Észak-Magyarország, 1982. augusztus (38. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-14 / 190. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1982. augusztus 14., szombat A régészeti tábornál! otthont adó tiszakarádi általános iskola egyik termében néhány leletet mi is megörökíthettünk. Tiszakarádon táboroztak Aligha voltak még ilyen „testközelben” középiskolások a törté­nelemmel... Augusztus 11-én a 37. népvándorlás korabeli sírt tárták fel Tiszakarád határában. vasokart fogok találni” .;: Ez Ha majd —• mondjuk öt- ven év múlva — valakinek kedve lesz átböngészni la­punk 1982. évi nyári száma­it, gazdag közlésanyagot ta­lálhat arra vonatkozóan —• hol, mikor, mivel és hogyan gazdagodtak a vakáció ide­jén megyénk középiskolásai. Hét nem múlik el mostaná­ban, hogy hírül ne adnánk: olvasótábor, nyelvi tábor, képzőművészeti tábor van itt is, ott is, nyílnak és be­záródnak a kapuk. Sok ezek közül már visz- szatérően várja a tizenéves fiúkat és lányokat, az a tá­bor azonban, melynek részt­vevői e sorok megjelenése­kor már az otthoni ágyban ébrednek — még tábori be­vallásuk szerint majd- kiadós alvás után —, eleddig isme­retlen volt megyénkben. A Herman Ottó Múzeum eléggé túl nem dicsérhető kezdemé­nyezéseként, és az életnek ajánlott .kézfogásaként” nyílt lehetőség arra, hogy középfokú oktatási intézmé­nyeink tanulói közül 17-en régészeti ásatások részesei lehettek Tiszakarád határá­ban. Augusztus 11-én, amikor megkerestük őket, éppen egy „feldúlt sír” körül találtat­tak; a névadóról ugyan el­késtünk, a sír mélyén azon­ban nagyon jól láthattuk mi is, hogy „Menyhért” csontjai ugyancsak megtaláltattak, a „vele” talált vaslándzsa és vascsat biztonságba tétetett. Ezek a fiatal fiúk és lányok oly mélyre ástak itt a múlt­ban 'Lovász Emesének, a Herman Ottó Múzeum régé­szének vezetésével, hogy a vendégnek hirtelen szédülése támadhat az „időzuhanástól”. Jobbnak látja hát gondola­tai vezetését a szakemberre bízni. Lovász Emese régész: — Tiszakarád határában a felszabadulás után, amikor mélyebben kezdték „birizgál­ni” a talajt,, folyamatosan kerültek elő leletei:, csontoz és cserepek. Ezeket követően 1958 - ban már volt itt terep­bej árás, egy itt élő bácsi pedig magánszorgalomból is folytatta az ásatást, ő is megkeresett bennünket, vas­lándzsát, szürke edényeket hozott be, amik a népván­dorlás- korig terjesztették ké­sőbb a kutatást. Én tavaly voltam itt először, akkor 17 sírt sikerült feltárni, az ak­kor. talált pénzeket már meg­határozták. A korábbi leletek ismeretében „természetesen” én is ú^y jöttem ide ki, hogy „lovával eltemetett, honfoglalás kori szablyás lo­persze csak. a régész nagy vágyálma, a menet közbeni munkák és „találások” min­dig elvezetnek a valóságba; itt a honfoglalás korától messzebbre, a népvándorlás koráig vezettek vissza. A Bodrogköz — de egész Észak-Magyaroirszág — a ré­gészet szempontjából fehér foltnak számít, az 1—4. szá­zadról igen keveset tudunk, holott mekkora kavargása volt itt a népvándorlás kori népességnek! Markomannok, vandálok, gepidák érték itt egymást, s a leletek szerint a pannóniai provinciával is kapcsolatban voltak, erre utalnak a római pénzleletek, a római fabulák. A tavalyi ásatás után most, a táboro­zó diákokkal 37 sírt tártunk fel, a csontvázak mellel! gazdag „mellékletekkel”. A szakmai következtetések le­vonására természetesen csak később kerülhet sor. Hogy azonban a táborban részt vevők az elmúlt három hét során sok értékkel gaz­dagodtak, sok Ismerettel és élménnyel gazdagon távoztak Tiszakarádról — minden ha­logatás nélkül meg lehet ál­lapítani. Hiszen hinni lehet nekik, s ők nagyon hasznos­nak ítélték ezt a munkát, ezt a fizikai munkával is járó szellemi gyarapodást. És van itt még egy fontos sajátos säg: ebbe a táborba „meg kellett váltani a belépőt”, a jelentkezőknek dolgozatot kellett előbb írniuk. A cí­mek ugyan nem mondanak különösebben sokat, de talán nem felesleges néhány sike­res munkát megemlíteni; „Avarok” címmel ketten is írtak dolgozatot, Seres Ottó és Rubliczky Levente; Die­nes Mária „A hunok”-ról, Kruppa Enikő „A népván­dorlást kiváltó okok”-ról, Sternai Tamás és Sági Tibor a „Kárpát-medence népván­dorláskori népeinek történe­téről"; Miklós■ Tamás „A gepidák”-ról; Iván Orsolya „A magyarok”-ról; Mala- tinszky Zsuzsa a „Magyarok népvándorlásá"-ról írt. És ki akar régész lenni közülük? Az első válasz sze­rint mindenki szeretne, ké­sőbb azonban megoszlanak a vélemények. Es mik a történelemmel hivatásosan foglalkozók leg­fontosabb jellemzői? — Nagyon fontos a me­mória; lényeges szerepet ját­szik egy történész vagy egy régész munkájában ... , Be­gyen hatodik érzéke... Igen jó, ha van az embernél: be­leérző képessége, hogy az adott korban otthonos le­gyen ... Merésznek kell len­ni a következtetések levoná­sában, szóval nem kell attól félni, hogy olyat állít az ember, amit vitathatnak mások... Ehhez már csak annyit hadd tegyünk hozzá; ha csak azt tanulták volna meg ezek a fiúk és lányok, hogy tévedni is szabad — akkor már megérte ez a tábor ... Szöveg: Ténagy József Fotó: Fojtán László Ira ír ' ” áiiiu te íj £j B k 'aÚ in bi I.; L p* * ■/ ­Viszonylag kevés, embert látni a kánikulai perzselő melegben Szentistván főut­cáján. Egy kisebb csoport dolgozik mérőműszerekkel, mint utóbb kiderült, egy később építendő vezeték he­lyét mérik ki. Az általános iskola hatalmas tömbje ra­gyog a napfényben, az abla­kokon a padlócsiszoló gép zúgása hallatszik ki. Csen­des a szomszédos művelő­dési ház. Mi is lenne ott augusztus 12-én, déli fél ti­zenkettőkor?! Máskor ' moz­galmas az élet ebben az épü­letben; még akkor is, ha na­gyon mostoha körülmények között dolgoznak, mert az egyetlen, a háromfelé oszt­ható klubtermet át kellett adni iskolai tanterem cél­jaira. S most ennek az is­kola—művelődési ház kap­csolatnak a jegyében szüle­tik valami. A művelődési ház rend­kívül agilis igazgatóját, Hé­ring Sándornét a lakásán nagytakarítás közben zavar­juk. Szabadságon van, a mi­nap érkezett meg Szeged­ről, ahol részt vett a műve­lődéselméleti nyári egyete­men. Pillanatok alatt átved- lett szabadságos háziasszony­ból a község művelődési éle­téért Jelkesen fáradozó nép­művelővé, és egy-két percen belül már a művelődési ház irodájában ültünk Ördög Jakab, az MSZMP szentist- váni községi pártvezetőség titkára, Antal József általá­nos iskolai igazgató, vala­mint Héring Sándor, a tsz közművelődési előadója tár­saságában, majd később a beszélgetést Baranyi Antal tanácselnökkel folytathattuk. Afféle kis kerekasztalt rög­tönzött a művelődési ház igazgatója, hogy számot ad­janak nagy vállalkozásukról, óhajukról, tervükről, vagy talán még csali álmukról, ami azért nem álom, mert megvalósítása nagyon is reá­lisnak mutatkozik, és külö­nösképpen kívánatosnak. E beszélgetésből bontakozik ki a következő kép; Szentistván művelődési életét itt részletesen ele­mezni szükségtelen, több­ször is írtunk róla az el­múlt években, eléggé ismert is megyeszerte. Az is is­mert dolog, hogy a szentist- vániak igen erős akaratú emberek, és ha valamit na­gyon akarnak közösen, azt megvalósítják. Most pedig nagyon akarják azt, amiről szó lesz. A szentistváni népműve­lők, meg a község vezetői nagyon jól tudják, hogy a közművelődés további útja a komplex művelődési intéz­mények létesítése, azaz az egységes művelődés keretei­nek megteremtése, majd an­nak tartalommal kitöltése. Ez azt jelenti, hogy legyen együtt az iskola, a művelő­dési ház, a könyvtár, s az esetleges egyéb művelődé­si intézmény, egymásra épüljön mind fizikailag, mind pedig' tartalmi mun­káját illetően. Már láttak erre példát is többfelé, pél­dául Debrecenben, de ki­sebb ' településen is, mint például Kecelen. És mert Szentistvánon is nagyon nagy szükség lenne erre a komplex művelődési intéz­ményre, hát szeretnék, ha itt is létrejönne. Most pe­dig alkalom kínálkozik! Az általános iskola és a műve­lődési ház köpött álló föld­szintes iskolaépület, amely három tanteremnek és szer­tárnak, valamint a községi könyvtárnak adott otthont, több mint egy éve életve­szélyessé vált, használhatat­lan. A könyvtár az öreg ál­latorvosi rendelőben kapott átmeneti menedéket, a tan­termeket pedig a művelődé­si ház megosztható klubter­mébe telepítették. Egyálta­lán nem ideális állapot az iskolának, a művelődési háznak pedig szinte kataszt­rofális. Most kezdik ter­vezni az iskolabővítést, a na­pokban lesz a műszaki be­járás. S itt jön a szentistvániak nagy terve. A szükséges tantermekhez, illetve tanulólétszámhoz az előírások szerint 8000 négy­zetméteres udvar szükséges. Azt a jelenlegi helyen ki­alakítani nem lehet, más területet a község biztosíta­ni nem tud. Ellenben, ha az életveszélyessé vált földszin­tes épületet lebontják az is­kola és a művelődési ház között, és az iskolabővítés­re szánt anyagiak felhaszná­lásával a két épület között egy összekötő szárnyat épí­tenek, valamint a művelő­dési ház földszintes épületét emeletráépítéssel kibővítik, úgy a szükséges tantermek, szertárak, tornaterem stb. úgy alakíthatók lei, hogy a nagyjából U-alakú, majda­ni épület által közrezárt ud­var elég nagy a normák kí­vánalmaihoz képest, jó terül szolgál a tanulóknak, azon­kívül nyáridőben nyári köz- művelődési rendezvények, sőt mozi céljára is szolgál­hat. Ezzel a megoldással megvalósulna Szentistván- ban a komplex művelődési intézmény, egy helyen lenne az iskola, a művelődési ház, a könyvtár és a mozi. Sőt, az esetleges szabadtéri szín­pad is. Ezt az elgondolást a köz­ség minden vezetője és fel­tehetően a lakosság döntő többsége is támogatja, s ezért a község másfél millió forint, hozzájárulást is bizto­sítana, részben társadalmi munkában, részben forint­ban. Ha ez az épület így 'megvalósulhatna, még in­kább érvényesülhetne Szent- jstvánban a művelődés egy­sége, az iskolai és iskolán kívüli nevelés és az a sok­színű közművelődési munka, amely eddig is folyt a köz­ségben. mindinkább ráépül­hetne az iskolára, s az új intézmény mind hatékonyab­ban szolgálhatná a közmű­velődési törvényben és párt- határozatban előírt célokat. A tervezés még a közeli hetek feladata. A község ve­zetői ezt a koncepciót fog­ják javasolni a tervezők­nek, ehhez szeretnék felsőbb szerveik jóváhagyó támoga­tását megnyerni. A komplex művelődési intézmény meg­teremtése Szentistvánban ma még a helybeliek terve, szép álma, de nagyon könnyen realizálható. Annál is in­kább, mert a korszerű mű­velődésnek ez felel meg leginkább. A kor és különös­képpen a jövő kívánalmai pedig a tervezésnél is figye­lembe veendők. Néhány hét múlva újra indul a szentistváni műve­lődési ház pezsgő élete, ad­dig is négynapos szórakoz­tató és ünnepi programot készítettek elő az alkotmány napja megünneplésére. Az ünnepi megemlékezésen kí­vül megrendezik például a Szentistvánból elszármazott zenekarok találkozóját; ter­mészetesen lesz bál és igen sok szórakoztató zenei és egyéb műsor. De közben már az új komplex művelődési intézményre gondolnak, tá­volabbi terveik már ezt az új létesítményt töltik ki élettel. Ezekről beszélgettünk a szentistvániakkal, a forró augusztusi déli órákban, s nagyon jó lenne, ha vá­gyaikra, terveikre felettese­ik igent mondanának. Benedek Miklós Ma délután a képernyőn: Paganini élete j Olasz tévéfilmsorozat kezdö- i dik ma délután 15.35-icor az J első műsoron. A világhírű ze- , neszerző és hegedüvirtuóz. i Paganini életének a mai na- , pig is legendákkal övezett i történetét, gyermekkorát, ifjú- [ korát, szerelmeit, csalódásait és sikereit dolgozta fel a Dante Guordamagna rende­ző irányította alkotócsoport. A filmen Paganini müveit Salvatore Accordo adja elő. Képünkön a film egyik jele­nete. AMFORA-Um» A VASGYÁR] VÁSÁRCSARNOKBAN! EGYES ARUK NAGY ÁRENGEDMÉNNYEL! KOBALT KRISTÁLY VÁZAK ÉS ÓLQMKRíSTALY KOMPOTOS KÉSZLETEK MNDfN ÖTVENEDIK VÁSÁRLÓNAK AJÁNDÉKOT ADUNK! 40 °/o-OS ÁRENGEDMÉNNYEL (amíg a készlet tart)--------------------------------------------— feeiMfől—péntekig Mowibaton: 0.00-17.00 óráig 8.00—12.00 óráig ''BORSÓD/ mii ti •j (ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom