Észak-Magyarország, 1982. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-02 / 231. szám
) W®8. ötoBtfesf 2L, SWOWffeíít SS2AK-MAGYMORSZAG 7 E. KOVÁCS KÄLMÄU ' Szamártövis EGY FÍÜ RENDEZŐRE A legnagyobbnak hirdeted m-ctgod, s elvárod, hogy r>éked hódoljanak a vének is. Jobb lenne, kis Gklám, ha alkotásod volna rangosabb, s dicséreted másoktól hallanám. FARBESZÉD HÁZASSÁG ELŐTT — És azelőtt, hogy megismertelek? Bolondnak tartottak az emberek. — Bántottad őket? Kfkezdtél velük? — Szépíteni akartam életük. r~ És mostantól változik valami? — Téged fognak bolondnak tartani, ERŐSZAKOS SZÍNPADI SZERZŐ Dalmi a pénzt meg a hírnevet üldözi, kergeti folyvást: Mórt ne lehetne is ő díjakat összeszedő? Hőt, havat egybead, épp csak az emberi lény mi hiányzik, S mind gonosz és gügye Iá útját állja neki. DOBOG BÉLA Széllel Kinek von hozója csűrben csépel tonna búzája nekem csak hitem v álmom köré fonódó folyóba torkolló jövetlő kedvem bitem hogy csak gallyak tövébe« ásít á széi CSEH KAROLY Tesfforri Téstforró: éjszaka izzón süt oz ablak fehér hab a párna botodnak nyakadnak VSfiadon fénysugár fe&őzi két kezem nappaltól eioldtak «Bevetlek vetkezet» ___ l ermészef védelem Szendrön tartotta legutóbbi megbeszélését a Borsod megyei Természetvédelmi Egyesölet vezetősége Az egyesület, nrwnt korábban hírül adtak, eisö- |" ként alakult meg az országban. Dobog Béla i&kotaagaz- gatö tájegységi titkár as értekezlet házigazdájaként színes előadásban ismertette a Bódva-volgy számtalan szépségét; azokat az ér-. telteket, amelyek az elmúlt századok során halmozódtak fel megyénknek ezen a hegy es-völ gyes vidékér,. A diavetítéssel gazdagított előadás ékesen bizangrrtotta. hogy a szükebb hazájukat? szerető emberek értő módonjS közelítik a történeti-építé-j* szeli múlt és a szép vidéki természeti adottságainak! összefonódását, egymásra-! épülését és szükségét érzifc| annak, hogy a még jő rész-! ben érintetlen természeti! értékek megmaradjanak. A? továbbiakban Gavallér lat-« vén, az OKTH Észak-ma-! gyarországi Felügyelőségé-1 rtek igazgatója a térség or-3 szagos jelentőségű terme-s szett értékeiről tartott is-jj mertetést, majd a jelente-!' vők több természefcvértelmiB eé*é pályázat kiírását. bafcá-f sózták ei. szűz menetlevelet. — Pecsétellelgesse Le, meg ami kell. Szomuaion jó lesz? — Micsoda? '— kérdezte Géza. — Két nap alatt csak össze tud pakolni, nem? — Hát... — Hozzak embert? — Sanyi bácsi legyintett. — A pénzt ráér fizetéskor befizetni a pénztárba. Nincsenek problémák. ' Szombat délután bebőgött egy csillogó hattonnás a volt. laktanya udvarára. Halmosék! Halmosék! — ordította Sanyi bácsi, amíg Géza elő nem jött. Hatvan szempár tekintetéből kísérve, terelgette vendégét a szobájába. Sanyi bácsi szétnézett : — Hát innen már elköltöztek, vagy mi az isten? Egy ágy, szekrény, dohányzóasztal, szék. A sarokban ruhakűpac, néhány edény, papírok. Sanyi bácsi ledobta magát az egyetlen székre. — Na. hogs» is «®? — kérdezte. Géza leült az ágy szélére. Hallgatott. — Hát hová költözik? — próbálkozott Sanyi bácsi. Géza összeszedte magát. — Harminc éve élek itt — mondta. — Másik ilyen szdbát . ' hol kapnék hatszázért? Ötször hatos. Csak hát. hanninc éve. Harminc — és bólogatott magának. — Van itt valami innivaló? — kérdezte Sanyi bácsi. — Kávé, tea? Esetleg rum? — Esetleg. Géza kiment, aztán vfeov szajött, kivitte a szennyes tányért meg két poharat. A ring csobogott, Sanyi bácsi lehajolt a papírokhoz. Szép, szálas, ferde kézírással egy feljelentést olvasott, meg egy kérvényt a közös W. C. megjavítása tárgyában. — Én vagyok itt az intelligencia — mondta Géza, amikor behozta a poharakat. — Mindenkinek én intézek mindent, már így papíron. Szeretnek is. Aztán megkérdezte: — Valami rágcsálnivalót? — Igen — mondta Sanyi bácsi, és visszaült, — Almát, kekszet, cukorkát, ami van. Géza behozott egy szál kolbászt, kenyeret, teasüteményt, később a teával a rumot. Sanyi bácsin átvillant a gyanú. — Nem buzi maga? Géza szerényen elmosolyodott. — Ugyan kérem . . . Bár igaz, kevéssé érdeklődöm ... — Kevéssé — bólintott két falat között, a sofőr. Miután mindent megevett, megivott egy liter teát egy deci rummal. — Tudja, nekem is kéne egy intelligencia, mert a telekszomszédom galambjai folyton leszarják a teraszomat. — A birtokjogban nem vagyok; járatos, bár . .. Sanyi bácsi a fogát piszkálta: — Nem, azt hisaeny mégis inkább beverem a pofáját. Ezután elbeszélgettek a birtokjog érvényesítésének sokrétűségéről meg egyebekről is, amíg be nem alkonyul*. Akkor azt mondta Sanyi bácsi; — Jöjjön. rthTssent, sí»» te költözött volna. Budán kapta ed őket á KPM-eöenór, és sehogy sem értette meg a költözést. A hattonnás gépjármű minden rakománya egy rossz seprű meg egy aktatáska* ráadásul Sanyi bácsi a vita hevében véletlenül leszar- jankózta őt. Később Géz® annyira be-' rúgott, hogy még hétfőn is beteg volt. — Két ilyen profit próbálnak elkapni... — mondta a forgalmi gyakornok egy kis csoport közepén kedd reggel, és amikor meglátták őt, elhallgatott. — Jó reggelt. Géza bácsi — mondta valaki. Icuka forró kávéval várta. — Imádom a stílbútort. Géza értetlenül nézett rá. — Hogy maga milyen 41 rendes ember — folytatta a lány — odaadja a rózsadombi lakását az unokah ágának, maga meg egy albérletben szorong évekig. És azok a bútorok. ahogy hallom. „ — De hát... — Tudom, amit tudok — folytatta Icuka —, nálunk semmi nem maradhat, titokban ... — és a melle egy pillanatra hozzáért a férfi vállához. Bár lehet, hagy csak Géza érezte így. r . v; városgondok-í A megyei levéltár kiadásában megjelent formás üdezöld füzet a szerencsétlennek tartott 13. számot viseli. Tartalma Miskolc város vezetésének közel két évszázad során 1573—1755 között alkotott, szokásjogon alapuló, közösség által elfogadott, írásban rögzített szabályrendeleteket tartalmazza Miskolci Statútumok címen. Tárgymutatóját lapozgatva sok mindent tudhatunk meg az előttünk itt lakók gondjairól, életéről. Érdekes néhány most is aktuálisnak tartott helyhatósági rendelet rövid tartalmi kivonatát böngészni, például a vizsgált időben hogy festett a városkép tisztaság, rend tekintetében. ' 1715-ben kiadott egyik statútum megállapítja, hogy a város utcáit és a Szinvát szeméttárolásra használják, így az utcák, járhatatlanok, a víz pedig — a malmoknak is nagy kárára — használhatatlan. A szemetel őket ezért a bíró személyváloga- tás nélkül 12 magyar forintig megbüntetheti. Az utcáknak és a Szinva medrének tisztításáról rendelkezik a magistrátus (tanács) 1731-ben, erre a célra fordítandó összeget minden lakosnak a kivetés szerint kellett fizetni. A kivetés nem fedezhette teljesen a tisztítás költségéi, mert a nyilvános piac évi jövedelmének egy negyedét is erre határozták felhasználni. (1736) Még ez évtől a nemesek és jobbágyok egyaránt minden ház után 20— 20 krajcárt fizettek az esőzések miatt tönkrement utcák javítására. Ha valaki nem akart fizetni, a bíró végrehajtást alkalmazhatott ellene. Sok gondot dkoerfcak teé Fosunknak a patakok áradása. Már 1740-ben az irt- ványföldek, rétek, és a pincék után járó adókból befolyó összeget a Lyukó-patak medrének és a Szinva árkának rendbetételére, az utcák javítására és a Pecén szekértőd építésére kívánták fordítani. A XVIII. század közepén a városnak vök; néhány felügyelője (inspectoral, akik mint esküt tett városi tisztviselők eleinte a város szántóföldjeinek megműveléséről gondoskodtak, s mikor a város ilyen gaszd álkodását 1736-ban megszüntették, feladatuk a város bevételeinek biztosítása korcsmák, szőlők vigyázass, piaci jövedelmek kezelése, behajtása lett. Idővel ezekre a felügyelőkre hárult a Szinva-hidak és az utcák javíttatása. (1741.) E célra 1742-ben minden házkémény után 20. minden pin ce után 17 krajcárt fizettek. A rendelkezést 1748- ban úgy módosították, hogy1 akik a városban telket bír nalc, azoknak arányosan kellett hozzájárulást fizetni az utcák javítására és ka viccsal való felt öltésére. Akiknek szekerük nem volt 6 napszámost állítottak munkába az év során. A közmunkát tizedek szerint végezték. Mik voltak a tizedek? Még 1724-ben, majd 1742-ben a várost tizedekre osztották. Minden tizedterületre város által kijelölt tizedes felügyelt. Kötelességük volt strázsák állítása. A strázsák ellenőrizték, hogy a lakosság tárolt-e éjszakára oltó vizet és 9 órai harangozás után az utcán lámpával jár-e. A tizedeseknek a sta tutum szerint „jó kémén? embereknek” kellett lenni akik az útjavítás munkáját szervezték. A szakszerű útépítést hozzáértő mesteremberek végezték, akikre a bíró maga felügyelt, —Akik nem engedelmeskedtek a rendelkezéseknek, bünteté sül kétszer kellett kiállítani a rájuk eső szekereket, a napszámosokat. (T749.) Két és fél évszázad múl tán, nagyra nőtt városunk ma is igényelné a szemete- lők szigorú megbüntetését, a járdák, úttestek karban- es tisztántartását, jó kemény tizedesek vigyázó, fegyelmező működését, a javítási munkák szakszerű elvégzésének szigorúbb elienőrae- sét. Egyed® a város vezetésének törekvése a célok megvalósítására sem a múltban, sem a jelenben nem elég. Szükségeltetik s lakosság minden korosztályának, régi és új lakosa--; nak, de még a várost csupán munkahelynek tekin- töknek is gondos, figyelmes : magatartása, hogy ne csakg jelszóban jusson kifejezés-’ re a törekvés Miskolc tisztaságára, hanem eredményben megmutalkoaó tettek-' ben is. . Bte. Miklós Zemplén •I Az igazat megvallva, én magam nem vettem észre. Csak akkor figyeltem fel rá, amikor a presszóban az ízléses kis fásakból a cukrot a kávéba rázogatva, valaki megjegyezte: Ni. Zemplén van rányomtatva. Erre nézegetni kezdtük, s fölötte ez állt: Szerencsi Cukorgyár. Ebben még nem lett volna semmi különlegesség. Végtere az természetes, hogy egy gyár a saját készítményén reklámozza magát, A tasak közepén azonban nagybetűkkel ez állt: Zemplén. Aztán amikor megfordítottuk. még kellemesebb meglepetés ért bennünket. Ahány tssakot néztünk, annyiféle színes rajzot láttunk. Az egyiken Tokaj látképe karós szőlőtábláfekal. A többin . a szerencsi, sárospataki, regéci vár s a széphalmi Kazinezy-emlék- csarnok. Méghozzá nem a reklámokon szokásos elnagyolt ábrák, hanem finom művű, kis grafikai alkotások. amelyek megyénk szép táját, a természeti Nszépsé- gekben, történelmi emlékekben gazdag Zemplént propagálják. Annál inkább elismerésre méltó a népszerűsítésnek ez a formája, mert Zemplén értékei még nem elég gé ismertek nemcsak hazánk távoli vidékei« ha nem megyénk közén részeiben sem. A Szerencsi Cukorgyár presszócukros kis Vasak) ai viszont mindenhová eljutnak, így or-; szágos hírverést „fejtenek ki” Zemplén s megyénk érdekében. Méghozzá nem harsányan, nem reklámízű- en, hanem okosan, kellemesen. Dicséret érte a kitűnő ötletet megvalósító Szerencsi Cukorgyárnak.
