Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-02 / 205. szám
1982. szeptember 2., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÁO 3 na Ércvagyon a nyakunkon Kanállal? Beszélgetés dr. Gagyi Pálffy Andrással, az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatójával Az Országos Érc- és Ásványbányákra ez idő szerint a legkevésbé jellemző a likviditás (a folyamatos, akadálytalan fizetőképesség), s ennek egyik oka az, hogy pénzeszközeinek tekintélyes részét a kibányászott, de nem értékesíthető mangánérc köti le. Ezért szinte tapintható volt a feszültség az irodában, ahol később dr. Gagyi Pálffy András igazgatóval, a műszaki tudományok kandidátusával a hazai mangánérc-bányászatról, az értékesítés nehézségeiről, man- gánvagyonunk jelenéről és jövőjéről beszélgetünk. — Mennyi mangánunk ■ van? — Jó minőségű, dúsítható mangánérc-vagyonúnk megközelíti az ötmillió tonnát. — Sok ez, vagy kevés? Milyen értéket képvisel ez az ércvagyon európai viszonylatban ? — Európában a világelső Szovjetunió után nálunk bányászható a legtöbb mangánérc, másutt ebből jóval kevesebb és a miénknél gyengébb minőségű található. Mivel mindenfajta acélhoz szükség van rá, mint ötvözőanyagra, s mert mindenekelőtt a különlegesen kopásálló acélok gyártásában van nagy szerepe, a magyarországi mangánérc óriási érték. \ — Mióta bányásszuk? Növekedett vagy csökkent a kibányászott ércmennyiség az évek során? — Magyarországon a két háború között, a harmincas években kezdték kitermelni a mangánércet. Akkoriban német érdekeltségű bányászat folyt, a háború alatt a németeknek ez volt az egyedüli mangánforrásuk. Mégis, a háború után növelni tudI tűk a termelést, az ötvenes I évektől kezdve pedig a dú- I sított érc kitermelése elérte I az évenkénti nyolcvanezer I tonnát. De találtunk emellett I egy gyengébb minőségű, kar- I bonátos, tehát nem dúsítható I mangánércet is, amit a hat- I vanas években a kohászat a I nyersvasgyártáshoz kezdett , használni, s amiből volt év, hogy százhúszezer tonnát termeltünk. Ezt a karbonátos ércet öt-hat év óta már nem használjuk, nem is bányásszuk. De jelentősen csökkent az oxidos, azaz a dúsítható mangánérc iránti igény is, ezért a termelést az utóbbi időben az évenkénti ötvenötezer tonnára szorítottuk vissza. Ez a minimális termelési szint, ennél kevesebbet nem termelhetünk, mert nem lenne gazdaságos, nem tudnánk fenntartani a bányát. — Miért csökkent az igény, ha az acélgyártáshoz a mangán nélkülözhetetlen? — A kohászat a legtöbb termékébe ferromangán formájában viszi be ezt az ötvözőanyagot. A ferromangán egy részét korábban a mi . űrkúti ércünkből, azokban a hazai kohókban állították elő, amelyekben a nyersvasat is gyártották. Ez azonban nagyfokú környezetszennyezéssel járt, s ezért a hazai l'erro- mangángyártást öt-hat évvel ezelőtt leállították. Azóta a kohászat importálja a ferromangánt ... — ... miközben a mangánérc a nyakunkon marad.. Ha ismét a. kohókban készítenénk . belőle ferromangánt, túl drága lenne valamilyen környezetvédelmi megoldást találni? — Viszonylag nem lenne drága, azonban annyira megdrágult a koksz, hogy a nagyolvasztóban való íerro- mangángyártás ma már gazdaságtalan. — Mi a. sorsa a hazai mangánércnek, amióta nem készítünk belőle ferromangánt? — Amikor a dúsított mangánércre itthon már nem volt igény, a kitermelt meny- nyiség kisebb részét külföldi bérkohósítás révén, a nagyobb részét gazdaságos export révén értékesítettük. A bérkohósítás a díjak és a szállítási költség miatt nem volt kifizetődő, ezért később az összes kitermelt mangánércet exportáltuk. Egészen, a legutóbbi évig, azóta azonban nem tudjuk olyan áron eladni, hogy nekünk is megérje. Szerencsére a hazai konverte- res acélgyártás beindításával a belföldi mangánérc-felhasználás a nulláról egy csapásra évi negyvenezer tonnára növekedett, mert a kon verteres acélgyártás megköveteli, hogy a nyersvas több mangánt tartalmazzon. De mintegy tiaennégy-ti zen ötezer tonna mangánérc így is a nyakunkon marad az idén, és leköti a pénzünket. — Miért nem tudjuk jó áron eladni a mangánércet, ha. tőlünk nyugatra nincs az úrkúti bányával felérő lelőhely? — Mert a mangánérc fu- varérzékeny áru. A dúsított érc tonnája körülbelül negyvenöt dollár, de amióta a fuvarköltség például az NSZK- ig tonnánként mintegy huszonöt-harminc dollárra nőtt, az ércet a maradék tizenöt dollárért már nem tudjuk kitermelni. A mangánércen kívül is sokféle olyan értékes ásványi anyagot bányászunk, amely még előkészített alapanyagként sem bírja el a hosszú fuvart. A nagy acélgyártó nyugati országok az olcsóbb tengeri szállítás révén jutnak a miénknél jobb minőségű, áfrikai dúsított érchez. Miután mi nem tudunk vízi úton szállítaná, ez a tény megszabja a távolságot, ameddig nekünk gazdaságosan exportálni lehet. Ez a távolság most csökkent, mert a vaskohászat dekonjunktúrája miatt nincs kereslet olyan áru iránt,, ami az acélgyártáshoz szükséges. Még itthon, a Dunai Vasmű is csökkentette az évi megrendelését, nézze, itt a levél, tegnap kaptam: eszerint a Dunai Vasmű a második fél évben a tervezett tizenhat- ezer i tonna mangánérccel szemben csak tizenkétezer tonnára tart igényt. Ez növeli az idei felesleget... és a gondjainkat. — Lehetséges, hogy egy nyersanyag, amiben gazdagok vagyunk, inkább terhet jelentsen a számunkra, semmint hogy jövedelmező legyen? — Amint látja, lehetséges. De ez gazdaságunk számára ideiglenes és szükséges teher. Nemcsak azért, mert a dúsított mangánérc a konvertere« acélgyártáshoz szükséges, hanem például azért is, mert az évi ötvenötezer tonnányi termelés mellett képződő, úgynevezett másod- osztályú mangánérc a hazai uránipar számára nélkülözhetetlen segédanyag. Egyébként ugyanaz a gazdasági bizottsági határozat, amely ötvenötezer tonnában szabta meg az évente kitermelendő mennyiséget, figyelembe vette egy esetleges ideiglenes felesleg lehetőségét, s erre az esetre a szükséges pénzügyi megoldás kidolgozását felsőbb szervek hatáskörébe utalta. — Egy Upen pénzibgyi megoldás csak az Érc- és Ásványbányák pénzügyi gondjait csökkentené, ezért, gondolom, megoldásnak is csak. ideiglenes lehet. Véleménye szerint, hogyan lehetne hosz- szú távon jövedelmezővé tenni a magyar mangánt? — Említettem, hogy dúsított mangánércért viszonylag keveset fizetnek a világpiacon. A ferromangánért viszont sokat: volt olyan év, . hogy tonnájának négyszáz dollárra felszökött az ára, ami most is kétszáznyolc- van-háromszáz dollár körül van. Ráadásul a ferrbman- gánból a hazai acélgyártáshoz is évente mintegy har- mincnyolcezer tonnát használunk, aminek nagyobb részét a Szovjetunióból vásároljuk, de aminek kisebb részét, körülbelül tizenhatezer tonnát a tőkés piacon, dollárért kell beszereznünk. Ezért folyt kutatás az utóbbi években idehaza, hogy miképpen lehetne elektroke- mencében gyártani a ferromangánt. Egy ilyen beruházás szerepelt is az elképzelések között, csak éppen a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs rá lehetőség. De hogy ez a jövő útja, az kétségtelep. Véleményem szerint hazai ferromangángyártás esetén jövedelmezően lehetne legalább évi hetvenezer tonnára növelni a mangánérc- termelést. A. G. Szabadidős létesítnények A KISZ KB, a Hazafias Népfront és a Művelődési Minisztérium felhívására 300 pályázat érkezett be, ifjúsági szabadidős létesítmények létrehozására. Ebből OB-at elfogadtak. A pályázatok foglalkoznak az aprófalvak, a kisközségek klubéletével, a lakóhelyi művelődés és sportolás, valamint szórakozás feltételeinek biztosításával. Hajdú-Bihar megyében szabadidőkor létrehozását tervezik, ez a szervezet aktív I részt vállal a községi fiata- ; lók világnézetének formálá- 1 Bábán, műveltségük fejlesztésében. A szabadidőkor lehetőséget teremt kulturális, művelődési, honismereti, test- nevelési programok szervezésére és színvonalas szórakozásról is gondoskodik. Tánccsoportot, énekkart, irodalmi színpadot hoznak létre, megalakítják a filmklubot is. , Borsodgeszten a volt tanácsi kirendeltség épületének szabadidős központtá alakítását tervezik a fiatalok. A kis létszámú, 450 lakosú községben a jelenlegi művelődési ház mellett található üres épületet akarják erre a célra hasznosítani, amiben 200 ezer forintnyi társadalmi munkát is vállaltak. Tanya- központokban tanyai klubot létesítenek és gondoskodni kívánnak a tanyavilágban élő sok fiatal művelődési lehetőségeinek biztosításáról. Kézzel „tépik”, húzkodják ki a földből, s rakják rendre, az étkezési babot, a hektáronként 45 ezer forintot fizető, pénzes növényt a monoki Kossuth Tsz dolgozói, köztük az „irodisták” is. Fotó: Laczó József Babbetakarítás Honokon A monoki Kossuth Termelőszövetkezetben 85 hektáron termesztettek az idén babvetőmagot Az ötletet bizonyára a szomszédos gazdaság, a bekecs! Hegy alj a Tsz már több éves étkezési és bab- vetőmag-termesztési eredményei adták. A bekecsiek az idén is eredményesen termesztették, több mint 210 hektáron ezt a jól fizető hüvelyest. Igen biztatóak a monoid babtermesztési eredmények is. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát babtermesztési rendszerének technológiájával a 85 hektáron kétfajta, a BB—100-as és az Airrboly nevű konzervipari zöldbab vetőmagját termesztették, várhatóan 20 mázsa körüli hektáronkénti átlagterméssel. Ez a termelőszövetkezet számára a 85 hektáron, hektáronként 45 ezer forint körüli árbevételt biztosít. Mivel az „új” növény termesztése rendkívül kézimunka-igényes, amolyan részes művelés formájában biztosította a termelőszövetkezet a szükséges munkaerőt. A tagság, köztük az „irodistáid’ is 1000—1000 négyzetméteres parcellákon vállalták a szükséges kétkezi munkák elvégzését. A már „beérett’, szára» hüvelyek erős pergése miatt különösen a bab betakarítását kellett nagy gonddal, sietve és zömmel kézi munkával elvégezni. A babbetakarítás utolsó napjaiban, a monoki Hatvé- kás-dűlőben találkoztunk a Kossuth Tsz „babaratóinak” népes csoportjaival. Mintegy 140-en végezték a nehéz munkát. Az erős pergés miatt nem lehetett géppel „nyű- ni” a sorokat, hanem kézzel tépték ki és rakták rendre a hüvelyekkel teli babszárakat. A rendre rakott sorokat már speciális kombájn szedte fel, s csépelte ki. A gazdálkodás tapasztalatai Q Összesítették a mérlegbeszámolókat Csökkent-e a létszám? Q Hol mérséklődött a vállalati nyereség? A félért mérlegbeszámolók reális alapul szolgálnak arra, hogy számba vegyük: hogyan gazdálkodtak megyénk vállalatai, szövetkezetei. Ugyancsak megfelelő tapasztalatra lehet szert tenni a pénzügyi-gazdasági ellenőrzések megállapításai, valamint a mérlegbeszámolók alapján arról, milyen a pénzügyi-gazdálkodási, befizetési, elszámolási fegyelem, hogyan tartják be a gazdálkodó szervek a szabályozók előírásait. Az elmondottakról beszélgettünk Mang Bélával, a PM Ellenőrzési Főigazgatóság Borsod megyei Igazgatóságának vezetőjével. — Mit mutatnak a mérleg- beszámolók, hogyan alakult a termelési érték és az árbevétel? — A megye önálló vállalatai és szövetkezetei — a mezőgazdasági szervezetek nélkül — az előző év azonos időszakában elért termelési értéküket, valamint árbevételüket az idén mérsékelten, több mint öt százalékkal növelték, ez azonban alacsonyabb az országos átlagnál. A termelési értéket tekintve, a bázisszint alatt teljesített az építőanyag-ipar és a kivitelező építőipar, ami a minisztériumi és szövetkezeti vállalatok lemaradása miatt következett be. A termelési értéknövekedés nagyobb része az árváltozás hatásaként jelentkezik. — Figyelmet érdemel ugyanakkor, hogy termelési értéküket, a gazdálkodó szervek átlagban több mint egyszázalékos létszámcsökkentéssel érték el. Az összes létszámon belül a fizikai dolgozók aránya 1,5 százalékkal alacsonyabb, mint a bázis- időszakban volt. A legnagyobb mértékű csökkenés a vülamosenergia-iparban, a kohászatban és az építőipar területén jelentkezik. Az egy főre jutó termelési érték 6 százalékot meghaladóan magasabb, mint tavaly ilyenkor. Az árbevételnél tapasztalt növekedés jellemzően az áremelkedés hatásaként következett. be, de az értékesítés növekedése is közrejátszott benne. — Hogyan alakult az eredmény? — A vállalatok és szövetkezetek jövedelmi helyzete az országos adatokat is figyelembe véve — az elmúlt esztendő igen jelentős javulása után — összességében romlott. Ez a megyére is jellemző : Borsod gazdálkodó szervezeteinek mérleg szerinti nyeresége több mint 12 százalékkal csökkent. Az elszámolás alapjául szolgáló eredmény 0,7 százalékkal volt magasabb, mint az előző év azonos időszakában. — Abszolút összegben, ösz- szevontan, az eredmény megyei szinten minimális javulást mutat, ágazatonként azonban igen jelentősek az eltérések. így például csökkent a nyereség a szénbányászatban, az energiaiparban, az építőanyag-iparban, a közlekedésben, valamint a fogyasztási cikk kereskedelemben. A nyereség csökkenését. általában az anyag- és energiaárak emelkedése okozta. — Milyen volt az eszköz- gazdálkodás? — A vállalatok, szövetkezetek állóeszközérték-növekedése meghaladta a 3 százalékot, amely a korábbinál jóval mérsékeltebb növekedésnek felél meg. A készletek átlagos állománya több mint 2 százalékkal magasabb az előző évinél. Az állóeszköz-gazdálkodásban — a terv céljainak megfelelően —• r felhalmozási tevékenység visszafogása az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is érezteti hatását. — Hallhatnánk az elszámolási. gazdálkodási, befizetési fegyelem alakulásáról? — A pénzügyi-gazdasági ellenőrzések, valamint a felülvizsgált mérlegbeszámoló^ adatai alapján megállapítható, hogy több területen ismétlődnek a mulasztások. Ezek közé sorolandó, hogy a beruházásnak minősülő tevékenységet — a fejlesztési lehetőségek mérséklésének ellensúlyozásaként — igen gyakran fenntartásként számolják el. Ugyanakkor kedvező, hogy ellenőrzéseink súlyos hiányosságot — amely mögött egyértelműen személyi mulasztások húzódnak meg — nem tártak fel. — Nem lehetünk viszont elégedettek azzal a javulással, amely a gazdálkodási tevékenységet tartalmazó mérleg és bevallások elkészítésénél mutatkozik. Mindez példával is bizonyítható. Az 1981. évi 322 mérlegbeszámolóból 194 — tehát több mint hatvan százalék — hibás volt. Különösen kedvezőtlen a kép a termelőszövetkezeti szektorban, ahol a mérlegbeszámolóknak a 80 százalékát javítani kellett. Hasonló a helyzet a bevallások terén is. itt is a termelőszövetkezetek vezetik a sort. A hibátlan mérlegbeszámolók, bevallások száma — az igazgatóság megelőző tevékenysége ellenére — még mindig igen alacsony. Az adatszolgáltatás javítása érdekében kénytelenek vagyunk szabálysértési eljárásokat kezdeményezni; eddig 29 esetben került erre sor. , L. U 1 \
