Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Péntektői a Herman Ottó Múzeumban Szász Endre porcelán táblaképei Dr. Szabadfalvi József, Porkoláb Albert, a művész felesége és Szász Endre a megnyitón 1932. október 9., szombat Kiállítás nyílt a színházban m fpP „ £ 1 fa tó»t<»»A»x«v Részlet a kiállításból: 125 év előtti dokumentumok. A Hollóházi Porcelángyár és a Borsod megyei Múzeumi Igazgatóság rendezésében pénteken délután nyílt meg Miskolcon, a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében Szász Endre porcelán táblaképeinek kiállítása. Ismeretes, hogy a művész külföldről hazatérve a Hollóházi Porcelángyárban alkot és itteni munkájának eredményeit kívánja e kiállítás érzékeltetni. A péntek délutáni megnyitóra igen nagy számban jöttek el az érdeklődőír, s ott voltak a megye, a város, valamint Hollóháza közéletének reprezentánsai, jelen volt Nagy Zoltán, a megyei páiTbizottság titkára, 3 eljött Korcsog András, a Művelődési Minisztérium államtitkára is. Egy Debussy- mű fuvolaszólója — Apró László előadásában — után dr. Szabadfalvi József megyei múzeumigazgató köszöntötte a megjelenteket, s a kiállító művészt, majd Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyettese tartott megnyitó beszédet. A megyei tanács elnökhelyettese bevezetőben arról szólt, hogy vonzó jelenség, amikor a művész olyan vállalkozásba kezd, amellyel egy új anyagot nyer meg a szépség kifejezésére. Ez történt Szász Endre esetében: új anyagot nyert meg, a porcelánt, amelynek anyagszerűségét’ és speciális színadta lehetőségeit felhasználva testi táblaképeit. A porcelán táblaképekre egyedi eljárással festett képek nemcsak Szász Endre művészi pályafutásában, hanem a magyar művészettörténetben is újként jelentkeznek. Ezt követően Porkoláb Albert vázolta, hogy a művésznek, valamint a Hollóházi Porcelángyár munkatársainak milyen nehézségeket kellett leküzdeniük, amíg a képek megszülettek, például le kellett küzdeniük a porcelán anyagának látszólagos ridegségét, a technikai méretek adta korlátozottságot, a színek égetés közbeni megváltozását, amely ugyanakkor évezredekre is biztosítja a színek megmaradását. Szász Endre festő- és grafit kusművész a kortárs magyar képzőm űvégzetnek kétségtelenül egyik legérdekesebb egyénisége — emelte ki a megyei tanács elnökhelyettese. — Ördögi grafikusnak, rajzkirálynak nevezik csodáiéi, legendák fonódnak személye köré. Szólt a szakmabeliek, a kritikusok és a közönség, valamint Szász Endre művészetének kapcsolatáról, majd arra tért ki, hogy a művész egyéni hangvételű művei alkotójuk egyedülálló felkészültségéről, íor- makészségéről tesznek tanú- bizonyságot. Beszélt Szász Endre korábbi emlékezetes munkáiról, a Kalevala, Csehov, Heine és Villon műveinek illusztrációiról, majd a festészethez való kötődéséről, az Amerikában eltöltött éveknek művészetére gyakorolt hatásáról. Elmondta, hogy művészetének stiláris gyökereit keresni nem könnyű, hiszen ötvöződik benne a reneszánsz festészetnek természetközpontú szimbolikája, a szürrealizmus piktúrája, a szecesszió kaligrafikus deko- rativitása. Mindezt a tasiz- mus és sajátosan új faktu- rális eljárások segítségével burjánzó szín- és formaorgiában oldja fel hallatlanul nagy beleélő képességgel, anatómiai biztonsággal. Tanítómestert életútján belül emlegetni nem lehet. Művészetét a vonzások és taszítások alakították. A szülőföld szeretete, a népművészet tisztelete, a haza vonzása mindig visszatérítette külföldi útjairóL Ez a miskolci kiállítás életének egy fontos állomását jelzi, tárja fel közönsége előtt. Találkozását egy új, számára is csodálatos anyaggal, a porcelánnal és annak felhasználásával elindítva, egy nemzetközi érdeklődést kivívó kezdeményezést. Mindezt itthon, megyénkben, a Hollóházi Porcelángyárban tette. Kifejezte ■ Porkoláb Albert azt a véleményét is, hogy e képekkel nemcsak a képzőművészet gazdagodott, hanem a porcelán is, és a kiállítás nemcsak a művész kísérletező kedvét mutatja, nemcsak tanúság’tétel festői bravúrjairól, hanem e porcelán táblaképek emberi viszonyulását a világhoz is közvetítik. A megnyitó beszédet követően Szász Endre röviden arról szólt, hogy a képek elrendezésével miként kívánták érzékeltetni azt a folyamatot,. amíg Hollóházán a mai eredményekig eljutottak, s azt is elmondta, hogy ezzel a tárlattal demonstrálni kívánja: ide tartozik Hollóházához, s itt próbálnak Valami újat teremteni. tolle!? Számos új műsor felvétele folyik napjainkban a Magyar Televízió stúdióiban. Azok közül említünk néhányat: Ligeti legenda címmel kétrészes „szórakozástörténet” műsort készített Kállai István forgatókönyve alapján Bánki Iván. Míg korábban a hasonló Amiről a pesti Broadway mesél, a főváros egy kis szeletét, mutatta be, a Ligeti legenda az egész Városliget. , szórakozástörténetét kívánja feltérképezni a millenniumtól szinte napjainkig. Hétfőn új élet kezdődik címmel Nemere László rendez tévéfilmet, Kutast Gyula és Kertész Ákos írásából, amelynek fiatal hőse állandóan harcban áll önmagával, szűkös lehetőségeivel, munkatársaival. Szeretne szüleinél szebben, értelmesebben élni. Vágyai és fantáziáia segítségével dédelgetett álmaiban keresi boldogulását. Óriás címmel péry Tibor lírai szerelmi történetéből készül film, Szántó Erika rendezésében. A történet a háború után épphogy fellélegző Budapest feketézőkkel, roméi takarítókkal, éhezőkkel és ügyeskedőkkel zsúfolt világába visz el. Főhősei egy különleges testi erővel meg- áldott-megvert fiú, és egy otthonából kivetett fiatal lány. Tragikus végű szerelmük mögé rajzolódik ki a születő béke hangulata. Tátrai Vilmos hegedűművész 70. születésnapja alkalmából portréfilm készül, amely a művész életútját és a zenei élet különböző területein végzett munkáját idézi fel. E film rendezője és riportere Vitray Tamás. A tévedés joga a címe Jan Solovic írásának, amelyből Igor Ciel csehszlovák vendégrendező készít tévéfilmet. Ez a mű korunk egyik égető problémáját, a környezetvédelem kérdését dolgozza fel dráma formájában, egy kisvárosi üzem vízszennyezéséből adódó bírósági tárgyalás keretében. Ne téríts el! címmel Payer András és Baranyi Ferenc sanzonműsorát rendezi Kenyeres Gábor. / tárgy jegyeitől (mint Ismeretes, hat tantárgy harmadikosnegyedikes jegyei adják ki az iskolából magukkal vihető 60 pontot) már csak egy ugrás az érettségi átlagának kiszámítása. A vélemények azon melegében megoszlottak. Mondhatnám úgy is, ki-ki vér- mérséklete, érdekeltsége alap ján reagált. Amihez joga vari. Számomra mégis tanulságos, s úgy gondolom, a pedagógusok számára is az. hogy miért hiszik megoldhatatlannak középfokon az „általában megfelelni a követel- ményeknek”-elvet. Tudom, kicsit magunk is közrejátszottunk ebben amikor a legkülönbözőbb, s azóta hamisnak bizonyult indokokkal igencsak alászállítottuk a mércét. S nemcsak arról volt szó, ami szinte kibogozhatatlanul érthetetlen és megmagyarázhatatlan; hogyan lehetett érettségizett valaki történelmi ismeretek nélkül, hanem arról is, hogy az élet, a gyakorlat, s ha úgy tetszik, a felvételi vizsgák taPénteken este, az új évad első premierjét megelőzően kiállítás nyílt a Miskolci Nemzeti Színház nézőtéri társalgójában Nemzeti színművészetünk a XIX. században címmel. A kiállítás a most 160. évadját kezdő Miskolci Nemzeti Színház történetéből mutat be hetvenhét évet, sőt valamivel többet, mert különböző eredeti dokumentumokkal, plakátokkal, levelekkel és egyéb relikviákkal azt kívánja érzékeltetni ’ 1816-tól kezdődően, miként törekedtek az önálló miskolci színház nteg teremtésére, hogyan született meg 1823-ban az első színház, majd annak leégése után milyen törekvések voltak az új színház megteremtésére, hogyan született meg a 125 évvel ezelőtt megnyitott mai színház- épület, milyen volt annak élete a századfordulóig. (A tervek szerint ez a kiállítás néhány hónapig áll, majd további hasonló kiállításokon mutatják be a színház későbbi korszakait.) A tárlatot felkereső színházlátogató igen sok értéket talál az üvegek alatt a Hérpasztalatai bizonyították; nem igazán készült pályára az, aki úgy döntött, a sikeres felvételi érdekében csak matematikát vagy csak kémiát tanul. Szóval a felvételi eredmények nem bizonyították, hogy a pályára készülés olyannyira eltökélt s határozott már a középiskolában. S ennek megvoltak 'a maga veszélyei. Egyrészt a későbbi csalódás lehetősége —, mert mi van akkor, 1 ha alkalmatlan a választott pályára? De ami ennél sokkal több, ha úgy tetszik, vonzatúban súlyosabb; a középiskolának magas szintű általános műveltségadás a célja, s ezt aligha teljesíthette, ha elnézte a csak ezt vagy azt a tantárgyat tanulom szemléletet. A jövő dönti el, mi lesz az a ponthatár, ami elegendő lesz egy felsőfokú felvételihez. Ez' egy kérdés. Ami fontos: a pontrendszer-módosítás hitem szerint nem egyszerűen számítási újdonság. Pedagógusok fogalmaztak úgy: talán segít visszaadni a man Ottó Múzeum gazdag színháztörténeti gyűjteményéből. A tárlat szűk keretei nem tették lehetővé a részletesebb bemutatást, ám dr. Veres László muzeológus, a kiállítás rendezője igen helyesen úgy válogatta meg a kiállítandó anyagokat, hogy azok, ha nagy léptékkel is, de átfogó képet adjanak a színház jelzett ' időszakáról, egyben tükrözzék a XIX. századi nemzeti színművészetünk miskolci jelentkezését. A tárlat megnyitásakor Gyarmati Béla színházigazgató köszöntötte a megjelenteket. majd Fráter Kata színművész mondta el Jókai Mórnak a színház 125 év előtti megnyitására írt Pro- topját. Ezt követően Benedek Miklós újságíró, lapunk rovatvezetője tartott rövid bevezetőt a kiállításhoz, emlékeztetve a színház múltjára, egyben pedig a közönség figyelmét a mai színházra irányítva. tantárgyak rangját, ami me- ’ gint csak nem egyszerűen egyik vagy másik pedagógus belügye. Meggyőződésem ugyanis: a tanulás, a jól végzett munka, az elvégzett feladat rangját erősítheti visz- szafelé, a középiskola felé az új számítási rendszer. A követelmény mércéjét emeli, magasabbra. * A tanulás, a tudás becsületét emeli. S függetlenül az ötnapos tanítás bevezetésének zökkenőitől, a tananyaggal kapcsolatos vitáktól, ez majdnem kulcskérdése, vagy „a kulcskérdése”- ma az iskolának. Követelni ott lehet, ahol a követelés feltételeit is megteremtettük. Konkrétan: tanóráról. tanórára, iskoláról iskolára — következetesen. Egyébként lehet is. Csak azt kell elérni, hogy ne egy- egy pedagógus szív-lélek ügye, szakmai lelkesedése, hanem a tantestületek teljes mellszélességgel vállalt közös feladata legyen olyan iskola felépítése, kialakítása, amely a teljesítményt, a képességhez mért teljesítményt ismeri el. Csutorás Annamária Véletlenül s kicsit illetlenül hallgattam bele a diákok beszélgetésébe. Ha akartam volna, sem tudtam volna kivonni magam a passzív részvétel. alól, mivel mellettem folyt-a diskurzus; hangosan, nyíltan, úgyhogy semmi titok nem volt benne, ráadásul be kell vallanom, nem is akartam nem odafigyelni. A beszédtémát különben is ország-világ nyilvánossága előtt tartják manapság, s ha, any- nyit elárulok, hogy véleményem szerint negyedikesek beszélgetésébe hallgattam bele, alighanem mindenki rájött, az új felvételi rendszerről volt szó. Mármint árról; ' jó-e, hogy megváltozik a pontrendszer, s ezentúl nem húsz, hanem 120 pontban mérik a maximális teljesítményt. A változásról megoszlanak a vélemények, abban azonban alig tévedhetünk, ellenzői, az aggályoskodók jobbára a diákok soraiból kerülnek ki. Ami egyébként érthető, hiszen nekik kell bizonyítaniuk, hogy az új követelményekhez mérve is alkalmasak egyetemi, főiskolai tanulmányokra. S annak, aki mondjuk mérnöknek készül, ezentúl nem lehet az sem közömbös, hányast írnak be Pontrendszer magyar nyelvből a bizonyítványába, s nem intézheti el egy „humán beállítású vagyok” kézlegyintéssel a matematika „alig kettest” az sem, aki történetesen történelem szakos tanárnak készül. Az új felvételi pontrendszer persze senkit sem ért váratlanul, két esztendeje bejelentették a változtatás szándékát, úgyhogy elmehetnénk a még mindig aggályosko- dók, ellenvéleményt kifejtők mellett azzal, hogy volt idő felmérni az esélyeket. Meg volt idő arra is, hogy pótolják a pótolnivalókat. Szeretnék elmondani egy történetet. Fiatal kolléganő ült velem szemben azon a sajtótájékoztatón, amelyen annak idején elmondták: az 1983—-84-es tanévre hogyan történik a felvételiztetés. „Uramisten — szörnyülkö- dött — .Esküszöm, hogy így sohase jutottam volna be.. Az idősebb újságírók viszont azt firtatták, hogy miért nem viszi tovább intézkedéseit a minisztérium, hiszen a hat
