Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-30 / 255. szám
1982. október 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Vegyi gyár ▼eeyí gyár és kőiíiyeaetvé- 4feäem? Ezt olvasva az ember talán loönmyen asszociál a fából vaskarikára, de igaz- talanul teszi. Az igaztalan ■zsemléiét kialakulásához, meglétéhez aok minden járul hozzá, ■ sok minden köpött pedig elég nagy helyet foglal el a tájékoztatás szűkössége, a megfelelő információk hézagossága. Hosszú évek tapasztalatai alapján állhat itt: a vegyi gyáraktól a környezetvédelemmel kapcsolatos tevékenységről is igen megszűrve, módjával érkeznek az információk, a tájékoztatások. Pedig tulajdonképp lenne miről beszélniük, tudnak, vagy tudnának mit elmondani. Azt pedig fölösleges is hangoztatni: ez a „lenne miről beszélni”, „mit elmondani” nagyon is sok embert érdekel a gyáron kívül. Különösen, ha máris leírjuk: ez esetben a konkrét gyár a aajóbábanyi Észak- magyarországi Vegyi Művek. Bűben tu (bemben volt álltái rr»a részt vermi környezetvédelmi szemlén e sorok Írójának ‘W, sammlén, mit a me- gyei körpypaat védelmi bizottság rendkívül hasznos tevékenységként máit' több gyárbán is megtartott, igen eredménye«, kölcsönös tapasztalatszerzés, eszmecsere, a gondok, a tennivalók, a „mit miért nehéz", „hogyan kellene" megismerésének jegyében. Szemléletbeli kérdések * _*_‘_1 * w 8Ml.lW3WnW TOmiIvTLIO ♦mert tálán minden berendezés, létesítmény, terv mellett i R a legfontosabb), tndt nyugodt lelkiismeretiéi adhatunk közzé, szemléletbeli' kérdésekre vonatkozik. Nevezetesen: a gyár felelős emberei a lehetőségeken belül (Marit talán azon túl is) <nunkflbadnak a környezetvédelemért, nem kicsinyük 1* ezt a tevékenységet, nem ■aratják ki tudja hányadiknak, elhanyagolhatónak a termelési. feladatok mögött (tálán mond valamit az is, hogy a szemlén Szőke Béla igazgató vezetésével — ha •zabád így fogalmazni — a gyár első számú politikai, gazdasági vezetőd, a legapróbb részletekben is tájékozott szakemberei vettek részt, nem merülhetett fel kérdés, mire ne őszintén válaszoltak volna.) %**• . Erre a szemléletre bizony nagy' szükség van. Annak a munkának az alfájaként van rá szükség, mely főként a vegyi gyárakra hárul a környezetvédelemben, mivel ezek a gyárak a környezetszennyezésben is igen nagy súllyal szerepelnek, szerepelhetnek. Talán még a szakemberek sem tudnak mindent mérlegelfii. kiszámítani: mennyire! Hiszen már deponálunk, elásunk, takargatunk hulladékokat, melyekről csupán mai tudásunk — kellő tapasztalatok híján meglevő tudásunk — alapján mondhatjuk, hogy nem veszélyesek, nem ártalmasak, majd csak megleszünk velük békében. Hogy jól gondoltuk-e. ezt majd csak későbbi korok emberei tudják véleményezni. Bízzunk benne, hogy nem okozunk nekik nagy ®ondot, sőt. inkább talán — miért ne vigasztaljuk magunkat r— energiabányaként tárA történelmi borvidék legnagyobb szőlészeti-borászati vállalata, a . Tokaj-hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát gazdálkodásának eredményességét — a belföldi értékesítés mellett — jelentős mértékben növeli a szocialista és a tőkés országokba irányuló borexport. ,Az export az első háromnegyed év értékelése, és a következő hónapokban várható eredmények szerint ebben az évben mintegy 25 százaés a környezetvédelem jók fel, hasznosítják majd ezeket a ma még hulladéktemetőinek nevezett depóniákait. Mindez persze, miről itt szó esik, már a bábonyi gyár egyik gondja-baja is. A gyógyszertermékek gyártásánál keletkezik hulladék, mit csupán deponálni tudnak. Nem sóik, de rendszeresen keletkezik, A szennyvíziszapot jó lenne valami mód hasznosítani, vagy megfelelő módon ártalmatlanítani. A rendelet már megvan az ártalmatlanítás szükségességére — helyénvaló rendelet —, de ebben persze pénzről nincs szó. A környezetvédelemnél általában nincs szó pénzről. Mármint arról nincs szó, hogy honnan, miképpen lehet megteremteni az igen súlyos milliókat. Az egyik szakember kesernyés-találóan jegyezte meg: akkor kapnánk a banktól hitelt erre a tevékenységre, ha azt mondanánk, hogy a szennyvíz- iszapot eladjuk nyugatnak. Tehát? Saját erő. ötlet, leleményesség, esetleg bizonyos tanácsi alapok megpályázása, hasznosítása. És:annak az ötven környezetvédelemmel megbízott embernek a munkája, javaslata, tevékenysége, Id a gyárban ezzel a feladattal foglalkozik főállásban. Víz és töld A terv annak idején a Bábony-patakot jelölte meg befogadóként, most is ez a befogadó, de már régóta nem patak, hanem egyértelműen szennycsn torna. A gyár szenny csatornája. Igazi víz gyakorlatilag csak akkor van benne, ha esik az eső, egyébként sok mindennel teli valami folyik benne. Az ipari szennyvízzel Összefüggő, számos probléma, a víz megtisztítása, elfogadhatóvá tétele mindig is a nagy gondok közé tartozott ebben a gyárban.* A gyár szakemberei megmutatták a szemle résztvevőinek a tisztítóberendezéseket, elmagyarázták a tudnivalókat, a „mikor, mi történik és miért” jelenségeit. Elmagyarázták, megmutatták a szennyvíz- égetőt is — igen: szenny víz- égető! —, mely 1973 óta tette ártalmatlanná a biológiailag nem bontható toxikus szennyvizeket, most éppen szünetel. de hamarosan, még ebben az évben (!) munkába lép egy korszerű égetöbe- rendezés, Két éve kezdődött a biológiai tisztító (ez egy másik rendszer) II. lépcsőjének megépítése, ezzel a bővített kapacitással a gyár és a lakótelep kommunális szennyvizeit tisztítják meg. Ezt a munkát két év múlva fejezik be. A tisztító bizonyos. méghozzá a legszükségesebb fokozatai persze közben is működnek. A vízzel kapcsolatosan — a szemléletesség kedvéért — hadd mondjunk csak annyit: a Sajóban a szenny csatorna beomlése alatt már láttak pontyokat. A gyár területén igazi erdők is vannak, igazi őzekkel, vaddisznókkal, miegymással. Persze: a szükséges erdőműveléssel, és ezt a munkát pár éve már a közeli tsz. szakemberei végzik, még valamennyi pénzt is adnak a gyárnak. (Korábban a gyár fizetett azért, hogy kivágták a fáikat.) Két éve a nem toxikus anyagokat tartalmazó meddőhányók és a már semmire sem jó üzemi épületek területének rekonstrukcióját részletesen kidolgozott ütemterv szerint végzik. És a merkaptán? A merkaptánról az igazgató kérdés nélkül is .beszélt, de még utána is többen kérdeztek erről az anyagról. A Bábony környékén élők, és a miskolciak igen jól ismerik ezt a bűzt, mi egy-egy szmogos, téli reggelen, vagy este szinte pánikba ejtette a népet, arra gondolva: gáz omlik minden ömölhető nyíláson! A Bábonyból érkezők időnként a ruhájukból is ezt a bűzt árasztották és a gyengébb gyomrúak inkább Ar- nót felé indultak Edelénybe. Mi van hát a merkapián- nal? Idézet a szemle írásos anyagából: „ ... technológiai módosításokat hajtottunk végre. A legfontosabbak: a konténeres szállítás bevezetése, a lefejtés zártabbá tétele. a megfelelő tömítő- és szerkezeti anyagok alkalmazása, új véggáztisztftó rendszer kiépítése, a technológiai hulladékok űj eljárás szerinti kezelése, a konverzió hatásfokának javítása.” Aligazgató szerint ezt az anyagot ma már gyakorlatilag teljesen kézben tudják tartani. Legyen is így. Van még éppen élég légszennyező forrása a gyárnak, ha mindent összeszámolnak, legalább 60, ha nem is üzeméi állandóan mindegyik. Igyekeznek ezeket is „kézben tartani”, a szennyezést a minimális értékre szorítani. Miként már szó volt róla: saját erőből, tanácsi támogatásból. Mind- ahúnyunkban bizalmat kell, hogy keltsen: az igazgató bejelentette, az Országos Meteorológiai Intézettel megállapodtak, miszerint a gyár területére hamarosan négy állomást telepítenek a szeny- nyezés mérésére. A szemlén a megyei Köjál igazgató-főorvosa ugyancsak szóba hozta: szeretnének ők is mérőállomást telepíteni. Az igazgató szerint ennek sincs semmi akadálya, sőt, örömmel fogadják. Sósav és olaj Egyik, nagy jelentőségű környezetvédelmi beruházásként központi és megyei alap felhasználásával véggáztisztí- tó üzemet létesítenek a gyárban. Ennek lényege, hogy a jelenleg még a csatornába mosott és a levegőbe engedett sósavat. koncentrálja, visszanyerje, és ismét hasz- nosíthatóvá tegye. Entiek a különösen hasznos műnek az elkészülte 1984-ben várható. A másik, ugyancsak fontos létesítmény a hulladékégető. Ebben a műben égetik majd el a kis súlyú, de igen nagy térfogatú műanyag hulladékot, a formaldehidüzemből távozó gázokkal együtt. Ily módon: egyrészt ezek sem szennyeznek, másrészt az égetésnél keletkező hőt ugyancsak hasznosítják energiatermelésre. A számítások szerint az égető révén évente kétezer tonnával nagyobb mennyiségű fűtőolajat takarítanak meg. Priska Tibor A tokaji borok exporija lékkai lesz nagyobb a múlt évinél. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy á' vállalat új piacokat szerzett. Szocialista viszonylatban az eddigi partnereken: a Szovjetunión. Lengyelországon és az NDK-n kívül ez idén Bulgáriába és Kubába is szállított jóféle tokajit. Bővült a tőkés piac Is. Ed dig ugyanis a borkombinát főképp az NSZK-ba és Svédországba küldött az olasz liszka—tolcsvai állomásról nagyobb borszállítmányokat, de 1982-től kezdve már norvég, finn és svájci cégek is számottevő mennyiségű to ka jit vásárolnak a gazdaságtól NDK Új módszer a másodlagos alapanyagok előállítására A freibergi nem vastar- 0 tolmú fémek kutatóintézete és az „Albert Fűnk” Bányászati és Kohászati Kombinát tudósai és technológusai új eljárást fejlesztettek ki másodlagos alapanyagok előállítására. így a nemesfémtartalmú anyagok újra felhasználhatóvá váltak az ipar számára. Kutató munkájuk során a tudósok na gyón jó minőségű eszközökkel dolgoznak, mint például ez az elektronsugár mikroanalizátor, amelyet a fémes anyagok felületének vizsgálatára használnak. Az energiafelhasználás csökkentésével, a tüzelőolaj helyettesítésével 33 millió forint energiaköltséget takarít meg az idén a Dunai Vasmű. A kombinát két kohójában olajról földgáztüzelésre tértek át. amivel 10 ezer tonna fűtőolaj felhasználását tették fölöslegessé. Nagyobb arányban hasznosítják az erőműben a kokszgyártás melléktermékeit. Az energiaracionalizálási beruházások a hulladékenergia, elsősorban a füstgáz hasznosítását szolgálják. így befeiezés előtt áll a konverteracélmű hőhasznosító kazánjának szerelése, ez óránként 60 tonna nagy nyomású gőzt termel majd az erőmű számára. Kétszáz vállalati, gazdas4s gi munkaközösség működik eredményesen a hazai textil- és konfekcióiparban, főként a vállalati berendezések jobb kihasználását segítik elő — állapították meg pénteken Székesfehérváron, harminc ruházati vállalat szakembereinek országos tanácskozásán. A kisvállalkozások kis sorozatú termékek előállításával, hulladék- és maradékanyagok feldolgozásával is foglalkoznak, de a legtöbb vállalati hasznot a karbantartó munkaközösségek hozzák a gépek munkaidőn kívüli felújításával) korszerűsítésével. MűemléMS termelőszövetkezetek A cím első olvasásra nyílván meglepő. Annál is inkább, mivel a mezőgazdasági üzemek a műemlék épületele hasznosítása, védelme kapcsán — az elmúlt két évtizedben — általában negatív példaként kerültek megemlítésre. Tegyük hozzá, nem ok nélkül. A kezelésükben levő értékes épületek nem rendeltetésszerű használatának, a védelem, karbantartás hiányának ma az a következménye, bizonyítéka, hogy nem egy ilyen értékes épületet az összeomlás' veszélye fenyeget. Természetesen a leírtak nem minden mezőgazdasági üzemre érvényesek, mint ahogy valameny- nyi romhalmaz sem varrható csak a tsz-ek, állami gazdaságok nyakába. Ezen írásnak azonban nem az okok feltárása, a felelősség vizsgálata a feladata, hanem — ugyancsak az elmondottakkal összefüggésben —, egy örvendetes szemléletváltozás első mérhető jeleinek közzététele. Konkrétan arról van szó, hogy megyénkben (is) egyre több mezőgazdasági üzem foglalkozik a régi, értékes, de romos műemlék, vagy műemlék-jellegű épületek helyrehozatalának szándékával, s azoknak rendeltetésszerű, szociális, kulturális, idegenforgalmi célokra történő hasznosításával. Sőt, már akadnak olyan gazdaságok, akik a szándéknál tovább jutottak. A megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya főelőadójától, Olajos Csabától kapott információ alapján megtudtuk, hogy a krasznokvajdai Bástya Tsz kivitelezésében már tart a krasznokvajdai Szent- imrey-kastély, a csobaji Tak- taközi Tsz kivitelezésében pedig a taktabáji Patay-kas- tély felújítása; és úgy néz ki hogy a bekecsi Hegyalja Tsz jóvoltából végre-valahára megoldódik a tokaji zsinagóga eddig rendezetlen sorsa is. A hír kapcsán telefonon kerestük meg az említett tsz-ek első számú vezetőit. Nagy László, a krasznokvajdai Bástya Tsz elnöke: — A községi tanáccsal olyan megállapodást kötöttünk, hogy mi vállaljuk a községben levő XVIII. század végén épült, copf stílusú Szentim- rey-kastély felújítását, cserébe a tanács azt tartós használatra átengedi a szövetkezetünknek. A tervek a Borsodterv kivitelezésében, 1981-ben készültek el, és már abban az évben hozzá is kezdtünk a felújításhoz. A munkák azóta is folynak, s reméljük, ez év végére befejeződik az építkezés. Eddig már elkészült a tetőcsere, az alapok, s az épület „derekának” megerősítése, az omladozó bolthajtások újraépítése, a külső, belső vakolás, a régi díszítések helyreállítása. Jelenleg belső munkák, így például a festés történik. A terv 6,7 millió forinttal számolt. de mi némi egyszerűsítéssel 5 millióból, eredeti állapotban újítjuk fel az épületet. Itt kapnak majd helyet a különböző irodák, tanácskozó, az étkezdénk, á tálalónk, s egyéb más részlegünk. Gondunk, hogy az Országos Műemléki Felügyelőség által ígért másfél millió forintos támogatást eddig még nem kaptuk meg. így a felújítás összes költsége eddig a tsz- ünket terheli. A bekecsi Hegyalja Tsz a tokaji áfésztől, vásárolta meg az igen romos tokaji zsinagógái. Pisák János elnök: — Azért döntöttünk a vásárlás és a felújítás mellett, mert úgy gondoljuk, a tokaji bor •központjában, a táj jellegének megfelelően, idegenforgalmi célokra nagyszerűen tudjuk hasznosítani az épü- letet. A zsinagóga felújításának terveit a Budapesti Mű-- szaki Egyetem még ebben az évben elkészíti. A számítások szerint 15 millió forintba kerül a felújítás. Mi 7,7 millió forint támogatásért pályázatot nyújtottunk be a Fejlesztési Bankhoz, ennek elbírálása a közeljövőben várható. Három év alatt kívánjuk rendbe hozni az épületet, ahol különböző kiállításokat, bemutatókat akarunk rendezni. Ezzel az idegenforgalmi programunkkal függ össze, az a szándékunk is, hogy vásárolni kívánunk egy hajót, amellyel majd a turistákat a Bodrogon, Tokajból Sárospatakra és vissza szállítanánk-. .. Fésűs Attila, a csobaji Tak. taközi Tsz elnöke: — Két éve költöztünk át Csobajról Tak- tabájra, a gazdátlan, elhagyatott Patay-kastélyba. Ezzel párhuzamosan az Agro- ber tervei alapján, saját kivitelezésben megkezdtük a felújítást. Az Országos Műemléki Felügyelőségtől ez évre 500 ezer forintot kapunk, ez kiegészül a mi 2 milliónkkal. Ez az idei ráfordítás. A tervek szerint 1984-ig — akkor lesz teljesen kész az épület — 5 millió forintot fordítunk a felújításra. Egyébként az épületben az irodák mellett a varrodai melléküzemágunk is helyet kap. (hajdú' Káipitok és hímzések Gazdag - programot nyújtott az ez évi múzeumi hónap során Sárospatak és Sátoraljaújhely érdeklődő közönségének a Rákóczi Múzeum. Az eddigi öt állandó 'kiállítás mellé hatodikul megnyitották a Lorántffy- pincében, a vár területén folyó feltárások közben előkerült anyagokból álló reneszánsz kőtárat. Négy. hétfő esti előadáson jeles szakemberek ismertetésével, színes' diaképekben bemutatták az Iparművészeti Múzeum legszebb szőnyegeit, kerámiaritkaságait. A program utolsó előadását László Emőke, az Iparművészeti Múzeum osztály- vezetője tartotta a múzeum nagy értékű kárpitjairól és hímzéseiről. Előadásában ismertette a textilművészetben kialakult stílusokat, híres európai mesterek alkotásait és műhelyeit a középkortól a 19. század végéig. Megcsodálhatta a hallgatóság a különleges művészet gyönyörű hazai emlékeit i*z
