Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-17 / 218. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. szeptember T7., péntek A DVMK és a szocialista brigádok fezetek klubja A Diósgyőri Vasas Művelődési Központ ez évi munkatér ve Munkahelyi ismeretterjesztés címmel sorolja azokat a lehetőségeket, amelyek a Diósgyőri Gépgyár (és a Lenin kohászati Művek) dolgozóinak, szocialista brigádjainak rendelkezésére állnak. M. Szilágyi Lajosné, a művelődési központ csoportvezetője egy szórólapot is mutat, amely egy hónap fontosabb rendezvényeit ismerteti, természetesen a teljesség igénye nélkül, mint ahogy a Miskolci Műsorban sincs benne minden. — Közvetlen kapcsolatban vagyunk a két nagyvállalat szakszervezeti bizottságával, egy-egy munkatársunk csak a munkahelyi művelődéssel foglalkozik — mondta, — A DIGÉP-ben is a vállalati művelődési bizottsággal és a szocialista brigád vezetők, klubjának vezetőivel egyeztetve szervezzük a munkásokat leginkább érdeklő programokat. Elég széles skálán mozognak ezek a programok: baráti találkozó színészekkel, zenés, humoros kabaréműsorok, kül- és belpolitikai fórumok neves újságírókkal, továbbképzés szakszervezeti bizalmiak részére stb. A Val- latópad című rendezvény, amelyen gazdasági vezetők, szakszervezeti bizalmiak és szocialista brigádvezetők beszélik meg az üzemi demokrácia kérdéseit — negyedévenként tartják. Mares László, a művelődési központ előadója szerint rendezvényeik többsége a szocialista brigádokat „célozza”, hiszen a vállalat dolgozóinak túlnyomó része tagja a mozgalomnak. A munkahelyeken rendezett előadások iránti érdeklődés megfelelő: egy-egy alkalommal 40—50 ember részvételével zajlanak. Persze nagy a „körülmények hatalma”, a munkahelyi művelődés tervezésénél tekintettel kell lenni a gazdasági feladatokra, a tervteljesítés érdekeire. A DIGÉP-ben a nagy túlórázások, a hóvégi hajrák időszakában reménytelen dolog bármit is szervezni; de ugyanez vonatkozik a fizetési napokra is. A vállalat szocialista brigádjainak művelődését segítő rendezvények egy része a gyáregységi kultúrtermekben, más része a művelődést központban van. A gyáregységekben ' mindenütt van egy alkalmas helyiség, ahol egykét órát üldögélve meg lehet hallgatni egy előadást. A DVMK pedig — nemcsak azért, mert „nyitott ház” — szó szerint is nyitva áll minden érdeklődő előtt. Igaz, hogy „nagyterem-központú és nagyrendezvény-centrikus” épület, amelyben a színház- termet körülölelő folyosókon vannak a különböző tanfolyamoknak, klubfoglalkozásoknak helyet adó szobák. Az előcsarnokban szoktak lenni például a Szam.ovár- bámak nevezett esték, ahol az úgynevezett „középkorosztály” talál egyfajta szórakozást. Igazi klubfoglalkozásokra kevés lehetőség van, de a DVMK a közelmúltban átvette az Alsó-Szinva utcai régi Energiaklubot és most Vasasklub néven üzemeltetve a két vállalat mintegy 250 dolgozója érzi itt jól magát. Kellemes környezetben, havi húszforintos tagsági díjért van például könyvtár és biliárd, különböző játékok, tizen kétféle újság. Negyed067.- tályú áron ital is kapható, eddig semmiféle rendbontás, probléma emiatt nem volt. A DVMK közművelődési csoportvezetője azt is elmondta: a jövőben szeretnék erősíteni kapcsolataikat a szocialista brigádok kultúrfelelőseivel. Szívesen idézi fel egy két évvel ezelőtti közös akciójukat: Cselekvő ismeretszerzés címmel volt egy sikeres vetélkedősorozatuk. A közelmúltban Brigádpárbaj néven indítottak hasonlót — remélik, ismét sok ember bekapcsolódik. A vetélkedő bázisai ismét a szocialista brigádok és újra számítanak — mások mellett — a DIGÉP brigádvezetők klubjának aktív támogatására. Soós Lajos, a brigádvezetők klubjának titkára (a munkaverseny osztály dolgozója, tagja a DVMK társadalmi vezetőségének és a vállalat művelődési bizottságának is). — Három éve — veszprémi mintára — alakult meg a klub vállalatunknál — mondotta. — Tagjai elsősorban szocialista brigádvezetőkbő] és tisztségviselőkből kerülnek ki, de a klub is nyitott, programjainkon szívesen látunk bárkit. Rendezvényeinket a DVMK segítségével szervezzük, a különböző előadások tiszteletdíjait a művelődési központ fedezi. Ahogy a klub naplóját nézzük, — amely olyan mint egy igazi szocialista brigádnapló —, gyorsan kiderül, hogy a klub működésének középpontjában a termelés áll. A munkaidőn túli rendezvényeken sem tudnak elszakadni attól, amivel napközben is foglalkoznak. — Igaz, és kezdetben még arról is vitatkoztunk, hogy a naplónk elejére beírt „hármas jelszónak” milyen legyen a sorrendje — fűzte hozzá Szabó Lajos, a szak- szervezeti bizottság munkatársa, a klub egyik vezetője. Volt aki az „élni” elsőbbsége mellett kardoskodott, de aztán csak abban maradtunk, hogy legyen első a munka. Meggyőztük egymást arról, hogy először meg kell termelni egyéni és kollektív létünk anyagi alapjait. Csak ezzel együtt és ezután jöhet egy minőségi változás az emberek életmódjában is. A szocialista brigádvezetők klubja segít megismertetni és megértetni a vállalat 760 szocialista brigádjával a munkaverseny céljait, feladatait. A brigád összejövetelei jó alkalmak a tapasztalat- szerzésre, a tapasztalatcserére. Jártunk már sokfelé, más üzemekben, vállalatoknál, de voltak pihentetőbb, s a művelődéshez közvetlenebbül kapcsolódó programjaink is. Amerre jártunk, igyekeztünk megismerni a múzeumokat, nevezetességeket, a művelődési intézményeket, s természetesen ott vagyunk a DVMK sok rendezvényén. A DIGÉP-es brigádvezetők klubjának tevékenységében a munka és a művelődés egyfajta kapcsolatrendszere valósul meg. Ez a modell —, amely csak nevében klub, mert rendezvényeinek „ritka rendszeressége” kizárja a gyáron kívüli, mindennapi kapcsolatokat. Igaz, nem is ez az elsőrendű célja, hiszen akinek ilyen igénye van, az sokféle más módon meg tudja oldani. Azt is mondhatnánk, hogy tevékenységével egy magasabb szintű, vagy egy élen járó szocialista brigádot példáz. És nemcsak a művelődési központban vannak jó véleménnyel róluk. A klub naplójában nemrégiben a vállalat egyik vezetője köszönetét fejezte ki a brigádvezetők klubja vezetőségének eredményes munkájáért, amellyel hozzájárult a vállalat gazdasági, politikai, közművelődési feladatainak végrehajtásához. Petra József Bónis Ferenc szerkesztésében adta közre a Zeneműkiadó az így láttuk Kodályt című kötetet, amely 54 emlékezést tartalmaz. Kodálynak sok arca volt, több, mint amennyit egyetlen kortársa — lett légyen bármilyen jó megfigyelő — egymaga hitelesen ábrázolhatott volna. Ebben a felismerésben rejlik e kötet jelentősége. A nagy muzsikussal kapcsolatban állt kor-társak több -nemzedéke vállalkozott rá, hogy elmondja. milyennek látta őt. Az első emlék, amely a kötet lapjain megelevenedik, Kodály gyermekkorát idézi fel, az időben utolsó pedig, a temetése napját. A könyv első változata 35 emlékezést tartalmazott és napok alatt elfogyott. A zeneszerző születésének centenáriumára megjelent új változat immár 54 emlékezést, 54, különböző időben és nézőpontról megfigyelt, különböző stílusban festett szellemi portrét foglal egybe. Az 54 emlékezés, együttes hatása feledtetheti egyes képmások esetleges, vagy elrajzolt vonásait, és hozzásegítheti az olvasót egy, az objektívet megközelítő, élő Kodály-portré elképzeléséhez. Újra megnyílt a Szőnyi-terem M. Kristóf Ágnes képei Miskolcon élő festőművésznő, M. Kristóf Agnes kiállításával nyitották meg újra, tegnap, szeptember 16-án, a Képcsarnok Vállalat Szőnyi- termét. A nyári felújítás során — június 15-én zárták be az üzletet és a kiállító- termet —, jelentős belső megfiatalításra került sor; kicserélték a lépcsőket, burkolatot kapott az oszlop, új sárgaréz korlátot helyeztek el, valamint új, a környezettel harmonikusan illeszkedő csillárt szereltek fel. Mindenképpen esztétikusabb, ízlésesebb, stílszerűbb lett a Szőnyi-terem — s ez a Miskolci Építőipari Vállalat, a Mezőkövesdi Asztalosipari Szövetkezet, valamint Mada- rassy István iparművész érdeme. * M. Kristóf Ágnes alkotásai nem ismeretlenek a miskolci közönség előtt, igen termékeny alkotó, s gyakran szerepel egyéni és csoportos kiállításokon szűkebb pátriájában, de a megye- és az országhatárokon túlra is eljutottak művei. A képzőművészet iránt érdeklődőknek így A függöny legördült. Szünet van. A színházteremből kifelé tartva felfedezem ismerősöm, ott van vele három év körüli fia is. Kitör belőlem a társalkodási jólnevel tség. Játszi könnyedséggel kérdezem a kis sráctól: — No, mit láttál? — Mindent. Hát ezt nem kellett volna, gondolom magamban, s így véli a srác is, már anyjának panaszolja: — Ügy elzsibbadt a lábam ... Javítani próbálok: — Hát miért nem álltái fel?! — Mert állva nem lehet ülni! — söpri el végképp zagyva kérdéseimet Péter. Kösz’, pöttöm barátom, a kioktatást. Tudod, furcsa szerzetek vagyunk mi felnőttek, éveinkre büszkék. Például sokszor teszünk úgy, mintha mennénk — pedig csak álldogálunk. Aztán kitalálunk mindenféle magyarázkodásokat. Pedig csak jól eszünkbe kéne vésni, hogy: állva nem lehet ülni ... Beszélgetni sem lehet — értelmes kérdések nélkül... „Ablakomat már verdesi szeptember rézszín fűzfaággal / Hogy úgy nyissak ajtót Esetek... neki •— őszbe bukók alázatával”. — Jeszenyin nagyszerű sorai motoznak a fejemben, míg ácsorgunk kényszerűen a nagyváros nagy gyárával szemben, a járdán. Gesztenyesor fut itt a beton mellett, a koraősz sűrűn sep- ri a faágakról a levelet. Ez a két asszony meg, pár méterre tőlem, teszi rendületlenül a dolgát: sepri össze a leveleket... ... éppen arra gondolok, milyen hiábavaló ez a buzgalom, majd holnap reggel kezdhetik megint elölről az egészet. Ám még ebben a ritmusban meg is kapja a feddést a gondolat: akkor másutt is hiábavaló lenne ez a szorgos takarítás?! Hisz úgyis eldobálnak az emberek mindent, nem becsülik meg a tisztaságot! Járhatnánk bokáig például a hanyag-felelőtlen mozdulatokkal eldobált csikkekben 1;érdig ... Csikk!... Hát ez az, idegesítő ez a várakozás, legjobb lesz rágyújtani! Csak ez a gyufa nincs sehol, pedig biztosan volt nálam. Kikutatom mindenemet. Hát nincs! Odaballagok az egyik seprűs asszonyhoz, épp’ pihenőt tart a tisztára sepert járda mellett. — Nem tudna adni tüzet? — De, szívesen, szívesen ... Ix>bbantja is lángra a néni a gyufaszálat, odatartja a cigarettámhoz. Rágyújtok... ... s éppen elkapom a hanyag mozdulatot: amint levegőbe röpítve pihenőt talál lábunk mellett az ellobbant gyufaszál... Mit leraktak májusban — felszedik októberben __ E lnézést kérek a Kőmíves Kelemen balladától, de nem találok érzékletesebb „megjelenítést” arra, ami az utóbbi két-három évben a miskolci Tiszai pályaudvar aluljárójában történik. Az történt mindenekelőtt, már pontosan nem emlékszem, mikor, hogy az aluljáróból a vágányokhoz vezető lépcsőket (legalábbis a 6-*-7., meg a 8—9. vágányhoz vezetőket) leborították műanyagféle takaróval. Odaragasztották. Ehhez természetesen az kellett, hogy hol az egyik, hol a másik le-feljáró részt, elkerítették az utasok elől. De hát bánta a fene, mégis csak szép dolog, hogy szebb lesz a talpunk alatt való. Türelmesen tapostuk egymást a szabad lépcsősoron egy-egy vonatérkezéskor, lefelé... Aztán egy idő után megunta magát a linóleum a kőlépcsőkön, s kezdett szépen- lassan felfejlődni. Amikor már nagyon látszott, hogy csak a lépcső marad eredeti állapotában, jöttek az építők megint, lezárták és elkerítették a lejáró részt; újra leragasztották a linóleumlapokat a kőre, s kezdődött elölről minden ... A legutolsó alkalommal már — mint egy hozzáértő utastársam- sorstársam megállapította — még szegecseket is használtak. De az sem használt semmit. Ügy két héttel ezelőtt jöttek tehát megint az építők, lezárták ... felszedték ... újra kezdik a ragasztást... A lépcsőket ezúttal valami sárgás festékkel (vagy ragasztóval) mázolták le.. Csak tudnám, mit kevertek bele?! Egyébként szép dolog, ha nem hagyja magát az ember. Az időnkből, ebből az emberi mértékűből erre is telik (?)... Ténagy József módjuk volt figyelemmel kísérni művészetének változásait, alakulását és fejlődését, kifejező eszközeinek mélyülését és finomodását, s ugyanakkor regisztrálni azt is, ami mintegy fonalként húzódik végig művészetén, ami az állandóságot és az összekötő kapcsot jelenti alkotásai között; tújelvűségét, termés zetlcözelségét. Azt a szoros,' belső kapcsolatot, amely M. Kristóf Ágnest a nyers, az érintetlen természethez köti mindenekelőtt, az irtás nélküli erdőkhöz, a göcsörtös öreg fákhoz, a gyors folyású hegyi patakokhoz, szelíd tavakhoz. Nem jelent ez elfordulást nála a közvetlenebb, az emberi környezettől. (E kiállításán ugyan nem láthatóak, de szívesen fest portréitat is.) Az érintetlen természet képein nagyon is emberi érzelmeket „hordoz magában”, M. Kristóf Ágnes dinamikus alkat — egyénileg és művészileg is. Expresszív kifejezésmódjából következik, hogy kedveli az erőteljes, a kemény színeket. Az utóbbi években gazdagodott színvilága is; a kék és a zöld mellett egyre több 'sárgát, pirosat használ, s talán ezzel függ össze, hogy bár alkotásmódjának lendülete nem tört meg, sokkal több finomabb megoldással is találkozhatunk képein, több figyelmet szentel a részletek kidolgozásának, az árnyaltabb, plasztikusabb megjelenítésnek. A látvány mögötti tartalomnak ad nagyobb hangsúlyt — s ez az, amit mindenekelőtt konstatálhatnak azok, akik nályáját figyelemmel kísérik. A Szón yi-teremben megnyílt kiállításán — Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója ajánlotta az érdeklődők figyelmébe tegnap, csütörtökön délután — legújabb, 1982-ben készült alkotásait láthatjuk. (cs. a.) Unió-hetek a vasgyári vásárcsarnokban: edényáruk, konzervek, befőttek, ruházati cikkek nagy választékban. Egyes cikkek 20—40 ssásalékos engedménnyel Minden 50. vásárlónak ajándékot adunk. Nyitva: keddtől péntekig 8—17 óráig, szombaton 8—12 óráig
