Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 2 1S82. szeptember 1., szerda bemufalhozás S zeptember elseje. Naptáramban feljegyzés: „Nemzetközt Békenap’', és alatta: „A második világháború kezdete, 1939”. Negyvenhárom esztendővel ezelőtt, szeptember első napja péntekre esett. Azon a „fekete pénteken” a náci Németország, egy előre Idtervelt határúiéidens után Lengyelországra tá­madt. Akkor sokan gondoltak arra, lehetséges, hogy az egész csak helyi konfliktus, amilyen sok volt a zaklatott harmincas években. Valójában azonban megkezdődött a második világ­háború, amely ötvenkét miihó emberi életet oltott ki. A Szovjetunió figyelmeztetett akkor is, ahogy figyelmeztet ira: a béke oszthatatlan, bármely korlátozott háború általá­nossá, világháborúvá változhat Nem árt emlékeztetni erre, hiszen, ahogy Hitler elszámította magát, mások is beleeshet­nek ugyanebbe a hibába. Hitler nyilvánvaló stratégiai téve­désének Németországot katasztrófába kellett sodornia. Hitler azonban a Nyugatra spekulált. A Nyugat politikája pedig So­ltúig arra a feltevésre épült, hogy Németország előbb-utóbb a Szovjetunióra támad és a nyugati hatalmaknak sikerül a „szél­árnyékban” meghúzniuk magukat, s „nevető harmadikká” válni. Nem sikerült. Amikor a „szellemet kieresztik a palack­ból”, már nehéz neki dirigálni. A drámai harmincas években a Szovjetunió ismételten ja­vasolta, hogy teremtsék meg a kollektív biztonság rendszerét. Szorgalmazta, hogy szabaduljon meg a világ a fegyverkezés suiyos terheitől. Hiába. A szovjetellenes sanda szándék erő­sebb volt. Az agresszort útjára engedték, s az események irtó­zatosan csaptak vissza a Nyugatra is. Végtére a kapitalista államoknak a náci agresszió ellen, együtt kellett harcolniuk a szocializmus országával. A Hitler-ellenes koalícióhoz csatla­kozó országok szövetségesek lettek és együtt verték le a ke­gyetlen és alattomos ellenséget. Feszült és robbanásveszélyes légkörben emlékezünk a hír­hedt „fekete péntekre”. A háború Damoklész-kard ja ismét a világ fölött függ, most már az egész emberiség élete fölött A washingtoni adminisztráció a mindennél gyorsabb ütemű fegyverkezésre, a szocializmus országaival való totális kon- ftontációra készül Az emberek nyugtalanul figyelik, hogy Európa visszatér a „hidegháborúba”, azzal a reális veszély- lyel, hogy az „forróvá” alakul áit De sok washingtoni politikai közéleti személyiség már kezdi megérteni, hogy micsoda sza­kadékba vezethet az ilyen politika. És mind több ember mond világszerte nemet a háborúra. Ami pedig a Szovjetunió politi­káját illeti, az az emberiség sorsáért és az egész világ civilizá­ciójáért való felelősségérzetről tanúskodik. A Szovjetunió azokkal taxi, aikik nemeit mondanak a harma­dik világháborúra. Dmilrij Gudkov II szíriai egységek is elhagyták Beirúiot Augusztus 6-tól 15-ig kiál­lításon mutatkoztak be ma­gyar termékek Tamperében. A Hungexpo által szerve­zett kiállításon, a BVK, a TVK. a TÜKI, az LKM, a DIGÉP, az ÉMV, a Medi­cor miskolci gyáregysége is részt vett, sőt a felsorolt vál­lalatok közül a TVK és a BVK üzletet is kötött. Jó fogadtatásban részesí­tette a borsodi, miskolci ter­mékeket a tamperei szakmai közönség is. Terjedelmes A lengyel állambiztonsági szervek Varsóban elfogták a 42 éves Zbigniew Roma- szewskit, a földalatti Szoli­daritás egyik jelenlegi veze­tőjét. A szükségállapot ki­hirdetése óta illegalitásban működött, mint a mazowszei körzet illegális Szolidaritás- szervezetének vezetőségi tag­ja. Jelentős szerepe volt a konspirációs hálózat kiépíté­sében, ezen kívül ő irányí­tottá az úgynevezett Szoli­daritás Rádió működését is. A szélsőséges, kalandor irány­vonalat képviselő Roma- szewski a hatalommal való nyílt konfrontáció irányvona­lát követte, jelentős része volt az elmúlt hónapokban lezajlott zavargások szerve­zésében, s a gdanski meg­állapodás aláírásának évfor­dulójára tervezett provokatív akciók előkészítésében. A szükségállapot bevezeté­se előtt Romaszewski a KOR egyik alapító tagjaként mű­ködött, később pedig a Szo­lidaritás országos bizottsá­gának és mazowszei körzeti vezetőségének tagja volt * Lengyelországban a kora délutáni órákig nyugodtan telt az 1980-as gdanski meg­állapodások második évfor­dulójának napja, de délután 3 és 4 óra között utcai za­vargások kezdődtek Varsó­ban, Wroclawban, a Krakkó közelében levő Nowa Hutá­ban és Gdanskban. Mint Jerzy Urban, a kor­mány szóvivője kedd esti sajtóértekezletén elmondta, a rendbontásokban főleg a szocialistaellenes földalatti cikkben számolt be a helyi sajtó a kiállításról. Megtekin­tette a bemutatót Tampere polgármestere is. A Hungexpo 1981. janu­ár 1-étől tart fenn önálló képviseletet Miskolcon, hogy három megye, Borsod, Heves és Nógrád ipari üzemei, vál­lalatai, gyárai, mezőgazdasági üzemei számára elősegítsék a termékek bemutatását. A tamperei bemutatkozás a ta­pasztalatok szerint jól sike­rült. " ellenzék által felhecceit fia­talok vesznek részt. A sajtó- értekezet alatt is folytak a rendbontó akciók Varsóban. Krzysztof Protakiewicz őr­nagy, a belügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a jól felkészült rendfenntar­tó erők mindent megtesznek a nyugalom helyreállítása érdekében. A sajtóértekezlet időpontjáig nem álltak ren­delkezésre adatok arról, há­nyán vettek részt a zavar­gásokban, annyi azonban bizonyos, hogy a tüntetések során mindeddig senki sem vesztette életét. A sebesültek száma egyelőre ismeretlen. Varsó egyes negyedeiben este fél 8-kor is folytatódtak a rendzavarások, a rendőrök és a karhatalmisták könny­gázzal és vízágyúval lépnek fel a tüntetőkkel szemben. Urban hangsúlyozta, hogy a hatóságok határozottan fellépnek a tüntetőkkel szem­ben, nem engednek meg semmiféle nagyobb arányú zavargást. Kijelentette: a keddi incidensek, bármilyen méreteket öltenek is, nem té­ríthetik el a kormányt attól a szándékától, hogy folytassa a nemzeti megegyezés politiká­ját, szélesítse a vezetés iránti társadalmi támogatást A belügyminisztérium szó­vivője mindehhez hozzátette, hogy a rendzavarásokba a szocialistaellenes csoportok­nak nem sikerült bevonniuk a munkásokat. Kivétel Nowa Huta, ahol mintegy ezer munkás is részt vett a tün­tetésekben. Svenn Stray, a Norvég Ki­rályság külügyminisztere Pú­ja Frigyes külügyminiszter A Magyar Szolidaritási Bi­zottság kedden nyilatkoza­tott tett közzé az őszi szoli­daritási akciósorozat alkal­mából. Nehéz időszakot él át az emberiség. Évtizedek óta nem volt ennyire feszült, el­lentmondásokkal, veszélyek­kel terhes a világ. Az Egye­sült Államok politikájában az éles konfrontáció, a fegy­verkezési verseny új hullá­ma került előtérbe. Földün­kön mélyülnek és szaporod­nak a nemzetközi biztonsá­got fenyegető helyi válságok; mindezek miatt a világ or­szágai növekvő belső gazda­sági nehézségekkel küzdenek — állapította meg bevezető­ben a dokumentum. A békét féltő tömegele mind bátrabban és erőtelje­sebben lépnek fel az embe­riséget fenyegető veszélyek ellen. E világméretű küzde­lemben — elsősorban a ha­tékonyabb szocialista építő­munkával — részt vállal a magyar nép is. A Szovjet­unió, a szocialista országok, a világ népei és haladó erői­nek cselekvő szolidaritása, összefogása a békéért, a há­borús politika feletti győze­lem döntő feltétele. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság ez évben is szep­tember 1-től, az antifasiszta világnaptól kezdődően meg­hirdeti hagyományos őszi akciósorozatát. Az akció ke­retében sorra kerülő politi­kai fórumok, szolidaritási gyűlések, kiállítások és más rendezvények segítik, hogy közvéleményünk minél szé­lesebb körben megismerje a rendkívül bonyolult nemzet­közi helyzet összefüggéseit, a világbékéért, a politikai enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a le­szerelésért, Európa békéjéért és biztonságáért, a társadal­mi haladáséig folytatott vi­lágméretű küzdelem legfon­tosabb eseményeit, az impe­rializmus ellen küzdő népek jogos és igazságos harcát. A programsorozat jó alkalom arra, hogy a magyar nép is­meghívására szerdán hivata­los látogatásra hazánkba ér­kezik. mételten kifejezésre juttassa a nemzetközi helyzet ala­kulásáért, a társadalmi ha­ladásért, a szocializmusért, a béke ügyéért érzett mély felelősségét, cselekvő szoli­daritását az elnyomott né­pek felszabadító antiimpe- rialista harcával. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez: határozottan Ítélje el az Amerikai Egyesült Államok­nak és szövetségeseinek, a NATO-nak agresszív, a vi­lágbéke szempontjából be­láthatatlan következmények­kel járó konfrontációs poli­tikáját. Tiltakozzon Izi-ael közel-keleti agressziója, a palesztin és a libanoni nép elleni támadásaival szem­ben. Emelje fel szavát a la­tin-amerikai népek és Afri­ka déli részének haladó és felszabadítási mozgalmai el­leni helyi háborúk, a füg­getlen államok belügyeibe történő beavatkozás és a re­akciós erőknek nyújtott tá­mogatás ellen. A bizottság nyilatkozatá­ban köszönetét fejezi ki azoknak a. kollektíváknak és egyéneknek, akik önkéntes hozzá járatásukkal lehetővé tették, hogy az év első felé­ben segítséget nyújtsanak a Palesztinái, a libanoni, az angolai, a namíbiai, a nica- raguai, az etióp, a vietnami, a laoszi, az afganisztáni, a kambodzsai népnek hősies küzdelmükhöz és enyhítsék a függetlenségért, a társadal­mi haladáséit harcoló né­pek szenvedéseit. A dokumentum a továb­biakban leszögezi: a világ különböző népei a jövőben is számítanak támogatásunk­ra, ami jelentősen erősíti szo­cialista hazánk nemzetközi tekintélyét. A Magyar Szo­lidaritási Bizottság ezért kö­szönettel fogadja a számlá­jára történő önkéntes befize­téseket * A Magyar Szolidaritási Bi­zottság MNB egyszámlaszá- j ma: 235—96852. | (Folytatás az 1. oldalról) hanem a libanoni baloldali milíciáknak, főként a függet­len nasszeristák mozgalmá­nak (Al-Murabitun) adta át nehézfegyverzetét. Az An- Nahar Cimű bejrúti lap ér­tesülése szerint Izrael a hét végéig adott haladékot ar­ra, hogy a palesztin nehéz- fegyvereket átadják a liba­noni hadseregnek. Ellenkező esetben — hangzott a fe­nyegetés — az izraeli hadse­reg „saját eszközeihez” fo­lyamodik a nehézfegyverek összegyűjtése végett. Izrael a palesztin nehéB-> fegyverek összegyűjtésétől tette függővé Kelet-Bej rút, a déli külváros, a nemzetközi repülőtér köi'nyékénelc ki­ürítését. A repülőtér meg­nyitását késlelteti továbbá, hogy Izrael igényt tart az egyik kifutópálya folytatóla­gos használataiba. A libano­ni kormány elutasítja ezt a követelést és azt tervezi, hogy a palesztin kiürítés be­fejezése után kezdeményezi a „zöld vonal” kelet-bejrúti oldalán elhelyezkedő izraeli csapatok kivonását. Romaszewski letartóztatása Az MSZB nyilatkozata Pintér István dokumentumriportja: „Fájdalmasan érinti” Üjszászy István vezérőr­nagy, az Államvédelmi Köz­pont vezetője, Kádár Gyu­la ezredes, a VKF/2 feje és Kern Károly őrnagy, a deffenzív osztály iráhyítója 1944. március 19-én az or- szág hitlerista megszállása­kor is a helyén maradt. Edmund Veesenmayer, Hit­ler teljhatalmú magyaror­szági megbízottja — diktá­tora — a német megszállás első napjaiban semmi kifo­gást nem emelt ellenük, vi­szont április 10-én már többször szóba hozta, egye­bek mellett a kormányzónál is, hogy ezek az urak nem maradhatnak, a helyükön. Az ügy nyilvánvalóaan ösz- szefüggött a Veréb-akcióval, az amerikai tisztek ügyével. Érdekes módon azonban Sztójay Döme miniszterel­nök, aki egyébként válton és engedelmesen követte a megszállók minden utasítá­sát, ha nem is mondott ka­tegorikusan nemet, kitért az ügy elől. Más szempontból, de hasonlóképpen érdekes, hogy Üjszászy István és Kádár Gyula nem értesült a németek részéről őket fe­nyegető veszélyről. Pedig mindketten közvetlen kap­csolatban álltak a budai Várral. Ifjú Horthy Miklós, a kormányzó fia és bizal­masa — ha az emlékiratok e tekintetben nem túloznak — Kádár Gyula baráti kö­réhez tartozott. Horthy, akinek sejtenie kellett az elkövetkezőket, mégsem fi­gyelmeztette Kádár Gyulát, és ő otthon maradt, nem bújt el. Letartóztatására — ugyan­azokban az órákban vitték el Üjszászy Istvánt és Kern Károlyt is — az áp­rilis 17-ről 18-ra virradó éjszaka került sor. Nem nyitott ajtót a lakása ajta­ján előbb csengető, majd dörömbölő gestapósoknak. Telefonon — két készüléke is volt — egyszerre hívta ifjú Horthy Miklóst és Szombathelyi Ferencet, a hivatalban levő vezérkari főnököt., Ígéretet • kapott, hogy magyar tiszteket kül­denek a védelmére. Mielőtt azonban azok megérkezhet­tek volna, a tucatnyi hitle­rista titkosrendőr már be­törte az ajtót, és elhurcol­ta a magyar hírszerzés és kémelhárítás hivatalban le­vő főnökét. Másnap Veesenmayer 99/110 186—87. számú tit­kos táviratában jelentette Ribbentrop külügyminisz­ternek: „Winkelmann ober- gruppenführerrel (az SS és a birodalmi rendőrség leg­magasabb magyarországi főnöke — a szerk.) előzetes megállapodásunk alapján ma éjjel letartóztatták Ká­dár ezredest és Üjszászy vezérőrnagyot. Én már nyolc nappal ezelőtt kér­tem Sztójayt, hogy bocsás­sa el Kádár Gyulát, amire elvileg ígéretet is kaptam, de az intézkedést akkor akarták végrehajtani, ami­kor az új vezérkari főnök átvette hivatalát. További várakozás egyébként nem látszott tanácsosnak, és Winkelmann közlése sze­rint a két letartóztatott ed­digi vallomásai is már kel­lően igazolják az intézke­dés helyességét. Sztójay ma szóba hozta előttem az ügyet, és arra utalt, a kor­mányzót fájdalmasan érin­ti, hogy egy még szolgálat­ban levő tisztet német szerv letartóztatott. Azt válaszol­tam, a megfelelő időpont­ban be fogjuk bizonyítani a kormányzónak és a magyar kormánynak, hogy hálával tartoznak nekünk, amiért ebben az esetben késede­lem nélkül és példamutató­an közbeléptünk”. Hogy Sztójay mit vála­szolt, az nem derül ki a táviratból. Mindenesetre fi­gyelemre méltó a Quisling- miniszterelnök • gyors és az ő mércéjével mérve bátor fellépése. Ennek egyik oka talán az lehetett, hogy va­lamikor, mielőtt Magyaror­szág berlini nagykövetének nevezték ki, ő szervezte meg a VKF/2-t, és ő volt a horthysta hadsereg hír­szerző szolgálatának első vezetője. Mint kolléga ne­hezen viselhette el Űjszá- szy István és Kádár Gyula letartóztatását, akik végül is utódai voltak és tovább tökéletesítették az, ő művét. Sztójaynalc Veesenmayer nem tett ígéretet a letar­tóztatottak szabadon bocsá- tására — viszont követelte tőle, hogy segítsen Szent- miklóssy Andor kézre kerí­tésében, aki ellen a német hatóságoknak „a legsúlyo­sabb terhelő adatai van­nak”, de „mind ez ideig si­került szervei intézkedései alól kibújnia”. (Később a külügyminiszter volt állan­dó helyettese is a Gestapo kezére került. Nem élte túl elhurcol tatását.) Időközben meglehetősen goromba hangnemben folyt a letartóztatott magas ran­gú magyar tisztek kihallga­tása. Kádár Gyulának meg­parancsolták, hogy írja le részletesen’: mit beszélt Szentmiklóssy Andorral utolsó találkozásuk alkal­mával, és egyáltalán azt, amit az amerikai tisztekről tud. „Egy szobába kísérnek, az őr mellettem marad. Most mit csináljak? Azt nem hiszem, hogy szaba­don engednek, akármit is Írok. Ez nem lehet más, mint kihallgatási trükk. Szentmiklóssyval megálla­podtam. Biztosan kihall­gatják, esetleg már kihall­gatták. Neki biztosan meg­van a külügyi részt illető mondanivalója. Ha nem tartom meg, amit megbe­széltünk, bajt csinálok. írá­somat tehát a megállapodás szerint készítem el: paran­csot kaptam, azt végrehaj­tottam, az amerikaiakat le­tartóztattuk, érkezésüket nekik bejelentettük, és ki­hallgatás végett átadtuk;az ügy részleteit nem isme­rem". Ilyen kevéssel természe­tesen nem érhették be a gesLapósok. A Melinda úti vizsgálati központjukban folytatják a vallatást. Ká­dár Gyulának nincs oka csodálkozni, hogy váltott kihallgatóik a legkisebb részletekre is kiváncsiak. Inkább az a furcsa, hogy bár — különösen eleinte — meglehetősen goromba a bánásmód, fizikai erőszakot nem alkalmaznak vele szemben. Bármennyire is szakma­beli volt az ezredes, a hit­lerista titkosszolgálat em­berei a legprimitívebb trükkökkel túljártak az eszén. Elhitte, hogy az ame­rikaiak mindent bevallot­tak. Es azt is, hogy min­dent elmondott az ugyan­csak letartóztatott Szom­bathelyi Ferenc. Csakhogy Szombathelyi akkor még szabadlábon volt — csak a nyilas hatalomátvétel után, novemberben / tartóztatták le őt — és éppen hírszer­ző szolgálata tisztjeinek vallomására hivatkozva ér­te el Veesenmayer Horthy- nál. hogy mentse fel, őt a vezérkari főnök tisztje alól, és váltsa fel a megbízha- tóbbnak számító Vörös Já­nos vezérezredessel. A nyilvánvalóan hamisí­tott jegyzőkönyvekben min­den a valóságnak megfele­lően volt leírva. A hitleris­ták — besúgóik révén — tudták, hogy az amerikai­akkal minden előre meg volt beszélve. S hogy csak azért értesítették a néme­teket érkezésükről, hogy kijátsszák őket. Egyébként pedig tárgyalni akartak ve­lük Magyarország háború­ból való kivezetéséiül. Ká­dár Gyula: „Semmi értel­mét nem láttam a további huzakodásnak, lényegében a valóságnak megfelelően val­lottam”. Veesenmayer április 20- án, vagyis már a letartóz­tatást követő harmadik na­pon a nyomozás teljes si­kerét jelenthette külügymi­niszterének. Külön kiemel­te: „A letartóztatottak ed­dig jól vallottak”. (Következik: Egyenruhá­ban maradtak) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom