Észak-Magyarország, 1982. november (38. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-03 / 258. szám
1982. november 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Ismét lesz kompgyártás Tokajban sságjegyében kazév Számítógéppé! vezérelt marógép ív. X 4A miskolci Zalka Máté Gépipari Szakközépiskola tanműhelyében számitógéppel vezérelt marógépen dolgoznak a diákok. A műhelyben egyébként több, hasonló vezérlésű forgácsológép se- giti, hogy a leendő gépipari szakemberek a legkorszerűbb technikát ismerhessék meg és tegyék magukévá. Totó: Laczó) technikusképzés Egykoron, jó tíz évvel ezelőtt a kompgyártás és kompjavítás volt a Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet fő profilja. Lassacskán aztán elsorvadt megyénkben, pontosabban a Felső-Tisza vidékén a kompgyártés. a még meglevő, elaggott vízi járműveket toldozgatja-fol- dozgatja ugyan még a szövetkezet, de az utóbbi időben a javításra se igen költenek a tulajdonosok. Éz pedig csak abból adódhat, hogy egy sor komp már még a javításra sem érdemes. Pedig a kompokra szükség van. A Borsod megyei Tanács évekkel ezelőtt igen jó javaslattal állt elő, miszerint fogjanak össze a Tisza-parti szomszédos megyék, képezzenek bizonyos pénzalapot egy korszerű kompgyártó üzem létesítésére. A tokaji sólya tér bizonyult ehhez a legalkalmasabbnak, ebben a szomszéd megyeiek is megegyeztek. A tokaji szövetkezet tagsága megörült a hírnek, mert jó néhány ember ért itt a kompgyártáshoz, s a gazdaságossággal sincs hiba. Csakhogy egy idő után ráuntak az örökös készenléti állapotra, igencsak zavarta a tervezést is a kapacitás jó szándékú tartalékolása. Természetes, hogy egy idő után lemondtak róla, más, újabb munkák után néztek... De nem szeghette igazán a kedvüket a több éves várakozás, mert Zahuczky József, a szövetkezet elnöke látható örömmel újságolta, hogy mégis lesz kompépítés Tokajban. A Borsod megyei Tanács — bizonyos támogatás fejében — 10 millió forint értékű munkára nyújtotta be igényét új kompok építésére és a meglevőek felújítására. A munkák a jövő évben kezdődnek ... Lehetséges tehát, hogy megfiatalodik a tokaji sólyatér. A jó hírt jó közérzettel fogadták, olyan jó érzésű nyugalommal, amely elejét veheti a kapkodásnak. Jó évet zár ugyanis a TOVAFÉM. — Nem volt ám gond mentes ez az év. Van egy több éves, jónak értékelt kooperációs kapcsolatunk a Medicor Művekkel, de nem találtunk igazán egymásra. Nem tudott a Medicor any- nyi munkát adni, hogy lekösse a mi ide szánt kapacitásunkat. Emiatt kénytelenek vagyunk felszámolni ezt a munkát, jövőre már nem szerződünk. Egy ilyen kudarc, azt hiszem érthető, rányomja a bélyegét egy kis szövetkezet egész gazdasági évére. A néhány évvel ezelőtt kezdeményezett nigériai exportunk sem úgy sikerül az idén, mint ahogyan reMegyénk mind több községében próbálkoznak meg egy-két háztáji gazdaságban a nutriatenyésztéssel. Mezőkövesden, ahol a kisállat- tenyésztők gyorsan felfigyelnek minden „újdonságra”. már tavaly is többen elhatározták, hogy megpróbálkoznak a nutriázással. Mint a háztáji kisáruterme- lés minden más ágazatához, a nutriatenyésztéshez is számíthattak a helyi áfész támogatására. A fogyasztási szövetkezet patronálásával még az év elején, 55 taggal megalakították a nutriázók szakcsoportját. Igaz, első „nekifutásra” mé csak 21 azakcsoporti tag népesítette méltük. Nyolcmillió forint értékben kötöttünk szerződést, de az afrikai ország gazdasági nehézségei miatt ezt nem tudtuk teljesíteni, két-két és fél millió forinttal „adósak maradunk” a terveinknek — sorolja az elmúlt tíz hónap árnyékosabb eseményeit az elnök. Szerencsére nem ez az oldal dominál. Az év során megnyertek egy importpótlö hitelpályázatot és a pályázat követelményeinek nagyszerűen megfelelnek. — Kétmillió 600 ezer forintot kaptunk azzal a feltétellel. hogy ezt az összeget december 31-ig felhasználjuk. Nagyon gyorsan befejeztük a beruházást, befejeződtek már a kísérletek és ezekben a napokban kezdődik a sorozatgyártás. Ebben az évben ötezer darab gyerekocsi- kereket szállítunk kooperációs partnerünknek, a Budapesti Fémbútor Ipari Szövetkezetnek. A hitelből épített gyártócsarnokot egyébként más célra is használjuk. — Mikorra térül meg a beruházás? — Jogos a kérdés, hiszen manapság eléggé kockázatos beruházni. Nos, mi sem holmi nagy termelésfelfutást várunk az új üzemrésztől, már régóta a termelékenység vezérli a munkánkat. Az ésszerű, szerénytelenséggel mondva, az okos termékszerkezet kialakítása a célunk. Gyerekkocsikerékből mi évi 00 ezret tudnánk gyártani az új beruházás jóvoltából. Sajnos, azonban csak a felére tart igényt a kooperációs partnerünk. Ily módon három év alatt térül meg a beruházásunk. Mi persze nem akarunk belenyugodni ebbe a fél kapacitásba, külföldre kacsingatunk, hátha vannak még olyan országok, amelyele megvásárolnának még vagy negyvenezer, igen jó minőségű gyerekkocsikereket. — Miért ilyen biztos a minőségben, hiszen csak most kezdik gyártani? — Igen jó partnerre találtunk a Nehézipari Műszaki Egyetemen, ott honosították a technológiát. A próbagyártás is a jó minőség mellett szól... Negyvenötmillió forint értéket tervezett erre az évre a tokaji vasipari szövetkezet., ötmillióval többet, mint tavaly. Százharminckét fizikai dolgozó esetében ez meglehetősen merész tervezés volt. A nyereség megtervezésénél azonban már óvatosak voltak, számoltak az új terméknek, a kocsikerék gyártásának a kezdeti nehézségeivel is. — Nem terveztünk mi túl rosszul — állapítja meg az be óljait prémes állatokkal, de a többiek is figyelik tenyésztői munkájukat, lesik eredményeiket. Nemsokára választ kapnak a már kísérletezők, és a „figyelők” is arra a legfontosabb kérdésre, hogy mennyire kifizetődő a nutriázás? Felcseperedett ugyanis ' a nutria- szüiők első fészekalja. Az első „termést”, a mintegy 500 darab, zömmel világos, mogyoró színű nutriaprémet mostanában szállítják el a sárszentmihályi gesztorgazdaságba. A prémekért- kapott ár, a nyereség dönti majd el, hogy fellendül-e Mezőkövesd körzetében a nutrla- tenyésztés. első tíz hónap eredményeit látva Zahuczky József. — A termelési tervünket időarányosan teljesítettük, minden bizonnyal realizálni tudjuk az egész évi tervet is. Es ha kicsit pesszimisták voltunk is a nyereség tervezésénél, most már nyugodtan elmondhatjuk, hogy helyrehoztuk a hibát: a nyereségtervet mintegy húsz százalékkal teljesítjük túl. — Miből adódik ez a szép eredmény, hiszen az export sem sikerült úgy, mint ahogy várták, a Medicor-kooperá- ció csődje is rontott az eredményeken ? — Mint az idei események is bebizonyították, nem mindig lehet alapozni a szerencsére. Ha sikerült volna a várt export, ha az orvosi felszerelések gyártása is a tervek szerint alakul, mi igen büszkék lehettünk volna. Csakhogy mi a belső tartalékokra is építünk, így pedig nem érhet bennünket túl nagy kudarc. Igen szigorú takarékossági intézkedéseket vezettünk be, amitől néha munkaügyi vitáink is származnak ugyan, de ezek korrigálhatok. A nagy teljesítményű ZIL tehergépkocsink például csak indokolt, igen indokolt esetben dolgozhat, akkor, amikor valóban szükség van erre a nagy motor- erőre. A termelő gépeket nem üzemeltetjük csúcsidőben, háromszoros tarifával. Fázisjavító kondenzátorokat helyeztünk üzembe, hogy csökkenjen a villamosener- gia-fogyasztás... Ez az év a takarékosság jegyében telik. És igen nagy öröm mindannyiunk számára, hogy éppen ebben az évben nőtt jelentősen a segítőkész szaktársak létszáma. Többszörösére emelkedtek a célirányos újítások, egyre több fiatal rukkol elő igen jó költség- csökkentő és a munkavédelmi újítással. — Mennyi lesz a megtakarítás? — Növekvő termelés mellett egymillió forinttal csökkentek a költségeink. — Mit terveznek jövőre? — A belföldi feladatok, így a kompépítós mellett szeretnénk tovább növelni az exportunkat. Nem túlzók, legalább tíz helyre nyújtottunk be pályázatot nyugati exportfeladatokra. Megtehetjük, mert a mi kis létszámunkkal, a kis kapacitásunkkal lehet manőverezni. És a szellemi tőke is megvan ehhez, a szakértelem is, a technikai feltételek is elérik a mércét. A technikai adottságok pedig éppen az exporttevékenységből, az importkiváltó vállalásokból Esztergályosok versenye A Diósgyőri • Gépgyár lesz a házigazdája november 6- án a „Ki minek mestere?" verseny esztergályos fiatalok között megrendezendő váró- ] si döntőjének. Nyolc válla I lattól (LKM, DIGÉP, December 4. Drótművek. MEZŐ GÉP, a MEDICOR Orel miskolci gyáregysége, a Cementgyár, a Cementipari Gépjavító és a MÁV Járműjavító Üzeme) összesen 32 fiatal szakmunkás vesz részt a döntőn, és tesz tanúbizonyságot szakmai elméleti és gyakorlati tudásáról. Kevés a középfokú műszaki szakember. Az egyik helyen a középfokú műszaki munkakörben mérnököt, a másik helyen ugyanolyan munkára, bénított szellemi munkást alkalmaznak. A visszásságok megszüntetésére a kormány napirendre tűzte a technikusképzés rendezését. A képzés új rendjéről a Művelődési Minisztérium szakoktatási főosztályán Szendrei József osztályvezetővel beszélgettünk. — Mi tette szükségessé a technikusképzés visszaállítását? — A termelésben a szakmunkások és az üzemmérnökök, mérnökök közötti kapcsot a technikusok jelentik. Az utóbbi időben megnövekedett irántuk a kereslet; több és nagyobb tudású technikusra van szükség. A középfokú műszaki munkakört a tapasztalatok szerint leggazdaságosabban velük lehet betölteni. — Jelenleg milyen végzettségűek látják el a technikusi feladatokat? — Rendkívül színes a kép. Az ötmillió aktív keresőből háromszázezer a középfokú műszakiak száma. Az iparban ötven, az építőiparban tizenhat, a mezőgazdaságban tizenkét százalékuk dolgozik. A középszintű műszaki vezetők (üzemvezetők, építésvezetők stb.) száma harmincötezer, zömmel középfokú, több mint egynegyedük pedig középfok alatti végzettségű. Még rosszabb a helyzet az alsószintű műszaki vezetők (művezetők, műhelyfőnökök; stb.) esetében. A számuk hetvenhatezer. Mindössze nyolc százalékuk felsőfokú végzettségű, húsz százalékuk szakmunkás, de többen vannak, akiknek még szakmunkás végzettségük sincs... Nem különb a százhatvanhatezer műszaki ügyintéző (szerkesztő, művelettervező, programozó, diszpécser stb.) képzettségi aránya. A többi műszaki munkakörökben (anyagvizsgáló, laboráns stb.) dolgozó huszonnégyezer szakember többsége betanított szellemi munkás. Az a legkirívóbb jelenség, hogy a jelenlegi igényekhez képest is sok a szakképzetlen technikus. A középfokú munkakörben foglalkoztatott mérnökök aránya pedig azt mutatja, hogy a mérnöki munka a vállalatok számára relative olcsó. — A statisztika szerint egyrészről a tervezésre, kutatásra kiképzett mérnökökkel pazarlóan bánnak, másrészről szakképzetleneket alkalmaznak. Mi a biztosíték arra, hogy a termelés elfogadja az új rendszerben képzett technikusokat? — Mi abból indulunk ki, hogy a tananyagban a közismereti tantárgyak 50—52, a szakmai tantárgyak 48—50 százalékos arányát mindenképpen megtartjuk. A technikusoknak ugyanis feltétlenül rendelkezniük kell általános műveltséggel. Szakmailag is többet kell tudniuk, mint a szakmunkásoknak, különben nem tudják betölteni a termelésirányító szerepet. A jobb minőséget elfogadja a termelés. Éppen ezért általában ötéves képzési időt tartunk szükségesnek a következő felépítéssel: a tanulók az első két évben főként az általános műveltséget, és a tágabb értelemben vett szakmai alapozó tantárgyakat tanulnák. Azok a tanulók például, akik gépészeti pályára akarnak menni, a fizikát, akik vegyipari pályára, azok a kémiát tanulnák nagyobb intenzitással. A második osztály végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezt követően a tanulók — tizenhat évesen — dönthetnek érdeklődésük, képességük, tanulmányi eredményük alapján, hogy az érettségi mellé szakmunkásbizonyítványt akamak-e szerezni, vagy technikusok akarnak-e lenni. Különbözeti vizsgával gimnáziumba is átmehetnek. A szakmunkások s technikusok képzése ugyanis a harmadik osztálytól különválna. Ha szakmunkások akarnak lenni, akkor az érettségivel együtt szakmunkás-bizonyítványt is kapnak Ha a technikus tagozaton kívánják folytatni tanulmányaikat, akkor a negyedik év végén közismereti tárgyakból érettségi vizsgát kell tenniük, és az ötödik évben már nem tanulnának közismereti tantárgyat, — Ügy hírlik, a tévében el is hangzott, hogy némelyek szeretnék a húsz évvel ezelőtti technikusképzést egy az egyben visszaállítani. Ez reális elgondolás, vagy csak valamiféle nosztalgia? — Ha valaki négy évben képzeli el a képzést, akkor van benne jó adag nosztalgia is. Valóban vannak olyanok is, akik szorgalmazzák a négyéves technikusképzés visszaállítását. Azt mondják, hogy külön technikumokat hozzunk létre, ahová az álr « r m ■ ■ ni utjai talános iskolákból toboroznánk a tanulókat, és négy év után, tizennyolc évesen kész technikusokat bocsátana ki az iskola. Ez az elképzelés azért irreális,, mert így a tanulók tizennégy éves korban kénytelenek lennének véglegesen dönteni az életpályájukról. Az pedig köztudott, hogy máid az egyénnek, mind a társadalomnak ige» költséges a befejezett képzés utáni pályakorrekció. Nem véletlenül népszerűek mindenütt a világon azok a képzési formák, amelyek magukban hordozzák a pálya- módosítás lehetőségét. Évente csaknem ezer fiatal jelentkezik műszaki szakközépiskolába. Terveink szerint a második osztály után (az ötéves változatnál) tehát ennyi közül lehet kiválasztani azt a három-négyezer fiatalt, akik a technikusi tanulmányokra évente szükségesek és alkalmasak. — Mi az oka annak, hogy húsz év után többen is „visz- szasírják" a technikusképzést? — Az ötvenes években — az iparosítás erősített ütemű fejlesztésének idején — a növekvő szakemberigény és a mérnökök viszonylag alacsony száma mellett a technikusok szerepe törvényszerűen felértékelődött. Technikusok tölthettek be mérnöki, főmérnöki és más vezetői munkakört is. Az ifjúság számára meg vonzerőt jelentett az a technikusképzés. amely egyidejűleg érettségit és az akkori körülmények között jól hasznosítható képzettséget adott. A technikumok számára a beiskolázásnál — mivel akkoriban jóval kevesebben tanultak középiskolában, mint ma — nagy volt a merítési lehetőség, a legjobb, a legrátermettebb tanulókat válogatták ki. Aztán jött, az az időszak, -amikor már elegendő üzemmérnök, mérnök került ki a főiskolákról, egyetemekről, s megkezdődött — természetesen egyéb tényezők közrejátszásávai — a technikusok szerepének leértékelődése. Most olyan képzésre van szükség, amely újra megbecsültté teszi a technikust. — Mikorra tervezik az képzés bevezetését? — A levelezőknél 1984ben, a nappali képzésben 1985-ben szeretnénk megkezdeni az oktatást. Addig a jelenben is működő technikusi minősítés marad érvényben, __________ é pülnek nálunk ... Lcvay Györgyi Kiitriázék első „termése”
