Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
1982. szeptember 4., szombat ÉSZAK-MAGYARORS2AG 3 A XXXII. bányásznapon ünnepség 3 Borsi Az ünnepeltek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) hogy saját erőinket maximálisan mozgósítsuk céljaink eléréséhez. A Borsodi Szénbányák Vállalat dolgozói a nehéz helyzetekben is talpon tudtak maradni. Többször meg tudtak újulni, ha szervezésről. ha gazdálkodásról, ha technikai fejlesztésről volt szó. A kipróbált, a szakmához hű, a nehéz feladatok elvégzésére készen álló bányászokkal az új feladatokkal is meg tudunk küzdeni. Olyan műszaki, technikai alapokról indulhatunk, amelyek összehasonlíthatatlanul magasabbak minden korábbinál, és egyben alapjai a jövő fejlettebb bányászatának. A szénbázis, a borsodi medencében hosszú távra szólóan rendelkezésre áll. Ez lehetőséget nyújt a bányászat kiemelt fejlesztésén túl új szénterületek bekapcsolására is. Ennek fontosságát az is aláhúzza, hogy a medence regionálisan az ország legdinamikusabban fejlődő iparvidékéhez kapcsolódik, ahol az energiafelhasználás, s ebből következően az ipari szénhasznosítás lehetőségei messze meghaladják az országos átlagot. A fejlesztési programok készen vannak, s a tervek megvalósításához a meglevő eredményekre alapozva hasznosítani kell a tudomány, a technika vívmányait. A kivitelezéshez azonban a legfontosabb az alkotó ember, a tenni akarás, a szorgalmas munka. Az iparág, s ezen belül a Borsodi Szénbányák Vállalat hosszabb távú jövője kialakult. Az igény és a lehetőség egyensúlyának megtartásával, 'az el képzelések meg valós í tás á val ki kell használni azt a mozgásteret, amely a jelenlegi gazdasági körülmények között sem kicsi. Végezetül arról beszélt az igazgató, hogy a munka megítélésénél az alapszintű mérce az legyen, hogy ki menynyit lesz a vállalat legfontosabb gazdasági céljaiért. Továbbra- is szükség van a tizenhétezer dolgozót számláló kollektíva tisztes helytállására, mert vitathatatlan tény, hogy az elért eredményeknek a céltudatos munka az egyik záloga. Az ünnepi beszéd után dr. Havasi Béla, a megyei párt- bizottság titkára Borsod párt-, állami és társadalmi szerveinek nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit és rajtuk keresztül a borsodi bányászokat. Elismeréssel szólt a munkában tanúsított helytállásukról, azokról az erőfeszítésekről, amelyeket eddig tettek a jelenlegi gondok leküzdésére, a tervfeladatok maradéktalan teljesítésére. A megyei pártbizottság titkára a megye vezetése nevében gratulált Monos Jánosnak, a Borsodi Szénbányák Vállalat vezérigazgatójának a magas kitüntetéshez, megköszönve a borsodi szénbányászat. fejlesztése érdekében kifejtett, több évtizedes eredményes munkásságát Ezt követően Monos János vezérigazgató kért szót. Megköszönte a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek azt a segítséget, amelyet kapott munkájához, s amelynek nagy része volt abban, hogy a megye szénbányászata teljesíteni tudta a ráháruló, megnövekedett feladatokat. — Munkámat — mondotta — mindig is szolgálatnak tekintettem, s erről soha nem tudtam és nem akartam megfeledkezni. Tisztelettel megköszönöm a borsodi szénbányászoknak, hogy velük együtt élhettem és dolgozhattam. Az' ünnepség további ré- sz'hen Kiváló Bányász miniszteri kitüntetéseket adtak át. Kiváló Bányász miniszteri kitüntetést kapott: Lőrincz István vájár, Bükkaljai Bányaüzem; Túrái Ferenc harmadvezető vájár, Farkaslyu- ki Bányaüzem; Kovács László vájár, Mákvölgyi Bányaüzem; Vajzer János vájár, Miskolci Bányaüzem; Varga Imre vájár, Ormosi Bányaüzem; Tóth Miklós vájár, Putnoki Bányaüzem; Bányász János villanyszerelő, Szuhavölgyi Bányaüzem. A Borsodi Szénbányák Vállalatnál harmincán kaptak Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. A Bányászati Szolgálati Érdemérem különböző fokozataiban 1791-en részesültek, míg Kiváló Dolgozó kitüntetést 212- en kaptak. Hűségjutalomk&it a megyében sorra került ünnepségeken mintegy 180 millió forintot fizettek ki a borsodi bányászoknak. ifuoepség Maünyin Tegnap délután, a hagyományoknak megfelelően, a helyi művelődési házban került sor a rudabányai vasércbányászok bányásznapi ünnepségére. Ünnepi beszédet dr. Gagyi Pálffy András, az Országos Érc- és Ásványbányák vezérigazgatója tartott. Méltatta a rudabányai bányász- kollektíva erőfeszítéseit, melynek eredményeként a vállalat hat művének szocialista munkaversenyében az első félévi eredmények alapján a második helyen végeztéit. A szigorúbb gazdálkodási körülmények ellenére hosszú évek óta a mű várhatóan nyereséges lesz. A vezérigazgató és Bics István, a mű igazgatója kitüntetéseket adott át. A Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt dr. Balta László, a mű főmérnöke és Kömöczi István esztergályos vehette át. Varga K. András vájár a Kiváló Bár nyász kitüntetést kapta meg. A Bányászati Szolgálati Érdemérem arany, ezüst és bronz fokozatát 61 dolgozó érdemelte ki. Hűségjutalomként ösz- szesen 7 365 000 forintot fizettek ki. Mohos János iüiileüse A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Mottos Jánosnak, a Borsodi Szénbányák Vállalat, vezérigazgatójának több évti- des, eredményes tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A ki- • tüntetést pénteken a Parlamentben Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Rabi Béla ipari államtitkár és Grósz Károly, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Szeptember gyümölcshozó Így tartja a gyermekmondóka és vafli lósan. Most érik többek között a szőlő, körte, alma, s nem utolsósorban' a szilva. Ez utóbbiból a Mezőkövesd és Vidéke Áfész bogácsi felvásárló telepén meggyőződhetünk. Hozzák az emberek hátyik- ban, kosarakban, kerékpáron, kerti traktoron az eladni való besztercei, vagy ahogyan itt nevezik. Berci szilvát. Pedig — mint azt Balázs Viktorné telepvezetőtől megtudtuk — ellentétben más vidékekkel, a szilvatermés csupán gyenge közepes a községben, s nem közelíti meg a korábbi esztendők rekordjait. Ennek oka az, hogy az úgynevezett Kenderföldeket, amelyek sok fás szilvások voltak, időközben házhelyeknek osztották ki, így csökkent a faluban a szilvafák száma. Ezenkívül a szárazság is negatív szerepet játszott, hiszen a meglevő fákról is szinte lesült a termés. Ami persze megmaradt. beérett, azt hozzák. Augusztus 23-a óta — akkor kezdték a felvásárlást — eddig két vagon mennyiség érkezett a házi kertekből, szórványgyümölcsösökből, szőlők alól. szóval onnan, ahol még van szilvafa, s főleg, ahol termett. Az átvételi ár kilónként 3 forint, a szakcsoporti tagoknak X. osztályú gyümölcsnél valamivel több, 3.50. A felvásárolt szilváért mindennap jönnek az értékesítő partnerek. Elsősorban maga az áfész, de a Zöldért és a konzervgyárak is keresik az e tájon termett besztercei kék szilvát. (ha—fi) Ez a szállítmány kerti traktorhoz kapcsolt utánfutón érkezett hogy a nagyon is nehéz körülmények között új utakat járva és rugalmas magatartást tanúsítva, a magunk mögött hagyott, igen nehéz fél évben dicséretre méltó eredményeket értek el például a Diósgyőri Gépgyárban, a December 4. Drótművekben vagy a Tiszai Vegyi Kombinátban. A mezőgazdasági üzemek közül, immár hosszú ideje, kiemelkedő eredményeket vallhatnak magukénak a bekecsi Hegyalja vagy a hernádné- meti Hernádvölgye Termelőszövetkezetben — hogy csak néhány példát említsek a követésre méltók közül. V égül talán még annyit, hogy az a lépésváltás, ami a divatos szóhasználatból szellemiségében gazdag és cselekvési vonulatát illetően példamutató, egyre inkább megkapja az emberi fogékonyságot. Talán azért van ez így, mert segíti gazdasági életünk célkitűzéseinek megvalósítását, a lehetőség keretein belül a mind jobb módszerekkel. Hozzájárul ahhoz, hogy a tegnapitól sokkal, de sokkal nehezebb körülmények között is helyt- álljunk abban a bizonyos nagy versengésben, amely elől egyszerűen nem lehet kitérni. És ezt lehet árnyalati megfogalmazásokkal vitatni, netán rossz berögződéssel lassítani, de tagadni, vagy megállítani nincs lehetőség. Ezért szoktuk mondani, hogy a lépésváltás kényszere nemcsak lehetőség, hanem felelősség is. Paulovits Ágoston ___________L_________________________ A mezőgazdasági ágazat az idei exportkötelezettségeit teljesíteni tudja, az év közben hozott mérlegjavító intézkedések eredményeként az eredetileg tervezett mennyiségen felül további árualapokat termelnek meg az üzemek, vállalatok — jelentette be Pa- pócsi László mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes pénteken, a MÉM- ben, a mezőgazdasági termékek exportjában és az őszi munkákban érdekelt vállalatok számára tartott munka- értekezleten. A miniszterhelyettes elmondta, hogy a külpiacon d mezőgazdasági termékek eladási feltételei megnehezültek. Az értékesítési árak az elmúlt évihez képest csökkentek, emiatt az ex port tér vet az árualapok fokozásával, a kivitel mény- nyiségének növelésével lehet teljesíteni. Ehhez azonban az őszi nagy munkáknál is a termelő, a feldolgozó és a külkereskedelmi vállalatok összehangolt, magas szervezettségű munkájára van szükség. Kiemelten fontos feladat a szállítások koordinálása. hogy a földekről lekerülő termés minél kisebb veszteséggel, mielőbb a feldolgozóüzemekbe, exportra, illetve a hazai piacra kerüljön. Éppen ennek biztosítására országszerte megkezdődtek a vasúti tárcaközi, valamint a közúti mezőgazdasági szállítási operatív bizottsági ülések, amelyeken a szállítások ütemének részleteiben állapodnak meg. A feldolgozó vállalatok a minőségi előírások fokozott betartására kell hogy törekedjenek az export sikeres teljesítése érdekében. A külkereskedelmi vállalatok a piaci munka további javításával. a szállítási határidő pontos betartásával kell hogy eleget tegyenek- kötelezettségüknek — mondotta a miniszterhelyettes. Az értekezleten szó volt a jövő évi árualapok megteremtésének előkészületeiről is. Az időben és körültekintő gondossággal elvégzett őszi talajelőkészítő munkák, vetések fontos feltételei a mezőgazdaságra váró 1983. évi feladatok sikeres teljesítésének, az export fokozásának, s a jó színvonalú hazai ellátásnak. R ákényszerültünk arra, hogy lépésváltás alatt manapság nem annyira a gyalogjárás mechanizmusát értjük, sokkal inkább a megszokásaink újragondolását követő magatartásformát. Ez a közhelyszerűen fényesre koptatott kifejezés olyan gazdaságpolitikai kategóriát takar, amely megfelelő értelmezést kapott vitáink, elhatározásaink és cselekedeteink eszköztórában. Nézőpontok és gondolatsorok ütközési pontja lett — indulatok hullámait kavarva a tegnap bevált langyos módszerek és a holnap követelte pezsdülő újszerűség mezsgyéjén. Szellemiségében és tetteiben kitapintható rugalmasságot, értelmes kockázatvállalást, netán törékenynek tűnő előretekintést feltételez. Következésképpen a legtöbb lépésváltás — történjék mások által kigondolt kényszerűségből, vagy a legbensőbb énünk parancsára — valós vagy vélt konfliktusok vonulatát jelenti a volt és a lesz között. Wolfgang Eschker írta hajdan, hogy „egy hatalom .van, amely minden forradalomnak ellenáll: a szokás hatalma". Való igaz, hogy nagy erő a megszokás, miként mindenfajta előítélet — de mégsem lehet annyira merev, hogy kizárja még a hajlandóságát is a rugalmasságnak. Ráadásul a régi megszokások világát a kényelmesség talaján sarjadó új szokások is bővítik — megkísérelve annak a sanda magatartásformának a bizonygatását, hogy a dolgok általában nélkülünk és tőlünk függetlenül is haladnak meghatározott célok felé. Mondom ezt azért is, mert talán soha annyi szó nem esett a mindennapi élet legkülönbözőbb szférájában a lépésváltás igényéről, megkockáztatom azt is, kényszeréről, mint napjainkban. Kimondva és kimondatlanul, ilyenfajta váltás igénye érződik ki a Központi Bizottság legutóbbi ülésének közleményéből gazdasági életünk számos területét illetően. Ahhoz ugyanis, hogy megfeleljünk a világgazdaság kihívásának — váltani kell szemléletben és cselekedetekben egyaránt. Szinte refrénszerűen mondogatjuk egymásnak, gyakrabban, mint önmagunknak, hogy ma már kevés a meny- nyiségi célkitűzések teljesítése, hiszen az élet nem csupán arra a prózai kérdésre vár választ, mennyi, — hanem arra is, mibe kerül. Miután mi hosszú éveken keresztül tonnákban és köbméterekben számoltunk — mert az igény azt parancsolta követelőén —, most át kell hangolódnunk olyanfajta magatartás- formára, amikor a mérleg másik serpenyőjébe a költségek kerülnek, és az tekinthető minimális programnak, ha a mennyiség oldalát erőteljesen egyensúlyban tartja a bekerülési hányad. Miközben valós gondjaink vannak a gazdaság számos területén, jó példák is sorjáznak-az oly sokat hangoztatott lépésváltásnak. Csakis ez lehet a magyarázat rá,
