Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-09 / 237. szám
T982. október 9., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A lakosság egyelértésével Társadalmi vélemények az új lakásügyi intézkedésekben Az elmúlt húsz. esztendő alatt több mint másfél millió új lakás épült, ami az ország lakásállományának csaknem fele. Ha figyelembe vesszük, hogy a lakások mintegy 47 százalékát a régi, korszerűtlen és ezért lebontott lakások pótlásaként építették, akkor is minden második család új otthonba költözhetett. Mit jelent ez a családok életé- - ben? Megváltozott életvitelt, kedvezőbb feltételeket a családalapításhoz, a gyermekneveléshez, a szabad idő hasznosabb eltöltéséhez és közvetve jobb munkateljesítményt is. Ezért is lett kiemelkedően fontos társadalmi ügyünk a lakásellátás. • Teherviselés es életszínvonal Az elmúlt évtizedek alatt jelentősen megváltoztak a lakásépítésben vállalt teherviselés arányai, korábbi szándékainktól eltérően nagyobb részük nem állami, hanem a magánerő bevonásával épülő lakás. Ez az építés kivitelezésére és a pénzügyi forrásokra egyaránt vonatkozik. Talán érdemes megemlíteni, hogy nem teljesen helytálló a pénzügyi források szerinti megkülönböztetés, hiszen az állam részesedése — a nagy összegű kölcsönnyújtással ,az úgynevezett magánerősként kezelt formában is meghatározó. Tulajdonképpen az összes lakásépítés két százalékát sem éri el az állami kölcsönök nélkül épülő lakások aránya, tehát az ösz- szes többiben teherviselőként szerepel az állam. Nem lényegtelen viszont, hogy az építési formáktól függően igen differenciált az állampolgárok teherviselése, ami jelentős mértékű életszínvonal-befölyásoló tényező. A lakásellátás kérdése számtalan alkalommal szerepelt a népfronttestületek előtt is: Hogyan lehet lakáshoz jutni, milyen a lakásépítés támogatási rendszere; javul-e a lakás- fenntartás és lakásgazdálkodás, ami a népesedéspolitikai irányelvek megvalósításának egyik alapfeltétele. Szóba került akkor is, ha az önképzésről, a továbbtanulásról, ha a szabad idő hasznos eltöltéséről vagy a családról, mint a társadalom legkisebb egységéről esett szó. A városokban a legfőbb gond általában az volt, hogy nehéz lakáshoz jutni, aggodalomra adott okot a lakások állapota, nem volt megfelelő az ingatlankezelés. A falvakban a lakásépítés feltételei, a telek- és építőanyag-ellátás, a hatósági ügyintézés, a kölcsönnyújtásban meglevő megkülönböztetések, a közműépítés költségei foglalkoztatták az embereket. Az azonos cél — új, vagy jobb lakásban lakni megközelítésének útjai különbözőek voltak. Hasonlóképpen a vállalt terhek is, amelyek nagysága között évről évre növekedett a különbség. • A népfrontfórumok tapasztalatai A népfrontmozgalom fontosnak tartotta, hogy a lakáskérdésben csakúgy, mint más társadalom- vagy gazdaságpolitikai kérdésben központi intézkedések előtt, nyílt fórumokon, vitákon ismerje meg a lakosság véleményét. A fórumok segítséget adnak a helyes döntéshez, egyben Igazolják megvalósíthatóságát, vagy ellenkező esetben felszínre hozzák — még időben — a javasolt tervezet hibáit, végrehajtását gátló okokat. Az okokat tárták fel azok a fórumok is; amelyeken az építkezők vagy építkezni szándékozók mondták el véleményüket. Más megvilágításba került így a telekgazdálkodást nehezítő földhivatali munka, a sok időveszteséget okozó hatósági ügyintézés. Nem volt mindig jó az építőanyag-ellátás, az ajánlóit családi ház típustervek választéka. Sokszor támasztott nehézséget az azonos munkakörben — de más településkategóriába tartozó — dolgozók' megkülönböztetése az építési kölcsönök, szociálpolitikai kedvezmények elbírálásakor. Mindezek nyomán kirajzolódott néhány probléma, amely a lakáshelyzet további javítását gátolta. Az egyik ilyen gond, hogy a tömeges lakásépítés ellenére sem csökkent a , lakásra várakozók száma. Az okok között meg kell említeni azt az ellentmondást, ami az állami tulajdonú és építésű lakás,, valamint a magánerős lakásépítés támogatási rendszerében volt található. Az állami bérlakásépítés döntő többségében a városokba koncentrálódott, ahol az egyébként is meglevő közművek a gazdaságos építés látszatát keltették. Bár nem kis számban találkozni a városok szélén épült lakótelepekkel, amelyek közművesítésére jelentős pénzösz- szegeket költöttek. Itt nem volt szokás kétségbe vonni 1 a közmű szükségességét, sem pedig annak költségeit szétosztani az egyes lakásokra. Vagyis automatikusan azt is szociális juttatásként kezelték. Ezzel szemben a magánerős lakásépítés esetében az építési költségen kívül további jelentős térhet jelentett az alapközművek létesítése, fenntartása. A kölcsönök, a szociális kedvezmények is nagymértékben különböztek az állami és a magánerős lakásépítés támogatási rendszerében. Vagyis egyre vonzóbb lett lakásigénylőként jelentkezni a városban, mint vidékefi lakást építeni. Ugyanakkor sokan nem tudták mivel magyarázni a lakosság nagyarányú városba áramlását, az üresen maradt falusi házakról pedig úgy beszéltek, hogy azok az urbanizáció természetes következményei. • A lakástér növekedése Egy másik.gátló tényező az építési technológiánkban keresendő, amely kirobbantotta a panelvitát. A panelt ellenzők nem azt vitatták, hogy inás technológiával is lehetséges ilyen tömeges és gyors lakásépítés, hanem azokkal nem értettek egyet, akik ezt a leggazdaságosabb megoldásnak tartották. A tényleges építési költségek — csak a lakásokra számított — összegén túl nem elhanyagolható azaz energia- és más fenntartási költségtöbblet, amit a házgyári technológia magával hozott. A házgyári sablonok méretei többnyire nemcsak az épületek külsejét tették unalmasan egyhangúvá, hanem a lakások térelosztását is korlátozták. A lakótelepek építésével egy időben megnövekedett az érdeklődés a víkendtelkek iránt, amelyek a lakás tér megnövekedését is jelentették. Igazuk volt azoknak, akik szerint a hétvégi házakhoz felhasznált építőanyagok hiányoztak a lakásépítéseknél. A nagyarányú lakásépítés a kelleténél jobban elvonta a figyelmet a meglevő épületek, lakások fenntartó és felújító munkálatairól. Az építés lendületében nagyon gyakran áldozatul estek a még gazdaságosan felújítható épületek. Az újonnan épülő külső városrészek gyorsították a városbelsők elöregedései. Ezzel együtt növekedett az ingatlankezelés gondja, mert az idő rombolásával nem állt. arányban a házak karbantartása, felújítása. Szükségszerűvé vált. hogy az egyre növekvő fenntartási, felújítási költségek egy részét az állam áthárítsa a bérlőkre. Ugyanakkor a lakó is jogosan elvárhatja. hogy a megnövekedett lakbérekért megfelelő szolgáltatást nyújtson a bérbeadó. A bérlők nem kívánják — mint eddig — honorálni a nagy apparátussal és ezért nagy költségekkel dolgozó házkezelöségek munkáját. a tatarozásoknál tapasztalható szervezetlenséget és anyagpazarlást. Régi kívánság az is. hogy legyen nagyobb beleszólásuk a lakóház ügyeibe, a bérekkel való gazdálkodásba. • Viszontlátni a javaslatokat A fentiek csak kiragadott példák a társadalmi fórumok megállapításából. A vélemények eljutottak a felsőbb fórumokig, amikor a népfront vezető testületéi megvitatták az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács irányelveit. Jó volt viszontlátni a javaslatok többségét a Minisztertanács határozatában: az igazságosabb lakáselosztás, az azonos hitel- és szociálpolitikai kedvezmény, a rugalmasabbá váló lakásgazdálkodás, a növekvő tanácsi önállóság, az ingatlanfenntartás módosítása — valójában valamennyi intézkedés, szabály kidolgozása előtt figyelembe vették a társadalmi vitákon elhangzottakat. Mindezek azt igazolják, hogy a legmagasabb szintű párt- és állami szervek fontosnak tartják a lakosság véleményét. Nem csorbítja a döntéshozók tekintélyét, ha az előkészítő munka különböző fázisaiban a „kevésbé szakértő” közvélemény is elmondhatja javaslatait. Külön érdeme a mostani határozatnak, hogy kellő időben igazítja a szabályozás eszközeit az élet változásaihoz. Mindez bizonnyal találkozik a közvélemény egyetért éséveL Inxsct Ottó a Hazafias Népfront Országos Tanácsának gazdasági és településpolitikai osztályvezetője S hegyaljai szőlők «pestije Tok a j - Hegy al ja jeles településén, Tállyáij, a katolikus templom mögötti tér közepén szerény emlékmű áll. A mellszobor és alatta a felirat dr. Bartfai Szabó Gyulának 'állít emléket. Annak a személynek, akinek nevét a község egyetlen mezőgazdasági nagyüzeme, a szőlészeti szak- szövetkezet is viseli. Ki volt dr. Bártíai Szabó Gyula? — tehetik fel a kérdést, miként az emlékmű láttán és információ híján mi is feltettük magunknak. A hajdan felállított emlékmű, majd a későbbi névadás ugyanis azt sejteti, jeles személyiségről van szó. Az emlékmű oldalán olvasható felirat rövid. Ebből azt tudjuk meg, hogy a mellszobrot az 1886-ban. Tokaj- Hegyalján fellépett filoxéra elleni védekezés első. úttörőjének emlékére állította Bártíai Szabó Irén, Bulyovszky Gusztáváé 1934. augusztus 26-án. Ezek szerint jeles szőlészt lakát’ a név. Mielőtt tovább kutatnánk dr. Bártfai Szabó Gyula életrajzát, munkásságát, előbb egy rövid információ azok számára, akik a szőlészetben kevésbé járatosak. A múlt század utolsó évtizedében a filoxéravész (filoxéra = szőlőgyökértetű) halálos csapást mért a hegyaljai borvidékre. A nyolcvanas évek közepén jelentkezett először Alsó-Hegyalján, és csakhamar elterjedt az egész borvidéken. Háromnégy év elegendő volt ahhoz, hogy a vész tökéletesen elvégezze pusztító munkáját és teljesen tönkretegye az évszázados szőlőkultúrát. E vészhelyzetben vált ismertté dr. Bártfai Szabó Gyula neve. Munkásságával ugyanis ércnél maradandóbb emlékművet alkotott a világhírű borvidéken. Néhány adat róla, amelyet a Miskolci Megyei Könyvtár különböző forrásmunkáiból sikerült ősxsze gyűjtenünk. Tállyán született 1833. március 27-én. Gyógyszerésznek tanult, oklevelet Bécsben szerzett. Az egyetem befejezése után — lévén, hogy jómódú szőlőbirtokos család leszármazottja volt — megvette a miskolci Fehér Kígyó gyógyszertárat, ahol 1905. augusztus 9-én bekövetkezett haláláig dolgozott. A szölé- szettel-borászattal 1861-től kezdett komolyabban foglalkozni. Családi szőlőbirtoka szülőhelyén, Tállyán volt, s a filoxéravész idején ezek a szőlők is tönkrementek. Ez a szomorú tény arra bírta a gyógyszerész-szőlészt, hogy Franciaországba menjen, mivel ott, mint hallotta, a filoxéra már korábban pusztított, s ekkorra már a védekezés módszereit is megtalálták. „Azon bizonytalanság, mondhatnám kétségbeesés ... melyet a filoxéravész okoz az ország majdnem mindet * határában, engem azon hatá—': j rozásra bírt, hogy elmenjefc 1 Franciaország azon vidékeire... hol a vész már valószínűleg 1862-ik évtől dúl" — írta később abban a tanulmányában, amelyben a* ott szerzett tapasztalatokról számol be a Borászati Lapok 1888. évfolyamának hasábjain. Franciaországban a helyszínen tanulmányozta a fi- loxérának ellenálló, amerikai alanyokra oltott nemes hajtások telepítését és az azokkal történő bánásmódot. Az ott szerzett tapasztalatok birtokában írta: „Én teljes bizalommal kezdek szólóim újraültetéséhez ojtvá- nyokkal, mert meg vagyok győződve, hogy a helyesen ojtott tőkék teljesen összeforrnak, tartós tőkét adnak, s termőképessége... messze túlhaladja a régi módon kezelt tőkéket, és a termés is jobb, czukrosabb.” Hazaérve, Tokaj-Hegyal jan elsőként telepített oltványszőlőt. Megfogadta, hogy 100 mozsárlövéssel üdvözli az újra telepített szőlőjén termett első 100 hordó mustot. Sokan őrültnek tartották, de alig néhány év múlva valóban eldördült a tállyai présházánál a 100 mozsárlövés. A gyógyszerész Franciaországból hozott „orvosságával” 4—5 év alatt csaknem 4 ezer hold hegyaljai szőlőt telepítettek újra. Nem véletlenül nevezték el kortársai a tokaj- hegyaljai szőlők megmentő- jének. Néhány szót még a szobráról ... Nem a közösség emeltette. Leánya, Bártfai Szabó Irén állíttatta 1934-ben — Tállya község engedélyével —, mégpedig a gyógyszerész-szőlész egykori szülőháza elé. Hajén Imre Fotó: Fojtán László Büntető felár a vízpazarlásért A hosszú szárazságot meg- sínylik a karsztíorrások és egyre csökkenő hozamokkal jelzilc, kifáradóban vannak a tartalékaik is. A legtovább a tapolcai kutak tartják magukat, és ez a megfigyelés most is bizonyítást nyert, ám a bőséges vizű források most már Tapolcán is apadóban vannak. Jelenleg a megye- székhely ivóvízkészletének a felét a regionális rendszer adja és az arány fokozatosan tolódik el a fonások rovására, ahogy telnek a szárazság napjai. SegítettN a szeptember közepén elrendelt másodfokú korlátozás a vízhelyzeten, így a nap valamelyik szakában a magas emeleteken is érdemes kinyitni a nap nagy részében száraz csapokat. Bizonyos, kisebb mértékű tartalék keletkezett az ellátáshoz a korlátozás bevezetése óta, de az avasi. a göröghegyi tárolókba így sem gyü- lemlik fel a víz, csupán a tetemvárt medence telik fel félig reggelre, az éjszakai fogyasztási szünet óráiban. Ez a tartalék azonban olyan csekély, hogy délig el is vész a hálózatban. A város most napi 113—114 ezer köbméter vizet fogyaszt, annyit, ameny- nyit a kutakból, forrásokból sikerül nyerni huszonnégy óra alatt. A legkritikusabb helyzet a Domus Áruház környékén levő lakóházaknál alakult ki, ahol a tartós vízhiány megszüntetésére a napokban egy műszaki megoldást foganatosítottak. Ezzel a terület a város legalsó, tehát egyúttal legjobban ellátott vízi zónájába került, igy jobbnak ígérkezik az ellátás, igaz, a Győri kapu déli területek rovására. Víz ugyanis ezzel nem lett több, csak az igényekhez jobban igazodva „kormányozzák”. A takarékossági felhívást a legtöbb helyen betartják a városban. Viszont azokat a vállalatokat, amelyek mit sem törődlek a rendelettel, máris büntető felár megfizetésére kötelezik. A takarékosságra tehát változatlanul szükség van ahhoz, hogy valamilyen szintű vízellátással a hosszúra nyúlt száraz őszön számíthassanak a miskolciak. A papírgyárral szembeni Partos utca lakói így is sokat nélVízkeleti Ödönné, a Borsod megyei Tanács V. B. építési, közlekedési és vízügyi osztályának főelőadója: — A társasházak és üdülők építéséhez szükséges földek tartós használatba adásáról 1977-ben rendelkezett egy törvény. Ennek hatályát egy 1980-ban kelt jogszabály a családi házakra is kiterjesztette. "Eszerint az állami tulajdonban levő földet építés céljára az állampolgárok csak tartós használatba kaphatnak. A magánkézben levő földek természetesen továbbra is szabadon értékesíthetők. — A tartós használatba adás ideje építési telek esetében 70, üdülőtelek esetében pedig 50 év. A használatba vétel díja igazodik a telkek forgalmi árához. Sajnos, ármérsékelő hatása a magánforgalomban levó telkekre nem érvényesül. Az emberek szívesebben vesznek, akár drágábban is, de tulajdonukba kerülő földet. Igaz, sokan nem tudják, a tartós használatba vétel milyen előnyökkel jár. külözik családi házaikban a vezetékes ivóvizet, lévén a harmadik, egyúttal a legmagasabb vízi zóna területén, a városi vizműhálózat egyik végpontján. Rajtuk is, a magas házak legfelsőbb szintjén lakókon is segít mindenki, aki ezekben a hetekben takarékosabban, bánik a drágán megtermelhető ivóvízzel V J. — Három-, vagy ennél töbt> gyermekes családok, munkások, fiatal házasok, kedvezményes lakásépítési akciókban részt vevők esetében,' szociális, jövedelmi és vagyoni viszonyaik figyelembevételével. ha az építkezők korszerű, csoportos családi házat építenek, a tartós használatba vétel díját 10—30 százalékkal mérsékelni kell. — A telken levő lakó-, illetve üdülőépület tulajdonjog ga átruházható, a telekhasználati jog megszerzése éa öröklése pedig illetékmentes. — Tavaly a megyében kö-' ziel nyolcszáz telket adtak a helyi tanácsok az OTP-n keresztül tartós használatba; s ez a szám feltehetően növekedni fog. Többek között ezért is nyílik a közeljövő^ ben Miskolcon egy magái»-' lakás-épitési tájékoztató iro-i da, ahol egyebek között a földek tartós használatba vételének lehetőségeiről is- informálják az érdeklődőket, néhány tájékoztató kiadvány pedig az újságárusoknál már jelenleg is kapható. tós» | Megkérdeztük: 1 kell teli a 1 tarlós használatba vételéről?
