Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
ESZM.MAGYARORSZAG 6 1982. oktőEer 2., szombat A Kner-centenáriumra Kner Imre és Kner Izidor Száz évvel ezelőtt, 1882-ben alapított nyomdát Gyomán Kner Izidor, ősei is rokonszakmát műveltek, falusi könyvkötők , voltak. Az alapító a századfordulóra jelentős üzemmé fejlesztette műhelyét. Az ő örökébe lépő fia, Kner Imre pedig a modem magyar nyomdászat és tipográfia egyik megteremtője, legjelentősebb alakja, Tótfalusi Kis Miklós óta az első világhírűvé vált nyomdász és kiadó. A mesterséget Gyomán és Lipcsében tanuló Kner Imre legfőbb tanítómestereinek az üzem munkásait tartotta. Erről írt gondolatai ma és más szakmák művelői számára is megszívlelendő: .. ennek a mesterségnek van ezernyi apró fogása és szokása, módszere, amelyek könyvben megírva nincsenek, de amelyeket a praxisban meg lehet tanulni. Én tudom, hogy ezek a nagyüzemben sokkal könnyebben elkallódnak... Szerintem, ennek a tradícióhalmaznak nagyon nagy gyakorlati és kulturális értéke van.. „ Ha valaki a tanideje alatt ezt a tradíciókincset nem teszi és nem teheti magáévá, nagy hibának, söl hiányosságnak tartom ...” A szakmát tökéletesen megtanulta, a tipográfiai és könyvtervezést Magyarországon megújította. Roppant igényes és aprólékos munkával igyekezett mindig tökéleteset alkotni. Jellemző kísérlete például „Egy könyvoldal tipográfiai megoldásának lehetőségei” című munkája. Ebben egy könyv egyetlen oldalának 152 variációját dolgozta ki idegen elem igénybevétele nélkül, csak a tipográfia eszközeivel. A tökéletesre törekvés jellemzője, hogy a Kner-nyomdábán készült könyveket ötször korrigálják, hogy hiba nélkül kerüljenek az olvasó kezébe, 1940-ben írja: „...a minőség szociális jelentőségét nálunk még kevesen ismerték fel, és az a szomorú, hogy éppen ezen a területen, a könyvnyomtatás területén nem.“ „Nagyon jól tudjuk, hogy tömegcikkeket csak a tömegek nívóján lehet előállítani és terjeszteni, de mert a tömeg is állandóan fejlődik... a tömegterméket is megfelelő tempóban javítani és fejleszteni kell.” Ügy gondolom, hogy ezek a gondolatok ma is és lemcsak a nyomdászat és könyvkiadás területén időszerűek. A művész, a jó szakember felelősségéről így ír: „A helyes könyvművészeti célkitűzés lehetővé teszi, a legolcsóbb tömegtermék, a filléres újság művészi megoldását is... Akinek a tudása megvan hozzá, a legnagyobb példányszámú, ■ legolcsóbb anyagból készülő könyvet is meg tudja művészi módon oldani, ... mert a könyvnek, ennek a szervezett műformának létrehozásában a művészi elvek érvényesítése csak tudást, gondosságot, precizitást, következetességet és a művészi elvek ismeretét követelik meg.” A száz éve alapított és azóta is működő Kner Nyomda ma is jelentős feladatokat vállal a könyvnyomtatás, a művészi, igényes nyomdászati termékek ízlést formáló, igényt alakító munkája terén. A centenárium alkalmából ünnepségsorozatot rendeztek Gyomán és Budapesten. Ennek keretében Gyomán megnyitották az újjáépített Kner Nyomdaipari Múzeumot. fens—i) Levél egy fiatalembernek KEDVES BANDK ;.. hát megint felrobbantál! Micsoda iszonyú ene®- gía van bennetek. A törmelékeket, üvegcserepeket, persze nekem kell eltakarítani. Szerencsére csak karcolások, horzsolások estek; egy ilyen robbanásnak nagyobb a füstje, mint a lángja. De hát muszáj felrobbanni? Tudom: 0yet csak egy öreg szivar kérdezhet, akinek már fogytán az energiái. Akit sokszor leintettek, elhallgatottak, akinek most már akár fát is vághatnak a hátán. így gondolod .mi, így gondoljátok? De lehet, hogy nem is erre gondoltál, mikor találkoztunk annak a fázós reggelnek cigarettafüstjében. Valószínűleg csak arra, hogy mi az istennek zaklatlak. Mindenesetre hallgattál. Ennek örültem, mert az emberek szétbeszélik a világát. Félnek (félünk) a csendtől. Pedig olykor a CSEND a legbeszédesebb. A köztünk beállt csendben hallottam meg egykori önmagamat. Tizennyolc évesen lemarháztam egy hivatalos embert. Igaz, hogy csak telefonon. Vonakodott kiadni nekünk valamilyen formális engedélyt; körülmény eskedett, ’ kukacosko- dott. Pedig mi voltunk az IFJÜSÁG. (Hivatalosan: ifjúsági szervezet.) Az ügyet viszonylag olcsón megúsztam. Legalábbis formailag, mert egyébként sokáig kisértett az emléke. Nos, a te szavaid nem a telefonvonalon sisteregtek végig; te magad körül robbantottad fel azt a mit tudom én hány négyzetméternyi világot. De! (s ebben különbözik kettőnk tette) te nem egy ostoba hivatalnok aktákkal körülhatárolt szűk kis világát támadtad, hanem a saját — éltető és megtartó — világodat. Azt az egyedüli helyet, ahol megvetheted a lábad, ahol megmérheted önmagad, s ahol téged is megmérnek. Ahol máris vagy valaki, s ahol még minden lehetsz. Örülnék, ha lennél, hiszen azért írok. Hatalmas indulatokkal áldott (vert) meg a biológiai sors. Ezt az örökséget megtartani, kezelni, kamatoztatni csak férfi erővel lehet. i Himnemű élőlényből férfivá kell válnod Bandi. Férfi emberré, aki ura önmagának. ' Csak ennyit akartam mondani... Ja, hogy nem is Bandinak hívnak? Nézd, a valódi nevünk (most) nem tartozik senkire. A dolog — közös dolgunk — azt hiszem igen. Élj boldogul — boldogulj! Bátyád U. i. A törmelékeket ősz-. szesöpröm. Egy ősi város mai arca Phenjan, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa Korea egyik legrégibb települése. Egyik mai külvárosa helyén a IV. század elején épült meg a Phenjan-erőd. A város 427- től 668-ig a koreai Kogurjo •állam fővárosa volt. A virágzó várost Szogennek nevezték, s már 991-ben létrehoztak itt egy állami intézményt az akkor még kézzel írott könyvek — buddhista művek és történeti krónikák — kiadására. A mai Phenjan arca szinte hónapról hónapra vál tozik, alakul,-szépül. A pagoda stílusú épületek jól megférnek ä toronyházakkal, korszerű építményekkel, hiszen a várostervezők mindenüvé parkokat, tavakat varázsolnak. A phenja- ni városépítészet egyik legszebb példája a főleg új épületek övezte Csollima sugárút. Itt található a fedett sportcsarnok és a Kultúrpalota. Talán még a siető embert is megállítja a pompás szökőkutak látványa. A levegőt jótékonyan hűsítő, frissítő szökőkutak körülkgthófchéi^zoto^ csoport látható. Az egyik a mezőgazdaságot, a másik az ipari termelést szimbolizálja. A két szoborcsoport körül összesen 600 vízsugár szökik, a magasba. A szökőkútegyüttes központi sugara 70 méter magasra lövellj a vizet. Ha mindezt a környező magasházak erkélyeiről nézik, a vízsugarak a híres mondabeli szárnyas paripa, a Csollima képét idézik, amely oly sokat jelent a koreai emberekpek, s amely az ország jeliiépéúé vált , A kázsmárki A Magyar Tudós Társaság megbízásából 1874-ben készült el a magyar nyelv első értelmező szótára. A 6 kötetes mű —, amely 570 íven 110 784 szócikket tartalmaz —;. a Czuczor Gergely és, Fogarasi János szerkesztésében készült. A két szerző közül Fogarasi János nyelvész, megyénk szülötte. Régi erdélyi nemesi* család leszármazottjaként — az ősi család egyik ága Abaúj megyébe kerülve vette fel a Fogarasi nevet — 1801. április 17-én, az akkori Felspkázsmárkon született irodalmi barangolásunk jelen szereplője. Apja, Fogarasi János, kis- vagyonú \ nemes, anyja Gászner Zsuzsanna volt. Elemi iskoláit 1807—11 között a felsőkázsmárki népiskolában — latin nyelvet is beszélő — jeles tanitólr irányításával végezte. Onnan 1811-ben a szikszói gimnáziumba került, majd 1814. szeptember 12-én a sárospataki főiskolára iratkozott be. Patakon ugyancsak jeles tanárok — például Kövy Sándor, Nyiry István, Rozgonyi József — oktatták. Különösen Kövy volt rá nagy hatással, nem véletlen, hogy az ő tanácsára a jogi pályát választotta. Ügyvédi oklevelet 1829- ben szerzett. Előbb Komá- romy Györgyné házában volt nevelő — itt ismerkedett; meg Tretter Erzsébet társalkodónővel, akit 1834- ben feleségül vett —, majd 1841-ben a váltótörvényszéki tanács közjegyzője, egészen 1848. februárjáig. Akkor néhány hónapig József nádor titkára lett, azt követően pedig Kossuth pénzügyminisztériumában volt tanácsos. Amikor a kormány tagjai Pestről Debrecenbe menekültek, Fogarasi nem tartott velük, s visszavonult a közéleti tevékenységtől. A szabadság- harc bukása után, sógora, Tretter György biztatására vállalt újra állami hivatalt. Ezt abból a meggondolásból is tette, hogy Pesten maradhasson és Czuczorral együtt eleget tehessen az akadémiai megbízatásnak, a nagyszótár készítésének. Élete hátralevő részében — 1878. június 10-én halt meg Pesten — volt az ideiglenes pesti törvényszék bírája (majd fötörvényszé- ki tanácsosa), a pesti kereskedelmi törvényszék és a pesti magyar váltótörvényszék, elnöke, a hétszemélyes tábla bírája. Fogarasi János — a Magyar Tudományos 1 Akadémia 1841. szeptember 3-án választotta rendes tagjává ■sz irodalmi, publikációs tevékenysége szerteágazó volt. Irt verset, novellát, történelmi, jogtudományi es természetesen nyelvészeti szakcikkeket. A Nyelvtudományi Közleményekben megjelent A személyragok viszonyáról a birtokra és tárgyra című írásáért 1863- ban Sámuel-díjat kapott. Megjelent egy konkrét bor- - sodi vonatkozású értekezése is, a saiószentpeteriek 1403. évi végzését vizsgálta nyelvészeti szempontból. Könyvei közül A magyar nyelv szellemét Marcziba- nyi-díjjal jutalmazták 1858- ban. Egyébként az ő nevét őrzi a nyelvészetben az úgynevezett Fogarasi törvény, a magyar szórend ama törvénye, amely szerint a legnyomatékosabb mondatrésznek közvetlenül az ige előtt kell állnia. Élete főműve természetesen a hatkötetes nagyszótár. Ez a magyar szókincs kétségtelenül addigi legteljesebb gyűjteménye. Sajnos a mű szófejtó módszere már a megjelenésekor elavultnak számított — s bár az idősebb akadémikusok nagy tetszéssel fogadták, az Akadémia a szerkesztők arcképét feltüntető aranyérmet is kiadott—• a művet sokat támadták. Fogarasi — aki Czuczor halála után maga fejezte be a nagy munkát, „zajos élete" legnagyobb szeren-: cséjének tartotta a szótár- készítést. Az Akadémia 1874. május 18-i ülésén a mű készítéséről a következőket mondotta: „... 26 ét> alatt kedvem e munkában soha nem lankadott. Az előttem töretlen, göröngyös út mentse ki a teljes siker hiányát." Hajdú Imre ' Ez volt a legfurcsább f @ /feketefuvar-história. A főosztályvezető nem utazott el miatta Plzenbe a testvérvállalat találkozójára. A belső ellenőrök két évre visszamenőleg átnéztek minden „C” menetlevelet, és minden mentést. Mert a visszaélést az autómentő ötvenhét éves pilótája követte el Halmos Gézával, a nyugdíj előtt álló fuvardíj-számfejtőveL Halmos harminckét éve fejtegette a menetleveleket a külső Bárczy-telepen, egy lapos tetejű, huzatos házikóban. Ismerte a menetlevelekkel való manipulálásnak mind a háromszáz módját, de ő maga sosem tévedett egy kilométert sem. A kisebb „hibákat” maga javította, a nagyok miatt szép szelíden szólt a sofőröknek: „nem lesz ez igy jó...” Nem is féltek tőle, sőt, a fuvarból hazatért kocsik vezetőülése alól neki is jutott ez-az. Dinnyéből a repedt, erotikus exportkár- tyából a háromszínben mel- iényomott, fonalszállítmányból a horpadt papundekli orsók. Mint a gyereknek. A nyugdíj felé közeledve még Géza volt a legutolsó segédvezetőnek is, a mentős meg már a belépése másnapján, a Sanyi bácsi. Sanyi bácsinak többször akartak jobb beosztást adni, de ő visszautasította a divatos, új kocsikat, nem volt hajlandó fuvarba menni. Az újoncok nem értették, hogy tud meglenni csak a fizetésből, mért nem vállalja el legalább a potya alkalmi szállításokat. Aztán az első lerobbaná- t,ükkor megértették. Volt, Béres Attila: A költözés aki Gödöllőről sem tudott hazajönni három napig egy eldugult vízpumpa miatt, mások meg hófúvásban, kerék nélkül is teljesítették a fuvart kétszáz kilométerre. Sanyi bácsi nagyhátalom volt. Bár ők ketten megéltek két névváltozást, három átszervezést, meg egy szanálást a cégnél, életükben nem váltottak tíz szót. Március végén Géza megváltozott. Kiment a kisházból a telepre, figyelte a reggeli indulásokat, toporogott a gyülekező előtt, ahová még életében nem tette be a lábát. Szidta meg dicsérte az időjárást, aztán nagy nehezen a lényegre tért. Költözik, kocsi kellene. A pilóták sajnálkoztak, fut a teljesítmény, túl vannak a havi órakereten, menjen a forgalmistákhoz. A forgalmisták azt mondták, beszélje meg a vezénylőtiszttel. A vezénylőtiszt karját tárta: hozzon pilótát. Eltelt néhány nap, Géza egyre zavarodottabban járta köreit. A pilóták röhögtek: — Forró a talaj, Gézukám? — Megerőszakolta a háziasszonyt? — mindenki tudta, hogy valami istenverte öregasszonynál lakik a hajdani csendőrkaszárnyában. “ Mért nem fr a Vezérnek, a Fényes utcaiak most kaptak húsz vadonatúj ZIL-t. Egy ilyen régi dolgozó ... Géza elgondolkozott az ajánlaton, aztán sajnálkozva rázta a fejét, petyhüdt pofazacskója is beleremegett: — Nem tudják azok odafent azt sem, hogy a világon vagyok. — Hát akkor legközelebb. — Igen, legközelebb —és elkacsázott. De legközelebb elküldték a francba. — Látja, Icuka — magyarázta a gépíró kislánynak, akitől teljes áron kapta meg a maradék hideg kávékat —, amíg az ember nem kér, addig minden rendben van. Pedig -hány szarból húztam már ki őket... — Akkor vagy a szarral volt baj. vagy a kihúzással — nevetett Icuka. és a kezébe nyomta a zaccot. — Nem kérni kell, hanem úgy intézni a dolgokat, hogy az embert kérjék ... Másnap reggel, amikor Géza belépett az irodájába, ott ült a Sanyi bácsi. Ká- vézgatoft magában, és nézte a Népsportot. — Ez nekik foci — az asztalra csapta az újságot, és kihúzott a zsebéből egy
