Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-29 / 254. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 J982. október 29., péntek Feljegyzések az „eiirelálásréi”, avagy Mi nincs?! Az ember néha védekezik. Olykor reflexszerűen. Ha például sokszor közelítik meg az álérdeklődést bújtatni akaró kérdéssel: „Mi van?!” — kitalálja egyszer csak a viszontkérdést: „Mi nincs?!”... Aztán adott esetekben elgondolja, hogy az utóbbi lenne az igazán érdemes kérdés, választ találni valamire. Nagyjából így áll a dolog akkor is, ha megyénk művelődési házaiban járva népművelőkkel beszélgetünk. E beszélgetések során ugyanis egy téma aligha kerülhető meg. Az, hogy mire alkalmas a művelődési objektum, milyen helyei-terei vannak? S általában arról- esik szó — ami nincs. Ezek az építmények többségben a „hőskorból” maradtak, ránk, a „nagy terem — nagy közönség” (ez a siker) elgondolása időből. Ma már tudjuk: a közművelődésben is a kisközösségekre, kiscsoportokra, klubokra érdemes építeni. Nekik pedig hely kellene. Nem tátongó, rájuk ásító nagyterem, hanem az együttlétet otthonosító tér. És ez csak egy adalék a témához. Épültek persze művelődési házak azóta is, hogy tudatában vagyunk a fentieknek. Főként városokban épültek. Népművelői berkekben lehetett is hallani a panaszszót, a zokszót: miért azt kell „szeretniük”, amit készen kapnak — miért nem lehet elérni, hogy akik a létesítményt működtetni fogják, akik a tartalmi munkát tervezik és szervezik; akiknek életre kell „lehelniük” a művelődési házat: ott lehessenek már az építéstervezés időszakában is, ott, ahol eldől a falakkal körülvett terek sorsa? Miért nem szólhat bele a népművelő abba, milyen művelődési létesítményt kell és érdemes építeni?! Rossz tapasztalatok mozogtak a kérdésfelvetés mögött, az intézmények majdani látogatói nevében-érdekében is szerették volna a népművelők, hogy a maguk gyakorlati ismereteivel partnerei, segítői lehessenek az építész- szakembereknek. Mindez Patak ürügyén kívánkozik ki belőlem. Ott ugyanis — minden jei szerint — megfordítva áll a dolog. Ezúttal nem a házban nem lesz valami, hanem a házból hiányoznak (hiányoztak) valakik. Azok — akik majd működtetni fogják, közművelődési szakemberek. technikusok és mások... A közelmúltban az ország sok tájáról érkezett népművelőcsapat nézte meg a még készülő létesítményt. Általános volt véleményük: ezzel a házzal (ha majd átadták) lezárult egy korszak a honi művelődésiház-építésben. Ezután már nem lehet régimódin tervezni és építeni. Az elismerés elsősorban a tervezőnek szólt — Makoveez Imrének —, aki nemcsak építész, hanem a Népművelési Intézet művelődésotthoni osztálya által kezdeményezett új törekvéseknek is egyik elsővonalbeli képviselője. Patakon tehát adva voit a „közművelődési indíttatású” tervező. Ez év januárjának elején, amikor a városi pártvégrehajtóbizottság hívására megtartották az átadás végleges határidejét kijelölni hivatott tanácskozást, már felmerült az igény: a továbbiakban a majdani működtető képviselője is legyen jelen a havonkénti koordinációs megbeszéléseken; és fontos lenne, hogy az építkezés utolsó szakaszában a közművelődési szakemberek, technikusok szintén legyenek ott a helyszínen, mert jó, ha tudják: mi hol van, mi mire való és hogyan működik, meg nem árt azt sem tudni, mi hol megy a faiban... Az egy hónappal ezelőtti — a műszaki átadás megkezdését megelőző — bejáráson többen is szomorúan állapították meg, hogy a kívánságok kívánságok maradtak... A művelődési ház igazgatója arról tájékoztathatta a jelenlevőket, hogy (szeptember végén) még emberei sincsenek, akik majd a házban fognak dolgozni... A megyei tanács végrehajtó bizottsága szeptember 28-i ülésén tárgyalta meg a sárospatakiak javaslatát az ifjúsági és művelődési ház működési feltételeinek biztosítása ügyében. A végrehajtó bizottság jóváhagyta a javaslatot, ennek értelmében szeptember 15-től, visszamenőleg, 1 600 000 forintot biztosítanak a patakiaknak, ebbő] 280 ezer forint á béralap. Magyarán: megnyílt az út a népművelők, technikai és kisegítő alkalmazottak felvételéhez. Hogy ők az előzmények után hogyan tudják gazdaian „belakni” a létesítményt a majdani megnyitásig — az csak később fog kiderülni... Ténagy József Új típusú napközi r Az idős, egyedülálló emberekről való gondoskodás a mi megyénk illetékes szerveinek is egyik fontos, sőt mindinkább fontos feladata. Mint ismeretes, a gondoskodásnak számos intézményesített formája, módja van, de bizonyos változtatások is szükségesek, lehetségesek. A tanyákon, a kieső helyeken, vagy éppen az aprófalvakban is mind nehezebb a • gondoskodás, pedig éppen az itt élő, magányos, idős emberek szorulnak rá leginkább a törődésre, segítségre. Az elképzelések szerint ezeken a területeken az úgynevezett hetes vagy hétközi öregek napközi otthonát hozzák létre. A lényege az, hogy hétfőtől péntekig biztosítanák az idős embereknek ezek a napközik a teljes ellátást, a hét végét pedig mindenki a saját otthonában töltené. Megyénkben a tervek szerint elsőként Sárospatak térségében szervezik meg ezt a napközitipust. Köztudott, hogy Patakhoz számos tanya, apró település tartozik. Közigazgatásilag éppen ezek révén Sárospatak területének nagysága a második a megyében, hiszen Miskolc után következik sorrendben. Patak térségében a tervek szerint januártól indul ez a napközitípus. később pedig majd a tapasztalatok hasznosításával az aprófalvakban is alkalmazzák. Ma éjjel a képernyőn Sz tál kér Ma éjjel 22.15-l<or ai első ® műsorban folytatódik Andrej Tarkovszkij életműsorozata. A Sztalker című film első része kerül most bemutatásra. (E film második része holnap, szombaton 22.25-kor jelentkezik.) A film 1979-ben készült, mind □ filmbaráti körök, mind pedig a széles körű mozihólózot filmszínházaiban élénk érdeklődés mellett vetítették. A film alapja a Piknik az út szélén című fantasztikus regény, a Földet egykor meglátogató jövevények története. Képünkön: a film egyik kockája. iterjeszti napiárak A Képzőművészeti Kiadó bemutatta a sajtó munkatársainak az 1983-ra megjelentetett művészeti naptárakat. Ezek hagy többségben, már a boltokba kerültek, a többi is ’ hamarosan kapható lesz. Érdemes megtekinteni, hogyan oszlanak meg ezek a mind népszerűbb és az év lejártával 'is megőrzött művészeti naptárak. Klasszikus képzőművészeti alkotásokkal jelent meg a naptárak egy- harmada, kortársi művekkel kétharmada. Más megközelítésben: képzőművészeti jellegű képekkel a naptárak 46 százaléka, fotóművészeti alkotásokkal 54 százaléka. Egyébként összesen 63 naptárt jelentettek meg, azok közül 22 féle falinaptárat, 10 asztalit, nyolc agenda-naptá- rat és 23 egyéb naptárfélét A 63-ban természetesen nagyobb hányadot képviselnek azok a naptárak, amelyek különböző vállalatok, intézmények rendelésére készültek, és nem kerülnek kereskedelmi forgalomba, hanem a rendelő vállalat használja fel a maga propagandacéljaira. Ezeknek a száma 39, de 24 rendes, nyilvános forgalomban érhető el a különböző boltokban. A kereskedelmi forgalomba kerülő naptárak száma meghaladja az egymilliót, az összes naptáraké pedig megközelíti a kétmilliót. Nem érdektelen megtekinteni, milyenek is ezek a naptárak, hiszen a Képzőművészeti Kiadó jellegénél fogva is, csak művészi értékű produktumot adhat ki a kezéből. Csak találomra emeljük ki például a falinaptárak közül a Szabó Vladimir grafikáival készült naptárt. Vagy az Egri József műveivel készült levelezőlap-naptárt, Borsos József munkáinak bemutatását naptáron, az asztali naptárak közül az 52 lapján 52 divatképet bemutató előjegyzési naptárt. Bizonyára nagy érdeklődést kelt majd „Az Adria partján” címmel kiadott tengerparti művészi aktfotókat kínáló falinaptár. Nagyon érdekes a „Magyar tájak” című naptár, amelyben az ismert tájak légi felvételen jelentkeznek. Érdemes megemlíteni még az Eötvös Károly „Utazás a Balaton körül” című múlt századi útleírása nyomán készült, a magyar tengert fotókon bemutató naptárt is. Feltétlenül megemlítendő a „Háziasszonyok naptára”, amely minden hétre egy olcsó receptet is kínál, a nagyon ötletes Gyümölcs-gyermeknaptár, valamint egy aktfotós poszternaptár, amely utóbbi elsősorban a kiadó saját boltjaiban kerül forgalomba. Mint említettük, klasszikus és kortársi képzőművészeti, valamint fotóművészeti alkotásokkal jelentkeznek a kiadó naptárai. A fent említett néhány példa talán azt is megvilágítja, hogy nagymértékben szolgálják a művészeti ismeretterjesztést is. Nem utolsósorban praktikusak és szépek. (hm) Huszonhat éve az egészségügyben A család és a hivatás Megszerette a várost, itt maradt. Or. Kise Katalin közel két eve a Miskolc városi Tanács Végrehajtó Bizottsága egészségügyi osztályának vezetője. Persze, a szeretet koránlsem volt elegendő ahhoz, hogy a Szalmái- megyei körorvos egyetlen leányából előbb orvos, majd osztályvezető legyen. « — Édesapámtól, aki életét a gyógyításnak szentelte, gyermekkoromban sokat tanultam. A látottak, tapasztaltak és egyáltalán amiben felnőttem, meghatározták későbbi életemet. Elhatároztam, magam is orvos leszek. Sokat tanultam a diploma megszerzéséig, amelyet 1956- ban kaptam meg a Debreceni Orvostudományi Egyetemen. Szigorlóként mentem férjhez és nemsokára megszülettek az ikrek, Zsuzsa és Ildikó. Miskolcra kértem magam, mert a férjem akkor már jó ideje itt gyógyított. Rövid ideig a Köjálban dolgoztam, majd átkerültem a Petőfi utcai gyermekkórházba. Négy év múlva megszereztem a gyermekgyógyász szakvizsgát. Megszületett a harmadik kislányunk is, Kati. A fiatalasszonynak, a három gyermek mellett egyre nehezebb lett összeegyeztetni a hivatást az otthonnal, a családdal. Hiszen hol a férj, hol meg a feleség volt ügyeletben. — A nagyszülők nélkül nehéz lett volna. Sokat segítettek a gyerekek nevelésében, gondozásában. Mégis úgy határoztam, inkább gyermekkörzetbe megyek, mert ott nincs éjszakai ügyelet és többet lehetek a családdal. Mi mindig is úgy éltünk, szerettük a magunk főztjét, jó volt együtt lenni. A gyerekek meg különösen igényelték ezt. Így aztán 1962-ben éltem a lehetőséggel és ide jöttem dolgozni a tanács egészségügyi osztályára. Az anya- és csecsemővédelemmel foglalkoztam. Itt az éjszakáim szabadok voltak. Igaz, a nappali elfoglaltságra nem volt elegendő a nyolc óra, mégis volt alkalmam foglalkozni a lányokkal. Különösen akkor éreztem ezt fontosnak, amikor iskolába mentek. Én így tudtam összeegyeztetni a családot a hivatással. Az eltelt közel húsz év alatt dr. Kise Katalin az osztály vezeitő-helyettesi feladatot is ellátta. Megszerette ezt a feladatot, és mint mondotta, sohasem érezte magától távolinak az adminisztrációs és szervezési munnat. — Két éve nevezte« ki osztályvezetőnek. Alapvető változási ez nem jelenteti a munkámban, hiszen hasonló munkát végeztem azelőtt is. Am az időt gondosabban kell beosztanom. Hiszen minden napra legalább két-három egyeztető értekezlet van — mutat a naptárán látható zsúfolt bejegyzésekre —, ami sok-sok előkészítő tennivalót igényel. Az intézetekkel kölcsönös információrendszerünk van, mert ügyelni kell a naprakész tájékozottságra is. Jelenleg éppen a Vasgyári Kórház vizsgálatával vagyunk elfoglalva. Széles skálát ölel fel ez a tevékenységi kör. Hiszen a kórházi rekonstrukcióktól az egyéni panaszok orvoslásáig, a bölcsődei ellátottságtól a szociális otthoni férőhelyig hozzánk tartozik minden ezekkel kapcsolatos gond, feladat és terv. Az osztályvezető doktornő jó ideje maga lálja el a családfői teendőket is. Négy év alatt temette el a nagyszülőket és férjét, akit autóbaleset ért. A három lány közül Zsuzsa, aki a jogi egyetemet végezte el. már asz- szony. Ildikó is kész orvos. Kati, a legkisebb, szintén a szülők nyomdokain halad. Negyedéves hallgatója annak az egyetemnek, ahol az édesanya szerezte meg diplomáját. — Ha visszagondolok az eltelt húsz évre, jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy számos eredménynek magam is részese voltam. Benne élve, saját bőrömön tapasztalhattam azt a hallatlanul nagy fejlődést, amelyet egészségügyünk átélt. Ez jellemzi alapellátásunkat, a kórházak felszereltségét, a járóbetegellátást, és ugyancsak ez állapítható meg az öregek gondozásáról, a velük való törődésről, a gyermekintézmények fejlődéséről is. Igaz, gondjaink ma is vannak. Például a szakorvosi ellátottság terén. Gyakorta ütközik nehézségbe a hozzánk tartozó két kórház, a Semmelweis és a Vasgyári Kórház évek óta tartó rekonstrukciós munkálata is. Az élet. mindennapjaival járó jelenség, hogy újabb és újabb feladatokat kell megoldanunk, újabbnal újabb igényeket kell kielégítenünk. Ez a feladatunk nekünk, itt az osztályon dolgozóknak. Monos Rkárta rr Őszi vegyes Mottó: hosszú ősznek hig a leve. * Baján több napig tanácskoztak neves építészek, majd állást foglaltak, miszerint a 8—10 emeletes épületek drágák, fenntartásuk gazdaságtalan, ráadásul az emberek idegenkednek ezektől a magas épületektől, nem szívesen laknak bennük, jobb’ szeretik az alacsonyabbakat, következésképpen a jövőben inkább alacsonyabbakat kell építeni. Milyen hasznosak Is ezek a több napig tartó tanácskozások ! „Rendszeres takarékossággal építjük a szocializmust” — adja tudtul a takarékos- sági rendezvényre invitáló meghivó. Ezzel az építkezéssel talán mégsem kellene takarékoskodnunk... Borsod parkerdeiről jelent meg idegenforgalmi prospektus, melynek célja természetesen a vendéghívogatás. Bele a parkerdőkbe, hogy pihenjünk, felüdüljünk, gyönyörködjünk, meg nem utolsósorban, kik messzebbről jönnek ide a prospektus hatására, költsenek is el nálunk valamennyi pénzecskét.. Az első kép egy ripityára tört padot vagy asztalt ábrázol. bármi is ez, de itt leülni. pihenni nem lehet. Egy másik képen valamely felbillent akármi látszik, de enpek sém lehet jó a közelébe menni, mert ledőlhet vagy ilyesmi. Még néhány egyhangú, szürke, üres kép. Meggyőzettünk. Nem megyünk a parkerdőkbel (príska) Az őszi vásár idejét meghosszabbítottuk Várjuk Tisztelt vásárlóinkat Borsod megyei Zöldért Vállalat november 30-ig
