Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
ÉSZAK-WAGYARORSZAG 4 ffJTTi’i’KFSiPÄ 1982. szeptember 11., szombat Hűm T* T * 1 t“ B 7Q^7n4 1r » f **s C2 r r' iy > r“t » y • '. jvI rs 1 ■. ; v £u v/1*>- ifi -L 7! Jt Ct t * £ > f ■ \ baiat erőből a mióta a divatban, öltözködésben, környezetkultúrában, irodalomban és életünk néhány egyéb területén felütötte fejét a nosztalgiahullám és helyenként már túlzásokat is produkált, divattá lett nosztalgiának bélyegezni minden olyan jelenséget, hangot, kezdeményezést, észrevételt, amely valamely újszerűnek mutatkozó ötletet, létesítményt, javaslatot egy korábbival összevetni merészel, amely azt igyekszik bizonygatni, hogy kár ezt, meg azt drága pénzen megcsinálni, kár bizonyos régit elvetni, mert az még igenis jó, még hasznos, kedvelik is. vagy éppen — horribile dictu — olyasmit javasol, hogy egy korábban elvetett gyakorlatot (amelyről bebizonyosodott, hogy kár volt elvetni), vagy intézményt (amely hiányzik, de nagyon), egy létesítményt (amelyet nagyon szerettek az emberek és nem lenne haszontalan napjainkban sem) teremtsünk újjá, vagy újítsunk lel, esetlég mentsünk meg a végpusztulástól, vagy ne engedjük mai jó állapotában elpusztítani. Megalapozatlan, vagy egyszerűen vitatható intézkedéseket bíráló észrevételek visszautasítására alkalmazott új jogalom: nosztalgia. Ezzel azt kívánja kifejezni — egyéb érvek híján a visszautasító —, hogy a bíráló nem gondolkozik reálisan, egyszerűen nosztalgiát érez a múlt iránt, nem kell berzenkedését komolyan venni. Különösen gyakori divat a nosztalgiát emlegetni, ha egy-egy oktalannak látszó — és gyakran nem csak annak látszó — „újítás” kapcsán valaki arra mer emlékezni, hogy az előző valami jobb volt. Nosztalgiának bélyegzik, ha a hangulatos kiskocsmákat kívánja vissza valaki, illetve az ottani, máshol el nem érhető ételízeket, a családi asztalokat, a jóízű beszélgetésekkel időt múlató társaságot. (Érdekes módon, nem tekintendő ez nosztalgiának, ha szerződéses, azaz magánkezelésű vendéglőben az ilyen megvalósul.) Nosztalgiának bélyegzik a házmesteri intézmény visszakívánását, azaz olyan ingatlan- kezelési alkalmazottat a bérházakha, aki kisebb javításokat is elvégez, mestere és nem fogadóórákat tartó, parancsnoki jellegű felügyelője a háznak, karbantartja az ingatlant és rendszeresen tisztítja is. Igaz, ez a múltból öröklődött kivánalom, de ma is indokolt, miért lenne hát nosztalgia, amikor hovatovább ez a stallum az esetek nagy hányadában csak a lakás fondorlatos megszerzésének egyik módozatává silányul, a házmesteri fogalomból csak a szolgálati lakás és a díjazás marad meg. Nosztalgiának minősül az a vevői „akadé-' koskodás”, ha a vásárló- meg meri kérni a boltban unatkozó lánykát, hogy ugyan vegye már le a polcról azt az összehajtott valamit, ne csak madártávlatból intsen rá, mondván: ezek vannak. Igen, a vevő joggal kívánja vissza ez esetben a kereskedelmi alkalmazott közreműködését, s nem a kapitalista kereskedelmi rendszert óhajt- ■ ja, ha elvárja a kiszolgálást, a jó tájékoztatást, mert annyit ő is tud, hogy a bolti alkalmazottak nem jelenléti dijat kapnak, hanem fizetést a vevők kiszolgálásáért, bármennyire korszerűtlenül is cseng ez a szó. A múltbeli jó átörökítésének vágyása meg nem elítélendő nosztalgia. Ha valaki sajnálja, hogy az egykori miskolci Rácz- cukrászda századfordulói csodás berendezését elkótyavetyélik az ország nyilvánossága előtt, itthon meg lélektelen típusbe- rendezéssel rakják tele a cukrászda egykori helyiségeit, meg más hasonló létesítményeket; ha a legendássá nőtt emlékű Roráriusz-cukrászda műemlék-berendezését is szeretnénk Miskolcon látni újra és kívánunk egy olyan cukrászdát, ahol beszélgetni is lehel, s nem kell söröző-ko- nyakozó részeg társaságok idétlenségeit elviselni, még nem Ferenc1 Józsefet kívánjuk vissza; és ha a szakterület felelősei ez ügyben, a kívánságokat visszautasítandó csak „egyes miskolciak nosztalgiaérze- lét" tudják emlegetni,- saját nem akarásukról, vagy éppen tenni nem Ludasukról állítanak ki újra, meg újra bizonyítványt. Tiszta, füstmentes várótermet óhajtunk a vasútnál, meg pontos, menetrendet tartó vonatokat, kulturált, rendszeresen takarított kocsikat. Nosztalgia, mondják rá sokfelé. Az elöiizetési díjért hordják lakáshoz az újságokat, ne a szemétládának használt postarekeszbe dobják be délelőtt, hangzik a kívánság," amit persze, ugyancsak nosztalgiának minősítenek. Miért nincs nyáron hideg málnaszörp sehol? Ugyan, kérem, ez nosztalgia! Másfél évtizeddel ezelőtt nosztalgia volt a szénbányák további fenntartása — a múlt héten, a bányásznapon meg nem győztek a szónokok arról beszélni, mennyire elhibázott volt az akkori intézkedés, és annak következményeit milyen nehéz most behozni. Miskolcon most beszédtéma a Weidlich- bolt megszűnése. Azé a Weidlich-bolté, amely több mint hetven éve a város egyik jellegzetessége, büszkesége — még tavaly is úgy hirdette a Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, mint „a város patinás boltját”, amit az idelátogatóknak fel kell keresniük! —, amely már a jelenlegi formáját megelőzően is létezett és nemzetközi kiállításokon nyert díjakat, mint most a kirakatában fotó is hirdette. A, boltot azért szüntetik meg, mert a megmagyarázhatatlanul elpusztított Lengyel-ház és a Roráriusz helyén végre — több, mint tizenkét, illetve tizennégy esztendő után! — elkészül egy oda nem illő építmény és benne egy jellegtelen típusáruda, amelyben élelmiszeráruház leend. Bizonyára kell egy ilyen is. De a jelenlegi Weidlich-bolt- ból miért kell húsboltot csinálni? Mkjfrt keil a szemben levő húsboltot oda áthelyezni? Miért kelj szemben az édességboltot bővíteni, amikor háromszáz méteren belül tizenegy édességbolt, illetve édességet is árusító élelmiszerbolt, további két húsbolt és egy húsáruház van. (Ennyire meg fog növekedni a húskínálat, hogy újabb nagy bolt kell neki?) Sokan szeretnék, ha az új élelmiszer-áruház mellett megmaradna jelenlegi helyén és jormájá- ban a WeidUch-bolt, esetleg szűkebb áru- választékkal, csemegeboltként. Ezt is nosztalgiának minősítik. Már elkészült a terv a bolt átépítésére mészárszékké, azon nem lehet változtatni, mondják- Vajon miért? Vajon mi olcsóbb? A Weidlich-bolt jelenlegi állapotában való megmaradása és csemegeboltként történő továbbéltetése, vagy hosszadalmas átalakítása, s a szemben lévő hús- és édességboltnak ugyancsak az átépítése? Közönségkívánalmaknak tennénk eleget, költséget takarítanánk meg így, legfeljebb nem lenne semmi egy nem eléggé indokolt elképzelésből, ami mellett legfőbb érv, hogy akik ellenzik, azok a nosztalgia rabjai. K osztalgia felkiáltással elutasítani minden, nem tetsző észrevételt olcsó és ideig-óráig talán tetszetős jogás. De tessék csak a Weidlich-bolt átépítési költségeire és várható hasznára gondolni. Meg arra. hogy tizenöt évvel ezelőtt nosztalgiának tartották a szénbányászatot is ... Benedek Miklós ü Zubogyi példa ill pry V L ^ O' nr C* Djnlomakiosztó ünnepséget, tartottak tegnap Miskolcon az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságán. Kerekes József igazgató beszédében felidézte a húszéves múltra visszatekintő szakosító tagozatos képzés fejlődését, eredményeit. Megyénkben, az országban elsők. között megalakult képzési rendszerben először 1366-ban végeztek hallgatók, azóta pedig több, mint 1450- en tettek államvizsgát a marxizmus—leninizmus három alaptárgyából. A káder- képzés és továbbképzés korszerűsítésének folyamatában a szakosító tagozat Vs megváltozott struktúrával tölti be funkcióját. A most végzett hallgatók még a régi IÁ oktatási rendszer utolsó évfolyamaként vehetik át bizonyítványukat.. Az. igazgató kérte, hogy az eddigi jó hagyományok .alapján a gyakorlati életben, a politikai munkában hasznosítsák itt megszerzett ismereteiket. Az ünnepség végén a szakosító tagozat 108 hallgatója vette át diplomáját. ez <r"i... dá-! h P;r lie L Ff p "ACAfT- ■■■ -"..-c' Jt Az udvaron levő téglák jelzik: még folytatják a munkát, után az udvar is olyan lesz, amilyennek lennie keli. Ha tavaly ilyenkor azt mondta volna valaki Zubo- gyon, hogy tavaszra óvoda lesz a községben, alighanem nagyot nevettek volna rajta. És lám-lám, idén tavasszal már a saját óvodába terelgették a mamák meg a nagymamák a kicsiket. A kezdeti 31 óvodásból sokan a legtermészetesebb módon köszöntötték Vineze Bamánét, az óvónőt, hiszen a ragályi óvodában ugyancsak az. ó keze alatt cseperedtek. Akiket meg korábban busszal vittek a szülők a városi, bar- cikai óvodába — a munkahelyükre — egykettőre megszokták, hogy a reggeleket nem kell álmosan buszon tölteni. A sosemvolt óvodások pedig gyorsan beilleszkedtek. A hótezázbatvan lelkes település óvodájának története — ahogy mondani szokták :— megér egy misét. Akarom mondani; a közreadást. Mert igaz, ami igaz, nem sokan lakják a falut, de a fiatalok közül sokan nem kívánkoznak el innen. Látható bizonyítéka, hogy építkeznek. Eszlári József, a Ragályi községi Közös Tanács elnöke számokkal is bizonyít; öt éve volt 32 telkük, abból tizenöt már gazdára talált. S az építkezők fiatalok. De más is van. Készíttettek egy felmérést; az ezredfordulóig hogyan alakul a gyereklétszám. A statisztika szerint negyven körül alakul. Erre pedig oda kell figyelni. No meg arra is, hogy bár az utóbbi időben kiegyenlítődtek az ellátási viszonyok a székhelyközség (Ragály) és a társközség (Zubogy) között, a helybelieket csak bántotta, hoav ..intézmény nélkül” maradtak. Mert a régi iskola két termének padlózatát bizony két esztendeié nem ta- podta gyerekek lába. Romlott az épület... Tavaly, szeptember 17-én a falugyűlésen Eszlári Józsefek a következő bejelentéssel „leoték meg" a lakosokat. Lenne mód, hogy óvoda legyen a faluban, l-logy a kicsiket ne kelljen hajnalok- hajnalán köllögetni! Csak hát arra nemigen számíthatnak, hogy a járás vagy a megye felépíti az óvodát. Náluknál nagyobb településre, több gyerekre sem futotta még eddig a megye pénzéből. De ott a két tanterem, s ha öszszefognának ... mert az ígéretet már bírják; ha megcsinálják az óvodát saját erőből, a fenntartás, a működés költségeit már vállalja a megye. És a falugyűlés igent mondott. Olyannyira igent, hogy ott, helyben, azonmód volt, aki (lakik itt iparos, szakember épp eleg!) nekiállt számolgatni, hogyan lehetne, mármint Olcsóbban, gazdaságosabban, gyorsabban... Dobi Bertalanná, vb-titkár: Tanácstagi körzetenként felmértük, ki, milyen munkát vállal. hozzájárul-e anyagiakkal is. Harmincötezer forintot fizettek be végül. És dolgoztak. Szinte éjjel-nappal. — A fiatalok? — Ök is. Meg az idősebbek is. Olyanok,, akiket személyükben már sehogysem érintett az óvoda, olyanok is. És volt. aki azt mondta: nekem többet ne küldjétek értesítést — merthogy a felajánlások alapján mindig irtunk, ekkor meg ekkor, ebben és ebben a munkában számítunk rá. — Ne küldjétek, mondta. Tudom a dolgom. Ha ráérek, mindig ott leszek. A vb-titkárnő szavait az elnök is „megtoldja” azzal, hogy az emberek átérezték: nagyon nagy a lét. Ha az . óvoda nem készül el, belátható időn belül sohasem készül el. A lehetőséget most kapták meg. És a lehetőséget egyszerűen nem lehetett kihagyni... ; Vége a délutáni pihenőnek. Ébredeznek a gyerekek. Az újonnan felvettekkel 35- en lesznek a csoportban. Vineze Barnáné, óvónő: — Néhányan meg nem jöttek be, az egészségügyi papírokat intézik. De idén az iskolának már nem kell is- kolaelőkészítöt iszerveznie. Az iskolakötelesek mind itt vannak. Hogy élnek-e az óvo. dával a szülök? Persze. Mindössze egyetlen gyereket bu- szoztatnak Kurityánba, de a mama pedagógus. Neki így jó. A berendezésen még van igazítani való. de olyan gyorsan történt minden, hogy a TANÉRT még nem tudott minden bútort leszállítani. Azért csinosodnak, igyekeznek esztétikus környezetet teremteni. s van saját tornatermük is, az egyik régi tanteremből az lett. A gyerekek, ha tehetnék, mindig a tornateremben tornáznának, olyan varázsa van a bordásfalnak. Úgyhogy néha engedni kell nekik, legalább egy kicsit, jó időben is ... Megérte? — kérdezem, leg- beliii érezve, kicsit felesleges a kérdés. — Nézze, ez egy jó közösség. Számukra egyáltalán nem közömbös, hogy megint van „intézménye” Zubogynak. Mondják példát? Amikor az óvodások megint rendeztek anyák napi ünnepséget, ami nem volt a faluban, amióta elmentek az iskolások, mint a méhkas rajzott a falu ... Az óvoda nemcsak a gyerekekért van — a faluért is. És ez nagy dolog. Alighanem ezt érezték át a vállalatok is. amelyek segítettek. Pénzzel. önköltségi áron adott anyaggal, a szocialista brigádok tagjainak kétkezi munkájával.. Nélkülük nem lennénk itt. Ezt meg is kell mondanunk. A bánya, a ku- rítyáni habselyemgyár, az ÁFOR. az áfész, erejéhez mérten segített. Dolgozóiknak Segítettek, akik innen járnak hozzájuk. De hadd mondjak el még valamit, aminek itt, helyben nagyon örültünk. Ragályi szakmunkás is vállalt munkát — ingyen és bérmentve. S ha •még kevés is az ilyen példa. azért a példa példa marad; a körzeti község is'kezdi érezni a társközség gondját... Csutorás Annamária Fotó: La ezó József Áh 4iTükröm, tükröm ... A mosdóban szívesen tartózkodnak a gyerekek t Bolgár, szlovák, lengyel nemzeti, hetek a MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZBAN és szaküzleteiben szeptember 9-től 23-ig A baráti országok számos fogyasztási cikkeit megvásárolhatja áruházunkban és szaküzleteinkben. Nagy választékban kaphatók többek között: — bébi- és csecsemőruházati cikkek — plédek, paplanok és frottírtörölközők — férfiingek, pólók, és téli fehérneműk — egyes konfekciótermékek, játékok — tornacipők, téli cipők és papucsok — csibe drót-, fémlapátok, zárak — tapéták és kerámiaáruk- zománcedények, üveg- és porcelánkészletek,- Balkán kerékpárok és egyéb háztartásfelszerelési cikkek — whiskys készlet (diszpoharokkal) — különböző cukorkák, édességek stb. Keresse fel áruházunkat és szaküzleteinket, ahol a nemzeti árukból széles választékkal várjuk kedves vásárlóinkat ÁFÉSZ, Mezőkövesd
