Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

1982. szeptember t., szerda

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Siíózás gyors ütemben

Két silózókombájn takarítja be gyors ütemben a monoki határban a silókukoricát. Nemcsak nagy tömeget, de jó minőséget is ad ez a fontos takarmánynövény a Kossuth Tsz-ben. A jó munkaszervezés, a gyorsaság fontos előfeltétele a jó minőségű silóiakarmány készítésének. Fotó: L. J.

Érdekességek % világ üizipzlasiiió!

Uj feladatok élőit a bányagépjavítók

illözMH a szMnlésten

Nagy László brigádvezető: — Minőségi munkát követelnek tőlünk .

A MEZŐGAZDASÁG AZ ELEKTRONIKA potenciális alkalmazásának hatalmas területe. Olaszországban egy olyan elektronikus készüléket szerkesztettek, amely hatékonyabb harcot tesz lehetővé a szőlőket pusztító peronoszpórával szemben. A szőlőtermelő számára az jelenti a nagy problémát, hogy pontosan meghatározza a pe- ronoszpóra elleni védekezések számát és időpontját. Ezt segíti igen eredményesen a FIAT-művek egyik vállalatánál gyártott elektronikus berendezés. Pontos adatokat szolgáltat arra vonatkozóan, hogy mikor és milyen mennyiségben kell permetezni a rettegett gombabetegség ellen. Az Agrel 18 elnevezésű elektronikus rendszer matematikai, modell alapján észleli és dolgozza fel a mikrofclimatdkus adatokat. A táskarádió nagyságú készüléket speciális, a polip karjaira emlékeztető érzékelőkkel szerelték fel és a szőlő lombozata közé erősítik. Amikor peronoszpóra- fertőzés várható, a készülék képernyőjén számok tűnnek fel, és megkezdődik a számlálási művelet, amely olyan ütemű, mint a gombák lappangása. A képernyőn feltűnő számok százalékosan jelzik a fertőzési veszély pillanatának közeledtét. Amikor a képernyőn vibrálni kezdenek a számok, a szőlősgazda tudja: késedelem nélkül permeteznie kell a szőlőt.

fűtéssel 1'5—28 nappal korábbi betakarítást sikerült elérni, s zellernél 74, káposztánál közel 300, kelkáposztánál pedig 1700 százalékkal megnőttek a terméshozamok.

*

A BIOGÁZ HASZNOSÍTÁSÁT tűzték ki célul ‘az

osztrák mezőgazdaságban. A rendkívül magas energiaárak miatt ugyanis, újra időszerűvé vált a biogáz-előállítás problémája. Ausztriában csupán az állati trágya hasznosításával — ésszerű üzemnagyság esetén —, évente 663 millió köbméter biogázt lehetne előállítani. Nagy előnyt jelentene, hogy a mezőgazdasági üzemekben önálló energiaellátást lehetne biztosítani. Biogáz előállítása esetén az állati ürülék nem válna a környezetre ártalmas hulladékká, hanem természetes körfolyamatban, értékes energiává és trágyává alakulna át. és így lehetőség nyílna arra is, hogy valóban „biológiai földművelést” folytassanak. A biogáz hasznosításával — az osztrák kutatók számításai szerint — évente 1,2 milliárd schilling devizát tudnának megtakarítani.

*

A FÖLDIGILISZTÁT TAKARMÁNYFEHÉRJE-FORRÁSKÉNT hasznosítja egy angliai kísérietsorozat. A baromfitrágyában elszaporított

földigilisztát hasznosítják fehérjeforrásként a baromfi takarmányellátásában. A kémiai analízis terén a földi- giliszta szárazanyag-tartalmának 60—70 százaléka feliérje, ezenkívül minden fontos aminósav megtalálható benne. A kísérletek viszont azt is igazolták, hogy a baromfitrágya ily módon való hasznosítása nem teljesen megoldott, mert a baromfi fehérjeszükséglete sokkal sokrétűbb és komplikáltabb, mint a halaké, vagy más állatoké. Ezért a földigilisztából nyert fehérjét most sertésekkel is megpróbálják megetetni. De remélik, hogy megfelelő takarmánykiegészítéssel a baromfitrágya visszaetetéséről sem kell lemondani.

*

A MONGOL MEZŐGAZDASÁG jelentős segítséget kap a KGST-tagországoktól. A Mongol Népköztársaság állattenyésztésének fej lesztésé- ben rendkívüli szerepe van a Szovjetunió önzetlen támogatásának. Az elmúlt években csak az ország keleti részében számos állattartó létesítmény, többek között 20 gépesített tejgazdaság, 4 vágójuntartó telep és számos hizlalda létesült szovjet segítséggel. Más vidékeken KGST-segítséggel új állami gazdaságok, takarmánykeverő üzemek, nagy melegházak és sertéshizlaló telepek épültek.

Beszélgetésünk végére érve, megkérdezzük:

, — I-Iányan dolgoznak az

üzemegységben ?

— A kérdésről egy anekdota jut az eszembe. Külföldi szakemberek látogatnak el az egyik hazai gyáróriásba. Meghallgatják a termelési sikerekről szóló tájékoztatást, végigjárják a tágas. korszerű csarnokokat, majd elbúcsúznak a vendéglátóktól. A kapuban a delegáció egyik tagja odafordul a portáshoz: tessék mondani. hányán dolgoznak ebben a hatalmas gyárban? Mire a válasz: éppen a fele... Nos, mi kicsik vagyunk. kevésbé jól felszereltek, nálunk nem engedhető meg a lazítás. Egyébként ■ a létszámunk kétszáztizenhárom, ebből kétszáz a fizikai munkás és tizenhármán vagyunk műszakiak, adminisztratív beosztásúak.

Hinnünk kell Boza Ernőnek, a béréntei bányagépjavító üzem mechanikai üzemegysége vezetőjének. Mert a kis kollektíva csakis fegyelmezett munkával tehet eleget kötelezettségének, érhet el éves szinten 50 millió forint termelési értéket.

Nem túlzás, nélkülük megbénulna a bányák széntermelése. Az üzemegységben javítják ugyanis a frontokon üzemelő biztosítóberendezéseket, itt végzik a jövesztő- gépek főjavítását. A közösség feladata a javításokhoz szükséges alkatrészek előállítása, a különféle bányaberendezések tartozékainak gyártása. Várják az üzemek a létesítményekhez nélkülözhetetlen vasszerkezeteket; jelenleg például a berentei osztályozóműben épülő szénmosóműhöz készítenek mintegy harmincféle vasszerkezetet.

— A fejlődés következtében, egyre csökken a súrlódásos elven működő bánya- tárnok száma — magyarázza Boza Ernő. — Hasonlóan kevesebb manapság az úgynevezett keretes biztosítóberendezés; ugyanakkor mind elterjedtebb a bányákban a pajzs biztosítóberendezés, s előszeretettel alkalmazzák az MK-típusú egységeket. Ezeknek a hidraulikus működésű berendezéseknek mi á támjait, a szelepeit, az előtoló és léptető hidraulikáit tartjuk karban, a nagy súlyú mechanikus részeket az aknáknál, helyben javítják, így kevesebb a szállítási költség. Mivel változik a bányaművelési technológia, előtérbe kerül a gépesítés, ebből adódóan ránk is új feladatok várnak. Ezekből néhány országos jelentőségű.»

A .láncosvonszolók kanalából évente 20 ezer darabot gyártanak az üzemegységben; a terméket a Bányászati Ellátó Vállalat forgalmazza. Hasonlóan jelentős vállalkozása a kollektívának a* fejtőgépek marótárcsájának gyártása. A megrendelő a veszprémi, a tatabányai és az oroszlányi társvállalat, Mi tagadás, -a vállalkozás üzleti része sem mellékes, hiszen egy marótárcsa, a hozzá tartozó torlasztólappal és torlasztókarral együtt, több mint egymillió forint bevételt eredményez. Az idén tíz ilyen bányaberendezést szállítanak az említett vállalatoknak, s a Borsodi Szénbányák is igényt tart havonta egy-egy marótárcsára.

— Vállalatunknak hagyományosan jó partnere a ‘ nyugatnémet Eickhoff-cég — mondja az üzemegység-vezető. — Ez a cég szállítja azokat a jövesztőgépeket is, amelyekhez az általunk gyártott tárcsákat és azok tartozékait alkalmazzák. A kooperációs kapcsolat, előnyös a népgazdaságnak, hiszen kevesebb devizát kell a bányagépek beszerzéséért kifizetnie. Az üzletet egyébként a NIKEX közreműködésével kötötték.

A Táncsics Mihály szocialista brigád foglalkozik a jö- vesztőgépek tárcsáinak gyártásával. A brigádvezető, Nagy László véleménye:

— Az Eickhoff-cég minőségi munkát követel. Tartani kell a határidőt is; ebben a hónapban négy }ö- vesztötárcsát kell elkészítenünk. Nem lazsálhatunk tehát, de ennél is lényegesebb a pontosság. Ellenkező esetben nem kapunk megrendelést.

Nos, ettől a berentei bányagépjavítóknak és bányagépgyártóknak nem kell tartaniuk. Sőt újabb tennivalók kér ültele előtérbe. Erről Boza Ernő a következőket mondja:

— Eddig az erre kijelölt üzemeknél javították a vá- gáthajtó gépeket, a jövőben viszont koncentrálni kívánják ezt a munkát. Azaz a mi feladatunk lesz a végzése. Jelenleg csak a szovjet gyártmányú marógépek karbantartása tartozik ránk, ezután azonban valamennyi ilyen gépet mi javítjuk. Ugyancsak, a mi kötelezettségünk lesz a szállítószalagok és láncosvonszolók hajtóművének javítása. Ezekre a teendőkre már most fel kell készülnünk. Gondunk a létszámhiány; kellene legalább harminc tapasztalt szakember. A fiatalok szívesebben mennek dolgozni az aknák műhelyeihez, mint hozzánk, mert ott magasabb a fizetés. Bízunk benne, az ígéretnek megfelelően, a mi szakembereink bérezését is hamarosan rendezik.

Ivolaj László Fotó: Kozma István

*

TALAJFÜTÉSRE HASZNOSÍTJÁK a hőerőművek és az atomerőművek hulladékhőjét az NSZK-ban. Ezek az erőművek a megtermelt hő igen nagy, mintegy 68 százalékát hűtés útján a környezetnek adják át. Az NSZK-ban már 1974 óta folytatnak kísérleteket e hulladékhő ésszerű mezőgazdasági hasznosítására. Az eddigi tapasztalatokról jelentést tettek közzé. Eszerint egy 1200 megawatt teljesítményű

atomerőmű hulladékhőjével 4000—6000 hektár, lehetőleg sík mezőgazdasági terület talajfűtése valósítható meg. A talajt fűtő meleg vizet a földben, 75 centi mélységben elhelyezett csővezetéken szállítják. A kísérletek azt bizonyítják, hogy a talajfűtés a búzának és az árpának nem volt kedvező, viszont a kukorica és a cukorrépa' terméshozama 20, a burgonyáé pedig 180 százalékkal növekedett. Mivel a beérés is gyorsult, a legtöbb növénynél a piacokon is magasabb árat lehetett elérni. Zöldségtermelésben a talaji

■

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

i

1

I

I

i

\

I

I

I

I

I

I

V

A miniszter levelet írt.„

Hamarosan az utolsó betakarított búzamagok is a gabonasilókba kerülnek, biztonságban lesz a jövő évi kenyérnek való. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban jó munkát végeztek. Mint már esztendők óta annyiszor, a föld —. köszönhetően a viszonylag kedvező időjárásnak is — meghálálta a növényekre kiszórt műtrágyát, a gondoskodást.

Amikor termésről, betakarításról elmélkedünk, nemcsak Magyarország jelképes éléstárára kell gondolnunk, hanem arra is, hogy a mező- gazdaságnak már hosszú ideje jelentős része van a rubel- és dollárelszámolású exportból egyaránt. ,A különböző terményekből, vágóállatokból határainkon túlra kerülő szállítmányok köztudomásúan tekintélyes értéket képviselnek külkereskedelmi mérlegünk „bevétel’’-rovatában.

Ezért is íx-t az állami gazdaságoknak, a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, s a tröszti élelmiszeripari vállalatoknak levelet Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Nem gyakori, hogy valamely tárca vezetője körlevélben kérjen segítséget, de ezúttal erről van szó. A MÉM felelős irányítója, a kormány tagja az agrárgazdaság utóbbi években elért kimagasló eredményeire alapozva szólított fel az 1982. évi tervben előirányzott termelési feladatok túlteljesítésére. Bárki megjegyezheti: no lám, megint a legjobban húzó „lóra” raknak újabb terheket.

Való igaz, de a népgazdasági egyensúly megszilárdítása, az elért színvonal megőrzése újabb erőfeszítéseket igényel; várni viszont csak attól lehet, aid képes arra, hogy adjon! A parasztság történelmi léptékű, egész lakosságunk iránti felelősségére apellálhat tehát a miniszter. így, ezen az alapon kéri egyebek között a hozamok növelését és a minőség javítását, az exportálható termékek belső felhasználásának másodvetésű és' melléktermékekkel történő helyettesítését, a gazdaságos kivitel bővítését.

A teendő még első pillantásra sem egyszerű, hát még ha hozzátesszük: az agrárgazdasági tervek túlteljesítésének együtt kell járnia a nagyobb jövedelmezőséggel, az importanyagok — [

megkülönböztetetten a fajlagos energia és az ab- i rak — felhasználásának csökkentésével. Nem a mennyiség minden mást szem elől tévesztő eme- | lésérői van tehát szó, hanem elsősorban a haté- • kony, gazdaságos termelés bővítéséről. Ráadá- , sül az is nyilvánvaló, hogy mindezt nagyon sok ■ termelőszövetkezetben, állami gazdaságban, vagy | éppen élelmiszereket előállító gyárban csak fe- i' lettébb nehéz körülmények között valósíthatják meg. De reményt keltő a jó példák sora. ■

i

Az idén Fejérben a tervek szerint minden ed- > diginél nagyobb területen legeltetik majd a ku- J koricaszárat. ami az importanyagot is tartalma- i zó abrak felhasználásában - tekintélyes megtaka- | rítást eredményezhet. Es több olyan gazdaság i

van,, amely az állattartó telepek biogázának J hasznosításával, a termények nedves tárolásé- ( val, s más megoldásokkal csökkenti az energia- * fogyasztást. Az ésszerű, a jövedelmező gazdái- i kodás jó példái azt sugallják, hogy az ország la- i kosságának nevében kérő mezőgazdasági és élei- J mezésügyi miniszter felszólítása nyitott fülekre találhat. És, hogy az ágazat idei tervtúlteljesí- 1 tése — mindenekelőtt devizát hozó termékekben l megtestesülve — eredményesen szolgálja majd i

gazdasági és pénzügyi egyensúlyunk javítását, {

»

M. A. !