Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. szeptember 1., szerda Falun vagy városban? — Falun és városban Mi! a Matyó együttes A mezőkövesdi művelődési ház Matyó együttese ez évben ünnepli alakulásának 35. évfordulóját. Műsorukat a Mezőkövesdre látogató vendégeknek gyakran mutatják be. A képen Kis Jankó Bori háza előtt mutatja be műsorát az együttes. Fotó: Kovács M. Mindennapi együttélés Fegyelem és tűrőképesség — Jő szerencse, ments meg engem a lakótelepi élettől!... — Miért pont nekem kell falun élnem?!... Egyik is, másik is magán- „ fohászkodásaimból” való. Az első akkor iramlott át érzéseimen és gondolataimon, amikor a tokaji írótábor 1980-as, lakótelepi vitáját végighallgattam. A második kéthetes sincs még, mondhatnám friss fogamzású, a tokaji írótábor idei faluvitájának a „termése”. Tény, hogy mind a nagyvárosi lakótelepek adta élettérről, mind a falu mai helyzetéről enyhén szólva is borús kép rajzolódott meg az frótáborban. De hát, aki ismeri ennek a fórumnak a stílusát, nem csodálkozik. Nem azért találkoznak- évente az írók, a tudományok képviselői, a közéleti emberek, hogy szépeket mondjanak egymásnak; nem azért, hogy eredmény- vagy sikerlistával túllicitálják egymást, „...mert növeli, ki elfödi a bajt” — ismerjük a versüzenetet. Gond van elég, gondot csak a bajok sorolása nem jelentene sem a városi, sem a falusi ember számára. Olykor, találkozva egymással, meg is próbálják a „vetélkedést”. Bár tudja mindenki, ez esetben sincs semmi értelme egymás túllicitá- lásának. Mert végül is az ember legfontosabb tulajdonságai közé tartozik, hogy biztonságra, állandóságra törek- szik-vágyik. Nem végeztem semmiféle felmérést, de. tapasztalataimra hagyatkozva is meg merem kockáztatni: az annyiszor kárhoztatott városi lakótelepeken élőket meg a mostoha fejlesztéssorsú falvakban élőket megkérdezve, ugyanarra a válaszra találnánk: „maradunk”... * A maradás azonban nem azonosítható a belenyugvúsBontom a napi postát a szerkesztőségben. A borítékon a közművelődési intézmény bélyegzője. A kiemelt papírlapon a következő olvasható: Zene-zene-zene, dzsessz, rock, blues ..., majd „Látogassa a (ilyen, meg olyan, pontos cégjelzés) borozót. Borkülönlegességek, rövid- és üdítő italok, Miskolc __(pontos cím), z ene-zene-zene, dzsessz, rock, blues.” A közművelődési intézmény- hálózat és a vendéglátóipari hálózat kooperációja révén, íme, eljutottunk odáig, hogy egy nagy művelődési intézmény kocsmát reklámoz, s arra biztat, hogy egy megadott borozóba járjak borkülönlegességek, rövid-, és üdítő italok fogyasztására. Vagy mégsem ez a kizárólagos célja e papírnak? Megfordítom. S íme, a belső oldalon, tehát azon, amelyik később ütközik az olvasó szemébe, rock-hangversenyre hívják fel a figyelmet. Rock-hangversenybe, azaz művészeti eseményre, ami a közművelődési intézmény feladatai közé tartozik. Tudom, hogy a kooperációnak gazdasági okai vannak elsősorban. Olcsóbb a köz- művelődés propagandája, ha egy gazdálkodó szerv, adott sál. („Ha a vannal elégedettek vagyunk, nem ismerjük a leszt. Tehát az elégedetlenség a muszáj-hajtóerö” — Sarlós István szavai a tavalyi tokaji írótábor vitaindítójából.) * Magam is azok közé tartozom, akik (megyénkben több mint 70 ezren) naponta kénytelenek utazni lakóhelyükről a munkát adó más településre. Elsősorban a városokba. Tagadhatatlan, de pontosan máig föl nem mért az a hatás, amit ez a létforma magára az egyes em- berre-személyiségére, majd általuk az állandóan otthon, a falu egészének „arculatára” gyakorolt és gyakorol. A munka, a munkahely, a város sok szállal már „elköti” a bejáró vagy ingázó embert lakóhelyétől. Ezek a kényszerű és szükséges „kötődések” azzal is járnak, hogy otthon „meglazulnak” a falu életében való részvéte) kötelmei. Lazulnak — akkor, ha a falu közösségi é.etének jó hagyományait nem sikerült mához alkalmazkodónak átmenteni; ha hiányoznak a falu sorsába, alakulásába való beleszólás folyamatosan valóságos alkalmai-lehetősé- gei; ha a szellemi mozgatórugóként hivatalosan is „funkcionálni” hivatottak (a népképviseleti szerv — a tanács —, meg az értelmiségiek) belenyugszanak a kényelmesbe: „nehezen mozdíthatók ki otthonukból az emberek, munka után még esetben a vendéglő társul hozzá. De ez a papírlap mégis tudathasadásos valami! Egyik oldalán arra biztat, hogy -vegyek részt egy művelődési alkalmon, g másikon pedig arra, hogy látogassam ezt, meg azt a borozót és ott italozzak. Régóta gyanús, hogy a vendéglátóipar által a közművelődés segítésére szánt forintok nagyrészt abból származnak, hogy igen sokan a borozókba hordják a keresetüket, tehát éppen ellentétes életvitelt folytatnak, mint amit a szocialista közművelődés céloz. Ez a tudathasadásos röplap ezt a gyanút igazolja, s elgondolkodtat, vajon a reklámozott borozóban hány embernek kell magát a sárga földig leinni, hogy a haszonból támogatni lehessen a művelődési intézmény rendezvényét, illetve annak propagandáját. S azon is el kell töprengeni, hogy a szükség szülte vendéglátóipari-köz- művelődési kooperációnak nincs-e valahol határa, mert egyetlen papírlap két oldalán közművelődésre és alkoholfogyasztásra, rendszeres italozásra való felhívást hirdetni több, mint fából vaskarika. ' (bm) itthon is dolgoznak, aztán meg ott a tévé..." * Még mielőtt az írók sajátos lelki hevülettel elmondhatták volna az idei tokaji írótáborban, felelős közéleti vezetők mar megfogalmazták: „A településfejlesztés arányossága valóban csorbát szenvedett.” Ami azt jelenti, hogy az utóbbi egy-két évtizedben a falvak (falu, község) méltatlanul kevesebb támogatást kaptak a nemzeti jövedelem újraelosztásakor (arányaiban), mint a városok. Ehhez jött még az a közigazgatási „korszerűsítés”, ami összevonásokkal, körzetesítésekkel falvak sokaságát hagyta magára, nem papíron természetesen — hanem a mindennapokban. Mindenképpen helyénvalóan szükség volt az igény kimondására: „A tanácsok nagyobb anyagi Önállóságra való áttérését minél hamarabb meg kell kezdeni. Ez a lakóhelyi közösségek fellendülését fogja eredményezni.” * A két évvel ezelőtti, lakótelepi vitában gyakorta hangzott el a „szűkösségérzet” fogalma. Egy kitűnő miskolci építész mondta ezzel kapcsolatban: „A lakótelepeken nem a tér kicsi — hanem az ég. Mert magasak a házak.” A falvakban máig is „nagy az ég”, amerre a szem ellát „természetest” lát és talál. Világos azonban, hogy segítséget várni az „égtől” — mindhiábavaló. A falun élő emberek éppúgy kiveszik részüket társadalomépítő munkánkból, mint a váropiak. Joggal várhatják méltányos „elismerésüket”. Nem a városok ellenére — azokkal együtt. Mert nem az a nagy kérdés, hogy falun kell-e élni vagy • városban ? Hanem az: hogyan lehet értelmesebben élni ott, ahol az embernek az otthona van?! A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár a helytörténet kutatóinak megsegítésére 1971-ben Borsodi Levéltári Füzetek címmel sorozatot indított. Ez most érkezett el tizenharmadik kötetéhez, s az új szám megváltozott külsővel, szerényebb formában jelentkezett. Címe is Borsodi Levéltári Füzetekről Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltári Füzetekre változott. A sorozat célja a megyei levéltár anyagát ismertető leltárak, repertóriumok, mutatók közreadása. A most megjelent tizenharmadik kötet Tóth Péter munkája, címe: Miskolci statútumok 1573—1755. Bevezetőben a füzet összeállítója a statútumok lényegét magyarázza, valamint azt, hogy összeállításában milyen forrásokból, milyen meggondolásokkal merített. A statútum lényegében a mai helyhatósági jogszabályoknak felel meg és megalkotásuk idejéből, a bennük foglalt rendelkezésekből mindenkor következtetni lehet az adott helység, közigazgatási terület állapotaira, ötszáz fiatal — már tekintélyes tömeg a kollégiumban. A miskolci Petőfi Sándor Fiúkollégiumban pedig még valamivel többen is élnek. És egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan élnek együtt, egymás mellett! Többek között erről beszélgettünk a tanév eleji kollégiumi közgyűlés után Dudás Józseffel, a fiúkollégium igazgatójával és Mészáros Sándorral, a kollégiumi diáktanács titkárával. És hát a dolgok természetéből adódóan erről beszélt a kollégistáknak az igazgató is. Arról, hogy egyfajta rend megköveteltetik. De a rend nem önmagáért való, hanem az embereket, a kollégistákat kell szolgálnia. De együtt, egymás mellett élni, létezni csak úgy lehet, ha tekintettel vagyunk (tekintettel vannak) egymásra. A kollégium máskülönben igyekszik lakályossá tenni önmagát. Otthonosabbá válni; függönyökkel, a lépcsőház rideg falára felfüggesztett poszterekkel, amelyeket különben szülői segédlettel kasíroztak fel. Dudás József azt mondta; sokat kaptak a szülőktől, noha arra vigyáznak; amiben maguk is lépni tudnak, amit maguk is meg tudnak csinálni, ahhoz nem kell szülői segítséget kérni. Igaz, az énülő sportudvarhoz kell a szülők munkáskeze is, de töbrendjére, társadalmi-gazdasági viszonyaira, ezért maguk ezek a statútumok is helytörténeti-kortörténeti jelentőségűek, számos adalékkal szolgálnak egy-egy időszak megismeréséhez. Tóth Péter összeállításában összesen 223 ilyen statútumot ismerhetünk meg, amelyek az akkori miskolci élet különböző területeiről adnak színes képet. Például a legelső, 1573-ból való statútum a korcsoly ásókról azt szabályozza, hogy a bort vásárló vidéki ember miként tartozik igénybe venni a korcsolyások szolgálatait, ha pedig azok nem akarnak menni, a bíró tudtával maga is felrak-* hatja a hordókat, de a kor- csolyásoknak járó bér felét ebben az esetben is köteles kifizetni a tanácsnak. A vásárokon való húsárulásról; a verekedőkre kiróható bírságokról; a verekedők perbefogásáról. az egyházi bor jövedelméről : a nemesek törvény elé idézéséről; a pásztorok félfogadásáról; az árusok és kereskedők vámjáról; a tandíjakról; a piaci kereskedésbet jelent, ha a gyerekek dolgában sikerül szót váltaniuk. A párbeszéd sokféle lehet — most például az ötnapos tanítás és a hét vége ügyében leveleztek. A kérdésükre — bár még mindig érkeznek a válaszok — úgy tűnik a szülők vették a válasz fáradságát. Igen, szeretnék, ha a szombat-vasárnapot mindig' otthon töltené a gyerek. Sőt, már pénteken várnák haza. Nyilvánvaló, hogy a pénteki hazautazás nem lehet tömeges; a hétfői órákra fel kell készülniük a gyerekeknek. De esetenként, egyéni elbírálásban, jutalomként sor kerülhet rá, ha messzi van az otthon, s ha a tanulmányi eredménnyel sincs baj. Persze, nemcsak korábban kéredzked hetnek el... Készülni kell arra is, hogy esetleg bent maradnak néhányan a kollégiumban. Mert dolguk van, elfoglaltságuk, vagy a megnövekedő utazási költséget nem vállalják minden hétvégén. Étkezésükről, programjukról, a felügyeletről gondoskodni kell. Egyelőre úgy tervezik; hétvégi ügyeletet három pedagógus adna. De a tanári gárda minden tagjának felelőssége, hogy ötletekkel segítse a munkájukat. Ez különben nem ördön- gös feladat, no és szerencséjük is van az igazgató szeréi; a tisztségviselők megsértéséről, és nehéz lenne felsorolni, még mi mindenről találunk nagyon érdekes rendelkezéseket, statútumokat a kötetben érintett, nem egészen két évszázad miskolci életének szabályozásáról. Összegészében nagvon sok érdekes adalékkal gazdagodik, aki Miskolc történetét különböző más forrásokból ismerte is, mert ezek a statútumok általában olyan kisebb-na- gyobb, de mindenképpen részletekbe menő rendelkezéseket tartalmaznak, amelyekre a helytörténeti krónikákban ritkán jut lehetőség. A kötet függelékében számos stalutum teljes szövege is megtalálható. A Levéltári Füzetek tizenharmadik kötete elsősorban a kutatókhoz szól, de nem érdektelen annak számára sem. aki egyszerűen kíváncsi szőkébb pátriájának történetére, s erre vonatkozó korábbi ismereteit újabb adalékokkal, adatokkal bővíteni szeretné. (benedek) rint. Ahány nevelőtanár, any- nyi hobbi. És most már a sportudvar is besegít. — A legfontosabb — mondta az igazgató — a „nyílt beszéd”. Amibe az is beletartozik, hogy a ki-bejárásra a kaput használják. S mielőtt félreérthető lenne a kitéteL; a kaput akkor használják, ha egy-két perces, indokolt késésért nincs „megtorlás”. A fegyelem és a türelem édestestvérek. És mind a kettőt gyakorolni kell. Példát is mondtak. A fiúk nehezményezték a 6 órai ébresztést. Meg kellett értetni velük, a reggeli idővel nem spórolhatnak. És reggeli nélkül sem indulhat senki iskolába. De kompromisszumra így is volt mód; csak negyed hétkor ébresztenek, s fél hétig tanár nem lép a termekbe. De addigra rendbe kell tenni az ágyat... Alig akad visszaélő ... Nem könnyű itt dolgozni. De lehet. Azt például nagy előrelépésnek tekintik, hogy sikerült megoldani, ugyanazon iskola diákjai egy csoportot alkossanak. Ami az iskolához való alkalmazkodást is jobban segíti. És ez nem szólam. Tizenkét középfokú iskolából verbú válódnak a kollégisták, s ahány iskola, annyi szokás. Annyiféle elfoglaltság, igazodni való feladat. Így, hogy azonos érdeklődésűek vannak együtt, a nevelőtanárnak is könnyebb a dolga. Jobban tud kapcsolatot tartani, S ez a kapcsolat is egyre inkább kétoldalú. Nemcsak a nevelőtanár keresi az. iskolát, az osztályfőnököket, az iskolai pedagógusok is egyre gyakoribb vendégek a kollégiumban. A Zalka, a Bláthy és a Földes tanárait említik leginkább, de inkább csak azért, mert onnan több kollégistájuk van. Szembetűnőbbek a látogatások. A Petőfiben pedig ezt nagyon fontosnak tartják, nemcsak kipipálandó feladatnak. Mást tud a gyerekről az iskolában dolgozó pedagógus, s más körülmények között ismeri meg a ' nevelőtanár. Egymás munkáját segíthetik és persze a gyereket, ha kicserélik tapasztalataikat, megbeszélik a gondokat. Apropó. megismerés! A kollégiumban idén azt Is tervezik, hogy ők is mozdulnak a családi ház felé. Tervbe vettek családlátogatásokat... Vannak vidékek, ahonnan különösen sok „lakójuk” van — egy napra ki mennének, beszélni a szülőkkel. Ott. abban a környezetben, ahonnan a gyerekek jöttek. S bár kockázatos a vállalkozás, alighanem ezen is csak a gyerekek, a nevelés nyerhetne. Csutorás Annamária Ténagy József Miskolci statútumok 1573-1755 A MISKOLCI KERTÉSZETI VÁLLALAT a SZOMBATHELYI MTSZ-szel közős kedvezményes virágvásárt rendez a miskolci Centrum Aruház előtt. 10— 15-féIe növényből, 30—50%-os árengedménnyel. Időpont: szeptember 3-án 7—19 óráig, szeptember 4-én 7—12 óráig. Szeretettel várunk minden kedves vásárlót.
