Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-27 / 252. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T#S2, október 27., szerda Szépen magyarul — szépen emberül Ciiterea, Isóit r Szóalkotásunknak egyik — meg ha nem is gyakori — módja a nepetimológia. Alfajában idegen szavakat szoktunk „magvarítani” akképpen, hogy az eredeti szóalakot értelmesíljük. Ha jobban szemügyre vesszük a dolgot: torzítás történik. Pontosabban: az idegen, a nem (vagy kevésbé) ismert szóba érteimet viszünk, míg az alkalomszerű torzítás épp az értelmet veszi el a szóból. Népetimológiával már elődeink is éltek, a latin coe- meleriumból ’temető’ cinte- rem, a capitoliumbói káptalan vált. Nemcsak a latinból átvett szavakra volt jellemző a népetimológia. Például a török kene.su ’higany’ kissé bizarrá alakult nyelvünkben: kéne sö: a kárókatonának sincs köze a hadászathoz, mivel a török kara katna ’fekete madár* szóból keletkezett. Sokszor humorról is árulkodnak a' népetimológiával létrejött .szavak: a német Durchdefekt nyelvünkben a járművek gumijának kilyukadásakor keletkezett hangot utánozva durrdefektté vált; a népmesékben szereplő hoppmester a Hofmeister ’udvarmester’ értelmesí- tése; az argóízű citerázik igének semmi köze sincs a hangszerhez, hanem a német zittern ’fél’ ige átvétele. A kintorna összetett szónak látszik, ám sem a kínnal, sem a tornával nincs kapcsolata, hanem a latin quinterna szóval, amely először egy húros hangszer neve volt, majd a verklit jelentette. A francia eredetű, de hozzánk német közvetítéssel eljutott inge- nieur ’mérnök’-ből, inzsellér vált. Napjainkban igen erős az angol nyelv hatása. Az eddigiekből világos, hogy a népetimológia, az értelmesí- tés itt sem maradhat el. Például a hot dog rövid idő alatt hótt döggé, a disc jockey díszzsokévá, a soft veare szaftvárrá módosult. Fecske Csaba — Életemet meghatározó ténye7.ő a szülőföld: nekem a világ szíve, ahová „hazamehet nyújtózkodni a hétrét görnyedt önérzet” — harmincévesen írta a fenti sorokat Fecske Csaba, első kötetének (Arcok . holdudvara) megjelenésekor, 1978-ban. Két évvel később, mindenekelőtt a gyermekek nagy örömére a Móra kiadta második kötetét Se füle, se farka címmel... Fecske Csaba „idevalósi”, Szögligeten született, most Miskolcon él. Neve és versei — hihetőleg — nem ismeretlenek szűkebb pátriánkban. Ámbár azon a hétfő esti összejövetelen, amit az észak-magyarországi írócso- >ort szervezett Fecske Csaba két kötetének megvitatására, sok szó „füstölődott el” azon: van-e közönsége a költőknek, kell-e ma a líra? Nem itt találódott ki ez a kérdés, évek óta hordozódik minden költészetfórumon . .. — Ami poétikai érték a gyerekversekben, azt mind észrevették és megszerették a gyerekek — mondotta a hétfő esti beszélgetés során egy pedagógus Fecske Csaba második kötetének’anyagáról. — Attól gyerekvers, hogy a gyerekeknek szól, a gyerek megszereti ritmusát, zenéjét és mondja, mondogatja — erőɧ és társai A népetimológia útján létrejött szavak többé-kevésbé beilleszkedtek szókincsünkbe. A népetimológiának van egy ikertestvére, a tudákos etimológia, amely a tudományosság látszatával (sokszor az igényével) lép fel. A nyelvújítás korában például a német Renntier ’rénszarvas’ szót iramszarvasnak fordították, mivel úgy gondolták, hogy a rennen ’futni’ igéből származik: valójában skandináv jövevényszó a ném tben. Dugonics András író ugyancsak buzgólkodott. A finn, illetve a lapp szót úgy magyarázta, hogy a magyar finom, illetőleg a lap szavakkal függenek össze. A nemzeti romantika korában sok helynevet igyekeztek a magyarból megmagyarázni: Islókhalma (Stockholm), Kappanhágó (Koppenhága), Kardhagó (Karthágó): személynevek esetében: Ádám (ad -f- ám), Dareiosz (tarajos) és a legmulatságosabb: Kanbiizesz (kan -f- biz -j~ ez; hivatkozva arra, hogy a perzsa uralkodónak sok felesége volt). Azt mondanánk, hogy mindezek kuriózumok. Sajnos, a tudákos etimológia jó pár helynevünket hivatalossá tette. A Hegykő helynévben nem hegy volt eredetileg, hanem a már elavult egy ’szent’ szó (ennek emlékét őrzi az egyház kifejezés). Vagy miért lett boldog Boldogkő? Onnan, hogy egykor Bódvakónek, Boldókőnek mondták. Mindezeket látva, óvakodnunk kell a felületes magyarázatoktól, hiszen nagyon sok szó (főként a tulajdonnevek) csak igen alapos kutatások során fejthető meg. S azt nem engedhetjük meg magunknak, hogy a tudományosság látszatával nevetségessé váljunk. Bfizsor Lajos két kötetéről sített az előbbin egy „gyakorló anya”... A második kötet általában is alkalmat adott a gyermekversekről való gondolkodásnak, véleménycserének. A több szó természetesen az első kötet anyagát érintette. Erről szólt elsősorban Nyi- lasy Balázs költőtárs és kritikus is, az est bevezetőjében. Sok értéket, tehetséget felmutatónak mondta Fecske Csaba első „megjelenését”. Versei .nagyon erőteljes ter- mészetközelséaet mondanak; harmonikus (apadást a természet világához és távolságot az ember teremtette masinériáktól. A költészetében megtalálható értékrendet vizsgálva — mutatott rá Nyilasy Balázs — olyan pozitív érlékeket találunk, .mint: a gyengédség, a szeretet. a megértő szerelem, a hűség a tájhoz, emberhez, emlékhez: ezekkel áll szemben: az elmúlás, a tisztaság meggvalázása, az álmok szétfoszlatása . .. Fecske Csaba átütő képalkotó erővel bír. sűrű metaforikát használ („A fény tágult ereiben / a nyár sűrű vére kering” — Hőség; egy példának) ... Szó esett a további út- lehetőségekröl; amik hová vezetnek? Fecske Csaba legújabb munkáiból derül ki... (t. n. j.) Sok az érdeklődő Régi japán hangszerek bemutatójával nyitotta meg kapuját Budapesten a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum. A hangszergyűjte- ményt Emily Bendel-Enking Angliában élő pedagógus ajándékozta a múzeumnak. Ez az első eset, hogy a múzeumot nem magyar vagy megvár származású személy ajándékozta meg gyűjteménynyel. Japán hangszerek „Fahai” - japán fagong Medveczky Jenő, az 1902- ben született és 1969-ben elhunyt festőművész bizonyos értelemben vitatott alakja a magyar képzőművészetnek. A Ké.pzöművé.szeti Kiadó gondozásában most megjelent albumban Jobbágyi Zsuzsa e művészi életpálya mindmáig tisztázatlan kérdéseinek megfejtéséhez nyújt segítséget. A kötet húsz fekete-fehér és harminckét színes reprodukció segítségével ad ízelítőt Medveczky művészetéből, a nagyszabású bevezető tanulmány pedig részletesen elemzi Medveczky életútját, igen plasztikusan érzékeltetve a két világháború közötti hazai művészeti viszonyokat, amelyek a pályakezdő művész útját meghatározták. Medveczky. Vaszary-tanítvány volt, majd Párizsban tökéletesítette tudását, később a római Collegium Hungarieum ösztöndíjasa volt; főleg mitológiai jeleneteket, arcképeket és egyházi témájú képeket festett, művészetét az úgynevezett újklasszicista festészet jegyei jellemzik. A felszabadulást követően, illetve az ötvenes évek elején a közéletből visszavonultan élt, bár sokat alkotott, s a hatvanas évek eleién vált újra a művészeti élet aktívabb tagjává. Jobbágyi Zsuzsa a maga ösz- szetettségében tátja fel Med- veczky munkásságát, kifejti, hogy Medveczky Jenő festészetét nem lehet szűk kategóriahatárok között tárgyalni, mint azt korábban tették, s a művészt. — egyszerűsítve a tényleges helyzetet — „római iskolásnak” sorolták be. A középiskolai tanulmányi versenyeket erre a tanévre is meghirdette a Művelődési Minisztérium. A magyar nyelv és irodalom, a történelem. a politikai gazdaságtan, a földrajz, az angol, a francia és a német nyelv tantárgyakban valamennyi középiskola tanulói számára egyforma feltételek mellett adnak versenyzési lehetőséget Közművelődési „népszokásainkból” Megpezsdült közművelődési (hetünkben itt-ott jelentkeznek olyan motívumok, amelyek feljegyzésre érdemesek, mert elterjedésüknél fogva már-már népszokás jellegűvé válnak, s mint ilyenek, előbb-uióbb bekerülnek a nyolcvanas évek elejének népszokásait kutató hivatásos és amatőr kutatók feljegyzéseibe. Az ő munkájuk megkönnyítéseié adunk közre néhányat az újabb, sokfelé fellelhető közművelődési népszokásokból: CSALOGAT* Ha a tervezett közművelődési rendezvény- unalmasnak, érdektelennek ígérkezik, de valamilyen kényszerítő körülmény — valakinek a valakije szerepel benne, már elköteleztük magunkat, pont erre jelezte eljövetelét a tanácselnök felesége slb. — miatt mégis meg kell tartani, a bevált szokás szerint rá kell írni a plakátra: „Az eseményen a televízió is részt vesz”. A siker garantált; mindenki látszani akar a képernyőn, ha csak egy pillanatra is a tömegben. Utána nagy családi-baráti tévénézés, majd a televíziósok felmenőinek kollektív szidalmazása: elkapkodták, mert mindig kapkodják, mert mindig a fejeseket mutogatják, mért- rosszul vágták és így tovább. A képernyőn történt három másodpercnyi felvillanás után gratulációk áradata, hivatali elismerés, népszerűség, mert aki a tévében látszik, az már lehet valaki. Ha az adás végleg elmarad, kórusban lehet szidalmazni a televíziót. ÖSSZEJÁTSZÁS Amióta a vendéglátóipar — az italmérő helyek kivételével — igencsak rászorul a közönségszervezésre (állítólag 1979. július 23- án kezdődött ez a korszak!), a közművelődési intézmények meg rászorulnak a jobb erszényű partnerre, szokássá lett az összejátszás a művelődési ház, meg a vendéglő között. Míg régebben azt hirdették, - hogy minden este Niem Andor és Idét Lenke danolással, Kokl Ervin meg mindenféle mutatvánnyal s zórakoztatja a nagyérdeműt, most a művelődési ház — „területi közművelődési feladatainak teljesítéseként” — műsort rendez esténként a vendéglőben, és annak keretében Niem Andor és Idét Lenke énekszámokkal, Kokl Ervin meg varietéprodukciókkal hinti a kultúra magvait. Előadódhatnak természetesen „üzemi balesetek”, ha történetesen valami előreláthalat- lan okból fogyasztani kész vendégek betérnek a vendéglőbe, ilyenkor a kulturálódás sürgősen felfüggesztetik, illetve a mellékhelyiségbe utaltatik, ami csak színesebbé, változatosabbá teheti az összejátszás programját. Az összejátszás eredményeként a vasárnap délelőtti gyermek uzsonnák is közművelődési arculatot, kapnak; a kakaó mellé a művelődési ház szakköre mesél, igaz, szerényebb belépődíjért. Este persze a vendéglőbe vaskosabb beugrót kell fizetni, de ennyit a közönség is áldozhat az összejátszásban. Szép példája még az összejátszásnak, amikor a művelődési ház küldi ki a borozó reklámját, biztatva a nagyközönséget, hogy nemcsak igével él az ember, és hogy borban az igazság, merthogy a kocsma besegít a művelődési ház propagandaköltsé- geibe. AI)I) A NEVED! Kulturális rendezvények ■— író—olvasó találkozók. ankétok, kiállításnyitáspk stb. — végén a vendégelőadót mindig felkeresi öthat üzemi dolgozó. Mindegyik hoz magával nyolc-fiz brigádnaplót, és megkéri a vendéget, adja a nevét, azaz jegyezze be a naplókba, merthogy az kell a vállalás teljesítéséhez. Ezzel igazolják, hogy a brigádta- gok ott voltak (de sajnos nem értek rá eljönni). Ha a vendég vonakodik' e kegyes csalásban cinkos lenni, máskor nem hívják meg. TÁVVETÉLKEDŐ Az üzemi, intézményi .szellemi versengés egyik fajtája. A helyi közművelődési bizottság kidolgozza a kérdéseket — például: ki festette azt a képet, amin ez, meg látható, mit jelent ez, meg az a mondás, melyik magyar film rímel nagy költőnk sokat idézett’ soraira stb. —. írásban kiosztja a vetélkedő brigádok között, mire azok képviselője telefonon felhívja a lapok, szerkesztőségeit. s a távolból felolvassa a kérdéseket. majd megsértődik, ha nem kap azonnali választ, vagy ha csak azt mondják meg. hol, milyen lexikonban, egyéb helyen nézhet utána, mert hiszen neki még aznap délutánra kell a pontos válasz, csak nem képzelik, hogy ő fog utánajárni. Ha mégis választ kap. és ennek'ellenére a vetélkedőn lemarad, a jövőben nem olvassa a ia- pot, amit egyébként eddig sem olvasott. * Lehelne folytatni a sort elég sokáig, de inkább keressék, gyűjtsék e csodabogarakat a helytörténet, a helyi szokások gyűjtői. Hiszen a népszokások gyűjtése is népszokás napjainkban, s mint ilyen, a közművelődés szerves része. Ha meg közművelődési szokásokról van szó, méginkább az. (benedek) Egyes bútorok 20-30 százalékos árengedménnyel kaphatók 1982. október 29-tól, amíg a készlet fart, a kazincbarcikai Domus Áruházban (Kazincbarcika, Fő tér 2. szám)
