Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-14 / 241. szám

1982. október 14., csütörtök ESZAK-MAGYARORS2AG 5 HOGY NE LEGYEN VISSZAÉLÉSI A tapolcai termálfürdőt köztudottan, jó néhány éve gyógyfürdővé minősítették. A gyógyulná vágyók, akiknek az itteni viz hasznára van, hat alkalomra szóló fürdőutal­ványokat igényelhetnek az SZTK-tól, yagy a MÁV-tól. Ilyen fürdőjegyekkel rendel­kezik Kozma Vilmos levél­írónk is, aki a következőket kifogásolja: — Azelőtt, akinek ilyen utalványa volt, fürdés után minden alkalommal sorban állás nélkül megválthatta a következő alkalomra fürdője­gyét, amely egy hónapig volt érvényes. Ez év júliusától viszont csak aznapra váltott jegyek érvényeseit, arra a napra szóló bélyegzővel, amelyért időnként hosszú soroltat kell kivárni. Ráadá­sul nem az előcsarnokban, hanem kint a fürdő előtt, sokszor tűző napsütésben. Nem hiszem, hogy ez hasz­nára válik a betegeknek. Miért kellett megváltoztatni a már megszokott módszert’ A fürdő vezetőjétől a kö­vetkezőket tudtuk meg: . — Szükség volt erre az in­tézkedésre, hogy megakadá­lyozzuk a visszaéléseket. Többször előfordult ugyanis, hogy a térítésmentes szelvé­nyeket eladták, vagy elaján­dékozták az utalvánnyal ren­delkezők. Ez a jövőben már nem fordulhat elő, mivel a jegyeket fürdés előtt le kell pecsételni, s így csak jogos tulajdonosa használhatja fel. Ezt a törzsszelvényen ellen­őrizni tudjuk. Egyébként vannak időszakok, amikor várakozás nélkül lehet a pénztárhoz menni, de ha többen is sorakoznak, akkor sem kell pár percnél tovább állni, hiszen gyors a jegyki­adás. KÖSZÖNJÜK A GONDOSKODÁST... Az öregek éve alkalmá­ból, a szalcszervezetek szak­maközi bizottsága, legutóbb négy autóbusszal vitte kirán­dulni a Kazincbarcikán élő öregeket hazánk legszebb tá­jaira, történelmi emlékű vi­dékeire. Bizottságunk mint­egy másfél évtizede igen jó és hasznos együttműködést tart fenn a városban működő öregek otthonától, s ez az együttműködés kiterjed a környező üzemek, vállalatok szakszervezeti bizottságaira is. Ennek egyik eredménye az is, hogy az otthon lakói­nak kirándulásaira térítés­mentesen biztosítanak autó­buszt. Így ebben az évben az Észak-magyarországi Regio­nális Vízmű és a Borsodi Hő­erőmű Vállalat autóbuszait már igénybe vehettük, de ígéretei kaptunk a főiskolá­tól. a BVK-tól is, hogy még ebben az évben ők is bizto­sítanak autóbuszt a kirán­dulásokhoz. A vízmű Szilvásváradra és a festőlen szép Lázbércre vitte az otthon lakóit, leg­utóbb pedig Leni nvárosban látogattuk meg a városi öre­gek napközi otthonának la­kóit. A kedves fogadtatás valamennyiünknek maradan­dó élményt adott. Leninvá- rosból Miskolc-Tapolcára, a Borsodi Hőerőmű üdülőjébe mentünk, ahol nagy szere­tettel, s bőséges ebéddel fo­gadtak bennünket. Szívből köszönjük fáradozásaikat. Utunk második szakasza a miskolci 11. sz. öregek nap­közi otthonába vezetett, ahol felejthetetlenül kellemes órá­kat töltöttünk el. Az otthon vezetője és a lakók vidám éneklése. versmondásai, mindnyájunkat jó kedvre, nótázásra csábított, s még táncolni is volt kedvünk. Kirándulásunk utolsó állo­mása az Egyesített Városi Öregek Szociális Intézménye volt (Hunyadi u. 21.), ahol a páros öt öregek napközi ott­hona gondozottjainak mun­káiból rendezett gazdag ki­állítást tekinthettük meg. Az élményekben csodálatos na­pért őszinte köszönetét mon­dunk mindazoknak, akik ezt elősegítették. v Molnár Imre szkb-titkár Kazincbarcika MEGÉPÜL A JÁTSZÓTÉR .. Somosvári Béláné 63 társa nevében írt levelét október 7-én „Népkerti játszótérért” címmel közöltük lapunkban, amelyre Balogh János, a vá­rosi tanács társadalmi mun­kát koordináló munkatársa válaszolt: Nagy örömünkre szolgál, hogy a lakosság igénye így találkozik a tanácsi vezetés terveivel. Mint a kedves le­vélíró tapasztalta, szeptember 18-án egy nap alatt a Ma­gyar Néphadsereg miskolci katonái, háramszázötvenen, társadalmi munkában újjá­varázsolták, új játszóeszkö­zökkel kibővítették, átépítet­ték a népkerti játszóteret. Példásan gyors munkájuk eredményét- a szép őszi na­pok alatt már örömmel vet­ték birtokukba a gyerekek. A kedves levélíró másik felvetése — miszerint a fa­faragók alkotásaiból létesül­jön a Népkertben játszótér —, ahogy mondani szokták, nyitott kapukat dönget. A fafaragó szakkör ilyen irányú társadalmi munkafelajánlását követő tervegyeztetés és helyszíni bejárás után, július 21-én meghatározásra került a Népkertben a játszótér he­lye. Erről a döntésről a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályán keresztül értesült a fafaragó szakkör. A játszó­tér kialakítására a Népkert keleti oldalán, a meglevő játszótér mellett kerülne sor. A munkához szükséges pénzeszközök rendelkezésre állnak, a faanyagot a mű­velődésügyi osztály biztosítja Bízván a fafaragó szakkör aktivitásában, munkakedvé­ben, reméljük, hogy a so­kak által igényelt játszóteret már a jövő évben birtokuk­ba vehetik a miskolci gye­rekek. TÁBLÁK, JELZÉSEK ÉRTELMEZÉSE Útelzárás kapcsán tette szóvá levelében Nemes Ta­más, miskolci olvasónk, hogy a járművezető már csak ak­kor pillantja meg a behajta­ni tilos táblát, amikor már ráfordult az útra. Mint írja, van ehhez hasonló Budapes­ten, a Nagykörúton is, de ott segítségére sietnek a jármű­vezetőnek azzal, hogy a kö­telező haladás irányát muta­tó előjelzőt is kiteszik. Ha­sonló esetben ezt kellene al­kalmazni Miskolcon is. Szóvá teszi a levélíró olyan táblák forgalomzavaró jelenlétét is, amelyek egy másik jelzőtáb­la után már fölöslegesek. Egyetértünk olvasónk észre­vételével. A naponta közlekedő jár­művezetők, levélírónkhoz ha­sonlóan, több ilyen, vagy ha­sonló esetről is megküldik időről időre észrevételeiket. Kétségtelen, hogy nagyobb figyelem, körültekintőbb el­lenőrzés mellett ezeket a né­ha félrevezető jelzéseket ki lehetne, sőt ki is kellene ik­tatni a zavartalan és bizton­ságos közlekedés érdekében. N. J. Miskolc KÖSZÖNJÜK A TERMELŐ­SZÖVETKEZETNEK ... Két éve alakult meg a bor- sodgeszti Páva-kör. Mivel a község a kis településű falvak közé tartozik, (gy fenntartá­sában a Sályi községi Tanács működik közre, de patronál bennünket a sályi termelő- szövetkezet is. Megalakulá­sunk óta már több ízben vol­tunk versenyeken, részt ve­hettünk családtagjainkkal együtt .kirándulásokon, s erre minden alkalommal a sályi Bükkalja Termelőszövetkezet biztosított számunkra térítés­mentesen autóbuszt. így két év alatt sok helyre eljuthat­tunk, s megismerkedhettünk hazánk szép tájaival. Leg­utóbb, október 2-án a Mátrá­ba kirándultunk, ahol a tagok közül csak kevesen jártak. Csodálatosan szép út volt. mindannyiunk számára mara­dandó élményt nyújtott. Mindazért a sok szépért és jóért, amelyben már eddig is részesített bennünket a ter­melőszövetkezet vezetősége, szeretnének szívből köszöne­tét mondani a borsodgeszti Páva-kör tagjai ALULJÁRÓNAK, VAGY „VÍZGYŰJTŐ GÖDÖRNEK KÉSZÜLT?... Munkába menet és jövet nap mint nap kénytelenek va­gyunk „dicsérni” a Gömöri pályaudvar aluljárójának ké­szítőit. Egy kis eső után már bokáig merülünk a sáros szennyvízbe, vagy mint már napok óta a kiszedett és le­fektetett rácsokon egyensú­lyozunk, hogy valahogyan át­jussunk a lépcsőkhöz. A kis­gyermekeiket ölben hordó mamák még kellemetlenebb helyzetben vannak, amikor az „átjárókon” kel! egyensúlyoz­niuk. Évek óta, szinte az aluljáró átadásától, így közlekedhe­tünk itt. Az Észak-Magyar- ország, a Déli Hírlap is szóvá tette már ezt a lehetetlen ál­lapotot, de semmi nem válto­zott. Elképesztő és dühítő, hogy ilyen munkát végezhet­tek drága pénzért az aluljáró építői, s még csak nem is hoz­zák helyre hibájukat! Itt lenne az ideje, hogy in­tézkedjen az építő vállalat, s valójában alkalmassá tegyék a közlekedésre ezt a pocso­lyát, amit aluljáróként adtak at. B. E. TÖRŐDJÖN JOBBAN TAGJAIVAL... Becsülettel ledolgoztam 40 évet, s rokkant nyugdíjas va­gyok. Bizony, nem gondoltam akkor, amikor mindig rende­sen fizettem, illetve levonták tőlem az SZTK-nak járó ősz- szeget, hogy most, amikor ne­kik kell teljesíteniük köteles­ségüket, csak bosszúságot és idegességet kapok. Sajnos,, ne­hezen járok, szédülök, s fgy orvosom egy botot írt fel, amit az SZTK-ban kellene megkapnom. Erre azonban hiába várok, s hónapok óta feleslegesen érdeklődöm az SZTK-ban, mert bot, az nincs. E nélkül azonban még ^z ebé­dünkért is alig tudok elmen­ni. Már vettem volna üzlet­ben is, de sajnos nem árul­nak ilyet. Rajtam kívül még sok rá­szoruló vár arra, hogy végre hozzájusson az orvos által fel­írt, s csak pár forintba kerülő segédeszközhöz, de helyette csak választ kapunk: amint lesz, majd kiértesítenek. Ez azonban nem pótolja a na­gyon szükséges segédeszközt. Szilágyi József Miskolc, Kassai u. 76. II/4. Mennyi vízra van szüksé­ge a Don-medence iparvi­dékének? A természet bi­zony szűkösein bánt ezzel a tájjal. Pedig a föld gazdag ásványi kincsekben. Az ipar­vidék „szomjúsága” nem egyedi jelenség: egy fejlett iparvidék óránként 5—7 ezer köbméter vizet is elnyelhet. Régebben még bizonyára elegendő lett volna az arté­zi vízfúrás, ma azonban ez a módszer jelentős talaj­süllyedéssel fenyeget. A Don- medence vízhiányát éppen ezért más úton igyekeznek felszámolni. A Dnyeperből idevezető csatorna évente 20 köbkilométer vizet szállít majd, ez pedig nemcsak a Don-vidélcet, hanem további négy ipari területet lát el: a harkovit, a dnyepropetrovsz- kit, a vorosilovgrádit és a pol- tavait. A csatorna megépítésével a Dnyepert vízhozama egy- harmadától fosztják meg. A Dnyeper—Danbósz-csa­torna Északi-Donyechez ve­zető 250 kilométeres szaka­sza már készen áll. A nyolc­van méter széles mesterséges folyó átlagos mélysége nyolc méter. A képen: épülő csatorna a Don-medence iparvidékén. D!GÉP: A ködös-napsütéses regge­len a DIG ÉP főépülete in­kább discóhoz hasonlít. A bejárat körül ődöngő gye­rekek, a nyitott; kapukon popmuzsika türemlik. öles hirdetőtábla belépésre invi­tál: ma bárki száj jelnézhet a gyárban. Nagy Péter, a vállalat if­júsági bizottságának titkára': — Idén negyedszer rendez­zük meg a nyitott kapuk napját. Első évben. 1979-ben még csak a vállalat dolgo­zóinak gyerekeit hírtuk, ám a siker láttán felbuzdultunk. De a tavalyi kétezres tömeg még bennünket is meglepett. Ennyi ember programjának szervezése már alapos mun­kát kíván. Ötvenen jöttünk be ma. szabad szombaton. Segítünk a lehetőségekhez képest minél többet meg­mutatni az érdeklődő, pálya­választás gondjaival birkó­zó gyerekeknek a gyárból. Alig múlt fél nyolc, s a vállalat kultúrterme már telve zsibongó gyerekekké!. Kóláznak, nz asztalokra ké­szített cukorkát csereberélik, aztán, hogy a mozivásznon megjelenik Gusztáv, csend lesz. Nyolckor már állóhe­lyet is nehezen lelni a te­remben. Gusztáv megy, a gyár történetét bemutató színes film jön, s hogy vé­ge, az első csoport indulhat ellenőrizni: vajon az életben is úgy mutat-e a csarnok, mint a vásznon? Az első csoport a C gyár­egységbe indul. Már meg­csodálták a B-csarnokban készülő hatalmas légkalapá­csokat, markuk tele csillogó fémforgáccsal, — hiáha a fi­gyelmeztetés, „vigyázzatok, mert megvágja a kezeteket!” —, s most végignézhetik, ho­gyan készül a vasúti kerék­pár. A legnagyobb sikere mégis a ká bel gyáregységnek van. Kábelgyártó gépeken kívül itt készül az a , finomhuzal is, amely például a telefon­kábelekbe kerül. Az összegu­bancol ódbtt maradékból min­denki kaphat egy csáppen- tésnyit. A kijáratnál a látogatók prospektusok között válogat­nak, minden távozó emlék­lapot kap. Negyed tizenegy. Újabb csoportok érkeznek Makó Gyula, a miskolci 33. sz. iskola 7. osztályosa pe­dig már a látogatás élme­nyeit rendezgetheti. A 13 esztendős legényke egyik ro­kona itt dolgozik. Tőle hal­lotta, hogy jól keres, igaz, a keresztapa azt sem hallgatta el: munka is van, bőven. Gyula esztergályos szeretne lenni, ezért jött széjfelnézni. Tizenhét iskolatársával együtt Kozmáné Radóczy Andrea és Ördög Zsuzsa, az iskola pedagógusai hozták el a nyi­tott kapuk na ójára. Persze, korántsem érkezett minden gyerek ilyen határo­zott , elképzelésekkel ide. Önodi Gyula kerek-perec ki­jelenti, hogy bár' édesapja itt kovács, neki esze ágában sincs ide jönni. Autószerelő szeretne lenni. Petrik Edit sajnálja, hogy a laboratóri­umba nem iutott be. pedig "ő arra is kíváncsi lett volna. A mellette álló aprócska lánvról. Turkovics Mónikáról pedia igazán nem is feltéte­lezheti az újságíró, hogy itt fog dolgozni: könnyűszerrel elveszne egy vasúti kerék mögött is. ..Azért jöttem, legyen valami fogalmam, miiven itt.” Október közepén a DIGÉP- ben megrendezett nyitott ka­puk napján másfél ezren él­tek a felkínált lehetőséggel, A szerencsi diákok pedig a vállalat szerencsi D gyáregy­ségébe látogattak. Közülük egy-két esztendő múlva há­nyán hozzák friss munka­könyvüket a vállalat felvé­teli irodájába, azt most még nehéz lenne megmondani. És ha a többiek, ha vissza nem is térve, de úgy távoznak, hogy „valami fogalmam van, mi­lyen egy gyár”, már nem dolgozott hiába szabad szom­batján az ötven DIGÉP-es fiatal. Csendes Csaba Nyugdíjasoknak Az 1980. évi népszámlálás­kor Magyarországon 812 000 fő töltötte be a 60. életévét, azaz időskorúnak számított. Ez a népesség 16,9 százaléka. Időzzünk egy pillanatig e megfogalmazásnál! Aki be­töltötte az 55., illetve a 60. életévét (ez a nők, illetve a férfiak nyugdíjkorhatárának kezdete) azt tekintjük ma hazánkban idős embernek. Az öregség azonban nem­csak a koi'tól függ. hanem a biológiai állapottól, a tár­sadalmi és a szociális hely­zettől is. Vannak megfáradt, törődött. beteg harminc-, negyvenévesek és lépten- nyomom találkozunk ruga­nyos, szellemileg friss hat­vanasokkal, hetvenesekkel. Geiontológiai intézetek szerte a világon működnek, amelyek az öregkor fizioló­giai-biológiai kérdéseivel foglalkoznak, azaz az idős kori életműködéssel. Az öre­gedést általában az életfo­lyamatok lelassulásával, csökkenésével hozzák össze­függésbe. Az öregedés azon­ban nem egyszerűen a meg­szerzett képességek elveszté­se, hanem új tulajdonságok kel étkezésén ek folyamata is. Ez legjobban úgy magyaráz­ható, hogy mindaz, amit egy fiatal megtanul, felnőttként tevékenységében hasznosít, azt az öregember már át­élt tudásként adja tovább. Az öregséggel tehát, az isme­retek felhalmozódnak: akár akarjuk, akár nem, tudomá­sul kell vennünk, sokat ta­nulhatunk a családban élő idős, öreg emberektől. Térjünk vissza a geronto­lógia tudományához. A kutatók, orvosok törekvése: az öregkői' kezdetének hatá­rát messze kitolva úgy nyújt­sák meg az élettartamot, hogy közben a( szervezet megőrizhesse biológiai fcel- jesítökéixssségét, azaz szelle­mi, testi épségét, frisseségét. Köztudott, hogy élettartam tekintetében jelentősek az eltérések nők és férfiak kö­zött. A nemek közti különb­ségek jelentősen befolyásol­ják jó néhány betegség elő­fordulásának gyakoriságát, súlyosságát is. Klinikai vizs­gálatok is alátámasztják. A férfiak nagyobb hányada szenved például érelmesze­sedésben (korábban is ala­kul ki náluk), leap infark­tust, s általában a szív és az agy vérellátási zavarai is sűrűbben jelentkeznek ná­luk. Ma .már büszkén állíthat­juk: az átlagos életkor ug­rásszerűen emelkedett száza­dunkban. Ez azokban az or­szágokban számottevő, «ahol a szociális jólét magasabb fo­kon áll, s ahol az emberek gyógyítása érdekében többet tesznek. Az elkövetkező év­tizedekben további jelentős és pozitív változással szá­molhatunk a szív- és érrend­szeri betegségek kialakulásá­nak visszaszorítása és a rákkutatás területén. Ebben az esetben a férfiak életko­ra további 3,74, a nőké 4.56 esztendővel növekedhet. Egyes — optimista — kuta­tók szerint további 8—10 évet is nyerhetünk. Ma ha­zánkban az átlagos életkor férfiaknál 68, nőiméi 71 esz­tendő. A kutatók már régebben felfigyeltek ’ arra, hogy a naptár szerinti életkor és a biológiai élei,kor nem feltét­lenül egyezik. E témakörrel csupán az utóbbi évtizedek­ben foglalkoznak tüzeteseb­ben. A jövő orvostudománya — egyes opt imista kutatók sze­rint — a megelőző orvostu­domány lesz. A jövő mo­dern orvosa felbecsüli az egyes ember egészségi álla­potát, biológiai lehetőségeit, szervrendszeri működésének! mértékét. S e tudás birtoká­ban mód lesz rá, hogy az emberek sokáig egészségesek maradhassanak, illetve be­tegséghajlamaikat gyógy­szerekkel, megelőző vizsgá­latokkal leküzdjék. Addig azonban várnunk kell még néhány évet. Bár valami már készülő­ben van. A gerontológiai in­tézetek orvosai, kutatói most egy általános, egészségneve- lő „stratégián” munkálkod­nak s tanácsadási csoport­jaik az öregkorra való fel­készítéssel. előkészítéssel foglalkoznak. Így válhat könnyebbé, s főként megrázkódtatás nél­küli folyamattá a nyugdíj- korhatárt elérőknek az első szembesülés a ténnyel: a társadalom, a világ szemé­ben idős emberekké váltak, S. Zs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom