Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

1982. október 30., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 4 Műteremsarok Kalló Lászlónál Állványa előtt, a műteremben. A háttérben tájvázlatok, de ecsetje alatt figurális kompozíció bontakozik ki Bölöni György emlékezete (1882—1959) Száz éve született Szí lágysomi yón Bölöni­György. A magyar közvélemény elsősorban mint Ady Endre barátját ismerte meg, s méltán. Hiszen egyike volt azoknak, akik Ady örökségét már a két háború között a megfelelő értékrendbe állították. Az igazi Ady című könyve (Párizs, 1934) máig az Ady-szakirodalom egyik alapműve. A Kölcseyvel is távoli rokonságban levő Bölöni György Zilahon járt iskolába. Dzsent­ri-értelmiségi családjával fiatalon szakit. Jogot végez, de újságíróként dolgozik, így kerül ki Párizsba, ahonnan a hazai radiká­lis lapokat tudósítja. Adyt Párizsban ismeri meg igazán, itt szövődik legendás barátsá­guk. Említett könyve azért is az egyik leg­fontosabb Ady-értelmezés, mert Bölöni az egyes versek keletkezésének szinte szemta­núja. Elemzései, környezetrajzai hitelesen mutatják be a kort, a költő életrajzi rész­leteit. Bölöni a forradalmak idején cselekvő ré­szese lesz az eseményeknek, ezért a Tanács­köztársaság leverése után emigrációba kény­szerül. A hosszú emigrációban Márkus Ot­tilia az élettársa, akit még Ady nevezett el Itókának. (Anatole France titkárnője né­hány évig.) A Bölöni házaspár továbbra is tudósítja a haladó lapokat Párizsból, s Bö­löni az emigráció egyik vezéralakja, szer­vezője. A felszabadulás után tér haza Magyar- országra. Ekkor már 63 éves, így a hazai irodalmi élet már „Bölöni bácsinak” ismer­hette meg közelebbről. Diplomáciai szolgá­latot teljesít (Hágában követ), majd meg­alapítója, első igazgatója az Irodalmi Alap­nak 1950-tőL Az irodalmi életben több funkciót is be­tölt; az ellenforradalom után meginduló Élet és Irodalom című politikai, irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke, s az irodalmi élet konszolidációját elindító Irodalmi Tanácsnak is elnöke az Írószövetség újjáalakulásáig. Bölöni György tevékenységével végigkí­sérte a század első felének haladó mozgal­mait, s a radikális haloldaliságtól eljutott a kommunista párt eszméinek vállalásáig. Bölöni György portréja Táncsics Mihályról írt könyve, irodalmi és képzőművészeti tanulmányai, publicisz­tikai írásai és műfordításai megbecsült ér­tékei irodalmunknak. Munkásságáért — sok magas kormánykitüntetés mellett — Kos- suth-díjat kapott. Szigligeten az általa létesített írók Alko­tóházának szép ősparkjában mellszobra áll. Marisa István alkotása. A Művészeti Alap irodalmi jutalmait ez évtől kezdve a Bölöni György-emlékplakettel együtt adományoz­zák (Asszonyi Tamás alkotása). Emlékét természetesen nemcsak szobrok és érmei?: őrzik, hanem elsősorban saját élet­műve, alkotásai szervesen beépültek szocia­lista kultúránkba, irodalmunkba. F. M. ! Október 14-én nyílt meg és a napokban zárt be a Kép­csarnok miskolci Szőnyi ist- ván-termében Kalló László festőművész kiállítása. A ki­állított festmények igen je­lentős része gazdára talált, egy-kettő kivételével magán- személyek vásárolták meg, tehát nem közületekhez, ha­nem otthonokba került Kalló műveinek jó része. Oda, aho­vá szánta, az emberek közé, hogy az ő otthonaikat tegye szebbé, derűsebbé, kultúrál- tabbá, esztétikusabbá. A kiállítás megnyitásakor megírtuk, hogy Kalló tizen­nyolc évi szünet után állított ki a miskolci Szőnyi-terem- ben, önálló kiállítással azóta nem jelentkezett Miskolcon, de a gyűjteményes tárlatokon rendszeresen szerepelt, s az ország más tájain voltak ön­álló kiállításai. Művei elju­tottak a baráti országokon kí­vül egy sor tengerentúli or­szágba, s rendszeresen szere­pel a baráti országokban is csoportos kiállításokon. Va­jon tizennyolc évi hallgatás mögött mi van? Erre keres­tük a választ, amikor a mi­nap műtermében felkerestük. Kalló László nagyon csen­desen, visszavonultan él és dolgozik. Távol van a képző- művészeti közélettől, s kicsit magányos is. Ennek oka rész­ben néhány olyan gesztusban keresendő, amely őt erre a magatartásra késztette, rész­ben oka egy bizonyos fajta túlérzékenység, amely ezeket a gesztusokat nem mindig jól reagálta le. Érdemes áttekin­teni a ma ötvenhét éves mű­vész pályáját. Városunk szülötte, diós­győri munkáscsalád fia. Ezer- kilencszázötvenkettőig esz­tergályosként dolgozott a Di­ósgyőri Gépgyárban, de már régóta érdeklődött a képző,- művészét iránt; a vasgyári szabadiskolán próbálta tehet­ségét. Klaudinyi László in­dította el itt a pályáján, majd Bencze László és Döbröczöni Kálmán választották ki egy tehetségkutató útón és így ja­vasolták -a Képzőművészeti Főiskolára felvételre. Ezer- kilencszázötvenkettőtől 1957- ig tanult a főiskolán, majd diplomájának elnyerése után tért haza Miskolcra. Művész­pályája nehéz körülmények között indult; lakáshiány*, műteremhiány, rendkívül szűkös körülmények gátolták munkásságát. Az ötvenes évek legvégén a már azóta le­bontott Csabai kapui régi mű­vésztelepi házban kapott egy műtermet, majd a hatvanas évek legelején beköltözhetett abba a műtermes lakásba, ahol. ma is él és dolgozik. Mű­termének falán rajzok, váz­latok, majdani képek előfu­tárai, néhány rajz főiskolás korából, olajpasztellek, mint később születendő festmények inspirálói, és igen , sok kész és félkész festmény a polco­kon.. Említettük, nehéz volt a pályaindulása. Kisméretű táj­vázlatokat készített eleinte. Pestre is nehezen jutott fel, hogy kollégáival, főiskolai társaival találkozzék, s fel­mérje, hol tartanak azok, hol tart ő. Amikor több év után feljutott Budapestre, rádöb­bent, hogy kissé leszakadt a folyamatos művészeti élettől.' Ez a lépéshátrány deprimál­ta, de ugyanakkor serkentette is, hogy próbálja utolérni az életet, mindazokat a lehető­ségeket, amelyeket az számá­ra kínál. Jóllehet, itt, Mis­kolcon, a képzőművészeti szö­vetség helyi szervezete elég­gé intenzíven működött akko­riban, és számára is adódtak szövetségi közvetítéssel kö­zületi vásárlások, pályázati lehetőségek, kapott megbízá­sokat, részvételi díjakat, va­lahogy mégis magányosnak érezte magát és a magányos útkeresés itt-ott tévutakra, zsákutcába is vezetett. A hat­vanas években voltak átme­netileg üzemi szerződései, most nincsen, nem kapcsoló­dik sehová. Az egzisztenciális problémák határozták meg kapcsolatát végül is a Kép­csarnokkal. — Nem volt más lehetőség, hát képcsarnoki festő lettem — mondja, de ebben nincs semmi keserűség. Ugyanis a Képcsarnok számára is igé­nyesen kell dolgozni. Ez igen nagy szakmai felkészültséget kíván, ízlést kellett kielégí­teni, s teljes erőbedobással kellett dolgozni. — Érzem: olyan erők akkumulálódtak bennem, amelyek nagyobb dolgokra tesznek képessé — fűzi hozzá a képcsarnoki te­vékenységhez. — Most már az én életemben is az az idő­szak következik, amikor ki kell teljesednem, amikor be kell érni a munkásságomnak. Ügy érzem, van bennem elég erő, hogy az elkövetkező két- három évben ezt elérjem, ezt beváltsam. Piktúrájáról beszélgetünk a későbbiekben, a tájkép iránti vonzódásról, a táj sze- retetéről, a Bükk, Miskolc környéke, vagy az alföldi ta­nyavilág szépségeinek örök visszatéréséről, mint azt leg­utóbbi képcsarnoki kiállítá­sa is tanúsítja. És szóba ke­rül az, hogy képein nincsen ember, legalábbis nem fő­szereplő. A képeknek ezt a tájcentrikusságát és viszony­lagos embernélküliségét ( a képcsarnoki igény determi­nálta. Ott kelendőbbek a jó tájképek, * mint a figurális kompozíciók. A korábbi mű­vein inkább jelem volt az ember, a hatvanas években igen sok figurális kompozí­ciót alkotott. És a már emlí­tett és hihetően eljövő alkotói korszakban várható ez a vis­szatérés a figurális művek­hez. A műtermében látható vázlatok is ezt a szándékot látszanak igazolni. Kalló László tizennyolc éve nem állított ki önállóan Mis­kolcon, de rendkívül kemé­nyen dolgozott és dolgozik. Mint a beszélgetésből kitűnt, munkásságában egy szakaszt készül lezárni. Tehetségét, szorgalmát, munkabírását is­merve, kiteljesedésében, mun­kásságának teljes beérésében biztosak lehetünk. S talán el- zárkózottsága is feloldódik, gyakrabban találkozunk mű­veivel a kiállítótermekben, s vele is a művészeti közélet­ben. Benedek Miklós Fotó: Laczó József A Rónai Sándor Műve_ O lödési Központnak Mis­kolcon több iskolával van évék óta tartó jó kap­csolata. Ezek között is meg­különböztetett hely illeti meg a 101. sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézetet, a kölcsönös egymásratalálás jó példája­ként. Az iskola vezetői jól ismerték fel a művelődési központ adta lehetőségeket, a diákok nevelésében haszno­sítható tevékenységformáit, viszont a népművelők sem hagyták ki a „találkozást”. A sokoldalú együttműködés egyik jelentős tényezőjévé vált az elmúlt évben a szak­munkásképző új kollégiumá­ba való „betörés”. A pedagó­gusokkal karöltve, a Rónai munkatársai négy szakkört hívlak életre. Természetesen ezt igényfelmérés előzte meg, s ennek eredményeként a népzene, a díszítőművészet, a kerámia és a fafaragás iránt érdeklődő fiataloknak — fi­úknak és lányoknak — te­remtődött lehetőség a szabad idő hasznos kitöltésére. A Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pont segített a szakkörök ve­zetőinek feltalálásához, s megfelelő anyagi támogatást is biztosított a működéshez. Az 1981. őszén indult közös munka során a népzenei szakkörben kilencen „indul­tak”, hogy „a kollégiumnak a néphagyomány ápolását tervező komplex programjá­ban együttműködjenek a töb­bi szakkörrel... hogy a népzene sajátos formanyelvé­nek felfogásához szükséges ismeretrendszert kialakítsák, s felébresszék társaikban is az értelmi és érzelmi átélés A Rónai és a 101-es igényét”. Mindemellett a szakkörben tevékenykedők olyan műsorokat is szervez­tek, amelyek bemutatták a különböző zenei lájnyelve- ket, dalokat, a íiangszeres ze­nét, a néptörténetet, a hím­zést, a népviseletet. A munkálkodás jellegénél fogva is, a díszítőművészeti szakkörben lányok kerestek maguknak ismeretszerzési le­hetőséget (tizenöten kezdték), a gyakorlati és praktikus dol­gok mellett időt szentelve a népi díszítőművészeti hagyo­mányok megismerésének, a megyében meglevő népi hím­zésfajták gyűjtésének és fel­dolgozásának. A kerámiaszakkör munká­júján tízen vettek részt a kollégium lakói közül, ők a képzőművészeti ismeretter­jesztés, az esztétikai nevelés, az anyaggal való ismerkedés céljáv .1 láttak munkához. Sajnos, az ő működésük ez év szeptemberétől „meglazult”, szükségük lenne ugyanis ége­tőkemencére — ami nem ké­szült n ég el —, hogy megta­pinthassák, szemmel is mások előtt láthatóvá tegyék mun­kálkodásuk eredményét. Érdekes „zuhanási görbét” mutat a fafaragó szakkör tagjainak száma: 1981. őszén 51 tanuló jelezte szándékát, hogy megkóstolja ezt a te­vékenységet — ebben, az új tanévben, mindössze nyolcán maradtak — a másodikosok közül vannak — s természe­tesen új feladatként jelentke­zett az elsősök közül való „tagtoborzás”... A négy szakkör tevékeny­ségéhez a Rónai Sándor Mű­velődési Központ és az isko­la vezetősége ebben a tanév­ben is megadja a maga sa­játos segítségét. Kölcsönösen úgy ítélték meg a kezdeti kö­zös munkát, hogy az> jó és hasznos a kollégium diákjai számára. A gyerekek fokoza­tosan belelendültek a mun­kába és közös kamarakiállí­tást terveznek' tavaszra; ek­kor mutatnák meg diáktársa­ik előtt alkotásaikat, abban a reményben, hogy mások is kedvet kapnak a szakköri munkához. Minderről ,— a Rónai és a 101-es e területen kialakult együttműködéséről — elisme­rően szóltak a hét közepén a Rónai Sándor Művelődési Központ társadalmi vezető­ségének tagjai is, soros ülé­sükön. (t. n. j.) A műterem falón vázlatok, skiccek, majdani új festmények inspirálói Egyetemi fe g r Á m Wf előkészítő tanfolyam A Nehézipari Műszaki Egyetem felvételi vizsgára elő­készítő önköltséges esti tanfolyamot indít azon fiata­lok részére, akik az 1983—84. tanévben olyan egyete­men, vagy főiskolán szándékoznak továbbtanulni, ahol a felvételi vizsga tárgyai: MATEMATIKA-FIZIKA, vagy MAGYAR-TÖRTÉNELEM. A tanfolyam részvételi díja: 650 Ft.» A beiratkozáshoz szükséges nyomtatványok az egye­tem tanulmányi osztályán (központi főépület, fszt. 123. ajtó), illetve a főépület portáján vehetők át. A tanfolyam megnyitásának időpontja: 1982. nov. 5. NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM oktatási rektorhelyettese I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom