Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-25 / 225. szám
1982. szeptember 25., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Még beteg a bánya Ércbányászokká! Rudapithecusnál Rudapithecus Hungaricus, a világhírű már nem igen foroghat a sírjában, tárlóban a nyughelye. Lelőhelye azonban még mindig megvan, védik-óvják a régészek és a bányászok is. Pliocénkori lelőhelyén manapság is többször jelennek meg régészek, hátha találnak még valamit a híres állkapcson és fogakon kívül... Ivem messze Rudapithecus lelőhelyétől, az élő bányában találkozunk ai Országos Érc- * és Ásványbányák rudabá- nyai munkásaival. A „kráter” oldalában öt emeleten futnak az utak, szinte szabályosan egymás fölött. Az utakon hatalmas tehergépkocsik rohangálnak, az egyik megrakva iparkodik a dúsitómű irányába, a másik üresen visszafelé. Az ember foga közt csikorog a többféle ősz-, szetételü por. Kétségkívül, más az „íze”, mint a közön, séges városi, vagy falusi poré. Több is jut belőle egy- egy belégzésre. — Vannak, akik hozzászoktak már? — Hozzászokni nem lehet, hiszen idegen anyag hatol az ember szervezetébe. Legfeljebb elviselni tudjuk — mondja Kovács Imre szak- szervezeti főbizalmi, aki kalauznak szegődött kedvünkért a vasércbánya külszíni üzemében. Segítsége nélkül nem sokra mennénk, hiszen vannak utak, amelyek sehová sem visznek — és veszélyes is a terep. Bandukolunk a hirtelen- völgyek peremén, talpunk alatt meg-megcsúsznak a kövek, pontosan olyan érzés, mint amikor először köt görkorcsolyát a lábára az ember. Rossz. Kalauzunk dunántúli, ember, aki az ötvenes években jött erre a tájra szerencsét próbálni, aztán jövőre már a harmincadik évet ünnepli itt. — Megtalálta a szerencséiét? — Mondhatom: igen. — Nem egyértelmű az igenje. — Mert a sok sikeres ru- dabányai évet beárnyékolják a legutóbbiak. Negyvenhattól vagyok szakszervezeti tag, párttag sem sokkal később lettem. Állítom, hogy soha nem vo'tunk ilyen nehéz helyzetben,- mint manapság. — Ez nemcsak Ruda bányán van így ... — Itt még nehezebb. Ruit ahány án sokkal nehezebb a helyzet, mert minket nem csupán az általános népgazdasági gondok érintenek, hanem még egy sor más olyan ügy, ami már gond volt a világgazdasági válság kirobbanása előtt is. Rudabánya régóta — köztudottan — gondokkal küzd. Bányásznap tájékán különösképpen könnyű szóra bírni az embereket, elvégre ők az ünnepeltek, rájuk figyel az egész ország. Gulyás Benő kotrómester gépe tegnapelőtt romlott el. Azóta csupa kín az élete, érződik, hogy legszívesebben káromkodna. Nem teszi, inkább nyel egy nagyot: — Beledolgozott a hűtőbe a motor, állandóan forralja a vizet. Itt kínlódunk már, ki tudja mióta, úgy tűnik, emberemlékezet óta a két szerelővel. Felugrok a gépre, leugrok róla. a lábam már teljesen kikészül, a teljesítmény meg nulla. — Ilyenkor csökken a keresete? — Hogyne csökkenne! Csupán a személyi bért kapom. A teljesítményért fizet a vállalat. — Gyakran előfordul hasonló üzemzavar? — Méghogy gyakran? Húsz-, huszonöt éves kotrókkal dolgozunk, némelyiknek száz forint az eszmei ér - teke. De nemcsak a gépekkel van baj. hanem a geológiai viszonyok is — mintha csak összejátszottak volna a gazdasági helyzettel... Nézzék csak meg ezt az oldalt! Ami világos, az a vasérc, ami sötét, az a meddő. Jó száz méter vastag a meddő. Ráadásul milyen kacifántosán hullámos a pát. Nem igen értjük egymás szavát, a beteg gép hörög és krákvg, nrnt egy halálos beteg a kórházi ágyon. De ennek több az esélye, hogy megmeneküljön a vas- temetőtol, mert Iiudabányán mar olyan nagy tapasztalatokkal bírnak a „gépdokto- mk", olyan jő diagnoszták, „sebészek” vannak itt..., szóval, van esély a továbbélésre. Még egy ideig. Hajdú Bertalan és Ando Pál fúrómesterek — a dolgukat i teszik — robbantást készítenek elő. Hajdú 37 éves, Ando 59 éves. Mindketten húsz éve dolgoznak az ércbányában. A szavaik is összecsengenek. — Túlságosan lerobbantott területen dolgozunk, így állandóan vándorolnunk kell, a fúrógép is nehezebben hatol a talajba. De nyáron még csak megvannak a termelő műszakszámok ... Télen kutya a helyzetünk! De akkor nagyon! Végig kint kell lennünk, akár a többieknek, de nem kapunk időszaki pótlékot, mert nem jgen robbantunk, tehát, nem igazi termelők vagyunk, csak ide-oda küldözget bennünket a műszakvezető ezt-azt megcsinálni. De a hideg minket is ugyanúgy csíp ám, mint a termelő műszakosokat. — Hogyan alakult a jövedelmük az utóbbi öt-hat évben? — Éppen ez az! Minden évben magkapjuk a személyi bérfejlesztést, azt a 4—6 százalékot. A jövedelmünk pedig, ami egyenes arányban van a teljesítménnyel, sajnos, legalább kétezer forintot csökkent az utóbbi öt évben. Közrejátszanak ebben a geológiai viszonyok, a géppark általános lerobbanása, és az, hogy még a szállítást is bérbe kellett adnunk, jelenleg Volán-teherautók hordják az ércet. — Miben látják a kiutat? — Ügy tudjuk, ebben az évben nem voltak túl rosz- szak a bánya eredményei. Az idén talán rentábilis lesz a bánya. Innen pedig már csak-csak könnyebb indulni fölfelé. Akkor talán új gépeket is vásárolhatunk. Szélvédett helyén vagyunk, ezért is olyan elviselhetetlen a gépzaj és a por. De amikor egy alagútor. kidübörög a legkorszerűbb GHH típusú, nyugatnémet rakodó-szállító, nyergében egy ifjú emberrel, mégiscsak arra kell gondolnunk, ha lassan is, de behatol ide egy üdítő áramlat... — Januárban kaptuk, nagyszerű gép — mondja Vidó Lajos gépkezelő. — Két köbmétert markol egyszerre, termelékenyebbé vált vele a munkám. A régi Cavo többAz év első nyolc hónapjában a vasút, a volán jármüvei kevesebb árut szállítottak, mint tavaly. Az év hátralevő részében csúcsra számíthatnak. Országos gond, hogy az ötnapos munkahét bevezetésével a hétvégi szállítás, ki- és berakodás csökkent. A szállíttatok moet szőrre markolt egy köbmétert. Igaz, nem könnyű vele bánni, mert centizni kell a kanyargós vágatokban. De bárcsak több ilyen gépünk volna! Centiznénk mi szívesen! Csak kelne már életre ez a betegeskedő bánya. Vidó Lajosról megtudjuk, hogy fiatal kora ellenére igencsak ismeri Rudabányát. Édesapja többszörösen kitüntetett csoportvezető vájár. Ma is odabenn dolgozik a föld alatt, ahova nekünk nincs belépési engedélyünk. Informátorunk azért akad, Cziczlavicz József munkairányító lelkesen tudósit a bentiekről: — Jó ez a mező, nincs okunk panaszra. Ez meglátszik az üzem augusztusi teljesítményén is. A Varga-brigád és a többiek, igaz, nehéz munkával, de mintha ténylfeg szerencsével járnának odabenn. Borbála — a bányászok védőszentje — talán ismét — figyel egy kicsit a rudabányaiakra is. Danyi Sándor, a Zalka Máté szocialista brigád vezetője: — Régebben hatvan tagú brigádom volt. Komplex- brigád. Tavaly már csak ötvennégyen voltunk,' az idén harmincnégyen. Ki földalatti munkára ment, kit átvett a Volán. A géphiány miatt csökkent le a brigádlétszám a külszínen. Véleményem szerint az alkatrészgyártás hibáit hordjuk a hátunkon. A százforintos gépekből is több üzemelne, ha volna alkatrész, a.m* műszaki gárdánk a lehetetlenre is képes. A vasérc ára alacsony, ez a mi bányánk igazi betegsége. A hatékonyságról most nem beszélek, de az biztos, hogy Európában mi dolgozunk a legkisebb önköltséggel. Mármint a vasércbányászok között. Száz forint eszmei értékű gépekkel... — Ezekben a nehéz időkben milyen a brigádélet? — A mi brigádunk, ha elégedetlen is a csökkenő jövedelmekkel, soha nem torpant meg. Mi mindjg azt tet- tűk, amit — látni valóban — el kellett végeznünk. Ezt tesz- szük ma is, amikor a hosz- szú dekonjunktúra után érzünk ogv kis élénkülést. A konjunktúrát a műre értelmezem, romé] jüK az idén már nem lesz veszteséges a ■ tevékenységűn k. A Zalka Máté-brigád építette Rudapithecusnál a kitűnő bányászpihenőt. Tíz-tizenöt kilométerről hozták ide a páfrányokat, a kisfenyő- ket. A Miskolci Nemzeti Színház művészei is tartottak itt előadást, és még sokan mások ... Aztán jönnek a kirándulóbuszok és lassan eltűnik minden páfrány, minden kisfenyö. Pedig azok a zöldek a középkori vasbányászokért is zöldellnek. Nem beszélve Rudapithecus kegyeletéről és nem beszélve a maiakról, akik a sok gond-baj közepette is réménykedr ek. Es a reménység színe is zöld. már havonta 30 millió forintnál is több kocsiállás- pénzt fizetnek. Hogy ezt egyesek elkerüljék, az árut ide-oda utaztatják. Ezzel a módszerrel az állásidőért járó bírságol ej lehet kerülni, de » népgazdaságot jelentős kár éri. Lcvay Györgyi Havonta Harmincmillió forint kocsiálláspénz A miskolci üveggyárban Kótcii József betanított dolgozó a kész üvegtermék méretre törését végzi. ßippozgisi sziflipozion Évente 250 millió tonn« különféle terményt, anyagot mozgatnak meg a magyar mezőgazdaságban. Ennek költsége már meghaladja a termelési érték 30 százalékát. Az anyagmozgatás egyre inkább szűk keresztmetszetévé válhat, ha nem sikerül gépesíteni a műveleteket. hatékonyan megszervezni a folyamatokat. Szeptember 27-én és 29-én Balatonalmádiban és Bábolnán nemzetközi mezőgazdasági anyagmozgatási szimpoziont rendeznek. A piac korlátlan marad... Nem lesz gönci kajszi? Pár évvel ezelőtt az encsi járás termelőszövetkezeteit járva szinte mindenhol fel-' merült a gondolat: a jövedelem fokozása érdekében gönci kajszit fognak telepíteni. Volt, »ki pár hektáron, s volt, aki már nagyobb méretekben akarta az ültetvényt megvalósítani. Azóta sok víz lefolyt a Hemádon, s a folyó völgyének üzemeiben egyértelműen elzárkóznak a korábban kitűnőnek vélt ötlettől, az országszerte híres tájfajta termőterületének növelésétől. Sőt. a gyümölcsnek nevet adó község. Gönc mezőgazdasági nagyüzemében, a Kossuth Termelőszövetkezetben meglehetősen lehangoltam közölték: az ültetvényük nagy részén, más választás híján, a fákat kivágják. Telepítés helyett motorfűrész Vagyis telepítés helyett a kajszi „fővárosában” a motorfűrész veszi át a főszerepet. De miért? A szövetkezet elnöke, Farkas István: — összetett, nehéz ügy ez. Már csak azért is, mert ki merem mondani, a gönci kajszi olyan termék, amelyre több a vevő, mint az eiadó. Magyarán: slágercikk ! — Akkor? — Sajnos, a jelenlegi méretek között termesztése nem kielégítő. Ebbe belejátszik, hogy ültetvényünk zöme korszerűtlen, keveset terem. De a legnagyobb problémánk abból adódik, hogy a csonthéjas gyümölcsök meglehetősen bizonytalanul teremnek^ A legérzékenyebbül reagálnak az időjárásra. Virágzás idején a legkisebb fagy is óriási károkat okozhat,-Ugyanakkor a kajszinak sok élettani belegsége van, amelyek ellen nehéz védekezni. (Például: a gutaiités, amely olyan nagymértékben károsíthatja a fákat, hogy a pótlás hatalmas összegbe kerül.) Sajnos, ültetvényeink zömén a mirabolán volt a fák alanya, s ez, mint utólag kiderült, a lehető legkedvezőtlenebb. Tíz termő év után alig teremnek valamit a fák. Így egy választásunk maradt: ezeknek az ültetvé- nyeknek a felszámolása. A félreértések elkerülése végett: hiába lehet még az országhatárón kívül is ismert Gönc gyümölcse, betakarítását, telepítését a gazdaságosság határozza meg. Azt, hogy érdemes-e vele foglalkozni, avagy nem? Kedvezőtlen feltételek Az utóbbi években megváltoztak a gyümölcs telepítések közgazdasági feltételei. Nem előnyükre. Így egy üzemben a következő kérdésekre kellene válaszolni: ha belevágnak egy korszerű ültetvény kialakításába, van-e ahhoz elegendő, pénzügyi eszközük, s vajon a ráfordítás megtérülhet-e majd? A kérdésekre egyértelmű a válasz: nem! A csonthéjasok jelenlegi ártámogatása, amely a telepítésre vonatkozik, nem ösztönzi az üzemeket az ültetvény kialakítására, ráadásul a termelési bizonytalanság megpecsételi az ágazat sorsát. Ezért áldozták fed Göncön az ültetvényeik zömét, s maradt meg az a hatvan hektár, amely kedvező időjárású évben ugyanannyi jövedelmet hozhat, mint ösz- szesen az eddigi gyümölcsös. Az elnök: — Az ágazat nyereségét az határozza meg, hogy a gyümölcs kilogrammját mennyiért tudjuk eladni. A kiváló minőségű, exportra kerülő kajsziért 15,50-et kapnánk, amíg a legrosszabbért már tíz forint alatt. A gyümölcsöt mintegy tíz forintért tudjuk megtermelni. Vagyis: szüretkor elsősorban gondos kezű, figyelmes válogatókra van szükség, s nem szedőkre. Így a diákok munkája nem kerülhet szóba, viszont a környéken hatvan hektártól nagyobb méretű ültetvényhez nincs elegendő munkaerő. Mégis van megoldás? Összegezve: a telepítésekre adott, állami támogatás csökkenése, az ültetvények elöregedése, a minőségi munkához szükséges munkáskéz hiánya, s a termelési bizonytalanság eldöntötte annak a több mint 150 hektári ' Bár egész évben folyamatos a termelés a Miskolci Szücsiparí Szövetkezetnél ősszel mégis csak megnövekednek a tennivalók. Ilyenkor jut az emberek többségének eszébe, hogy tisztítani javítani kell a bundát, s ez még csak a jobbik eset. Sokan ilyenkor döbbennek rá. hogy nem jó, kopott már r tavalyi, újat kellene vásárolni, készíttetni.., n.ak a sorsát, amely kivágás^ ra kerül. Következésképpen: ha a szövetkezet jól is jár — hiszen a legjobb hatvan hektár megmarad, s onnan több exportképes gyümölcsöt adhatnak át —, a gönci kajszi területe, s termése is lecsökken. És az előbb leírtak alapján úgy néz ki, hogy ez a folyamat megállíthatatlan. így hiába van erre az ízletes, rendkívüli zamatú tájfajtára korlátlan igény, nem lesz eladó. Vágj' mégis? — Nem annyira gyászos a kép, mint ahogy első ránézésre tűnik. Volna egy megoldás. Ez szintén a környék hagyományaira támaszkodile’ Már így is szép hasznot hoznak a háztáji kertekben gazdáiknak a kajszifák. Vagyis, ha a jövőben arra törekednénk, hogy tagjaink, s az itt lakók a háztáji növények közül e gyümölcsfát válaszszák, akkor ismét növelhetnénk a környéken a kajszi területét. Felméréseink szerint a hegyek tövében, fagymentes helyeken, legalább száz hektáron olvan parlagföld van, amelybe érdemes csemetét telepíteni. Ráadásul ezek a részek könnyen töm- bösíthetők. Így a nehéz munkák zömét — a gépi művelést — le tudnánk venni tagjaink válláról. Lehetőség nyílna kajszitermesztő szakcsoportok kialakítására. Ezeknek tagjai minden bizonnyal gondosan szednék, s főleg válogatnák a gyümölcsöt, hiszen saját pénztárcájának senki nem ellensége. És így a vállalkozónak fánként meglenne az ötszáz forintos haszna. Egyszóval: ez a forma tűnik a legjobbnak: hiszen a telepítés .költségei tagonként megoszlanak, de a szakcsoport ugyanakkor élvezheti mindazokat az előnyöket, amelyeket a korszerű ültetvény a gépi munkák által nyújtani tud. És ebben a kérdésben, mármint a szakcsoportok kialakításában, mind sürgősebben lépni kellene, hiszen a piac korlátlan, s így a gönci kajszi hosszú távon biztos exportcikkünk marad, vagy maradhatna. < — kármán — A legjobb időben alakul tehát a szövetkezetnél az a szakcsoport — kisvállalkozás —, amelynek egyelőre ugyan nem sok tagja van. de a munkák dandárja idején mégis sokat tud segíteni. A kis kollektíva a hivatalos munkaidő után, illetve a hétvégeken veszi birtokába az üzemet. Szakcsoport a szűcsöknél
