Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-12 / 214. szám
1982. szeptember 12., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 fen porttá karé kossá g és áruellátás Behozzuk vagy ne hozzuk be? Nem tudom, más hogy van vele, de számomra igen emlékezetes maradt az az egyszerű grafikon, amelyet a televízióban, a Hírháttér legutóbbi adásában láttám. Mindössze két vonalból állt; az egyik vonal a nemzeti jövedelem, a másik a belső felhasználás emelkedését mutatta. A két vonal közötti távolságból kitűnt: sok éve, következetesen többet fogyasztunk, mint amennyit megtermelünk. A műsor erről, az egyensúlyhiány okairól, következményeiről, a gazdaságirányítás teendőiről szólt. A riporter többször is feltette a kamera előtt ülő gazdasági vezetőknek azt a kérdést, amely külföldi adósságaink, fizetési nehézségeink hallatán a nézőben is felmerült: ha mérsékelni kell az importot, akkor mit fog ebből érezni a fogyasztó? Mit nem talál majd meg a megszokott külföldi termékek közül a jövőben az üzletekben? Erre a kérdésre a műsorban viszonylag megnyugtató választ kaptunk. Körülbelül így hangzott: lehet, hogy nem lesz majd az üzletekben mondjuk Chanel kölni. A néző itt bizonyára fel- lélegzett. Hiszen az egyéb válaszok, fények arról győzték meg, hogy külföldi adósságaink tovább nem növelhetők, és a nemzeti jövedelem termelésének színvonalát meghaladó fogyasztás a jövőben nem tartható fenn. Amiből az következnék, hogy az import fogyasztási cikkek közül nem csupán olyanokról kell lemondanunk, mint amilyen a francia pai'főm. Ha viszont: mégis fennmaradhat az árukínálatnak az a mai gazdagsága, amelyet nem kis mértékben éppen a külföldi áruk tesznek változatossá, akkor hogyan kerülhet mégis egyensúlyba a termelés és a fogyasztás? A fogyasztás mérséklésének drasztikus és vulgáris módja lenne az árukínálat elszürkítése, netán mennyiségi szűkítése. A kedvező vásárlási lehetőségek fenntartása viszont még akkor is jobb hangulatot, közérzetet kelt a lakosságban, ha az emelkedő árak folytán nem tudja mindenki bármikor, bármelyik fogyasztási cikket megvásárolni. AMIT NEM GYÁRTUNK Ami pedig az importot illeti : az áruellátás ma is a hazai ipar termékeire épül. Az üzletekben kapható áruk több mint nyolcvan százalékát a magyar ipar állítja elő. Igaz, az import részaránya így is nagyobb nálunk, mint a többi szocialista országban, ami elsősorban gazdaságunk nyitott jellegével magyarázható. Behozatalunk javát olyan cikkek alkotják, amilyeneket — részben a KGST-ben kialakított munkamegosztás révén — mi nem gyártunk; gondoljunk például az autóra, a fényképezőgépre, vagy a különféle órákra. Nyilvánvaló, hogy ezeket a termékeket a jövőben is külföldről kell megvásárolnunk. AMIT KICSERÉLÜNK Ugyanakkor egy sereg olyan külföldi ruhaneművel, iparcikkel is találkozunk az áruházakban. amelyekhez hasonlót a magyar gyárak is előállítanak, sőt, exportálnak. Gyártunk és más országoknak eladunk egyebek között cipőt, konfekciót, konzervet, bútort, hűtőgépet, híradástechnikai terméket — és azonos ren del tetés űeket egyidejűleg importálunk is. Éppen ennek az árucserének köszönhető, hogy a magyar vásárló többféle áru közül választhat, mintha a boltok csupán azt. forgalmaznák, amit a hazai ipar termel. Másrészről a magyar ómk exportja teremt lehetőséget, gazdasági alapot a fogyasztási cikkek importjához. A behozatal színvonalánál?) fenntartása mégsem egyszerű. Jelenleg a külföldi fogyasztási cikkek mintegy kétharmadát a baráti országoktól vásároljuk. Szállítási készségük — elsősorban saját belső ellátási gondjaik miatt — nem mutat növekvő tendenciát. Sőt, az államközi egyezményeken alapuló, úgynevezett klíringforga- lomban kevesebb fogyasztási cikket kapunk, mint korábban. Ezt azonban sikerül ellensúlyozni a választékcsere- megállapodúsokkal és a kis- határmenti árucserékkel. Vagyis az országok belkereskedelmi szervei — olykor vállalatai — mind nagyobb mértékben cserélik ki egymással nélkülözhető áruikat Talán az ennél biztonságosabb klíringforgalom csökkenésének megállítására is ki lehet dolgozni megfelelő módszereket. AMIÉRT DOLLÁRRAL FIZETÜNK És mi lesz a sorsa azoknak a fogyasztási cikkeknek, amelyeket a dollár elszámolású országokból importálunk? Csökkenthető-e fizetési nehézségeink miatt például az olyan élvezeti cikkek behozatala, amilyen a kávé, a narancs vagy a csokoládé? Csak olyan mértékben, amilyenben a vásárlói kereslet is csökken irántuk. Ezt a keresletcsökkenést célozta az említett termékek fogyasztói árának emelése. Behozatalukról azonban nem mondunk le, hiszen, ha élvezeti cikkeknek nevezzük is ezeket, fogyasztásuk szokássá vált. Ezért megvásárlásuk lehetőségét, akárcsak egy sereg más, tőkés importból származó cikkét, fenn kell tartani. És nem csupán alakosság jó közérzetének megőrzése céljából. Bármilyen egyszerű módja is lenne tőkés fizetési mérlegünk orvoslásának a fogyasztási cikkek behozatalának megszüntetése — ez az út gazdasági okokból sem bizonyulna célravezetőnek. A műszakilag legkorszerűbb árukat többnyire a fejlett tőkés országoktól, tehát dollárért vásároljuk. Ám ezek az áruk nem csupán a fogyasztást, hanem sajátos módon a termelést is szolgálják. Azzal, hogy megjelennek a hazai üzletekben, késztetik, ösztönzik a hazai ipart hasonlóan magas színvonalú, fejlett, korszerű termékek előállítására. Ezt a tényt számos példa igazolja. De kívánatos a fogyasztási cikkek importjának fenntartása más okból is. Éppen a jelenlegi különösen nehéz gazdasági helyzetben az egyik legfontosabb feladat a tőkés export dinamikus fokozása, aminek egyik eszköze a szelektív iparpolitika. Vagyis mind több olyan terméket kell itthon előállítani, ami jó áron adható el a világpiacon, s ezzel egyidejűleg az eladhatatlan, vagy csak gazdaságtalanul előállítható termékek gyártását meg kell szüntetni. Az itthon tovább nem gyártható cikkeket is importtal lehet — és többnyire keil. — pótolni. AMIÉRT HATÉKONYABBAN DOLGOZUNK Nem szóltunk még a külföldi fogyasztási cikkek kínálatának egy további fontos szelepéről. Nevezetesen arról, hogy a különféle hasznos, a vásárló számára kívánatos áruk léte, megvásá- rolhatósága az, ami — a magasabb személyi jövedelem reményében — az embereket a jobb, a hatékonyabb munkára ösztönzi. Márpedig mindenekelőtt az ésszerűbb, a szervezettebb, a hatékonyabb termelés enyhítheti mindazokat a gazdasági gondokat, amelyekről manapság egyre többet hallunk, olvasunk, beszélünk. G. Zs. Űj szerelőcsarnok épül Jó ütemben halad a Kismotor és Gépgyár Mezőkövesdi Gyárában megvalósuló új forgácsolócsarnok építése. A 750 négyzetméter alapterületű csarnok beruházási költsége 7 millió forint. A munka befejezését a Mezőkövesdi lárási Épitöipari Szövetkezet november 7-re vállalta. A leendő csarnokban a jármüprogram megvalósításához szükséges alkatrészeket gyártanak majd. Fotó: Kovács Mátyás Vetés előtt Aki kérdez: A szikszói Béke Termelőszövetkezet határában, az úgynevezett Pincealja dűlőben, a csütörtöki zápor előtt még ilyen port vert a rendkívül száraz talajon vetőszántást végző erőgép. Varga András traktoros most már kissé könnyebb munkával is jobb minőségű magágyat tud készíteni. Fotó: Laczó József ez igazgató Mit, és miért kérdez az ELZETT Művek Sátoraljaújhelyi Gyárának igazgatója. Szilagyi László? Kézenfekvő a válasz: azért kérdez, mert az utóbbi időben öt is sokan megkérdezték — levélben és személyesen is. Mégpedig arról, hogy miért nem lehet kapni a boltokban azokból a szép zárakból, amelyet' az újhelyiek készítenek ? — Nos, ez számunkra is érthetetlen — mondja az igazgató. —: Nem tudjuk, miért nem rendel elegendő mennyiséget a kereskedelem, hiszen képesek vagyunk a hazai igények kielégítésére. Nemcsak külföldre, hanem a belföldi forgalomba is szívesen szállítanánk az elegáns, nagyon szép kivitelű véretekből. Eddig igyekeztünk segíteni azoknak a vásárlóknak, akik kérésükkel közvetlenül gyárunkhoz fordultak. A vállalat mintaboltjaiban, szerencsére kapható az általunk készített termékek többsége. Sok esetben pedig közvetlenül a gyárból küldtük el a vevőnek a kért zárat. Az elmondottak alapján egyértelmű, hogy kit, és miért kérdez az igazgató. Ezúttal az újhelyi gyár kollektívája szeretne választ kapni a kereskedelemtől arra, miért nem rendelnek tőlük kellő mennyiséget az igényelt termékekből. — dévaiéi — Ä kistermelők „kirakata”... __gazdag kirakat. Következésképp szemet, s még inkább szájat ingerlő. S ami legalább ilyen fontos (persze összefügg az előbbiekkel) : nélkülözhetetlen. Mind az egyén, mind a népgazdaság számára. Mert íme egy adat: tavaly a nem csekély mezőgazdasági árutermelés 32,8 százalékát a kiskertek, háztáji porták, házvégi istállók adták. Zöldségből, gyümölcsből, nyálból, mézből, tejből, sertéshúsból... Mindezeket persze tudtuk, tudjuk, e kicsinek nevezett, ugyanakkor mégis nagyot és sokat alkotó ágazat fontosságával általában tisztában vagyunk. Ennek ellenére szükségesek olyan újra és újra meggyőző, bátorító, az érdemességet kihangsúlyozó érvek, példák, mint például az az országos bemutató, kiállítás, amely pénteken nyílt meg Debrecenben. A mozgalommá terebélyesedett, szervezetileg szakcsoportokba, 'szövetkezetekbe tömörült kistermelés reprezentatív kiállítása — az ország 38 kiválasztott szakcsoportja, kertbarátköre mutatta be fejlődését, eredményeit, — újra igazolja agrárpolitikánk helyességét, a nagy- és kisüzemi termelés integrációjának rendkívüli termékenységét, e termelési szféra gazdasági, egészség- ügyi, emberi hasznait. Mert a gazdaságosság elsődlegességének hangsúlyozása mellett ez utóbbiról sem feledkezhetünk meg. Bizonyság rá a sok hatvan-, hetvenéves kertbarát harmincas frisse- sége, alkotókedve, valamint az a sok baráti hang, kézfogás, ölelés, amelyet e debreceni találkozó során is tapasztaltunk. Miskolciak, székesfehérváriak, jászberényiek barátként üdvözölték egymást, bizonyítva: szenvedélyük, nemes tevékenységük nem először hozza őket ösz- sze. S ezek az újralátással szerzett örömök, a kézfogások, ölelések melege még szebbé, gazdagabbá teszi ezt az amúgy is gazdag kirakatot. E kiállítás — a hol tartunk bemutatása mellett — a hogyan tovább útjait is egyengette. Például éppen azzal, hogy tovább erősítette a szakcsoportok között már kialakult kapcsolatokat, szálakat — a szép, baráti szavak mellett — tapasztalatok átadásával, fajok, fajták cseréjével. Például a megnyitó napján jó volt látni, hogyan cserél címet szaporítóanyag- küldés dolgában a miskolci rózsakertész a Zala megyei körtetermesztővel. Egyébként mi Borsod-Aba- új-Zemplén megyeiek jóleső érzéssel fedeztük fel ott Debrecenben, a kertbarátkörök és kistenyésztők Vili. országos kiállításán, hogy megyénk színeit, eredményeit két szakcsoport is reprezentálhatta az egész ország előtt. Az pedig külön örömünkre szolgált, hogy az Unió Áfész Pingyom virága Kerthasznosítási Csoportjártak és a Diósgyőri Vasas Kertbarát Klub tagjainak termékei felvették a versenyt az ország más részeiből érkezettek termékeivel. Mindez azt igazolja, hogy bár adottságaink a természeti tényezőket tekintve mostohábbak, szaktudással, szorgalommal e hátrány csökkenthető. Sőt... ha borsodi kertésztől kérnek tanácsot, hogyan kell a padlizsánt, a szelíd gesztenyét, vagy a fekete paprikát termeszteni, az mindennél nagyobb elismerés. Stefanov György, Pálinkás Ferenc, Csengeti Pál, Kocsis János, Széli Imre, Czigler Dávid, Vitai Mátyás, Gárdi Lajos. Váradi József, Iklódi István, Munkácsy Gyula, Varga, István, Magyar Gyula, Nagy Tibor, Kisabonyi Ernő, Dosz- poly László megérdemlik, hogy a nevüket felsoroljuk. A mj egyik tablónkon — mert miért ne mondjam így, miénk? —, van egy fénykép. Egy elhagyott bozótost örökített meg. Fölötte ez olvasható: Így és itt kezdődött... Igen, a sok ezer miskolci, barcikai, kövesd] stb. kert innen, a semmiből, az ősvadonból indult el ... ... s most — mintegy csodaként — ugyanott szőlő, barack, dió, paprika terem. Ennél csak a létrehozó, átalakító emberi szorgalom az, ami csodálatosabb. (hajdú) Felére csökken az épielafapozás költsége Űj épületalapozási technológiát dolgoztak ki a Délmagyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál. Lényege, hogy a cölöp formájú, tehát hengeres betonalap anyagát közvetlen emberi munka nélkül szivattyúval nyomja a mélybe anélkül, hogy a helyéről a földet előzetesen kiemelnék. A művelethez két jelenleg is használatos építőgépet alkalmaznak. Teljesen elmarad az emberi munka és az alapkészltés ideje jelentősen lecsökken. Egy nagyméretű lakóház síkalapozásához szükséges 1800 köbméter sóder helyett most 300 köbméter elegendő. Így az alapozási költség felére csaliként.
