongós. A nyáron oly csodás napsütötte tengerpart most eléggé vigasztalan. Az üdülőben a legkülönbözőbb emberek töltenek néhány hetet, s mint ilyen helyen lenni szokott, a különböző emberek lassan oldódnak, nehezen közelednek egymáshoz, kapcsolatuk általában eléggé felszínes. Van itt, magát diplomatának hazudó követségi szakács, van tréfamester, vannak nagyzoló asz- szonyok, futó kapcsolatokat, könnyű kalandokat keresők és van egy magányos asz- szony, és egy ugyancsak magányos férfi, akik a társaságban nem tudnak feloldódni, de lassan egymásra találnak. És míg a többieknek a turnus vége tulajdonképpen a kapcsolatok elmúltát is jelenti, a két magányos embernél alighanem fordítva történik, mert egymásra találnak. A film érdekessége nem is a történetében van, hanem a hangulat megteremtésében. Szinte érezzük a nézőtéren is a ködös, nyirkos tengerparti levegőt; szeretnénk az öreg, fáradt kultúrosnak segíteni. Nem tudunk kívül maradni az üdülő levegőjéből, környezetéből és közösségéből. Ennek az őszi tengerparti hangulatnak megéreztetése és a két főszereplőn kívül néhány jellegzetes embertípusnak a felvázolása e film érdeme. Emlékezetes művészi élményünk között kell megőriznünk. * A fesztivál további filmjeiből csak a tájékoztatás szándékával szólunk, Irina Poplavszkaja rendezte a Megbocsájtás című filmet, Raszputyin Vaszilij és Va- szilissza című regénye nyomán. Ebben egy házaspárnak a drámáját látjuk; egy házaspárét, amely három évtizeden át tart haragot egymással, s úgy él férj-feleség egymás közelében, mint két idegen. Elsősorban a fiatalokhoz szól A fekete tyúk című Viktor Gresz rendezte film, amelyet egy több, mint százötven évvel ezelőtt írt mesére alapozott a rendezője. Gyermekek, de felnőttek is érdeklődéssel nézhetik. Nagyon hangulatos Az öszvér nem megy esküvőre című grúz filmvígjáték, Nana Mcsedlidze alkotása, amely különböző történetekből ösz- szerakottan kínál jó szórakozást. A filmbaráti körök mozijaiban vetítik a fesztivál filmjei közül az Arany ősz című filmdrámát, Tolo- mus Okejev alkotását, amelv- ben egy televízióriporter sok, keserves kaland során ismeri fel a világ sok igazságát. A fentiekből kitűnően is változatos, színes a szovjet filmek fesztiváljának idei programja. Benedek Miklós Hangversenvkrónika A Miskolci Szimfonikus Zenekar koncertjei Másfél héten belül három alkalommal is hallhattuk a Miskolci Szimfonikus Zenekart, október 21-én a Nehézipari Műszaki Egyetem aulájában, 25-én pedig a Vasas Művelődési Központ színháztermében léptek fel, s mindkét alkalommal bizonyos fegyelmezetlenséggel párosuló dekoncentráltság volt jellemző az együttes játékára. Harmadik hangversenyükre a Miskolci Nemzeti Színházban került sor november 1-én, ezúttal már némileg összefogottabb, élvezetesebb játékra futotta erejükből, de még így is messze maradtak attól a színvonaltól, amit a társulat képességei szerint elvárhattunk volna. Az egyetemi koncertet, melyet Mura Péter dirigált, sok tekintetben menti a hálátlan akusztikájú környezet, így nem tehető felelőssé a zenekar az olyan pillanatokért, mikor a leintett, s elvileg befejezett akkordok még továbbzengtek, s „ráke- nődtek” a következő hangokra, illetve az előírt szünetek — a visszhang miatt — zajosra sikerültek. Többek között ezért sem sikerülhetett maradéktalanul Bo- rogyin szimfonikus költeményének, a Közép-Ázsia pusztáin című darabnak a megvalósítása, bár elképzelhető, hogy egy dinamikailág árnyaltabb felfogásban jobban érvényre juthattak volna a mű értékei. Sosztakovics XII. szimfóniája elsősorban a nagyobb formai egységek markáns, koncepciózus építkezése révén aratott' sikert, s adta & koncert zenekari részének jobbik felét. Egy- egy bizonytalan szólamindítás (amiben főként a rézfű- vók „jeleskedtek”), s a fortékat néhol indokolatlan har- sánysággal felcserélő részlet viszont többször lerontotta az összhatást. Hegedűs Endre, a fiatal zongoraművész először hangszerének előnytelen tulajdonságait igyekezett — önuralommal és különböző kompromisszumokkal — legyőzni, majd megpróbálta kompenzálni a közte, s a zenekar között itt-ott fellépő ritmikai és tempóbeli ellentmondásokat. Mindez persze csak úgy sikerülhetett, hogy Csajkovszkij b-molí zongoraversenyét merész, nemegyszer a szabatosság határát súroló frazeálási elem segítségével tolmácsolta Kitűnő ötlet volt a Shakes- peare-dráma nyomán született Rómeó és Júlia változatokat feleleveníteni a zeneirodalom gazdag repertoárjából, s biztató gondolatnak tűnt a színpadi mű egy- egy jellegzetes részletét a zeneművek közé iktatni — csakhogy az ötlet egyben veszélyforrássá is vált. A Júliát alakító Molnár Zsuzsa, s a Rómeóként fellépő Mihályi Győző hevenyészett felolvasásai egyáltalán nem hozták közelebb Shakespeare művének atmoszféráját, egyedül Kulcsár Imre — igaz, könnyebb helyzetben — Prológus-tolmácsolásai feleltek meg az' irodalmi illusztrálás adott követelményeinek. Az előadás helyszíne a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ, a Miskolci Szimfonikus Zenekart ezúttal Kováts Zoltán vezényelte. A koncert- program első műsorszáma, Berlioz Rómeó és Júlia című drámai szimfóniájának egyik részlete a (zenekar és karmester) kölcsönös idegességének jegyében telt el. Áz egyik feszültségteremtő elem kétségkívül a karmesteri munka görcsös óvatosságában keresendő, ami a második , számként hallott Prokofjev-kompozícióban, a Rómeó és Júlia balettszvit dirigálásában már fokozatosan feloldódott. Szünet után Ardói Mária Gounod operájából énekelte az egyik Júlia-áriát, magabiztos karakterrel, pontos intonációval szólaltatta meg a nem egy nehéz részlettel tarkított alkotást. Befejezésül Csajkovszkij Rómeó és Júlia nyitányfantáziáját hallhattuk, s ennek a kompozíciónak színvonalas tolmácsolása már nem Kováts Zoltánon múlott. Korrekt intései magukban hordozták a mű tónusait, dinamikáját, s valamennyi érzelmi-tartalmi alkotóelemét, amelyekről viszont a zenekar nem akart tudomást venni, fegyelmezetlenül és érdektelenül, a karmesteri irányítástól függetlenül „estek túl” a darabon, — és a hangversenyen. Két kevésbé ismert, nagyszabású (és helyenként terjengős) szimfonikus darab, köztük egy zongoraverseny — ez lehetne a novemberi koncert műsorának rövid summázata. Elsőként a finn Uuno Kiami Kalevala-szvit- jét hallhattuk, amely gazdag színeivel lepte meg a közönséget. Ebben a kompozícióban jól koncentrált a zenekar, a mű viszonylag kis léptékű dinamikáján belül igen változatos hangerőbeli árnyalatokat hoztak létre, s a darab eklektikus dallami- ságút is nemegyszer érzelemmel telített felfogásban tolmácsolták. Kissé visszaesett a színvonal Grieg a-moll zongora- versenyének interpretálása során, s ebben elsősorban a szólista, Fasang Árpád volt a ludas. Témafelvetései, frazeálása már-már iskolásán puritánnak tűnt, mértékletessége — amely itt félreértésnek tekinthető — nem állt arányban sem a zenekar, sem a mű szenvedélyességével. Sajnos, a szenvedélyességet a dagályosság váltotta fel Sibelius II. szimfóniájának megszólaltatásakor, amit persze igazságtalanság volna csupán a Miskolci Szimfonikus Zenekar számlájára írni. Sibelius darabja, már terjedelménél és motívumkincsénél fogva is a nehezen megvalósítható művek közé tartozik, rafinált, és ha úgy tetszik elementárisán romantikus előadásmódot kiván, melynek hőfokát szigorúan meg kell őrizni, különben a mű ellaposodik, erejét veszti Dacára a sok-sok értékes részletnek, az együttes érezhetően nem tudott mit kezdeni ezzel a szimfóniával. Az est kétségtelen főszereplője a finn vendégkarmester, Rautio Paavo volt, aki az északi szerzők beavatott ismerőjének bizonyult. Szenvedélyes, de mindamellett korrekt dirigálása a zenekarnak — az említett hibák ellenére — önálló karaktert teremtett, s bár nem tudta érvényre juttatni valamennyi elképzelését, szándéka érthető volt. s mindvégig a hangverseny repertoárjához igazodott. D. Szabó Ede tatja be, miként adtak .számot útjaikról, miként örökítették meg élményeiket a nagy felfedező expedíciókon részt vevő művészek. Ilyen képes-rajzos beszámolót tartalmaz a kötet Nagy Sándor hadjáratairól, Mexikó felte- dezéséről, a viking kalandozásokról, Kolumbusz híies útjáról, Japánról és a világ sok más tájáról. A Corvina műterem sorozatban most Kratocha'ill Mimi harmincöt reprodukcióval gazdag kötete jelent meg Duray Tibor festőművészről, aki plasztikáival és üvegfestészetével is kiemelő életművet mutathat fel. Gadányi Jenő tizenhét grafikáját. Sik Csaba bevezető tanulmányával. nagyméretű albumban adta közre a kiadó. Ugyancsak most adták ki Jean-Louis Ferrier interjúit: Négyszemközt Victor Vasarelyvel. A kötet természetesen sok illusztrációt is tartalmaz, s az interjúkhoz Sík Csaba írt tanulmányértékű utószót. <b> Gorvina-ú jde nságok A Corvina Kiadó most közreadott újdonságai között található egy nagyon szép kiállítású album, címlapján El Greco önarcképével. Az album szerzője H. Takács Mariann, a címe Spanyol festészet a primitívektől Riberáig, s a budapesti Szépművészeti Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum, valamint budapesti magángyűjtemények kincseiből mutat be negyvennyolc remekművet. A madridi Pradón kívül a Szépművészeti Múzeum spanyol gyűjteménye az egyetlen, ahol a látogató négyszáz év spanyol festészetéről kaphat átfogó képet. H. Takács Mariann munkája immár harmadízben jelenik meg, bővített terjedelemben. A nagyszabású tanulmányt, amelyből megismerjük a gyűjtemény kialakulásának történetét, s képet kapunk arról; hogyan alakult Euró- pa-szerte a spanyol festmények gyűjtése, negyvennyolc színes reprodukció követi, mindegyik részletes műelemző ismertetéssel. A kiadó Heredítas sorozatában jelent meg Fritz Jenő munkája, a Pannonok évszázada, amely 193-tól 284-ig mutatja be Septimus Severus pannóniai győzel- rjiének korát és azt követő időszakot, annak társadalmi, gazdasági, katonai és kulturális életét, amely a mai Dunántúl életére Is kihatással bír. A kötetet száznál több régészeti lelet fotója és sok rajzos illusztráció teszi teljesebbé. A Művészetről gyermekeknek sorozatban Karla Büang /munkája, a Felfedezők és művészek került most a boltokba, amely számos illusztrációval mu-
