Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-03 / 258. szám

eSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. november 3., szerda Micimackó Micimackó a nevezetes Északi-sarkkal, amit sikerült megtalálnia ... , Fotó: Jármay György r Rokonszenves ifjú kollé­gám nemrégiben került vá­rosunkba. Kérdezem tőle, hogy érzi magát nálunk? Most ismerkedem a várossal, mondja. Biztatom, ismerked­jen csak gyorsan, addig, amíg van mivel ismerkedni, amíg a nagy-nagy városrendezések során marad valami a ko­rábbi Miskolcból. (Ezt a sok­esztendei tapasztalat és lo­kálpatrióta keserűség mon­datta velem.) Mire ifjú kol­légám így válaszolt: — Korábban nem jártam itt, nem ismerem a korábbi, pláne a régi Miskolcot, nin­csenek emlékeim, hát nin­csenek és nem lesznek hi­ányérzeteim .. • Azóta is sokat töprengek, milyen igazságot mondott ki ez a fiatalember. Nincsenek emlékei, nincsenek kötődé­sei, hát mindent úgy fogad el, ahogyan ma találja. Töprengek álláspontján és bizonyé« mértékig irigyelem. Irigyelem a korosztályom ne­vében, irigyelem mindazok nevében, akiknek vannak kötődései Miskolchoz. Irigy­lem, mert legegyszerűbb va­lamit úgy elfogadni, hogy nincsen mihez hasonlítani. (Eszembe jut a Lúdas Matyi régi mottója, amely szerint nincsenek régi viccek, csak öregemberek vannak, s egy újszülöttnek minden vicc új.) A jövő ifjú kollégám gene­rációjáé, s nekik már ter­mészetes, hogy az Avas déli lejtőin szőlők és gyümölcsö­sök helyett ijesztő betoner­dő emelkedik, amely estén­ként a pesti vonatból nézve a kivilágított Manhattan tal­mi utánzatát asszociálja, nap­pal meg az autóval érkezőnek a kínai nagy falat juttatja eszébe roppant, szürke be­tontömegével, Nekik termé­szetes lesz, hogy Miskolc leg­ősibb pontján, a Széchenyi és Kossuth utcák sarkán, a félezer esztendőt megélt és utolsó formájában is há­romszáz esztendős Lengyel - ház és szomszédai — köztük az 1828-tól 1071-ig élt Rorá- rius cukrászda — helyén az utcára ránehezedő, stílust tö­rő épületkomplexum tornyo­sul, ellentmondva a Széche­nyi utcát felújítani kívánó koncepciónak, amely szerint meg kell tartani a régi utca arculatát, hangulati egységét. Ennek jegyében építették be lábasházzal a Korvin Ottó utca torkolatát és építik újjá a közeljövőben a 105. számú házat, ahol az Expressz ön- kiszolgáló étterem is van. Ám nem lehet mindenki ma született gyerek, akinek nincsenek emlékei, kötődései! Nem lehet mindenki új Mis­kolcon, nem indulhat min­denki emlékek nélküli, „tisz­ta lappal”! Aki pedig együtt él a vámossal huzamosabb ideje, mindenképpen kötődik annak korábbi arculatához és hiányzik neki, ha ez, meg az nem egészen indokoltan eltűnik. A régi városlakó is tudja, hogy a régi Miskolc nem tartozott a szép városok közé („a város csúnya, de a környéke elragadó" — mond­ták róla hajdan és mondják most is), a hegyek közé, a Szinva keskeny völgyébe szorult város közlekedése napjaink követelményeinek nem felelhetett meg, egyes városrészek elavultak, a ma emberének méltatlan kör­nyezetet adók. Ma is ékte­lenkedik a múltból örökölt Szondy-telep és a nevét gya- lázó Békeszállónak nevezett dzsumbuj, amit viszont az nélkül (?) ötvenes években már mi te­remtettünk, csak szanálni nem bírunk, pedig igencsak ráférne, helyén kisvárosnyi lakótelep épülhetne fel. Tud­ja a régi városlakó is, hogy a városrendezés áldozatokat követel: utcák, házak, egész települések kerülhetnek az áldozati oltárra. Eltűnik a ré­gi, sok tekintetben rossz, korszerűtlen, ám részleteiben és összességében mégis a ko­rábbi városnak jelleget, min­den mástól megkülönböztető jegyeket adó arculat. S mi jön helyette? Az esetek nagy hányadában a gazdaságosság fétisével megídeologizált jelr legtelen egyhangúság, az agyontipizáltság. Mennyire meg tud örülni a régi város­lakó egy még álló öreg gesz­tenyefának az új, sivár la­kótelep egy kis grundján, mert abból kikövetkezteti, hogy itt mehetett valaha a Zrínyi utca, ahová hajdan így, meg úgy kötődött. (A Vándor Sándor és Kun Béla utcák között egyébként nem igazodna el a nem is olyan régi múltat keresve.) A városlakó jár más vá­rosokban is, ismeri például Kecskemét, vagy Nyíregyhá­za, esetleg éppen Eger pél­dáit, ahol a belvárosi kor­szerűsítés úgy megy végbe, hogy Eger nem téveszthető össze Várpalotával, megma­rad arculata, a lakók mégis korszerű belsejű lakásokban — nem: szemben a beton­házakkal, otthonokban —él­hetnek. Nem várostervezési, városrendezési szakember az átlag városlakó, nem szak­mája a kereskedelmi egysé­gek ide-oda való költséges átépftésének-áthelyezésének dolga. De lokálpatrióta, sze­reti városát, amelynek teg­napjához is kötődik. Nem vonja kétségbe a kötődés nélküli szakemberek hozzá­értését, ám vitatja kettejük platformjának teljes azonos­ságát. A régi városlakó is tudja, hogy a sárga keramit- kockás Vörösmarty utca, két oldalán fasorral, nem jöhet vissza és a bele csatlakozó mesterutcáknak el kellett tűnniük. Tudja, hogy a vá­ros fekvésénél fogva az új mentesítő utak sem hozhat­nak teljes megoldást (300 méteres sugarú körön belül minden új út megközelíti a Széchenyi—Szemere sarkot). Az is eszébe jut a régi vá­roslakónak, hogy már látott néhány „megváltónak” meg­hirdetett átépítést, átszex-ve- zést, amelyről igen hamar kiderült, hogy megközelítőleg sem jó... Messzire szaladtam . lokál- patrióta töprengésemben. If­jú kollégám kötődésnélküli­ségét, friss, tiszta szemmel való városlátását talán irigy­lem. ö nem fogja sajnálni a Weidlich-bolt mészárszék­ké való költséges átépítését, s nem töpreng a leendő új ABC-bolt Pátriának történt keresztelésén. (Patria hazát, szülőföldet jelent; egy élel­miszerbolt homlokzatán sem­mi értelme. Hajdan Pátria márkanévvel árultak egy pótkávéfajtát. Most a mis­kolci Pátria netán pót- weidlich akar lenni?) ... Mégsem irigylem a kollégát. Ha megéri, ő is öreg mis­kolci lesz valaha és talán egy akkori ifjú új pályatárs szemlélete — meg az akkori várostervezők, -rendezők — őt is az enyémhez hasonló me­ditációra készteti. Benedek Miklós Előbb-utóbb minden # gyerek megismerkedik Robert Gidával, Mici­mackóval, Fülessel, Nyuszi­val, Kangával, Zsebibabi- val, Malackával, a Bagollyal és a Tigrissel, A. A. Milne bűbájos könyvének szerep­lőivel. Nos, ők, a regény sze­replői kelnek életre a Mis­kolci Nemzeti Színház idei gyermekprodukciójában, ame­lyet Galkó Balázs rendezett. A darab történetét feles­leges lenne felidéznünk. Akik olvasták a könyvet, azok jól ismerik, milyen csodás és hihetetlen dolgok történhet­nek meg abban a hatalmas nagy erdőben, amelyben ott áll Robert Gida házikója is, meg Micimackó kuckója is, hogy most ne beszéljünk Fü­les házikójáról, amely egy kicsit odébb vándorol. Ha pedig akadnak gyerekek és a legkisebbek között az óvo­dások soraiból, bizonyára jó néhányan kikerülnek, akik színpadon ismerkednek meg ezekkel a felejthetetlen, de nagyon is emberszabású fi­gurákkal — állatokkal —, alighanem nagyon szép él­ményben lesz részük, felsza­badult, igazi színházi él­ményben, köszönet érte első­sorban a Micimackó ruhájá­ba bújt Máhr Áginak és a Fülest alakító Sallós Gábor­nak. Talán rendhagyó, hogy rögtön színészi alakítással kezdjük, de ők ketten maga­san kiemelkednek a szerep­lők közül. Máhr Ági, miköz­ben belebújt Micimackó tün- dérien ötletes, bő jelmezébe, olyan kis medveboccsá ala­kult át, amilyennek csak a gyerekek korlátlanul szárnya­ló fantáziája tudja életre kelteni az ütött-kopott kis- mackót, az elmaradhatatlan, a kedvenc játékot. Mert Micimackó, Füles és a többiek mind-mind játé­kok. A gyerek elmaradhatat­lan játékai, amelyekkel kö­rül veszi magát, s amelyek­kel úgy játszik, hogy közben a világ legnagyobb és leg­csodálatosabb kalandjait éli át. És a játék közben min­den megtörténhet, az is. hogy felfedezik az Északi-sarkot, A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 65. évfor­dulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa Pozsonyi (Schmidt) Sán­dort, lapunk rovatvezetőjét a Munka Érdemrend ezüst fo­kozata kitüntetésben részesí­Két olyan műsor készült el a közelmúltban a Magyar Televízió Pécsi körzeti Stú­diójában, amely hamarosan képernyőre kerül. Az egyik­nek a címe: A rómahegyi villa vendégei. Rómahegyi villának Rippl Rónai József házát nevezték, ahol a mű­vész annak idején, a Párizs­ból történt hazatelepülése után élt és alkotót. Megfor­dult itt nála Ady Endre, Móricz ' Zsigmond, Babits Mihály, a Nyugat' nemzedé­kének sok más tagja, vendé­geskedett és dolgozott itt Medgyessy Ferenc, itt nevel­kedett dr. Martyn Róbert orvos és Martyn Ferenc fes­tőművész. Az elkészült is- meretterjesztő filmben, ame­lyet Jósfay György rende­hogy a havas erdőbe megér­kezik Tigris, aki nagyon sze­reti a csukamájolajat. Vannak olyan gyerekeknek íródott könyvek, amelyek felnőttekhez is szólnak. Ilyen Móricz Légy jó mindhalálig- ja, Saint-Exupéry A kis her­cege és ilyen Milne Mici­mackója. Maradjunk Milne könyvénél: az övé azért, mert vissza tudja idézni a min­den megtörténhet nagy va­rázslatát, a gyermek tiszta őszinteségét, s mert a vé­gén egy pillanatra azt a fáj­dalmat is, amikor búcsút ve­szünk a gyerekkortól. A szín­padi változat megőrzi a re­gény hamvas báját, megőrzi a csodát. Akkor ás megőrzi, ha olykor-olykor a miskolci előadás talán nem számolt kellően azzal, hogy más a látvány és a színpadi cselek­vés, s más olvasni a köny­vet. Talán érdemes lenne tette. A Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának elnö­ke Csutorás Annamáriának, lapunk főmunkatáx-sának a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt adományozta. A ki­tüntetések átadására tegnap került sor a Parlamentben. zett, dr. Martyn Róbert és Takács Gyula költő idézik meg a rómahegyi villa szá­zad eleji életét. Ugyancsak Jósfay György redezte a másik müsox't, amely műfaját tekintve nép­rajzi szórakoztató dokumen­tum és a dunántúli betyár­világról szól. A címe: Előt­tem a határ, utánam a zsan- dár. A dunántúli betyárvilág költészetét, dalait, emléktár­gyait, dokumentumait mu­tatja be. Néprajzos szakem­berek segítségével kalauzol­ja végig a nézőt a betyárvi- lág legendáin és valós doku­mentumain. Megelevenedik a műsorban egy betyártörté­net is, amelyet hajdan Vajda János irt le, és amejynek hitelességéről Simon István, a költő is ír. még utólag is legalább a Füles kuckója épülését kö­vető jelenetet felgyorsítani. A gyerekek aktív részvétele az előadáson itt olyan mér­tékű, hogy szinte képtelen­ség elhinni, hogy még min­dig nem hallották meg a szerpelők azt, amit bekiabál­tak. Egy másik jelenetben, nagyon szerencsésen, tudott Máhr Ági reagálni a gyere­kek kiabálására, s ezzel mintegy megnyugtatni is őket. Az említett házépítésnél Fülesnek sajnos erre nem volt lehetősége. Többek kö­zött azért sem, mert hosszú egy kicsit a jelenet, de azért sem, mert a gyerekek leg­nagyobb rokonszenvét alig­hanem ő nyerte el. (Az első nyíltszíni tapsot is Sallós Gábor kapta, akiről szinte kiabált a sértődöttség és a világfájdalom, miközben ked­v Pályázat falusi A harminc-negyvenévesek még emlékezhetnek arra, hogv falvainkban divatja és „keletje” volt az amatőr színjátszásnak; a csoportok­ban meglett férfiak, családos anyák sem szégyenlették az együttjátszást. Azóta sok víz folyt le vi­zeinken, és sok víz folyt le a/, amatőr színjátszómozga- lom „vizein” is. A hatvanas évek közepétől szépen-csen- desen kihaltak falusi cso­portjaink, fesztiválokon és találkozókon nagyítóval is csak véletlenül lehet közü­lük egyet-egyet felfedezni. Mára — mindennek eljön az ideje?! — sikerült a figyel­met visszavetni rájuk; sike­rült „felfedezni”, hogy nin­csenek és kevesen vannak, meg mostoha körülmények között vannak, ahol... — Számos együttes készül évenként egy-egy, vagy egy­kéi fellépésre, majd munká­jukat — feltételek, figyelem és ösztönzés hiányában — hónapokon át szüneteltetne. Művelődéspolitikai célunk pedig az, hogy az együttesek folyamatosan, rendszeresen és lágabb értelemben vett közösségük (lakóhelyük) — művelődése érdekében mű­ködjenek. — E fenti összeg­zés országos tapasztalatokat foglal magába, s annak ap­vesen keveredik a hiúsággal. Sallós alighanem tobzódik Füles szerepében.) Szóljunk a többiekről is. M. Szilágyi Szabolcs kedves kis Robert Gida mindaddig, amíg a gyerekfantázia nagy kalandját éli át. Elköszönése sikeredett kicsit teátrálissá. Kanga (Horváth ~ Zsuzsa) folytonos aggódása, zsörtölő- dései bizonyára nagyon is­merősök lesznek a gyerekek­nek. Gruiz Anikó, mint Zse- bibaba: szeretetreméltóan ra­koncátlan. Somló István „Tigris-bukfenceit” bizon vá­ra irigykedve fogják nézni a testnevelésből gyengébbek, míg Malacka (Kuna Károly) folytonos rettegése igazán de­rűs pillanatokat szerez. Nyu­szi szex-epében Fráter Ku la kedvesen nagyképű és rette­gő. Tardy Balázs pedig Ba­golyként mosolyogni valóan tudálékos. De hát ilyenek ők mind, ilyennek ismertük meg őket a könyvből, vagy ilyen­nek ismerik meg őket. S hogy megmarad a regény il­lúziója, tegyük hozzá gyor­san, ez Gergely István dísz­leteinek és Fekete Mária jel­mezeinek is köszönhető. Szel­lemesen egyszerű, s a gyer­meki fantáziával harmonikus környezetet teremtettek. Az előadás zenei munkatársa Kalmár Péter volt. Mert a Micimackó zenés darab, ked­ves, fülbemászó dallamokkal, amit együtt is lehet énekel­ni. S amit énekelnek is kö­zösen, mintegy bizonyság­ként. hogy nem színészek és nézők vannak jelen a szín­házban, hanem egyetlen nagy közösség, s együtt élik át azt a nagy-nagy játékot, varázslatot, amit Milne Mi­cimackója jelent. Jó, hogy Micimackó meg­érkezett a Miskolci Nemzeti Színházba, jó, hogy megtör­ténik ez a szép varázslat, s reméljük, hosszú ideig itt tanyáznak majd Robert Gida, Micimackó. Füles és a töb­biek. Csutorás Annamária szíajátszóknah ropójából íródott le, hogy a Győr-Sopron megyei Mű­velődési Központ, a Népmű­velési intézet, a TOT, a SZŐ VOSZ. az OKISZ pályá­zatot hirdetett a falun mű­ködő sziniátszó együttesek számára ... A kiírás értelmében a pá­lyázaton minden, falun, mű­ködő színjátszó együttes — akár iskolai, akár üzemi, akár tanácsi, vagy termelő­szövetkezeti fenntartású: akár felnőtt, ifjúsági, vagy gyermekcsoport — bemutat­kozhat, műfajra és stilus: a való tekintet nélkül. Pályáz­ni lehet színművel, szerkesz­tett műsorral, folklórműsor­ral, dramatikus játékkal, ■ vagy akár műhelymunkával is. Feltétel a nevezéshez a folyamatos működés és a megfelelő szakmai színvonal. Miskolcról, a megyei mű­velődési központból is el­mentek már a felhívások a főhivatású népművelőkhöz és a színjátszó-rendezőkhöz, mégsem tartjuk felesleges­nek ezúton felhívni a dolgo­zó csoportok' figyelmét erre a lehetőségre. A nevezéseket november 10-ig kell meg­küldeni Miskolcra, a megyei bemutató a jövő év február —március hónapban lesz: tíz országos találkozóra Kimién kerül sor, 19S3 tavaszán. (t. n. j.) fi pécsi Tv-mOlielvbcl Munkatársaink kitünlelése NAGY CSEMPEVASAR U4L LAL^ 1982. NOVEMBER 3-TÖL TELEPEINKEN 20-70 SZÁZALÉKOS ÁRENGEDMÉNY Amíg a készlet tart!

Next

/
Oldalképek
Tartalom