Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1982. november 13., szombat Árrendezés és tartalmi bővítés után csütörtökön nyílt meg Lillafüreden, Herman Ottó egykori lakában, amelyet ő Pelehá/.ának nevezett (egyesek szerint Pelelaknak) a nagy tudós életét és munkásságát, valamint a Bükk élővilágát bemutató kiállítás. Korábban a Herman Ottó emlékházban a tudós munkásságát és gyűjtéseinek egyes darabjait bemutató kiállítás volt látható 1964-től napjainkig. Ez a tárlat változott most át úgy; hogy az egyik- teremben Herman Ottó élete és munkássága, másikban pedig az ő tevékenységétől elválaszthatatlan zSkki fauna és flóra kincseiből kap tájékoztatást a látogató. Igen sokan keresik fel a Herman, Ottó emlékházat. Nemcsak a közeli Palota- szálló egymást váltó vendégei, hanem turistacsoportok, iskoláscsoportok, egyedileg Lillafüredre látogatók sem mulasztják el megtekinteni a házat, ahol az utolsó magyar polihisztor élt. nem mulasztják el. hogy megismerkedjenek személyes relikviáival, a munkásságát nagy vonásokban bemutató kiállításokkal. A nevét viselő miskolci múzeum néhány éve természet tudományi gyűjteménnyel is bővült. s így természetesnek tűnik, hogy a természettudós emlékmúzeumában nagyobb szerepet kapjon a természettudomány, az élővilág. Ezt a feladatot kívánja szolgálni a ház belső termében levő új kiállítási anyag. A most átadott kiállítást. Szabadfalvi József és Gyulái Iván rendezte, a látogatókat pedig Tóth Jó- zsefné, az emlékház vezetője kalauzolja szíves és értő szóval. Tulajdonképpen lehetetlen leírni, mi látható egy emlékházban, annak zsúfolt kis termeiben. De megpróbáljuk. legalább nagy vonásokban. Az első terein, ,mint említettük, Herman Ottó éleiét és munkásságát, hivatott bemutatni. Itt láthatók qz egyik tablón életének képei fotókban, az 1835-ös brez- nvóbányai születéstől az 1914-es elhalálozásáig; itt vannak egy másik tablón lillafüredi életének képei, annak az időszakának do- Kumentumai, amelyet éppen ebben a házban töltött; a terem egyik sarkában ott van tükre, dolgozóasztala, széke, szemüvege, írószerszámai, cilindere, vasúti igazolványa, több más használati tárgya. Külön tablókon a tudós Herman Ottó életének, egy másikon a politikus Herman Ottó munkásságának megörökített pillanatai, tárlókban könyvei, kéziratai, képviselői választási beszéde, különböző levelei és sok. egyéb, a munkásságát jélző dokumentum. S itt van a gyászjelentése, 1914. december 27-ről. A második teremben a Bükk élővilágát felvázoló kiállítás látható. Maga Her- ■ man Ottó is kutatta a Bükk faunáját és flóráját, életétől, munkásságától ez elválaszthatatlan. Ezért jó és helyes, hogy itt kapott helyet. E teremben az egyik vitrinben lepkék, rovarok, a továbbiakban kisállatok — mókus, menyét, pézsmapocok, vakondok, borz, óz, egerek, barna varangy, — a Bükkben honos, íelsorol- hatatlanui sokféle madár jól elrendezetten. Ha hirteEgy sarok „A Bükk élővilága” kiállításról. A fa tetején uhu, alatta őz, a háttérben lillafüredi panoráma. Herman Ottó élete fotókban. Xözéperi a születési anyakönyvi kivonata és „Oskolai bizonyít- yány"-a len összeszámolom, huszonötféle madár található itt nagyon sok példányban, a császármadártól az uhuig, a karvalytól a süvöltőig, a zöldikétől az aranymálin- kóig. Természetesen, a fenti szűkszavú „leltár” nem adhat érzékletes képet a Herman Ottó emlékház minden látnivalójáról. De talán felhívhatja a figyelmet az ott látható értékes relikviákra, növényi, állati látnivalókra. Herman Ottó magát a Bükktől és Lillafüredtől elválaszthatatlannak érezte. Emlékházán keresztül ma is jelen van. Érdemes felkeresni. (benedek) Fotó: Laczó Mezgerelés A langyos levegőben kései ökörnyál úszik. Körös-körül — amerre csak autóulunkon elhaladunk — az abaúj- ■;szántói, tállyai, módi, szerencsi határban egyenletesen kelt, sűrű, üdezöld vetések sorjáznak. Itt-otl hatalmas, letakarított kukoricatáblák bar- ' nállanak kombájnolás utáni * szármaradványokkal. Köztük felnőttek, gyermekek ; hajladoznak: egy-egy teljes i család gyűjtögeti szorgalmasan a gép után maradt csöveket. Hiába, a gép csak gép. . Ném tudja úgy ér- [ zékelrű a betakarítandó ter- ' mésl. mint a törést kézzel végző ember. Így hát itt is egy elhullatott szép, egészséges, aranysárga kukoricacső, amott is egy másik. Akaratlanul is hajdanvolt gyermekkorunk jut eszünkbe, amikor aratás után a tarlón a gereblye alól kimaradt búzakalászt, ősszel pedig a kukoricaföldön sárgálló csöveket ugyanígy mezgereltük össze, s boldogan. vittük „szerzeményünket” a falusi boltosnak, aki töltött savanyút vagy cipőzsinórra emlékeztető medvecukrot adott érte. Pár í szemet csak, hiszen órák , gyűjtögető munkájával is legfeljebb egy-két liternyi j búzát, 10—15 cső kukoricát tudtunk összeszedni a nad- rágszíjnyi parcellákon. Változtak az idők, váltó- , zott a mezgerelés módja és I eredménye is azóta. Mert i manapság a nagyüzemi táblákról nem csövenként, ha- ! nem zsákokban hordhatják haza a kombájn olás után j künn maradt kukoricát a ! I szorgalmas gyűjtögetek.; Méghozzá saját Ladájuk! Combi-terében. És nem; medvecukor értékben, ha- '■ nem disznót hizlalnak meg! rajta, hogy szilveszter, újév i táján toros lakomát ülhes- j senek fáradozásuk jutái- i mául. ■ „Korszerű” mezgerelés — i mondhatnánk. Avagy ■ in- j kább mostanában divatos j családi „kisvállalkozás” — í a nagyüzemben? ... (h. j.) Szovjet étet Érettségizel* szaiiiikások Szabásztanulók, saját tervezésű gyermekruháik bemutatóján Évente mintegy 2,á , ® millió szovjet fiatal kapja meg az érett- 3 ségi bizonyítvánnyal együtt > a szakmunkás-oklevelet. A • tizenegyedik ötéves tervben ? — a korábbiakhoz hasonlótj an — sikeresen folytatódik l a jól képzett szakmunkások í felkészítése. Az ország 7200 | szakmunkásképzőjében 1400 I foglalkozás titkaiba vezetik be a fiatalokat. A szakmunkásvizsgával egyidőben érettségi vizsgát Is tesznek, ilyen módon az ország bármely felsőfokú oktatási intézményébe jelentkezhetnek. Az utóbbi években Mongóliából, Vietnamból és több fejlődő országból érkezett fiatalok is tanulnak a Szovjetunió szakmunkásképző intézeteiben. Puskin kézírása Manapság eredeti Puskin. kéziratra bukkanni rendkívüli esemény. Rimma Tye- rebennyina, a Szovjet Tudományos Akadémia orosz irodalmi intézetének munkatársnője átvizsgálva B. N. Tyihonov ismert gyűjtő régi kéziratokat és könyveket tartalmazó gyűjteményét, talált egy papírlapot a kézirat-másolatok között. Ez eredeti kéziratnak bizonyult! Két vers volt rajta, Puskin lendületes kézírásával. Az egyik vers címe; „A tiéd és az enyém”, a másiké pedig — „Rögtönzés .Ogarevára”. A versek 1816- ban íródtak, amikor Puskin a Carszkoje Szeló-i líceumban tanult. Miciniecké az egész ivaisn A jvliskolci Nemzeti Színház ez évadra bemutatott gyermekdarabját, a Milne műve nyomán készült Micimackót rajongó örömmel fogadták a legilletékesebb nézők, a gyerekek. Az október 30-i bemutató óta mindig zsúfolt1 széksorok előtj. játszották, de a hónap hátra levő részében a színház már csak két előadást tud tartani a kedvelt gyermekda rabból. Pedig' igen nagy az igény, ostromolják a jegy pénztárt.- A színháztól kapott tájékoztatás szerint, a Micimackót az évad végéig, 1983.- júniusáig műsoron tartják, mód nyílik a későbbi hetekben is a megtekintésére. A decemberi előadásokra pedig november 22-től árusítják a jegyeket. Herman Ottó íróasztala és személyes tárgyai (a tükörben a szemközti falon levő kép látható). Az öregasszony felkapaszkodott a kád szélére. Imbo- lyogva kinyitotta a ldsabla- kot. Lenézett a kétméteres mélységbe és egy pillanatra visszahökölt. A könyöke lehorzsolódott, de szerencsésen sikerült a földre huppannia. Hátrabicegett a kert végébe. A sufniból riadtan rebbentek szét a kismacskák. Az anyjuk felborzolt szőrrel és megvetett lábakkal nyávogott. Az Öregasszony ügyet sem vet a macskákra, sebtiben bezárta az ajtót, íeporolta a ruháját és elindult. Az úton úgy bukdácsolt lefelé, mint egy elgurított fekete gyöngy. — Hová igyekszik any- nyira, Mária néni? — lassított le mellette egy gépkocsi. .— Az orvoshoz — szuszogta alig hallhatóan, mert a nyaka egyre jobban fájt. — Szálljon be, majd elviszem! — Az isten áldja meg, fiam! A férfi kiszállt a kocsiból és besegítette az öregasz- szonyt. — Mi történt magával? Az öregasszony csak suttogni tudott. — Baleset. . — Hogyan? Szűcs Mariann; 'itóá É '^0 vá* — Nem érdekes — legyintett Mária néni, de legszívesebben sírni szeretett volna. Összefonnyadt, eres kezei meg-megrándultak. Hiába. Miért van az, hogy nyolcvan felé már a könnye is elapad az'embernek? A férfi gázt adott, és az útra összpontosított. Eszébe jutott az anyósa, aki azzal gyötrí, hogy őt meg akarják ölni. Minden héten leg-1 alább egyszer. Ilyenkor felhívja az irodájában, hogy jöjjön és csinálja meg az ajtón a zárat, mert be akarnak törni hozzá. Nyitva felejti az ajtót, és amikor észreveszi, pánikba esik, hogy betörő járt nála. Az orvos megmondta. Nem lehet segíteni, sajnos szenilis. Érdekes, Mária néni is lehet vagy nyolcvanéves. Egyedül lakik, de ő biztos nem képzelődik. Igaz, nincs rá ideje, annyit dolgozik. — Mindjárt ott leszünk — vetett egy biztató pillantást a sápadt asszonyra. Az visz- szabiceenlett és lehunyta a szemét. Nem tudom, hogyan sikerült kiszabadulnom. Most mit csináljak? Remélem, ha visszamegy ele. ki- alussza magából ezt a dühöt. Az öregasszony kinyitotta a szómét, de forgott vele az egész kocsi. Ügy érezte, hogy az országút, mint egy szőnyeg, felgöngyölődik a szívére és nincs tovább. Amikor a kocsi hirtelen fékezett, előrebukott, majdnem beverte a fejét a szélvédőbe. — Megérkeztünk, Mária . néni! — kászálódott ki a kocsiból a vezető. Az öregasszony nem mozdult. Rémülten vette a karjába. Csodálkozott, hogy milyen könnyű. Mint egy SZámya- szegett madár. Vitte egye- , nesen a rendelőbe. A várakozók döbbenten néztek utána. Az orvos a vérnyomásmérői babrálta. — Tegye az ágyra! Mi történt?