Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-31 / 256. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1982. október 31., vasárnap Megkezdődött a III. országos oőkonferencia (Folytatás az 1. oldalról) előrelépés az utóbbi öt évben — mondotta —, márpedig miként minden adottságot és tehetséget, a vezetői képességet is csak a gyakorlatban lehet kibontakoztatni. A nőtanács elnöke a továbbiakban elmondta, hogy a Magyar Nők Országos Tanácsa több mint egy évtizede folyamatosan elemzi a család életében végbement változásokat, tanulmányozza az egyenjogúság érvényesülését. Tapasztalataik szerint a mai magyar családok többsége örömteli gondok és küzdelmek közepette tesz eleget szerepének, kiegyensúlyozottan él. Ugyanakkor azonban változatlanul sokan vitatják az anyai hivatás és a munka összeegyezhetőségét. Véleményünk szerint — mondotta — főként a nevelésnek kell segítenie abban, hogy a házastársak kapcsolata egyenjogúságon és szereteten alapuljon. Hangoztatta: a szociálpolitikai intézkedések, intézmények elősegítik családpolitikánk megvalósítását, azt, hogy a npk elláthassák munkahelyi és családi hivatásukat. A család intézményének' erősítését, a dolgozó anyák kettős hivatásának teljesítését eredményesen szolA Parlamentben megkezdődött a Ili. országos nőkonferencia gálják a gyermekintézmények, a gyermekgondozási segélyrendszer. De semmilyen intézményes segítség nem pótolhatja azt, amit a család tehet a családért — szögezte le. — A jól szervezett és arányos munkamegosztás a háztartásban, a dolgozó anya és apa egyenrangúságán, egymás tiszteletén, megbecsülésén és szeretetén alapuló demokratikus légkör — mindez együttvéve kimeríthetetlen energiaforrása a családi életnek — mondotta Duschek Lajosné Némeih Károly beszéde Á konferencia vitájában felszólalt Németh Károly, aki a párt Központi Bizottsága, személyesen Kádár János első titkár üdvözletét, kívánságait tolmácsolta a nőkonferenciá- ziak, minden magyar nőnek. Beszédében rámutatott: egy társadalom fejlettségének, demokratizmusának fontos jellemzője, milyen gondot fordít a nők helyzetére, hogyan becsüli meg őket, milyen lehetőségét ad számukra képességeik kibontakoztatásához. Ml elmondhatjuk: társadalmunkban nagy figyelem kíséri a nők élet- és munkakörülményeinek alakulását. E téren a legutóbbi konferencia óta is jelentős eredmények születtek, de nyilvánvaló az is, hogy sok a feladatunk. Miként a beszámolóból kitűnt — mondotta —, a Magyar Nők Országos Tanácsa odaadóan dolgozik a nőpolitikái feladatok megoldásáért, s ezzel a párt politikájának megvalósítását segíti, eredményesen hozzájárul ahhoz, ' högy a női egyenjogúság az élet minden területén megvalósuljon. Sikeresen küzd azért, hogy a Losonczi Pál Kuvaitira utazik fcosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Jaber al-Ahmed al- Jaber al-Sabah sejknek, Kuvait állam emírjének a meghívására október 31-én, vasárnap, hivatalos baráti látogatásra Ku- vaitba utazik. nők képességeik, szolgalmuk szerint elfoglalhassák méltó helyüket a munkában, a családban és a közéletben. Örömmel állapíthatjuk meg — hangsúlyozta —, hogy a magyar nők cselekvőén, bizalommal támogatják pártunk politikáját. Ennek legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a nők döntő többsége mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, mind pedig az értelmiségi és az alkalmazott munkakörökben becsülettel teljesíti a reá háruló kötelezettségeket. A legnagyobb tisztelet hangján szólhatunk arról a kiemelkedően fontos szerepről, amelyet társadalmi, politikai életünkben, a szocialista építőmunkában és a családban egyaránt betöltenek. Fontos követelmény — hangoztatta Németh Károly —, hogy társadalmunkban erősödjék a, család iránti felelősségérzet. Védjük, támogatjuk társadalmunk e legkisebb, de a jelen és a jövő szempontjából döntően fontos közösséget. Meggyőződésünk, hogy a gyermek felnevelésének, személyisége kialakításának nélkülözhetetlen feltétele a harmonikus család, ahol szeretetet, védettséget kap. A jó család az ember létezésének, boldogulásának kerete. Légkörét tagjainak kulturált, egymást önzetlenül segítő, az örömökben és a gondokban egyaránt osztozó magatartása határozza meg. A harmonikus családi élet az otthonteremtés, a gyermek- nevelés a házaspárok közös feladata, a nőké és férfiaké egyaránt. A családon belüli munkamegosztás, a kisközösség demokratizmusa kétségkívül erősíti a, család intézményét. Az ország belső helyzetéről szólva Németh Károly elmondta: Pártunk XII. kongresszusának határozatai megvalósulóban vannak. Magyarország — az egyre nehezedő külső és belső feltételek közepette is — összességében előrehalad. Nem élünk gondtalanul, sok nehéz feladat megoldása vár ránk. mégis jó érzéssel mondhatjuk, hogy országunk belső stabilitása, társadalmunk politikai egysége erős pilléreken nyugszik. Hazánkban létbiztonság van: a nyugalom, a megértés az uralkodó; a közrend és a szocialista törvényesség szilárd. A párt fő politikai vonalán az előre nem látott gondok jelentkezése miatt sem kell változtatni. Párttagságunk, népünk egyetértésével találkozik, hogy az eddigi úton haladunk tovább. A kongresszuson megjelölt célokat azonban csak akkor tudjuk elérni, ha teendőinket szembesítjük a mai követelményekkel és módszereinket is ezekhez igazítjuk. A változó és szigorú követelményekhez alkalmazkodnunk kell, mert enélkül nincs megalapozott előrehaladás. Mai ismereteink alapján azt mondhatjuk: az eddiginél nagyobb erőfeszítést, helytállást, áldozatkészséget, fegyelmezettséget, jobb minőségű munkát, hatékonyabb gazdálkodást követelő, de megvalósítható programunk van — hangoztatta a továbbiakban. — Légvárakat nem építünk, de tudjuk, hogy a lehetőségeink nagyobbak annál, mint amelyekkel eddig éltünk. Közéletünkben jól érzékelhető a bizalom a párt politikája iránt és a párt bizalma a tömegek iránt Népünk nagy többsége cselekvőén támogatja a párt politikáját, félti eredményeit^, és kész erőfeszítésekét tenni szocialista Vívmányaink védelmében. A hazánkért felelősséget érző és felelős cselekvő állampolgárok soraiban élen haladnak a nők legjobbjai A nők, akik az új embert szülik és felnevelik, már a természetüknél fogva a jövőt is formálják. Vérükben van szinte, hogy újat alkotni, s a már létezőt szebbé, jobbá alakítani törekedjenek. Erre hívnak és ösztökélnék a maguk módján bennünket, férfiakat is. Ezért mondhatjuk bizakodva: mi — férfiak és nők — együtt legyőzzük a nehézségeket. őszintén meg kel] mondani azt is, hogy az elért eredmények megvédéséhez az eddigi teljesítmények nem elégségesek. Mindent el kell követni azért, hogy még inkább kibontakozzanak, megerősödjenek azok a pozitív tendenciák, amelyek a tartalékok feltárásában már mutatkoznak. A kiaknázható tartalékokat mindenkinek a maga munkahelyén, az egyes üzemekben, szövetkezetekben, intézményekben kel] feltárni és a fejlődés szolgálatába állítani. Étben bátran építhetünk a munkáját becsülettel végzők nagy többségére, a szocialista brigádokra, a szocialista munkaverseny lendítőerejére. ■ A hatékonyság, a minőség javítása minden eddiginél nagyobb követelményeket támaszt az irányításban, a végrehajtásban és a politikai munkában egyaránt. Mert bár sokat rontanak helyzetünkön a külgazdasági körülmények, bőven van tennivalónk itthon is munkánk megjavításában. Nagy, közös történelmi vívmányként tarthatjuk számon az erősödő szocialista nemzeti egységet, amely szövetségi politikánk eredménye — mondotta a továbbiakban Németh Károly. — Megtestesül benne az a nagy tanulság, hogy fontos a párt vezető szerepének érvényesítése, a kommunisták példamutatása, de a szocializmust felépíteni csak az egész nép képes. A párt a szocialista nemzeti egység erősítése érdekében folytatja bevált szövetségi politikáját. A nemzeti összefogás társadalmi céljainknak, az e célokhoz vezető utaknak, a fejlődés során felvetődő új kérdéseknek az eszmei tisztázásával, közös munkával valósul meg és erősödik. A szocialista hazaszeretet magában hordozza a nemzeti érzést, a nép munkájából született eredmények' megbecsülését, hazánk, népünk érdekeinek odaadó szolgálatát, de a gyengeségeinkkel való bátor szembenézést, a hibák kijavítását is. Nemzeti önbecsülésünk azonban nem jelentheti más népek lebecsülését. A szocialista hazaszeretet feltételezi az internacionalista magatartást, a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival való szoros együttműködést, a szolidaritást a haladás erőivel, s a népek barátságának ápolását — mondotta végezetül Németh Károly. További felszólalások A világ 116 országának ISI nőszervezetét tömörítő Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség üdvözletét Mirjam Vire-Tuominen főtitkár tolmácsolta. Elmondta, hogy a szövetség nemcsak a nőmozgalomban, hanem a békeharcban is jelentős tekintélyt vívott ki, s ez nagymértékben köszönhető a szocialista országok nőszervezeteinek, köztük a MNOT-nak. Jakab Sándor, a SZOT főtitkár-helyettes e felszólalásában a többi között hangsúlyozta: a szakszervezeteknek figyelemmel kell kísérniük, hogy mennyiben változtak vagy változnak a tanulás lehetőségei, miután a képzés, továbbképzés vállalati jogkörbe került. Az a tapasztalat ugyanis, hogy a nők tanulásának lehetőségei e változás következtében kedvezőtlenebbek, megtorpanás észlelhető az általános képzettségi szinthez való felzárkózásban. Sok helyen a szűklátókörűség, a téves vezetői szemlélet, a szakszervezeti szervek mulasztása miatt ott is megvonták a segítséget, a támogatást a tanulni akaró nőktől, ahol az élet magasabb képzettség megszerzését sürgeti. Nem fogadhatjuk el azt a szemléletet sem, hogy a tervek teljesítése, a gazdasági követelmények növeke^ dése „nem enged időt” a tanulásra. Éppen ellenkezőleg: az új követelmények és feladatok szükségessé teszik az állandó, folyamatos képzést és továbbképzést. A tanulásra fordított anyagi befektetés hatványozottabban megtérül a későbbiek során — mondotta. A III. országos nőkonferencia vasárnap fejezi be munkáját. r mi Századunk Spanyolországa Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására november li-én, héttőn, hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezik Grisa Filipov, a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. lüyés Gyula kitissitelése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Illyés Gyula, háromszoros Kossuth-dijas költő, író, műfordítónak kiemelkedő irodalmi munkássága elismeréseként, 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A képen: Illyés Gyula átveszi a kitüntetést Losonczi Páltól. A spanyol történelem sok Felipét (Fülöpöt) ismert, aki királyként állt országa élén, de a mostani Felipe csak alattvalója mai királyának. Abban is különbözik azonos nevű egykori »emes elődeitől, hogy nem atyai örökségként kapott országalakító megbízatást és rangot, hanem meg kellett küzdenie érte. XITT. Alfonz, a mostani János Károly nagyapja bizonyára sohasem bocsátnná meg unokájának, hogy éppen a monarchia szárnyai alatt győzedelmeskedett egy szocialista munkáspárt jelöltje. Már csak azért sem. mert a kor. amelyben e királyi ős élt. alapvetően különbözött a maitól. XIII. Alfonz saját monarchikus rendszerének alkonyát élte a század első évtizedeiben. Akkor indult hirtelen gyarapodásnak a haladó polgárság, amelynek nyomásával szemben 1923- ban kénytelen volt maga életre hívni Primo de Rivera katonai diktatúráját. A királyt azonban a katonák sem tudták megmenteni: 1931-ben menekülnie kellett, a monarchia intézményének pedig már csak az emlékét hagyta maga után. Megalakult a második Spanyol Köztársaság (az első 1873-ban alakult). A polgári haladó erők és a munkásrétegek — viszonylagos — összefogásának időszaka volt ez, amely reális keretet biztosíthatott volna az ország — mind a mai napig aktuális — gondjainak megoldásához. Félfeudális mezőgazdasági termelési viszonyokat kellett volna megszüntetni, dűlőre kellett volna jutni a kataló- niai, baszkföldi és galíciai önkormányzat ügyében, meg kellett volna oldani a hatalmas szociális feszültségeket. A polgári republikánusokból és szocialistákból álló kormánynak — bár jelentős érdemei voltak — nem volt ideje befejezni feladatait: az egységbe tömörült fasiszta erők — Hitler és Mussolini támogatásával — több frontos, átfogó támadást intéztek a köztársaság ellen. A polgárháború hősies évei következtek, önfeláldozás és hazaszeretet hatotta át a harcoló hazafiakat, de a túlerő legyőzéséhez ez nem volt elegendő. A támadó reakciónak kedvezett a köztársasági erők megosztottsága is: a fasisztaellenes népfront egyaránt tömörítetté a burzsoá republikánusokat, a szociáldemakrar tákat, a fegyelemre képtelen anarchistákat, a különböző szakadár elemeket és a kommunistákat. Franco tábornok 1939-ben már győzelmi menet élén vonulhatott a spanyol fővárosba. Évtizedekre visszatért a diktatúra időszaka, a Caudil- lo (diktátor) személyes akaratától függött minden fontosabb döntés. A szocialisták és a kommunisták hosszú évtizedekig folytatták küzdelmüket az illegalitás vagy a száműzetés körülményei között. Franco diktatúrájának több mint harminc éve alatt azonban teljes erővel megindult a kapitalista gazdasági fejlődés, s ez a társadalmi szerkezet változásában is tükröződött. A középréteg és a munkásosztály jelentősen gyarapodott, a földbirtokosokat fokozatosan kiszorították a hatalomtól a pénzügyi bankokat ellenőrző körök. Ezzel ' párhuzamosan megkezdődött Spanyolország közeledése a nyugati hatalmakhoz Is. elsősorban az Egyesült Államokhoz. E gazdasági változások a politikái kereteket is szétfeszítették. A diktatúra saját belső folyamatainak köszönhetően fokozatosan elkorhadt, Franco 1975-ben bekövetkezett halála pedig már csak jelképes „aktusa” volt a hatalmi rendszerváltásnak. Bár már Franco idején monarchiává nyilvánították az országot', a valódi trónörökös, Juan Carlos csak a Caudillo távozása után válhatott I. János Károllyá. Az államforma neve előtt azonban most a „parlamentáris” sző is szerepel, vagyis királysága hamisítatlan polgári demokráciának biztosít kereteket. Ennek köszönhetően a polgári és más, baloldali pártok egyaránt részt vehettek 1977 júniusában — 41 év után először — a parlamenti választásokon. az 1978-ban megrendezett népszavazás pedig szabad légkörben fogadhatta el az ország új demokratikus alkotmányát. A francőizmus maradványai azonban továbbra is beárnyékolják a belpolitika színterét. Ez a fenyegetettség, valamint a gazdasági és szociális ■gondok megoldatlansága az utótbi években meghaladta a hatalmon levő polgári vezetés erejét, olyannyira, hogy óhatatlanul megindult a belpolitikai polarizálódás. Egyebek, között ennek is köszönhette Felipe Gonzalez, hogy a történelem Ilyen fontos formálójává léphetett elő. Nem a marxista szellemű átalakulások ígéretét tűzte lobogójára, de a baloldali ellenzék legerősebb , erejét képviseli. Köztársaság, monarchia, diktatúra, majd ismét köztársaság, s újból diktatúra, majd végül ismét monarchia: ilyen szeszélyesen váltogatta „ruháit” a spanyol állam századunkban. Az új Felipe számára azonban most nem az államforma a legfőbb kérdés, hanem az, hogy merre vegye az irányt a félsziget országa: előre vagy hátra a történelemben?
