Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-26 / 278. szám

1982. november 26., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG S (Folytatás az 1. oldalról) Duciid József, az MSZMP Miskolc városi Bizottságának első titkára köszöntötte ünnepi beszédében az alkotókat Szűcs Miklós acélgyártó főolvasztár átveszi a Munka Érdemrend arany fokozatát a kormány elnökhelyettesétől ki ebből az időszakból. Mis­kolc, 1982. november 25. Marjai József." A gyárlátogatás után a Di­ósgyőri Vasas Művelődési Központ színháztermében avatási ünnepséget rendeztek. A Himnusz hangjai után Major Tamás kétszeres Kos- suth-díjas színművész elsza­valta József Attila Hazám című versét. Ezt követően Drótos László, a Lenin Ko­hászati Művek vezérigazgató­ja a vállalat párt-, társadal­mi szervei és gazdasági ve­zetése nevében köszöntötte a résztvevőket, a tervező, ki­vitelező és beruházási szer­vezetek vezetőit, dolgozóit, az LKM kollektívájának kép­viselőit, akik tevékenyen közreműködtek a beruházás sikeres megvalósításában. Külön köszöntötte az ünnep­ség elnökségének tagjait, köz­tük Marjai Józsefet, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét, Baranyai Tibort, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a KB osztályvezetőjét. Grósz Károlyt, az MSZMP KB tagját, a Borsod megyei Pártbizott­ság első titkárát, Ballai Lászlót, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának osztályveze­tőjét, Herczeg Károlyt, az MSZMP KB tagját, a Vas-, Fém- és Villamosipari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkárát, Gyöngyösi Istvánt, az MSZMP KB tagját, az Építő-, Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkárát, Csémi Ká­roly vezérezredest, a KB tag­ját, a Honvédelmi Miniszté­rium államtitkárát, Nyitrai Istvánt, a KISZ Központi Bi­zottságának titkárát, dr. Ab- rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési minisztert, dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériumi államtitkárt, Soltész István ipari miniszterhelyettest, dr. Ladányi Józsefet, a Borsod megyei Tanács elnökét, Dud- la Józsefet, a Miskolci váro­si Pártbizottság első titkárát, Rózsa Kálmánt., a Miskolci városi Tanács elnökét. Szabó Pált, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkárát, Tóth Józsefet, a Szakszerve­zetek megyei Tanácsának ve­zető titkárát és dr. Széppel-1 féld Sándornét. Drótos László megnyitó szavai után Dudla József mondott ünnepi beszé­det. — A diósgyőri kohászat több mint 210 éves történe­téről sok jeles esemény ta­núskodik — kezdte beszédét az ünnepség szónoka. Ilyen esemény a most elkészült be­ruházás ünnepélyes avatása is. amely a Lenin Kohászati Művekben végbemenő műsza­ki-technikai korszakváltói- mellett egyúttal a magya; vaskohászatnak is jelentő.- állomása. A kombinált tech­nológiával üzemelő — szá­mítógéppel vezérelt — acél­mű a korszerű konverterrel és elektrokemencével, üstme­tallurgiai berendezéssel, fo­lyamatos öntőművel és az oxigéngyárral évi 920 ezer tonna, különböző fajtájú és minőségű acél gyártására ké­pes, amely a legszigorúbb kö­vetelményeket is kielégíti. Elmondhatjuk, hogy a be­ruházás a komány meg­fontolt döntésén alapult, helyes irányba tett lépés­sel segíti az ágazat fej­lődését, a versenyképesség fo­kozását, a magyar ipar szá­mára a háttéripari lehetőség megteremtését. — Az új acélmű csaknem 10 milliárd forintba került, s a rövid határidő, a megvaló­sítandó létesítmények újsze­rűsége, a költségelőirányzat nagyságrendje, a hazai gya­korlatot alapul véve, szokatla­nul bonyolult feladat elé ál­lította a tervezésben, gyártás­ban és építésben közreműkö­dő, mintegy 50 vállalat és in­tézmény kollektíváját. A si­ker jóleső érzése tölthet el valamennyiünket, hogy azt a feladatot, amelyre közel 5 év­vel ezelőtt vállalkoztunk, be­csülettel teljesítettük. A be­ruházás első üzembe helyezé­si szakaszában a konverter­üzem és az üstmetallurgiai be­rendezések határidőre elké­szültek, s a próbaüzem kezde­tekor, 1980. november 0-án először csapoltak hazánkban konverterből acélt. A máso­dik szakaszban a- folyamatos öntőmű öt hónappal, míg az elektrokemence és a számító- központ három hónappal a határidő előtt valósult meg. — A rendkívüli jelzővel il­letett beruházás a politikai munkában is újszerű felada­tok megoldását követelte meg. A városi pártbizottság irányí­tásával és koordinálásával ki­dolgozott programmal a kivi­telezésben közvetlenül és köz­vetve érintett párt- és tömeg­szervezetek rövid idő alatt azonosullak, és sajátos esz­közeikkel segítették a felada­tok végrehajtását. Ennek nyomán széles körű társadal­mi összefogás bontakozott ki. Pontosan ki nem mutatható, de több ezerre tehető azoknak a száma, akik a beruházás so­rán újszerű politikai és szak­mai feladatokat kaptak és tel­jesítettek, új ismereteket sze­reztek, kitűntek kezdeménye­zőkészségükkel, és i.ly módon részeseivé váltak e nagysze­rű cél megvalósításának. A beruházáshoz kapcsolódó pártmegbízatások nagy száma és azoknak magas színvona­lon történő teljesítése új ener­giaforrásként jelentkezett. A kivitelezés egész idejére jel­lemző volt a magas fokú együttműködés, s ebben a gazdasági vezetőkön kívül meghatározó szerepük volt a közreműködő vállalatok, in­tézmények pártszerveinek és pártszervezeteinek. Az itt dolgozó kollektíva kezében új eszköz, egy tízmil­liárdos termelő objektum van, a maga rendkívüli komplexitásával, szerteágazó lehetőségeivel. Ez pedig a gazdasági kötelezettségeken túl egyúttal erkölcsi kötele­zettséget is jelent. Kötelez ar­ra, hogy mielőbb megtanul­janak ezzel a termelőeszköz­zel jól dolgozni, azt minél optimálisáéban kihasználni. Kötelez ez a beruházás a gaz­daságos üzemvitel biztosításá­ra. a hatékonysági követel­mények elérésére. Nem utol­sósorban a népgazdaság ál­tal előírt feltételek teljesíté­sére, a kölcsön visszafizeté­si lehetőségének mielőbbi megteremtésére. — Közös a siker. Minden­ki, aki részt vett a mű meg­valósításában, munkája sze­rint személyes dicsőségének is érezheti a bei-u húzást. Sa­ját munkaterületükön a leg­többen példamutatóan tették dolgukat: a szakember szak­értelmével, a pártmunkás és a társadalmi szer-vek aktivis­tái politikai eszközökkel. Kö­szöntőm a kiválók között a legkiválóbbakat, és azokat, akik ez alkalommal veszik át kitüntetésüket — mon­dotta Dudla József. Az ünnepi beszéd után Marjai József miniszterelnök- helyettes kormánykitüntetése­ket adott át. A Munka Ér­demrend arany fokozatát kapta: Tóth Lajos, az LKM beruházási igazgatója, Szűcs Miklós, az LKM főolvasztá- ra, Baranyai Róbert, a KO- GÉPTERV műszaki igazgató- helyettese, Kiss Miklós, a MÉLYÉPTERV egységvezető­je. A Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesült: Szaba­dos Géza, az LKM főosztály- vezetője, Kocsis János, a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat hegesztője, Papp Gergely, a Ganz-MÁVAG lakatosa, Gergely István, az EÁÉV osztályvezetője, Szekrényes Lajos, a Villamosszerelő­ipari Vállalat üzemi főmér­nöke, Szűcs Sándor, a BAÉV üzemvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta: Répási Lajos, az LKM ács­szakmunkása, Bárány János, a Kohászati Gyárépítő Vál­lalat termelési igazgatóhe­lyettese, Szabó János, a VI- LATI csoportvezetője, Almá­st Lajos, az EÁÉV hegesztő­je, Dancsosi János, az EAÉV brigádvezetője. Hegedűs Já­nos, az EÁÉV művezetője, Juhász László, a 31. sz. Ál­lami Építőipari Vállalat cso­portvezetője, Pallós József, a Villanyszerelőipari Vállalat művezetője, Kiss Sándor, az LKM csoportvezetője. A kitüntetettek nevében Az ünnepi gyűlésen részi vetleli a magyer és külföldi szakemberek Fotó: Laczé József Szűcs Miklós, az LKM főol- vasztára köszönte meg a ma­gas elismerést^ A dűlőút két oldalán Kölcsönös előnyök Nem légből kapott a talán már ismert történet, amely­ben egy dűlőút a főszereplő. Bal oldalán gazdálkodik egy erős szövetkezet, amely még a legrosszabb évben is játsz­va takarít be hét tonna ku­koricát hektáronként. Az út másik felén a tábla a szom­széd gazdaság tulajdona. En­nek gépei még a legjobb idő­járás mellett sem tudnak négy tonnánál több terményt le­vágni, morzsolni. Pedig a talajadottságok ugyanazok és a nap is ha­sonló szögben süt mindkét határra. Ez a terméskülönb­ség az oka, annak a közgaz­daságban alkalmazott szó- használatnak, amely alacsony hatékonysággal gazdálkodó üzemnek nevezi el a gyengén működő gazdaságokat. Az or­szágban 400, megyénkben 60 (!) ilyen termelőszövetkezetet tartanak számon. Éppen ezeknek — a sokszor nem is rossz adottságú — üzemeknek megerősítésére hozták létre ,,az erős segítse a gyengébbet” mozgalmat, amelynek feladata a nevé­ben van. A jó eredményeket elérő, kiváló eszközellátott- ságú gazdaságok karolják fel a gyengébb üzemeket, hogy azok hozamokban, s főleg jö­vedelmezőségben felzárkóz­hassanak erősebb társaik mellé. — De ez a mozgalom — mint ahogy dr. Bárány Ist­ván, a Szerencsi Állami Gaz­daság igazgatója elmondotta — akkor lehet eredményes, ha mind a két fél, mind a két üzem akarja, s kölcsönös elő­nyök alapján működik. Vagyis semmiféleképpen nem hasonlít a régi patronálási formákhoz. Mi felkínáljuk tapasztalatainkat, rendszer- gépeinket, de nem ingyen. Részt kérünk a többlettermés jövedelméből. A dűlőút másik oldalán a szerencsi Lenin Termelőszö­vetkezet „áfi”. Néhány évvel ezelőtt az IKR-gazdaságok rangsorában az utolsó helyet érdemelték ki kritikán aluli kukoricahozamukkal. Azóta az új vezetés érdemeként vál­tozott a helyzet, erősödött a gazdaság, de éppen gyenge eszközellátottsága még min­dig megkérdőjelezné a gazda­ságos abraknövény-termesz- tést. Czakó Béla elnök: — A mi érdekünk találko­zott a gazdaságéval. Nekik volt négyszáz hektárra ele­gendő szabad gépi kapacitá­suk, nekünk pedig feltétlenül javítani kellett a hozamokon. Ezért kötöttünk egy együtt­működési szerződést, amely­nek alapján négyszáz hektá­ron a gazdaság honosított IKR-technológiájával, rend­szergépeivel megpróbálkoz­tunk idén a magasabb szintű kukoricatermesztéssel. Az eredmény — a közel­múltban értékelték — felül­múlt minden várakozást. A kölcsönösen egyeztetett fel­adatok, határszemlék után, még a szeptember eleji ter­mésbecslést is meghaladta a betakarított hozam. Kelle­mesen csapta be a szakembe­reket, hiszen a hektáronként 66,5 mázsára értékelt termés­ből közel nyolc tonna lett. Így az eredmény önmagáért beszél. A 400 hektáron közel 3200 tonna kukorica termett, 13,7 millió forintos értékben! Vagyis a szerencsi Lenin Ter­melőszövetkezet főként a ku­korica rekordhozamával ala­posan felül tudta múlni a ko­rábbi évek termésmennyisé­gét, hiszen az átlag 4100 ton­na helyett 8000 tonna ter­ményt adhatnak át a felvá­sárlónak, anélkül, hogy a ga­bonafélék területe nőtt volna. Így a két üzem érdeke ta­alapján lálkozik a népgazdaság elvá­rásával is, hiszen az állam az export fokozása érdekében a többlettermést prémiummal ösztönzi. A szövetkezet az ősz-- szefogáson milliókat nyert. A lényeg éppen az, hogy nem a hozamnövelés, hanem a jövedelmezőség fokozása a két gazdaság együttműködé­sének alapja. Vagyis a meg­termett új érték osztható fel, s így a költségtakarékosság s a hatékonyság került elő­térbe. Ebben mindkét fél ér­dekelt, így nem véletlenül ösztönzi a gazdaság trakto­rosait, kombájnosait az elért nyereség tizenöt százaléká­nak szétosztásával. Minden szégyenlősség mel­lőzése nélkül: egy erős gazda­ság akkor nyújt a gyengébb­nek hathatós segítséget, ha a támogatásban anyagilag is ér­dekelt. A jelenlegi szabályo­zó rendszer erre ad lehető­séget. Napjainkban' pedig, a bevezetés óta eltelt néhány hónap bizonyítja, hogy sok üzemünkben még mindig a rendelet kijátszásának hiszik — s így óvakodnak tőle — a sok nyitva hagyott lehetősé­get. Hogy mennyire nincs ez így, arra jó példa a Szerencsi Állami Gazdaság és több me­zőgazdasági üzem összefogá­sa. A csobaji szövetkezettel például a marhahizlalásban alakítanak ki kapcsolatot. A gazdaság nem tudja hatéko-, nyan — mivel a tejtermelés­re van szakosodva — felne­velni a növendékállatokat. A taktaközi termelőszövetkezet annál inkább, mivel a kedve­zőtlen adottságra külön ár- kiegészítést, s ráadásként ál­lami támogatást kap. A gaz­daság, értékelve az összefo­gásban rejlő előnyöket, ma már ért hárommillió forint értékben ad át a szövetkezet­nek hízóalapanyagot, s ugyan­akkor kiveszi részét a takar­mányellátásból, vagy a fu­varozásból is. Hasonló elvek alapján akarnak kialakítani kapcsolatot a tiszaladányi Magyar Róna Termelőszövet­kezettel is. A szövetkezet a tejtermelésre szakosodott, de napjainkig nem rendelkezik olyan állománnyal, amely a megfelelő hozamot biztosíta­ná. A gazdaság termelési szintje — ötezer liter tej fe­lett fejnek évente egy állat­tól — olyan magas, hogy olyan teheneket kénytelenek lese­lejtezni, amelyek egy szövet­kezetben rekordernek szá­mítanak. Így ezeket az álla­tokat átadva — megfelelő el­lenérték ellenében —, a szö­vetkezet magas tejprémium­hoz, s árbevételhez jut, ma­gyarán, jövedelmezővé tudja tenni ágazatát Világos, hogy a gazdaság jól jár, hiszen az állat értéke így jelentősen növekedik. (Mind­két esetben.) A szövetkezetek pedig aligha panaszkodnak azért, hogy jövedelmezővé tudják tenni sok éven át vesz­teséges ágazatukat. Az érde­kek egyeznek, s hogy rosszul nem jár senki, arról a tej­ipart, vagy az állatforgalmi vállalat szakembereit kellene megkérdezni, akik minden ilyen megállapodás után elé­gedetten dörzsölik össze ke­zeiket. Mert a cél a hozamok hatékony emelése, ebben a formában megy a legköny- nyebben. Erre már Szerencsen a két gazdaság összefogásá­val rájöttek. De legtöbb üze­münkben még csak ébredez­nek. Pedig az alacsony haté­konyság nemcsak hatalmas összegeket felemésztő beru­házások által, hanem egy szerződést nyugtázó kézfo­gással is megszüntethető. —kármán—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom