Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-15 / 216. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A termőföld védelmében 1982. szeptember T5n szerda Pótolhatatlan kincs Az embernek talán legősibb „társa”, segítője a föld, amely nemcsak szilárdan tartotta a hátán az egyre újabb célok felé törekvőket, de táplálékot is adott. Először csak azt, ami saját ősi, elemi erejéből a természet közbenjárásával tellett, később meg azt is, amit tudással, akarattal kívánt tőle az ember. Mondhatni: megsarkan- tyúzta az értelem a földet, a régi, s a modern mítoszok egyaránt erről tanúskodnak. Ám hiába gyarapodtak, sokasodtak az ismeretek, hiába fejlődött soha nem látott magaslatokig, az agrokultúra egy dologban adós maradt, s alighanem marad is: nem tudja szaporítani azt, ami szaporít hatatlan, a földet. Azzal kell hát gazdálkodni, ami van. Méghozzá úgy, hogy a pótolhatatlan kincs, a termőföld a lehető legkisebb csorbát szenvedje él, hogyne csak a ma élő, hanem az eljövendő generációk is jó haszonnal dolgozhassanak vele. Nyolcszázezer hektár A jelek arról beszélnek, hogy számos, gyakorlati hiba álcád még e téren. Lássuk az adatokat! Magyarországon a felszabadulás óta több, mint 800 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági termőterület, s ebből 330 ezer hektárt vontak ki végleg a művelés alól. Ezzel szemben a 70-es évek energia- és nyersanyagválságokkal terhes világgazdasága — a mai napig tartó érvénnyel — az élelmiszerek felértékelődését hozta. Ugyanakkor a mezőgazdaság, az élelmiszertermelés nemcsak az ország belső gazdálkodásában, a lakossági ellátásban játszik fontos szerepet, hanem az összes kivitel harmadrészét is produkálja, megmegújuló, többnyire eredményes kísérleteket téve nemzetközi fizetési mérlegünk javítására. Mindezeknek az összetevőknek a hatására az utóbbi esztendőkben reflektorfénybe került a mezőgazdasági rendeltetésű földek fokozottabb védelmének kérdése. Az persze természetes, hogy az ipari, műszadti, urbanizációs fejlődés óhatatlan velejárója a termőterületek bizonyos mérvű csökkenése. Üj lakótelepek, városrészek épülnek, terebélyesednek a falvak, s a soron levő ipari, kommunális beruházások is újabb területeket kívánnak. Nem mindegy azonban, hogy mekkora, s milyen minőségű, termőerejű földet áldozunk fel. Hosszú évek gyakorlata azt mutatja, hogy gyakran kellő számítás, körültekintés nélkül jelölték ki azt a darabot, amelyet az építkezésekhez kihasítottak. Sokszor előfordult, hogy a gyenge talajú, silány értékű parcella helyett gazdag termést adó táblában láttak munkához. Tehették ezt már csak azért is, mert a használatbavételi díjak — némi túlzással — jelképesek voltak, ráadásul nem volt számottevő, a racionális meggondolás felé vivő különbség a különböző típusú, termőerejű földele értéke között Módosított jogszabályok Az elmúlt fél évtizedben több ízben módosították a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló jogszabályokat. Bár a korábbi intézkedések nyomán valamelyest lassult a termőterületek csökkenése, a kedvezőtlen folyamat azonban alig változott Tavaly például 15 ezer hektárnyi termőföld került ki a mezőgazdaság kezeléséből. Ez tette szükségessé az újabb jogszabály megalkotását, amely 1982. elején lépett életbe. A gohdok említésekor azért emlékeztetni kell arra is, hogy több vonatkozásban is sikert hoztak a korábbi intézkedések. Öt év alatt hozzávetőleg 40 ezer hektárral csökkent a parlagterület. Az is tény, hogy a földeket igénylő beruházók jobban meggondol ták: hol igényeljenek helyet létesítményeiknek, mivel a korábbiaknál valamivel magasabb térítési díjakat kellett fizetniük. Ez az összeg azonban még mindig túlságosan alacsony volt ahhoz, hogy ésszerűbb tervezésre, megfontolt felhasználásra bű-ja az érdekelteket A módosított jogszabály alapos szigorításokat tartalmaz, hiszen a térítések mértéke háromszorosára, három és félszeresére emelkedett, mégpedig differenciált módon. A nagyobb értékű földekért jóval többet kell fizetni, mint a hasonló kiterjedésű, ám gyenge adottságú parcellákért Amíg egy kiváló minőségű területért légebben hektáronként 270 ezer forintot kértek, addig ma ez az összeg csaknem egymillióira rúg. Ésszerű gazdálkodással A rendelet hatására nagyobb összegek gyűltek egybe a földvédelmi alapban, ahová azokat a többleteket , utalják át, amelyek a térítési díjak növeléséből adódnak. Ebből az alapból finanszírozzák majd a korábban más célokra lefoglalt mező.■".5 O szí munkacsúcs előtt Ablakkeretek, fogasok, polcok Vasutak részére A Mezőkövesden üzemelő Kismotor- és Gépgyár 3-as számú Gyárának ll-es gépműhelyében az NDK-ban gyártott vasúti személyszállító kocsik részére ablakkeretek, fogasok, csomagtartópolcok készülnek. Az alumíniumból előállított vasúti veretek gyártása korszerű kisgépek, például menetfúró és csavarbehajtó automata berendezések segítségével történik. Fojtán László felvétele Az EMU-ra várva Felsizselcán felkészítek a üíítísra (Folytatás az 1. oldalrőt) munkálatok, nagy teljesítményű erőgépeink a vetés kezdetére — a gyakori géptörések ellenére — közel kétezer hektáron készítik elő a mag földbe juttatásához a táblákat. A jövő évi jó kalászos termés megalapozásához 400 hektáron juttattunk szerves trágyát, a földbe, fejezzük be a műtrágyaszórást, s folyékony ammóniát is injektálunk a földekbe. A hozamok növelése érdekében területünk egy részén mész- iszapot is mélybe forgatunk. A tibolddaróci Rákóczi Termelőszövetkezetben a szüret előkészítése jelenti a legfontosabb feladatot. Hudák Miklós főkertész: — Még két hét kell ahhoz, — s kedvező meleg idő —, hogy a legkorábbi fajták az Othonel s a Leányka fürtjeiben 17 cukorfokot mutasson a mérő. így jelenleg «2 előkészületeknél tartunk, igyekszünk zavartalan szüretet biztosítani. Ültetvényünk 222 hektáros. A várható termés sajnos az időjárás miatt mintegy tíz mázsával elmarad a várttól. így is számítunk a hektáronkénti 60 mázsás hozamra, vagyis ösz- szességében 1300 tonna szőlő feldolgozásáról, s tárolásáról kell gondoskodni. Az utóbbi munkaműveleteket az Eger- mátravidéki Borkombináttal kötött szerződés értelmében bérmunkaként végezzük el. Három hétre tervezzük a szüretet, amelynek minden napján kétszáz diák munkájával számolunk. Legtöbben a miskolci 104-es számú Iparitanuló Iskolából érkeznek. A közlekedési nehézségek miatt helyben, az LKM üdülőjében szerveztünk részükre szállást ___ g azdasági területek rekultivá- lását, a termelésbe valóvisz- szaállítás költségeit. A jogszabály előírja azt is, hogy vízügyi létesítmények telepítése esetén a tervezők kötelesek gondoskodni az érintett területek víz- és talajrendezési munkáiról. Ez a kötelesség a földvédelemnek már egy másik oldalát is hangsúlyozza. Nevezetesen azt, hogy a talaj természetes állapotának visszaállítása, megtartása és termőerejének növelése is fontos cél, még temérdek dolgot adó feladat. Magyarország mezőgazda- sági rendeltetésű földjeinek jelentékeny hányada szikes. Másutt a pangó vizektől vagy az eróziótól károsodott a talaj, s a savanyú részek is tetemes területet foglalnak el. Ugyanakkor a védelem többnyire elmaradt a pusztulástól — eredményei ellenére is. A természetes okokat leszámítva, a romlás néhol a gazdálkodás módjában is kereshető. A táblakoncentráció során például megesett, hogy egyszerűen összeszántották a határt, árkokat temettek be, utakat helyeztek át, a kiegészítő munkálatok elvégzése nélkül. így aztán jócskán megnövekedett az a terület, amely teljes vízrendezésre szorul. A tiszai vízlépcsők elkészültével alaposan felduzzadt a folyók vízszintje, felborult a Bodrogköz vízháztartása. Elsősorban azért, mert a tervekben nem szerepelt az egész térséget átfogó, párhuzamos vízrendezési és komplex meliorációs program. Mindez óriási károkat okozott, s okoz a mezőgazdaságnak. A közelmúltban elkészült; helyreállítási terv —jelenlegi áron — 2,7 millió forintos beruházással számol. A munka persze hatalmas késéssel indult, s hosszú időnek kell élteimé ahhoz, hogy a Bodrogköz ismét az országrész éléskamrájává váljon. Folytathatnál* a példák sorát, a lényeg ugyanaz: 4 millió hektárnyi termőföld igényelt talajjavítást, állapotmegőrző munkát, s ennek eddig a felén sem vagyunk túl. Akad tehát napi és hosszabb távé tennivaló elég. A gyepjavítástól a földvédelmen át a parlagföldek hasznosításá- i& A termőterületek csökkenését nem lehet megszüntetni, de mérsékelni, ésszerűvé tenni igen. Ugyanakkor okos szemlélettel, jó gazdálkodással elérhető, hogy meglevő kincsünk, a föld a maximálisát nyújtsa. A termőerőt pedig többnyire olcsóbb megóvni, mint helyreállítani. Ahhoz, hogy a mezőgazdaságban lekötött eszközök, erőforrások mindenütt a leghatékonyabbak lehessenek. D. U A taktaharkányi Petőfi Termelőszövetkezetben az időjáráshoz igyekeznek alkalmazkodni. Hajdú István főága za tvezető: — Eddig még nem nyúltunk az ekékhez, A talaj ugyanis annyira száraz, hogy a szerkezetét inkább rontanánk, mint javítanánk. Helyette közel ezer hektáron Vibroláz típusú altalajlazí- tókkal próbáljuk — tapasztalatok alapján — előkészíteni a táblákat vetésre. Sok éves gyakorlat alapján a betakarított napraforgó tarlóját tárcsákkal műveljük csak el. Ezzel nemcsak költséget takarítunk meg, hanem az őszi búza alá jó magágyat is nyitunk. Az olajos növényt különben a szárazság alaposan megviselte, hiszen csak két- tonnas termést adott hektAMüután a Miskolci Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat felsőzsolcai gyáregysége 1978. őszén átvette a Diósgyőri Gépgyártól a búvárszivattyúk gyártását, új fejezet kezdődött a munkáskollektíva életében. Bana Sándor termelési osztályvezető szerint: az ez' évre tervezett 245 millió forint ipari árbevételből 90 millió forintot szivattyúk és szivattyúalkatrészek előállításával akarnak biztosítani, s a jövőben pedig tovább növekszik a szivattyúgyártás szerepe. A termékváltás korát élik ugyanis Felsőzsolcán. A továbblépés érdekében, új, korszerű szivattyúcsalád gyártására kívánnak berendezkedni. Olyanra, amelyet idehaza és külföldön egyaránt jó áron értékesíthetnek. A megkérdezett vízügyi szakemberek véleménye alapján, a nyugatnémet és olasz- közös vállalkozás, az EM!U cég licencére esett a válasza tás, melyet a gyáregység megvásárolt. Ezt követően hozzákezdtek a gyártás feltételeinek megteremtéséhez. — ötvenmillió forintos program megvalósításáról van szó — mondja Szűcs István gyáregységvezető. — A pénznek a négyötödét költöttük el eddig. Fejlesztettük a gépparkunkat, többek között négy CNC-vezérlésű esztergát és egy Sutler présgépet vásároltunk. Közben nyolcvan embert átképeztünk forgácsoló szakmára, s esztergályosaink egy részét towábbképeztük. A műszaki nőnként. Hétfőn reggel kezdtük meg a kukorica és a cukorrépa betakarítását. Az abraknövényt 1100 hektáron termesztjük. A szárazság alaposan „belejátszott” az elérhető hozamba, ma már csak 70 mázsás termést várunk. A Herriau kombájnt beállítottuk, a forgókat már kiástuk, s így a cukorrépa betakarítása akadálytalanul folyhat. A közvetlenül a gyárba szállított növény 40 tonnán felül termett hektáronként. Ha az Időjárás eny- nyire kedvező marad, akkor az őszi munkacsúcs, amelybe még a 45 hektár másodvetésű silókukorica betakarítása is beletartozik, nem jelenthet problémát. Ha sikerül alkalmazkodni az időjáráshoz, az 1300 hektár őszi búza időben eá lesx vetve. vezetés színvonalát is emeltük, s fiatal mérnökeink rendkívül fogékonyaié az új iránt. A gyáregységben az elmúlt év augusztusában kezdtek hozzá az EMU-szivattyúk alkatrészeinek gyártásához. Ügy gondolták, hogy ez év januárjától már kész szivaty- tyúkat is előállíthatnak, de a korábbinál jobb minőségű alapanyagok hazai beszerzése nem sikerült és az import is egyre késett. Ezért a gyártószerszámok kialakítását tűzték ki célul, illetve igyekeztek az importanyagokat hazaival kiváltani. — Mivel innen indul el minden új, mi kaptuk feladatul az EMU-szivattyúk gyártásához szükséges szerszámok elkészítését — magyarázza Tóth Béla, a kísérleti üzem művezetője. — A kollektív bölcsesség elvét szem előtt tartva, mérnökök, technikusok, szakmunkások összedugtuk a fejünket, sha kellett, bátran változtattunk a rajzon, újítottunk. Végül sikerült kiokoskodni és legyártani a kért szerszámokat. Most a Suller préshez kell különböző lyukasztókat készítenünk. Ha befejeztük, az eddiginél egyszerűbb lesz a lamellagyártás, kevesebb kooperációs munkát kell majd igénybe vennünk. Sikerült az alumínium öntéséhez nélkülözhetetlen kóláitokat is elkészítenünk, s már dolgozunk az öntvények megmunkáló szerszámainak kialakításán. Október végén kész öntvényeket kell bemutatnunk a partner cég képviselőinek. Az EMU-szivaty- tyú gyártásának beindításával kapcsolatos munkálatok oroszlánrészét egyébként a Kemény Ferenc által irányított Zalka Máté szocialista brigád végzi. A forgácsolóműhely egyik, elkerített sarkában üzemel a négy CNC-vezérlésű esztergagép. A 18 tagú csoportvezetője Zábreczky József technológus : — A számítógépes vezérlés kétezred, a megmunkáló gép ötezred milliméter pontosságra képes. A végrehajtandó program kézzel és magnós felvétel alapján egyaránt betáplálható. Ezek a gépek rendkívül nagy értékűek, s hozzávetőlegesen 30 százalékkal nagyobb teljesítményűek. mint a hagyományosak. Ebből következően, a jelenlegi két műszakról szeretnénk a háromműszakos munkarendre áttérni. Ennek előfeltétele, hogy a területet hermetikusan leválaszthassuk a műhelyből, s állandó húsz Celsius-fok hőmérsékletet biztosítsunk. Mert a gép csalás ezen a hőmérsékleten tud garantált pontossággal dolgozni. — Hol és hogyan képezték ki az ide beosztott szakembereket? — Az elmúlt év augusztusában saját erőből szerveztünk egy CNC-s tanfolyamot az itt dolgozók részére. Jómagam irányítottam az oktatást, amely száz óra elméleti és nyolcvan óra gyakorlati képzésből állt. A tanfolyamra a jelentkezés önkéntes volt, de megnéztük, kiket veszünk fel. A sikeresen vizsgázott 18 fiatalból 11-en rendelkeznek gimnáziumi, vagy szakközépiskolai érettségivel. Tavaly októberben két technológus, egy-egy művezető és csoportvezető végzett 200 órás CNC-tanfo- lyamot; ők készítik a programokat, felügyelnek a gyártásra. A bérezésünket úgy alakították ki, hogy anyagilag érdekeltek vagyunk a jobb minőség, a magasabb teljesítmény elérésében. Bizonyítani akarunk és ez eddig sikerült... Itt 70 százaléknak felel meg a hagyományos gépe lenéi elért 100 százalék. A fiatal technológus büszkén újságolja: átlagosan 85 százalék fölött van az átlagteljesítmény. Az egyik legjobb munkás a CNC-csoportban Csuka Miklós: — Másfél hónappal ezelőtt jöttem ide. Az egyhónapos betanulási idő alatt garantált bért kaptam. Az alap- órabérem 21 forint 30 fillér, erre jön 90 százalék után óránként nyolc forint jutalom. Érdemes tehát hajtani... Fizikailag alig vagyak igénybe véve, annál inkább szellemileg. Figyelnem kell a vezérlést, a szerszám munkáját, utánaállítanom a korrekciót és mérnem a gép hőmérsékletét, amely meghatározó a pontosság szempontjából. Csak azt mondhatom: a társaimmal együtt, szeretünk itt dolgozni. Az idén 466 EMU-szivaty- tyút akartak Felsőzsolcán gyártani, s ebből 170-et szándékoztak exportálni. Nos, nem a gyáregységen múlik, ha a tervek nem válnak valóra. — Mi felkészültünk a gyártásra — mondja Szűcs István, és a látottak, a tapasztaltak alátámasztják a szavait. — Sajnos, a nélkülözhetetlen importanyagok még mindmáig váratnak magukra, egyre késik az EMU cég a szállítással Szeretnénk hinni; az adott szó kötelezi a társvállalat vezetőit és szeptember végére már elhárulnak a gyártás utolsó akadályai. Kolaj László ! i
